„Azt hiszem, a világpiac legfeljebb öt darab komputert igényel”– mondta Thomas Watson, az IBM elnöke 1943-ban. Majd 1981-ben egy Bill Gates nevű fiatalember úgy gondolta: „640 kilobájtnyi memória mindenkinek elég lesz…” De nagyot tévedett Vint Cerf, az internet atyja is, amikor 1977-ben úgy látta, hogy a 32 bites címtartomány bőven elegendő lesz az internet világméretű elterjedéséhez.

A kólaautomatáktól a mosógépekig
Az alig néhány éve kezdődött internetforradalom technikailag a negyedszázada kidolgozott TCP/IP szabvány negyedik változatára (IPv4) épül. Ennek a rendszernek az egyik lényeges eleme a címzési mód. Eszerint 4 x 3-as csoportokban, tehát összesen 12 szám kombinációja adja meg azt a pontos hálózati címet, ahová a számítógépnek el kell küldenie az adatcsomagot.

A kombinációs lehetőségek száma sokáig elegendőnek is tűnt, hiszen a helyi hálózatok esetében nincs szükség arra, hogy minden egyes odatartozó számítógép saját IP címet kapjon; elegendő a szervert ellátni a megfelelő IP címmel, a többit elvégzi a központi gép.

Csakhogy időközben a műholdas helymeghatározó rendszerektől – némi túlzással – a kólaautomatákig és a mosógépekig egyre többen kéredzkedtek fel az internetes címlistára. Arról nem beszélve, hogy úgy tűnik, hamarosan eljön az idő, amikor a kisdiáktól a nyugdíjas nagymamáig mindenki vágyik majd a mobiltelefonra, s azon keresztül a világhálón elérhető szinte teljes információs mezőre. Mindez egyre sürgetőbbé tette az új internetszabvány, az IPv6, tehát a hatodik generációs rendszer kidolgozását és az erre történő átállást.

Milliók és milliárdok
Latif Ladid, az IPv6 Forum elnöke tavaly év végén számokkal is szolgált. Szerinte a világ internetfelhasználóinak a száma elérte a 305 milliót, ami 30 százalékos növekedést jelent a fél évvel korábbiakhoz képest. A felhasználók több mint a fele (162 millió) Észak-Amerikában található, míg az elmúlt fél évben legjobban, közel 50 százalékkal Ázsia és a Csendes-óceán térségében nőtt az internetezők száma (67 millió). Európában jelenleg közel 59 millióan használják a világhálót.

Míg 1998-ban világszerte csupán 6 millió olyan eszköz volt, amely önálló IP címmel rendelkezett, 2002-re ez a szám 56 millióra növekedhet, így közel ennyi új IP cím szükséges csak a különféle informatikai képességekkel rendelkező háztartási, hordozható, mobil-, játék- és zsebkészülékek internetes kapcsolatához. Vint Cerf, az IPv6 Forum tiszteletbeli elnökének jóslata szerint 2003 táján Földünkön több mint egymilliárd mobiltelefon lesz használatban, s ezek 60 százaléka kapcsolódik majd a világhálóhoz. Nem mindegyiküknek kell tehát IP cím, de a szám így is fantasztikus. S ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy a sávszélességi és minőségi problémák feloldásával párhuzamosan lassan a teljes hagyományos kommunikáció – a telefonálás is – átköltözik az internetre. Vagyis 2010-re a kommunikáció egésze a digitális, csomagolt, internetes szabványrendszerben zajlik majd.

Sokkal többről van szó
Az új internetszabvány, az IPv6 kidolgozását persze nem csak a címtartomány kimerülése indokolta. A hatalmas méretű világrendszerben alapvető követelménnyé vált az eddigieknél sokkal nagyobb sávszélesség rugalmasabb, távoli és főleg biztonságos kezelése.

Amikor tehát az Internet Engineeering Task Force nevű szervezet létrehozta a következő generációs internettechnológia fejlesztését megkezdő munkacsoportot, akkor már követelmény volt a Quality of Service, vagyis a szolgáltatás minőségének kérdése. Tehát az, hogy az internet végre kiszámíthatóan, elvárhatóan jól működjék, amit a szolgáltatók garantálni is tudnak. Hiszen üzleti életet, banki forgalmat, elektronikus kereskedelmet nem lehet olyan alkalmatosságra építeni, amelyben azonnal lecsökken a sebesség, mihelyt többen lépnek a rendszerbe, amelyet ráadásul lelkes amatőrök játszi könnyedséggel törnek fel, ahol adatok veszhetnek el, s gyakran még azt sem garantálják, hogy a keresett információs oldal egyrészt hiteles – valóban annak tulajdona és felelőssége, akinek nevében jelentkezik –, másrészt mindig elérhető és használható.

Biztonsági elemekkel
Az IPv6 egyébként sokéves, több munkacsoportban párhuzamosan folyó munka alapján 1994-ben vált hivatalos szabvánnyá.

Az első és legfontosabb változás természetesen a címtartomány megnövelése volt. Ennek megfelelően az IPv6 címei immár 128 bit hosszúságúak, aminek következtében a teljes címtartomány 8 x 1028-on méretű. Az IP címeket továbbra sem gépekhez kötik, hanem a hálózati interfészekhez, vagyis egy interfész mögött több gép lehet.

Már a címzési megoldásokba sok biztonsági elemet építettek. Az egyetlen interfészhez rendelt címeket unicast címnek nevezik. Választható anycast címzés is, az a megoldás, amikor például egy hálózat több szolgáltatón keresztül csatlakozik az internethez. Ekkor az összes csatlakozási ponthoz anycast címzést rendelnek, s ha az egyik valamilyen hiba miatt kiesik a sorból, feladatát könnyen átveszi egy másik interfész. Illetve könnyen optimalizálható, hogy ezek a választható címek hogyan legyenek elérhetők más helyekről, például a távolság függvényében. Végül megjelennek az egy interfészcsoporthoz rendelt multicast címek, így az adat a programozástól függően mindegyik interfészhez eljuthat. Ezen belül érdekesség az úgynevezett broadcast cím, amikor valóban minden interfészhez el is megy az adat. A rendszer jelentősége nyilván majd később, a videokonferenciák, az interaktív televíziózás korában lesz jól látható.

Könnyebb kezelés
Az IPv6 szabvány másik jelentős újítása az, hogy a rendszer beállításait könnyebb kezelni. Míg a mai IP rendszerekben nagyon nehéz távolról beállítani a gépeket, az újban kiterjedtek az úgynevezett autokonfigurációs megoldások. A fejlesztők természetesen mind a szolgáltatás biztonságának fokozását, mind az adatok védelmét rendkívül fontosnak tartották.

Bár az új generációs internet működőképes, a munka még korántsem fejeződött be. Az eddig elkészült több száz szabványos megoldás mellett a szakemberek számára a legtöbb fejtörést az adekvát alkalmazások kidolgozása okozza, s még inkább azok zökkenőmentes bevezetése.

Hazai pálya
A hazai kutatók – az egyetemek és az akadémiai intézetek aktivitásának köszönhetően – korán bekapcsolódtak a világméretű fejlesztő munkába. A Budapesti Műszaki Egyetemen már 1997-ben létrehozták az első lokális IPv6 hálózatot, amely azóta csatlakozott az Európai Uniónak ugyancsak akadémiai-kutatási célokra kiépített, nagy kapacitású gerinchálózathoz.

Az eredetileg Ten–34, később Ten–155, s az elmúlt év novemberétől GEANT (Gigabit European Academic Network) néven említett hálózattal a Hungarnet Egyesület és a NIIF (Nemzeti Informatikai Infrastruktúra Fejlesztés) Program tartja a kapcsolatot. Többéves hezitálás után, egy 1999-es kormányhatározatnak köszönhetően végre megoldódott a stabil finanszírozás kérdése, így tavaly már önálló költségvetési fejezetből költhettek el 1,3 milliárd forintot a szükséges eszközfejlesztésekre, működési költségekre és számos alkalmazási projekt beindítására. Az akadémiai hálózat immár európai méretekben is tekintélyes, 155 megabit/sec kapacitású hálózattal büszkélkedhet, ami alapja lehet akár a közép-európai távközlési csomóponttá válásról szőtt régi ábrándoknak is.

*

Tisztább fogalmakkal
Az új fogalmak – IPv6, Internet2, új generációs internet – körül gyakran még szakmai körökben is homály uralkodik. Ezért érdemes röviden kitérni a három egymástól független, de egymásra építő kezdeményezésre.

Az új szabványok és technológiák további fejlesztése és alkalmazása érdekében az Egyesült Államok kiemelt egyetemei és kutatóintézetei már 1996-ban megalakítottak egy konzorciumot Internet2 néven. A zárt hálózathoz teljes joggal mintegy 170 intézmény fér hozzá, de az 1999 végétől Abilene néven részben megnyitott hálózatban feladatot kapott nemcsak további több száz észak-amerikai egyetem, hanem a világ számos kutató munkahelye is. A rendszert természetesen a későbbi üzletben érdekelt cégek is támogatják, így például a Microsoft, a Cisco Systems, a Nortel Networks. A szövetségi kormány a projektet évi 80 millió dollárral támogatja.

A célok között olyan alkalmazások szerepelnek, amelyeket a hagyományos interneten nem lehetne megoldani: kézenfekvően a nagy távolságú, kifogástalan minőségű videotelefon-rendszer, az interaktív, világméretű műtőszoba, amelyben egymástól földrésznyi távolságban dolgozó orvosok adják össze tudásukat egy-egy műtét közben, avagy olyan fizikai kísérletek, ahol több tucat gép feldolgozási kapacitásait egyesítik.

A szövetségi kormány emellett létrehozta a Next Generation Internet (következő generációs internet) nevű projektet, amely kifejezetten kormányzati célú alkalmazások fejlesztésén fáradozik. Az ugyancsak zárt, nem kereskedelmi célú rendszerben az utóbbi években több száz millió dollárt felemésztő munkálatok között természetesen nem csak polgári célokat tűztek ki: a technológiai eredményeket felhasználják atomfegyverek modellezésénél vagy a NASA űrkísérleteihez is.

Bár ezek szerint a kutató-fejlesztő munkák négy-öt éve folynak, az új generációs internet kereskedelmi alkalmazásairól nem beszélhetünk, részben a kiforratlansága miatt, részben pedig azért, mert bár a távközlési cégek már tudnak igazán nagy sávszélességeket kínálni, a helyi kábelezések még nem alkalmasak a komolyabb teljesítmények átvitelére. Szakemberek szerint nem lehet egy csapásra kiváltani a hagyományos IPv4 rendszert, ezért az IPv6 alapú technológia először nyilván a csúcsminőségű és fokozott biztonsági igényű, nagy sávszélességet követelő alkalmazásoknál és alkalmazók esetében használható fel.

Kolossa Tamás