Badarság lenne azt állítani, hogy egyetlen cikkben összefoglalhatók a hírközlési törvénnyel kapcsolatban eddig megjelent álláspontok, hiszen ma már a törvénytervezet kilencedik változatánál és több száz észrevételnél, publikációnál tartunk. A törvény előkészítési munkálatainál bábáskodó miniszter, Katona Kálmán már nem miniszter, s a hírközlés kivált a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumból. Bölcskei Imre, a KHVM helyettes államtitkára sem tart a tovább munkálkodó csapattal. Amíg rendeződnek a sorok, azaz egyértelművé válik, hogy mit szeretne az új karmester, Sík Zoltán informatikai kormánybiztos, valamint kiderül, hogy koncepciója milyen hatást gyakorol a törvénytervezetre, s az újabb tervezet milyen hatást gyakorol a távközlési szolgáltatókra, megpróbálunk eligazodást nyújtani a fogyasztók számára az általunk eddig legfontosabbnak tartott tények dzsungelében. (Forrás: Magyar Nemzet, Napi Gazdaság, A. G. International.)

Néhány szó a tervezetről
A kormány 1999 végén határozatban tette közzé a hírközlési törvény téziseit. A KHVM hírközlési ágazata ez év januárjában szakértői bizottságokat hozott létre, hogy közreműködjenek a törvényjavaslat tervezetének kidolgozásában. A bizottságok munkájában a hírközlési piac szolgáltatói, érdekképviselői, a minisztérium és a Hírközlési Főfelügyelet vezetői, a kormány és a minisztériumok kijelölt képviselői vettek részt. A tervezet 1. számú munkapéldánya március elején, a kilencedik változat júniusban került a szakemberek kezébe.

A törvényjavaslat Baksa Sarolta, a hírközlési iroda vezetője szerint alkalmas arra, hogy közigazgatási egyeztetése megkezdődjön, majd a kormány jóváhagyása után az Országgyűlés elé kerüljön.

Katona Kálmán az állam szerepét a távközlésben és az informatikában a piac segítésében, a folyamatos fejlődés kereteinek megteremtésében, valamint abban látta, hogy az állam ne korlátozza sem a technikai, sem a tartalmi kérdéseket. Katona hangsúlyozta az e-irat mielőbbi meghatározását és szabályozását is, valamint az e-állam megteremtését az e-kereskedelem, illetve a korszerű információ- és iratáramlás érdekében. „Aki nem részese az információs korszaknak, az az élet majd minden területén hátrányba kerül, esetleg végérvényesen lemarad – fogalmazta meg véleményét a kettészakadástól féltett társadalommal kapcsolatban. – Nagy a felelősségünk abban, hogy a felnövekvő generáció megkapjon minden lehetőséget ahhoz, hogy csatlakozni tudjon a jövendő e-Magyarországhoz.”

A probléma valószínűleg sokkal durvábban fog jelentkezni a vártnál: alapvető számítástechnikai ismeretek nélkül a közepesen bonyolult fizikai munkát végzők sem kaphatnak munkát néhány év múlva a munkaerőpiacon. Katona ennek tudatában támogatott minden olyan kezdeményezést, amelyek révén felmerült a lehetősége annak, hogy rászoruló családok olcsón számítógéphez, az internet eléréséhez jutnak.

A hivatali változat kritikája
A tervezet 1. számú munkapéldányának kézhezvétele után az úgynevezett alternatív távközlési szolgáltatók Alternatív Távközlési Kerekasztalt (ATK) hoztak létre, azzal a céllal, hogy szakmai háttérmunkával segítsék a készülő törvényt. A Vivendi a napokban úgy döntött, hogy nem vesz részt a közös munkában, a UPC Magyarország Kft., a GTS Hungary, a Novacom, az Antenna Hungária, a PanTel, a British Telecom, a Pannon GSM és a Vodafone azonban dolgozik tovább. Érdekes, hogy az e-Magyarország képe hasonló módon jelenik meg a szolgáltató cégek előtt is, mint a törvényért felelős hivatal képviselőinek a lelkében, a megvalósítás módjában azonban óriási az eltérés.

Az ATK a törvénytervezet új változatainak megszületése után közleményben fogalmazta meg kifogásait. Először e közleményekből idézünk: „Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az előrehozott liberalizáció nem oldható meg a készülő törvény keretei között. Ebből adódóan nincs ok a törvényalkotás indokolatlan siettetésére, a hazai távközlési piac kihívásait válasz nélkül hagyó, a jogalkotási és szabályozási szempontból alacsony színvonalú megoldások erőltetett áthajtására. A törvényjavaslat tartalmazzon megfelelő rendelkezéseket a piacok megnyitására, a piaci belépési akadályok csökkentésére, a benn lévő szolgáltatók korrekt újraszabályozására, a piaci versenyt védő intézmények bevezetésére és működtetésére.”

„A törvénytervezet – szögezi le az ATK újabb közleménye – a különböző helyzetű szolgáltatókra érzéketlen piacszabályozási rendelkezései visszalépésként értékelhetők. Kérdéseinkre nem ad megnyugtató választ, rendelkezései nem felelnek meg az EU-irányelveknek, tetten érhető a mai állapotok megőrzésére irányuló törekvés. Ha a szabályozás ezen az úton marad, akkor a fogyasztók hiába várnának versenyre, a szolgáltatások sokféleségére, a jelentősen olcsóbb árakra.”

Lesz-e valódi liberalizáció?
S hogy milyen törvényt szeretnének az alternatív távközlési szolgáltatók? „A szakmai konszenzust és a fogyasztók érdekeit maximálisan figyelembe vevő átmenetet biztosító törvényt... Az Eht. tervezetei nem szolgálták az ATK elvárásai szerinti liberalizációt és EU-konformitást, és túlságosan tekintettel voltak a domináns szolgáltató érdekeire” – olvashatjuk az ATK legutóbbi közleményében.

Az ATK-t alkotó cégek vezetői természetesen minden lehetséges fórumon igyekeztek megismertetni a tervezettel kapcsolatos álláspontjukat. Terjedelmi okokból csak az általunk legfontosabbnak tartott kritikák, észrevételek és javaslatok összefoglalására van módunk.

Jobbágy Dénes, a Novacom vezérigazgatója szerint a távközlési árak csökkenésének a kulcsa a szabadpiaci verseny megteremtése, amelyet egy versenysemleges törvény szabályoz. Ám az egységes hírközlési törvény normaszövege – állítja a vezérigazgató – megkérdőjelezi azt, hogy lesz-e Magyarországon valódi liberalizáció. „Ha visszalépünk a régi forgatókönyvhöz, és emiatt csak 2002. január 1-jén szabadul fel a távközlési piac, a lakosság és a kormány letehet arról, hogy hazánk távközlése és ezen keresztül gazdasága az EU-hoz rövid időn belül felzárkózni legyen képes.”

Pesti István, a GTS Magyarország vezérigazgatója szintén megkérdőjelezi a törvény eddig nyilvánosságra hozott szövege alapján, hogy egy liberalizált gazdaság fellendítésén fáradozik az a sok törvény-előkészítő bizottság. „Egy liberalizált információs társadalom és ezen belül az úgynevezett digitális gazdasági piac rendezett jogi, szabályozási és intézményi feltételrendszer kialakítását igényli. Az államnak jelentősen csökkentenie kell azokat a korlátokat, amelyek akadályozzák vagy késleltetik az új piaci szereplők megjelenését.”

A PanTel vezérigazgatója, Horváth Pál meggyőződése, hogy le kell bontani a távközlési monopóliumokat, és mindezzel párhuzamosan meg kell akadályozni az új monopóliumok kiépülését. Szerinte az eddigieknél hatékonyabb állami szolgáltatásokkal jelentős költségeket lehet majd megtakarítani. Más alapokra helyeződhet a vállalkozó és az állam kapcsolata is a korszerű technológiák széles körű alkalmazásával.

Az egyetemes szolgáltatás tisztázatlanságaira hívja fel a figyelmet Drozdy Győző, a Pannon GSM vezérigazgató-helyettese. „Kérdés, ki végezzen ilyen tevékenységet, vagy ki, illetve kik finanszírozzák ezt. A hagyományos telefonhoz, amint azt az Európai Unió deklarálta, mindenkinek mindenhol hozzá kell jutnia. A fenti elv kimondja, hogy az egyetemes szolgáltatás mindenütt elérhető legyen, sőt mindenütt ugyanazon az áron legyen elérhető. Fontos, hogy a nagyvárosok népességelszívó hatását ne fokozza az a jelenség, hogy a nagyvárosokban alacsonyabbak a vezetékestelefon-árak, mint a kistelepüléseken.”

A Matáv dominanciájáról Mátrai Gábor, az UPC közép-európai üzletfejlesztési igazgatója a következőképpen fogalmaz: „A Matáv nemzetközi összehasonlításban Közép-Európa távközlési szolgáltatói közül a legjobban használta ki a koncessziós védettség által biztosított lehetőségeket. Mindemellett azonban a kialakult dominancia ma már gátja a további fejlődésnek (…). Arra kell törekedni, hogy minél több úgynevezett alternatív szolgáltató jelenhessen meg a piacon, főként azok, amelyek készek nagy összegű infrastrukturális beruházásokra, és képesek minőségi szolgáltatásaik bevezetésével felvenni a versenyt a Matáv Rt.-vel.”

Szimpatikus oldalról, a fogyasztók szemszögéből közelíti meg a kérdést egy cikkében Horváth Pál: „A törvénynek kell azt a helyzetet előállítania, amelyben a verseny eredményeként azok is használhatják a telefont, rákapcsolódhatnak az internetre, élvezhetik minden áldását, akik eddig ezt nem tudták megfizetni. Az alacsonyabb árak révén csak a verseny hozza meg a termékek, szolgáltatások nagy tömegek általi használatát.” A PanTel vezérigazgatója arra mutat rá, hogy az alternatív társaságok érdeke társadalompolitikai szempontokkal kapcsolódik össze. „Jelentős áttörésre van szükség annak érdekében, hogy az oktatási rendszer képessé tegye a tanárokat és a tanulókat a távközlés és az informatika életüket gazdagító, és lehetőségeiket tágító használatára” – írja a vezérigazgató. Végül megemlíti, hogy a szolgáltatás szabadságának az EU tagállamaiban, különösen a távolsági és a nemzetközi telefóniában radikális díjcsökkenés köszönhető. Hollandiában például a távközlési szektorban foglalkoztatottak száma az utóbbi tíz évben 40 százalékkal nőtt, miközben az átlagos előfizetői díjak 20–25 százalékkal csökkentek.

A verseny jótékony hatása
Szakértők azzal riogatják a vállalkozókat, hogy megfelelő kommunikációs hálózat nélkül rövidesen egyetlen cég sem létezhet. A szolgáltatók mindenesetre igyekeznek a megnövekedett fogyasztói igényekkel lépést tartani, s egyre költséghatékonyabb és egyre magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtani. „A liberalizált, monopóliumoktól megszabadított, szabadpiaci verseny csökkenő árakat, infrastrukturális és piaci növekedést fog biztosítani” – fűz hozzá néhány biztató szót Pesti István: „A valódi nyertesek nem csupán a piaci verseny résztvevői lesznek, hanem a manapság oly gyakran emlegetett kis- és középvállalkozások, intézmények ezrei, amelyek majd munkahelyek százezreit biztosítják a távközlési iparban.” Hasonlóan fogalmaz Mátrai Gábor: „A verseny jótékony hatásait már a hazai előfizetők is érzékelhetik például a mobiltelefon-piacon, ahol az árak Magyarországon soha nem látott ütemben csökkentek az elmúlt évek során, a szolgáltatások körének folyamatos bővülése mellett.”

S tegyük mindjárt hozzá, hogy az internet alapú telefonszolgáltatások bevezetése is megközelítőleg 40 százalékos árcsökkenést hozott a konyhára. Nem esünk tehát túlzásba akkor, ha azt mondjuk, hogy a szolgáltató cégekkel együtt mi, fogyasztók is rendkívüli kíváncsisággal várjuk a további fejleményeket...

P. Horváth Gábor