Hogy mi gyanús, vagy mi nem, azt az érintett szakembereknek kell mérlegelniük, mert a múlt év végén a parlament által jelentős többséggel, 290 igennel elfogadott jogszabályok ebben nem segítenek. Készült ugyan egy mintaszabályzat, amely azonban olyasmit is tartalmaz, amiről nincs szó a törvényben, és szó esik a korábban egy-, most kétmillió forintos összeghatárról – hiszen a bankok összeghatárhoz kötött bejelentési kötelezettsége már 1994 óta létezik –, ám a törvény úgy fogalmaz, hogy egy ügylet ez alatt is lehet gyanús.
S hogy mi történik akkor, ha valaki nem tesz eleget besúgói kötelezettségének? Addig, amíg ügyfélkörében valakire rá nem bizonyosodik, hogy pénzt mosott, semmi. Ám ha egy ügyletről a hatóságok utólag bebizonyítják, hogy bűncselekményt takart, a bejelentés elmulasztója akár háromévi börtönbüntetésre is elítélhető, ha szándékosan nem jelentett; ha csak gondatlanságból(?) nem szaladt a rendőrséghez, akkor is kaphat két évet és pénzbüntetést. Kolláth György alkotmányjogász rámutatott: ilyen mértékű büntetést jogszabály még akkor sem helyez kilátásba, ha valaki hazaárulást nem leplez le, más bűnesetekben pedig, beleértve a gyilkosságot is, ez idáig egyáltalán nem volt bejelentési kötelezettségük az állampolgároknak.

A december 19-én hatályba lépett törvénymódosítás előírja, hogy minden „pénzügyi szolgáltató szervezet köteles kijelölni – a szervezet sajátosságaitól függően – egy vagy több személyt, aki az alkalmazottaktól érkezett bejelentést az ORFK-nak haladéktalanul továbbítja. A kijelölt alkalmazott személyéről, beosztásáról, valamint az ezekben bekövetkezett változásról a pénzügyi szervezet öt munkanapon belül köteles tájékoztatást küldeni az ORFK részére”. Vagyis akkor is regisztráltatni kell valakit, ha a szolgáltató cégnek soha nem lesz pénzmosásos ügye.
Azok számára, akik valóban „pénzt mosnak” – vagy csak nem szeretnék, ha indokolatlanul a rendőrségnél kötnének ki a pénzügyeikről szóló iratok –, létezik egy kiskapu: ha valaki saját magának könyvel, vagy saját magának ad befektetési tanácsokat, illetve ha a cég főállásban alkalmazza a tanácsadót, és nem szolgáltatásként veszi a munkáját igénybe, akkor kikerülhető a bejelentési kötelezettség. Rájuk ugyanis nem terjed ki a törvény hatálya, ahogy – szerencsére – az egyéni vállalkozókra sem.

Ha a magyar jogszabályok szövegét összevetjük a német nyelvű uniós ajánlásokkal, már az érintettek felsorolásánál felfedezhetők különbségek, hívja fel a figyelmet Zara László, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke, hozzátéve: a pénzmosás elleni küzdelem jogosságát az uniós előírásoknak való megfelelés nem vonja kétségbe; azt azonban igen, hogy a módosítások valóban ezt szolgálják-e, és a megfelelő eszközökkel teszik-e.