Átlagos életkorAzt mutatja meg, mint a pillanatfelvétel, hogy egy adott időpontban az összes lakos életkorának mennyi az átlaga. Magyarországon 2000-ben 38,7 év (1901-ben 26,88 év) volt.

Egyszerű reprodukció Ahhoz, hogy a népesség száma ne változzék, ennek a mutatószámnak hosszabb ideje 2,08-nak kellene lennie, ami azt jelenti, hogy száz nőnek az élete során 208 gyermeket kellene szülnie. Ehelyett Magyarországon tartósan 1,5 alatt van ez a szám, és a fejlett európai országokban is csak 1,6 körüli.

GyermekkorAz ENSZ statisztikái szerint a gyermekkor határa a 15. életév. A 15 éveseket és idősebbeket az ENSZ felnőtteknek tekinti. Azokban az országokban, ahol a fiatalok többsége ennél később fejezi be iskolai tanulmányait, a 0–19 éveseket sorolják a gyermekek közé. Magyarországon a 0–14 év közötti gyermekek aránya 2001-ben 16,3 százalék volt, kisebb, mint az időseké (Európában Törökországban a legmagasabb a gyermekek aránya, 29,7 százalék, a legalacsonyabb Olaszországban, ahol 14,4).

Halandósági tábla Egy bizonyos időszakban - általában egy év alatt - meghaltak száma, születési év, életkor és nem szerint, továbbá az ezekből számított különféle mutatók együttese. A legfontosabb mutató, a tábla alapja, az életkor szerinti elhalálozási valószínűség; míg feltehetően a legismertebb a „születéskor várható élettartam”.

Hány ember tart majd el hány embert? A statisztikák ma csak a gazdaság kétharmadába-háromnegyedébe látnak bele, a többibe, a szürke- és feketegazdaságba nem. Lehetne következtetni a válaszra a nyugdíjjárulékot fizetők számából, ám a széles körben elterjedt minimálbér- és kényszervállalkozói rendszer miatt a járadékok alapjául szolgáló jövedelem még csak köszönő viszonyban sincs a valóságos jövedelmekkel. A társadalmi terhek változását sokáig nem lehet észrevenni, hiszen nem lesz több az eltartott, csak a korcsoportjuk változik: a sok gyerek helyett sok idős életéről és szükségleteiről kell gondoskodni. Amikor azonban az aktív keresők számaránya jelentősen csökken az eltartottakéhoz képest, a társadalomra egyszerre szakad rá minden, addig „a szőnyeg alá söpört” gond. Egy biztos: a most elindult évszázad eddig soha nem látott problémákat hoz a társadalmi felelősség és szolidaritás területén.

Idős kor Az ENSZ statisztikáiban időseknek tekintik a 60 év felettieket. Ebben az sem hozott változást, hogy sok országban már a 62 vagy 65 éves kor a nyugdíjkorhatár. A folyamatok jobb megértéséhez sok országban a 60 éves határ mellett a 65+ éves kort is számon tartják. Magyarországon a 60+ évesek aránya 2001-ben a népesség 20,4 százaléka volt (5,2 százalék 60–64 között, 15,2 százalék 65 fölött), ebből a 85 évnél idősebbek aránya 1,2 százalék, a magyar történelemben először haladva meg az 1 százalékot. Ezzel az európai középmezőnyben helyezkedünk el. (2000-ben a 60 éven felüliek aránya a legmagasabb Olaszországban volt, közel 24 százalék, ezt Görögország, Németország, Svédország és Belgium követi, a legalacsonyabb Albániában, nem éri el a 9 százalékot).

Korfa A mellékelt korfa-kombinációból kiderül, hogy a társadalom korábban jellemző „fenyőfa”-formája – alul a gyermekek, a tetején az időskorúak – egyre inkább deformálódik. A jelenlegi korfán még csak az egyre kevesebb gyermek látszik; kivéve az ötvenes évek eleji „Ratkó-korszakot” és 20 évvel később a „Ratkó-gyerekek” gyerekeit. A jövőbeli, 2100-es korfa már sokkal inkább egy furcsa négyzet. Az alja keskenyebb, mint a teteje, tehát kevesebb a gyermek, mint az idős ember.

Születéskor várható élettartam Az adott évre számított „születéskor várható élettartam” nem egyenlő azzal, amit az adott évben születettek remélhetnek. A halandósági tábla „csak” azt mutatja, hogy átlagosan mennyi ideig élnének egy elképzelt generáció tagjai, ha életük során az éppen vizsgált naptári év halandósági szintjei maradnának fenn. Ez a mutató inkább a jelent, mint a jövőt jellemzi. Egy generáció tényleges várható élettartamát csak utólag, a generáció teljes kihalása után lehet kiszámítani. Az előre nem sejthető események – például háborúk, járványok, természeti katasztrófák, más oldalról pedig az újonnan felfedezett gyógyszerek, gyógymódok, egészségesebbé váló életkörülmények – miatt a jövő mindig bizonytalan. 2002-ben az átlagos halálozási kor Magyarországon férfiaknál 68,26, nőknél pedig 76,56 év volt; ezt nevezik abban az évben születéskor várható élettartamnak. Ez a valószínűség jelentősen módosulhat a lakóhely, az életmód és az anyagi lehetőségek szerint. A halálozási valószínűségekből az következik, hogy 2002-ben egy 20 éves férfi várható élettartama még 49,15 év, egy 40 évesé 30,41, egy 50 évesé 22,63, egy 70 évesé 10,39 év volt. Ugyanez nőknél: a 20 évesé 57,37, a 40 évesé 37,97, az 50 évesé 29,07, a 70 évesé 13,12 év volt. (Jól látszik, hogy az életkor előrehaladtával viszonylagosan növekszik a várható élettartam hossza. Az ember azt gondolná, ez tévedés. Pedig nem: egyszerűen kiesik a számításokból az adott életkort megelőző halálozások száma és ezek számított valószínűsége.

Társadalom elöregedéseA jelenség okának egyik fontos tényezője az életkor meghosszabbodása, a másik a gyermekek száma. Ha az átlagos halálozási kor csak enyhén tolódik is ki, a kevés gyermek akkor is elöregíti a társadalmat. A demográfusok számolják az idősek és a gyermekek egymáshoz viszonyított arányát is. Magyarországon 1901-ben a 65+/0–14 évesek aránya 0,127 volt, vagyis 1000 gyermekre 127 idős ember jutott. Ugyanez az arány 1949-ben 0,303 volt, 2000-ben 0,855, és 2010-re várhatóan már meghaladja a gyermekekét az idősek száma: 1000 gyermekre 1178 idős jut. Ha ez a tendencia folytatódik - és feltehetően így lesz -, akkor 2030-ban 1335, 2050-ben pedig 1579 öreg ember jut majd ezer gyermekre.