A JVSZ-ben eltöltött, mintegy tizenhárom év alatt számos elnökkel és különböző összetételű elnökséggel dolgoztál együtt. Alkalmazkodóképességre mindenképpen szükséged volt. S mi kellett még?

- A mindenkori elnök és elnökség bizalmát mindenképpen bírnom kellett és kell. Előkészítő, véleményező, az elnökséget tehermentesítő szerepkör az enyém. Természetesen a saját szintemen jelentkező feladatokat, problémákat önállóan oldom meg. A JVSZ elnökeinek más és más volt az egyéniségük, munkastílusuk, vezetői szokásaik. Könnyen alkalmazkodom, így soha nem jelentett problémát a velük való együttműködés.

- Hogyan kerültél a szövetséghez, s ebbe a munkakörbe?

- Életem első, jelentős szakaszában külkereskedő voltam. Külkerfőiskolát végeztem, teljesen praktikus okokból. Ahhoz képest, hogy keramikus akartam lenni, megélhetést adó szakmát kellett választanom. Így esett a választásom a csak két és fél év tanulással járó külkerdiplomára. Német és orosz szakon végeztem, az Elektroimpexnél töltöttem a gyakorlatot, a Hungarocoopnál már utaztam is. Azután nehéz időszak következett. Jöttek a gyerekek, építkeztünk, a cinkotai kis családi fészket bővítettük, hogy elférjünk, közben kijártam a közgázegyetemet, és dolgoztam is. Megtanultam angolul is. S persze, az időmet beosztani. Egy elektroakusztikai gyárban üzletkötőként bejártam a világot. Sokat utaztam, sőt bőven eleget. A Magyar Gazdasági Kamarához 1986-ban kerültem, majd kilenc éven át végeztem a kamarai, érdek-képviseleti munkát. Ott is nemzetközi ügyekkel foglalkoztam. Más gazdasági szervezetekkel kapcsolattartás, tagság érdekeinek közvetítése, nagyon megszerettem az érdekközvetítési munkát. A kamarától akkor jöttem el, amikor bevezették a kötelező kamarai tagságot. Toldy Ősz Iván, a Joint Venture Szövetség ügyvezető elnöke keresett maga mellé titkárt. Vonzott az önálló, ötletek megvalósítását ígérő munka.

- S megtaláltad itt, amit kerestél?

- Igen. Belépésemkor Sugár András volt az elnök, ő és az ügyvezető elnök rendkívül jó vezetői erényekkel rendelkeztek, nagy önállóságot adtak. Megválasztottak a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Magyar Nemzeti Bizottsága főtitkárának, s például 2000-ben az én vezetésem alatt rendezhettük meg Budapesten a szervezet világkongresszusát, ami nemzetközi elismerést hozott az országnak. Kritikus év volt, hiszen 2000-től vettem át a Joint Venture Szövetség vezetését is, ügyvezető igazgatóként. Kérdésedre rögtön válaszolok, de előtte hagy mondjam el, hogy a Joint Venture Szövetség megalakulása óta nagy változáson ment keresztül. A vegyesvállalatok érdekében létrehozott szövetség ma közel négyszáz tagot számlál, de a tagvállalatok többségét ma már a tisztán külföldi tulajdonúak alkotják, s egyre többen vannak a kkv-k és a meghatározóan magyar tulajdonú cégek is. Ma már a közös nevező inkább: a befektetői és a befektetésekkel kapcsolatos problémái a tagságnak, melyben segítségükre vagyunk.

- Szeretsz segíteni másoknak?

- Azt gondolom, hogy az első reflexem a segítés. S azonnal igyekszem belehelyezkedni mások problémájába. A problémák megoldása szinte kihívás számomra. De ugyanolyan fontos, s most visszatérek a kérdésedre, az újdonság, az új területek, problémák, helyzetek állandó jelenléte a környezetemben. Szeretem, ha közreműködésemmel eljutunk egy probléma megoldásáig, a megelégedésig. A mediátori szerepkör nagyon fekszik nekem. Ezek apró örömök a munkám során, de sűrűn van bennük részem.

- Az eredményes érdekközvetítéshez az empátiakészségen kívül kell még más is. Például határozott fellépés a hatóságokkal, a döntéshozókkal szemben.

- Én úgy fogalmazok: kitartó természetem van. Természetesen a JVSZ-nek nagyon komoly a presztízse a minisztériumokban, gazdasági döntéshozó szerveknél, s ez is közrejátszik abban, hogy ha felhívok egy államtitkárt egy gazdasági szabályozási kérdés egyeztetése érdekében, azt komolyan veszi, hajlandó leülni velünk, s respektálja véleményünket. Itt az én egyik fontos szerepem a finom mértékek és mennyiségek megtalálása. Tudni kell, milyen ügyekkel, milyen szinten lévő döntéshozókat keressünk, s érzékeltetni, hogy nem előnyök megszerzése, hanem mindenki számára értelmes célok érdekében lépünk fel.

- Az operatív ügyvezetésen kívül erős szakmai felkészüléssel is rendelkezned kell a különböző fórumokon, tárgyalásokon, képviselve a tagszervezeteket?

- Szerencsére néhány törvény-előkészítő szervezettől automatikusan megkapjuk véleményezésre a gazdaságot érintő szabályozóváltozások terveit, ám akad jócskán, amiről csak véletlenül értesülünk az utolsó utáni percekben, amikor nagyon gyorsan cselekedni kell, s érdemi módon. Az elnökséget nagyon gyorsan képbe kell hozni, s érdemi javaslatokat kell előkészíteni. A GOP monitoringbizottságában én képviselem a JVSZ-t. Igyekszem nagyon sok pályázati gyakorlati tapasztalatot közvetíteni, s a tagságunk érdekében dolgozni ott is. A JVSZ-ben az érdekközvetítésen és a lobbizáson kívül fórumok szervezésével is foglalkozunk. A tagság számára számos információszerzésre alkalmas rendezvényeket szervezünk. Talán ezt a munkát szeretem a legjobban. Ezek a fórumok az informálódáson kívül alkalmasak a tagság egymással való kapcsolatépítésére is. A gazdasági szakmai szervezetek között is nagy a verseny a tagság növeléséért. Amely szervezet az első az új, hasznos szolgáltatások bevezetésében, a legeredményesebben lobbizik a tagság érdekében a szövetség nevében, a legnyitottabb, leginnovatívabb, az nyeri a versenyt.

- Teljes embert kívánó munka ez. A családodnak tolerálni kell valamit emiatt?

- Arra vagy kíváncsi, hogy a "nő, család, karrier" háromszögnek melyik oldala sérült? Sérülnie kell feltétlenül? Szerintem nem. Négy unokám van, s olyan családi házban élünk, amelyben az egész család elfér. Nagyszülők, a nővérem, az egyik fiam a menyemmel és a két unokával. Nemsokára jönnek haza Németországból a másik fiamék, ahol szintén van két kis unokám, s ők szintén nálunk fognak lakni. Legalább nem kell olcsó repülőjegyek után szaladgálnom, hogy rövid hétvégeken elrepüljek hozzájuk. A családi fészekben mindig együtt étkezik a család. Hét közben a menyem, hétvégén én vállalom a konyhai munkát. Fiatalasszony koromban is sokat jelentett a családi védőháló. Nagyszülők és a nővérem, aki most is második nagymamaként áll helyt, nem beszélve a társamról, a férjemről, nagyon sokat segítettek abban, hogy tudjam végezni a munkámat. Ma már mindennél többre értékelem a családi együttléteket. Az értékek, szempontok átrendeződnek az ember életében. Szeretek festegetni, zongorázni, és persze a leghagyományosabb női, anyai, nagymamai szerepekben létezni minél többet.

- Vezetőként is vállalod a női mivoltodat?

- Ha arra gondolsz, hogy a nők nagyon lelkiismeretesek, és fontos nekik a megfelelés, akkor igen. A felelősség és a lelkiismeretesség párosul nálam egy erős maximalizmussal. Ezek a tulajdonságok viszont néha erős stresszel is járnak, ami abban mutatkozik meg, hogy magammal viszem a problémákat a munkahelyen kívülre is.

- Mit szeretsz a munkádban, mi okoz sikerélményt?

- Szeretem, ha kapok visszacsatolást, egy kézfogást, egy köszönőlevelet vagy bármit, amiben elismerést fejeznek ki. Szeretem a sokszínűséget, a szabad választás lehetőségét, szeretek új embereket megismerni, kapcsolatokat építeni velük. A munkában a boldogságot a befejezettség érzése hozza meg számomra. A siker szerintem minden korban másban nyilvánul meg. Fiatalasszony koromban fontos volt az előléptetés, az utazás, az anyagi javak. A siker külső megjelenési formái ma már nem izgatnak. A belső elégedettség megszerzésére törekszem. A siker átértékelődött bennem, ma már kicsi, apró örömökben lelem meg az érzést. Arra törekszem, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Ez persze nem történhet meg, csak egy olyan családi háttérrel, ahol minden problémánkat megbeszélhetjük, az érzelmeinket kiadhatjuk, a szeretetforrásból merítkezhetünk. És ez nekem megadatott.