A terv és prioritásai, az egyes programok, majd a megjelent tényleges pályázatok struktúrája ugyanis köszönőviszonyban sincsenek egymással. De hát annyi baj legyen! Az már inkább gond, hogy – a deklarált célokkal ellentétben – a Széchenyi-terv által nemcsak fejlesztéseket lehet finanszírozni, hanem működési költségeket is. De a hatályos jogszabályok szerint működési költségek pályázatokkal nem támogathatók, ezért az erre fordított 23 milliárd forint csakis pályázaton kívül juthatott el valakikhez. Probléma az is, hogy a Széchenyi-tervhez 2001-re meghirdetett 296 milliárd forintból 132 milliárd forint az autópálya-építési program fedezete, amivel kapcsolatban viszont maga a gazdasági miniszter közölte a hozzá a parlamentben kérdést intéző ellenzéki képviselővel: „Az autópálya-fejlesztés költségeinek a fedezésében állami/költségvetési forrás közvetlenül nem vesz részt…” Mennyi is jut akkor valóban az államkasszából a gazdaság élénkítésére?

Adatok, táblázatok a kiosztott millió forintokról természetesen már a minisztérium honlapján is szerepelnek, mégpedig a pályázati felhívások és a veretes miniszteri köszöntő mellett („A második évezredét megkezdő magyar állam számára hosszú századok óta most nyílik történelmi esély arra, hogy egyszerre megvalósítsa a gazdasági felzárkózást és a társadalmi felemelkedést…”). A reális értékeléshez azonban ki kellene ezeket egészíteni. Például azokkal a szerkesztőségünkhöz beérkezett levelekkel, amelyekben vállalkozók arról számolnak be, hogy bár az eredeti kiírás szerint az általuk végzett tevékenység szerepel a támogatandó célok között, arra hivatkozva nem kapták meg a támogatást, hogy az tévesen került bele a kiírásba. Vagy hogy a vonatkozó pályázat 25 százalékos növekedést ír elő, ami egy néhány éve már eredményesen működő, stabilan fejlődő vállalkozás számára elérhetetlen. Vannak pályázók, akiket indoklás nélkül utasítottak el, másokat formai hibák miatt, nem adva lehetőséget azok – egyébként pár percet igénylő – kijavítására.

A kormány októberben meghirdette a Széchenyi-terv plusz gazdaságélénkítő csomagot. Ebben többek között emelte az új lakások építésének állami kamattámogatását, adókedvezményt adott a használt lakások vásárlására, 10 millió forintról 30 millióra emelték azt a határt, amekkora nyereség után nem kell társasági adót fizetni, ha azt a vállalkozó beruházásra fordítja, és a „plusz” részeként újabb autóút- és autópályaszakaszok előrehozott – mihez képest? – megépítését jelentette be.

Elemzők szerint a pluszcsomag legnagyobb mínusza, hogy nem tartalmaz valóban új elemeket, azokon a gazdálkodókon pedig végképp nem segít, akik a recesszió miatt – márpedig a kormány ezzel indokolta a „plusz” szükségességét – előre szeretnének menekülni.

„Magyarországon kevés a sikeres cégalapítás, és az állam kevés segítséget nyújt kezdő vállalkozóknak, a fiatalok ezért inkább nyugati cégeknél keresnek maguknak állást.” Az idézet nem egy ellenzéki képviselőtől való, hanem a Handelsblatt október 20-ai számából. A német üzleti és pénzügyi körök vezető lapja magyar vállalkozókat, lapszerkesztőket, valamint az Arthur Andersen tanácsadó és könyvvizsgáló cég budapesti képviselőjét kérdezve jutott e megállapításra. „A céget alapító fiatalok legföljebb néhány magánalapítványtól számíthatnak pénzügyi támogatásra, holott a szakképzett magyarokból nem hiányzik a bátorság és a teljesítményvágy. (…) Az év elején beindult Széchenyi-terv célja többek között a közepes és a kisvállalkozások segítése: az idei és a jövő évre a terv mintegy kétmilliárd dollárt irányoz elő a költségvetésből. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az eddig jóváhagyott beruházási és támogatási pénzek 90 százaléka nagyvállalatoknak jutott” – írta a német lap.