Az Európai Bizottság Információs Társadalom Fejlesztő Irodája (ISPO) 1997 elején indította el az ESIS (European Survey of Information Society/Információs Társadalom Európai Kutatása) elnevezésű projektet. A cél egy olyan „leltár” létrehozása, amely tartalmazza az egyes országok olyan adatait, fejlesztéseit, amelyek az információs társadalom területeit érintik, és ennek alapján az interneten elérhető nemzetközi adatbázist hozzon létre. A kezdetben csak az unió tagállamaira vonatkozó programot 1998-ban kiterjesztették Közép- és Kelet-Európa, valamint a mediterrán térség országaira. Az ESIS II 1999 márciusában kezdődött meg, és 2001 márciusában zárul.

Vegyes a magyar leltár
Magyarország némi késéssel, 1999 augusztusában kapcsolódott be a programba, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) koordinálásával.
– Az országról elkészült a „leltár”: ösztönző tevékenységekről, kulcsszereplőkről és szervezetekről, a szabályozás fejleményeiről, www-indikátorokról és weboldalakról. Ennek alapján azonban nehéz Magyarországot elhelyezni a nemzetközi rangsorban – mondta el lapunknak Mészáros Anikó, a program vezetője.

A magyar projektek száma a legmagasabb – hatvan – a „második hullámos” országok között, a promóciós események sorában azonban valahol leghátul kullogunk. Vagyis az informatikai programokat nem népszerűsítik. Az információtechnológiai (it-) termékeket előállító magyarországi vállalkozások pedig, Mészáros Anikó szerint, még nem látják az előnyét annak, hogy bekerülnek egy nemzetközi adatbázisba. Pedig ez komoly lehetőséget jelenthetne olyan nemzetközi pályázatokon, ahol csak nemzetközi partnerrel együtt lehet indulni; ilyen például az EU Magyarország számára is nyitott V. (informatikai) keretprogramja.

Szembetűnő volt a változás a másfél év alatt, de csak intézményi téren: létrejött az informatikai kormánybiztosság az addigi széttagolt irányítás helyett, s ezzel a kormányon belül kialakulhatott az informatikai lobbiszervezet. A régóta áhított, jól koordinált szabályozási tevékenység beindulására viszont még várni kell: még mindig nincs egységes hírközlési törvény, és a digitális aláírási törvényről sincs végleges döntés; 1999 augusztusától napjainkig nem született olyan jogszabály, amely jelentősen előremozdította volna az informatikai szektort.

Weboldalak: nincs változás
A kormányzat it-tevékenységét eddig két kiadvány fémjelzi – a Miniszterelnöki Hivatal gondozásában jelent meg a Tézisek az információs társadalomról, valamint a Magyar válasz az információs technológia kihívásaira című munka –, 2000 végén pedig beindult a Compaqkal közösen a Családnet PC-program, amelynek keretében 1400 szerencsés család juthatott számítógéphez.

A weboldalak terén sem tapasztaltak jelentős változást a negyedévenkénti frissítések alkalmával – mondta el a program vezetője. – Ez magyarázható azzal, hogy 1999 nyarára, amikor a felmérés indult, már lezajlott a Sulinet program, és a legtöbb iskola megjelent az interneten. A könyvtárak, múzeumok közül, amelyik akart, addigra kialakított site-ot, és a negyedévenkénti felmérések tapasztalatai szerint ezek nem is mutattak fejlődést a másfél év alatt. A kép itt is nagyon vegyes – értékel Mészáros Anikó. – Van olyan oldal, ahol akár a katalógushoz is hozzáfér az ügyfél, vagy meg tudja hosszabbítani az olvasójegyét, de ez a kevesebb. A legtöbb közintézmény oldala csak a nyitva tartást és némi információt közöl, de nem tesz lehetővé interaktív kapcsolatot.

Megnövekedett viszont az it-témát érintő rendezvények száma, s a nem informatikai szakterületek konferenciáin is egyre többször jelenik meg az információs társadalom és a tudásmenedzsment témaköre. Tulajdonképpen ez a legnagyobb változás e téren.

A program haszna
Az EU meztelen adatokat kért, szakértői véleményeket nem. Ezekből az unió információs társadalmi igazgatósága (DG – Directorat Générale XIII.) készíttet statisztikai elemzést, de csak országonkénti összehasonlításban.

– Az eltelt másfél év amúgy is rövid volt ahhoz, hogy tendenciákat lehessen kimutatni, vagy messzemenő következtetéseket levonni – állítja Mészáros Anikó. Még az adatok széles körű és alapos összegyűjtéséhez is kevésnek bizonyult, arra sem volt elegendő, hogy az összes létező informatikai programot felkutassák. Így az eredmény csak egy pillanatkép az egészségügy, az oktatás, az agrárgazdaság, az önkormányzatok és a művészetek informatikai fejlettségéről, programjairól. Komolyabb következtetések levonásához folytatni kellene az eddigi munkát.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH), bár tervezi, még nem rendelkezik az információtechnológiai kérdéseket vizsgáló adatokkal. Jelen pillanatban csak a projekt keretében az EU számára készített és az internetre felkerült táblázatokból lehet megtudni az ország informatikai helyzetére vonatkozó tényadatokat, a hazai weboldalak, az ISDN telefonvonalak vagy az informatikai projektek számát stb. Azonban ezek között is sok a szakértői becslés, mivel az EU által igényelt adatok egy része – például a távmunkások száma vagy az elektronikus kereskedelem nagysága – jelenleg másképp nem állítható elő. 1999 végén készült egy összefoglaló tábla, amelyet 2000 decemberében szándékoztak felfrissíteni (lapzártánkig az eredmények nem készültek el), ebből talán bizonyos tendenciák megállapíthatók lesznek; de ez az utolsó jelentés, a további munkának már nincs pénzügyi fedezete.

Az unió tagországaiban folytatódik a projekt, Közép- és Kelet-Európa, valamint a mediterrán térség számára azonban 2001 márciusában lezárul. Az eddig összegyűjtött adatok fél év múlva már nem érnek semmit, s ha nem frissítik azokat, az eddigi másfél éves munka felesleges volt, pénzkidobás, leginkább az EU promóciós tevékenységének egy költséges eleme.

*

Hollandia:
feladatmegosztás és ösztönzés
A holland kormány 1994-ben indította el az országos programot. Első lépésként liberalizálták a távközlés infrastruktúráját és a médiatörvényt. Ezt követően meghúzták a határt a köz- és magántulajdon feladatai között, és kidolgozták az információs társadalom jogi kereteit. Az állami szektorban indították el a kísérleti projekteket, és ösztönözték a magángazdaságot az egyéni kezdeményezésekre.

Az állam 1997-től segítette az oktatási intézmények internetcsatlakozását, az információtechnológia és az elektronikus kommunikáció lehetőségeinek teljes integrálását az oktatásban. Képezte a tanárokat, és gondoskodott az információs és szolgáltatási háttér megteremtéséről. Közintézményekbe, könyvtárakba internet-hozzáférési lehetőségeket telepített, hogy a lakosság legszélesebb rétegei is megismerjék és alkalmazzák a világhálót.

A vezető nagyvállalatok egy része megállapodott egymással a megvalósítandó infrastrukturális fejlesztésekről, a másik pedig a hálózatokon továbbítandó – elsősorban a közösségi ügyeket érintő – információs alapszolgáltatásokról. Az infrastruktúrában érintett cégek több milliárd guldent fognak beruházni, hogy hálózatukat alkalmassá tegyék interaktív szolgáltatásokra.

A bankok rendelkezésre bocsátják csipkártya-technológiájukat a felhasználóazonosításhoz és a fizetések lebonyolításához. Egyetlen dekódoló eszközt kínálnak fel az előfizetéses tévécsatornák vételéhez és az interaktív televíziózáshoz, a szolgáltatók pedig gyorsan bővítik ilyen jellegű szolgáltatásaikat.

A munkaadói szövetség és a holland információszolgáltatók szervezete megalapította az elektronikai szolgáltatások szakértői fórumát, hogy közös tapasztalataikat népszerűsítsék. Utrechtben megnyílt az elektronikus piactér, a Media Plaza, ahol az üzleti döntéshozók megismerkedhetnek az elektronikus szupersztráda eredményeivel.

Mindezzel egy időben indultak a regionális akciók is: 1996 végén már több mint száz „digitális” várost, régiót, tartományt tartottak nyilván.

Finnország:
országstratégia, társadalmi irányítással
A finn minisztériumok 1994-ben kezdték meg saját programjuk közzétételével az információs társadalom stratégiájának előkészítését. Elsőként a közlekedési és a távközlési terület dolgozott ki 1998-ig terjedő országos hálózatfejlesztési tervet. A műszaki fejlesztési központ elindította a digitalizálással és a multimédiával kapcsolatos akcióprogramjait.

Az államtanács 1996 májusában országos bizottságot állított fel a hivatalok, a magánszféra és a kutatók képviselőiből; ők, valamint egy társadalmi fórum irányítja az országstratégiát.

1997-től 41 programot támogattak, köztük: a számítógép-vezetői jogosítvány megszerzését; az elektronikus személyi igazolvány bevezetését; az Ismerje meg gyermekei jövendő életkörülményeit! címűt; a távmunka fejlesztését; a kommunikációs hálózat kiépítését 2002-re a belügyi közigazgatásban; a digitális tanulási környezet megteremtését a matematikához és a természettudományokhoz; a népjóléti és egészségügyi közigazgatás statisztikai adatbázisának kialakítását; a lakosságnak szóló internetkézikönyv megjelentetését; elektronikus kommunikációt a törvényszéken; elektronikus postacímet mindenkinek; egy országos munkahely-fejlesztési programot; a világméretű elektronikus kereskedelem akadályainak elhárítását.

Külön programok foglalkoztak az információs társadalom biztonsági kérdéseivel, a nők, a munkavállalók megváltozott helyzetével. A programok három évre szóltak.

Németország:
kormányzati és önkormányzati ösztönzés
A német szövetségi kormány, a tartományok, a térségi és a helyi önkormányzatok 1997-ben indították el akcióikat az információs társadalom megteremtése érdekében. 1996 nyarán már megalapították a Media Forumot a freiburgi regionális kezdeményezés megvalósítására, amelynek célja a multimédia gazdasági, közigazgatási, oktatási, kutatási és egyéni alkalmazásának támogatása volt, illetve felkarolta az ilyen jellegű regionális, a térségi kereteken túllépő projekteket is.

1997 márciusában indult az oktatási, tudományos, kutatási és technológiai minisztériumnak a Deutsche Telekom AG távközlési céggel közös országos programja a kis- és középvállalatok távmunka-támogatására, kapcsolódva a szövetségi kormány hasonló kezdeményezéséhez. A program bemutatja a kis- és középvállalatoknál megvalósítható távmunka lehetőségeit, demonstrálja a tapasztalatok átadhatóságát, az ismeretek kölcsönös cseréjét, végső soron tehát foglalkoztatásra ösztönöznek a távmunkahelyek elterjesztésével. Első lépésként ötszáz cégnél dolgozták ki a távmunka egységesített szempontú követelményeit.