– A támogatási rendszerek alternatívái – az úgynevezett standard, illetve egyszerűsített kifizetési rendszer – közül kell kiválasztanunk azt, amelyet 2007-től igénybe akarunk venni. Melyik legyen az?

– A múlt év végén születtek meg az agráriumra vonatkozó legfontosabb uniós egyezségek. A koppenhágai megállapodás csak kereteket határozott meg, ezért is mondtam a brüsszeli főtárgyalónak: ördögöket bújtató technikai részletekkel lesz dolgunk a későbbiekben. Ezek egyike az egyszerűsített, illetve a normál támogatáskifizetési rendszer. Az egyszerűsítettnek már az elnevezése sem korrekt, hiszen bonyolultabb: kiterjedtebb nyilvántartásokat kell például vezetni. A normál támogatási rendszer csak bizonyos növény- és állatfajokra vehető igénybe, ellentétben a jóval tágabb keretek között érvényes egyszerűsítettel. Az előbbi szabályait ismerjük részletesen. Az egyszerűsítettét a technikai tartalom függvényében most kell kialakítani. Magyarország kompromisszumos megoldásban érdekelt, nevezetesen abban, hogy a klasszikus kultúrák – a gabona, az olajosok, a fehérje – hektáronként arányosan kevesebb pénzt kapjanak, viszont kiterjesztjük a területi alapon adandó támogatások rendszerét minden más mezőgazdasági termékre is. A támogatás „átcsoportosításával” a magyar agrárgazdaság egészének lehet kiegyensúlyozottabb a fejlődése.

– Az Európai Unió a kialakulóban lévő új reguláit nem csupán a csatlakozókra tekintettel alkotja meg, hanem saját maga számára is igyekszik előnyösebb feltételeket kialakítani. Melyek a tizenötök céljai?

– Az EU oda akar eljutni, hogy kialakuljon a farmtámogatás újszerű rendszere. Hosszabb távon pedig az is cél, hogy a mai EU-országok, illetve a csatlakozók agrárgazdaságai konvergáljanak. Ma még az agrárrendtartás egészen más feltételek között érvényesül a tizenöt tagállamban, mint a tagjelölt tíznél. Az uniós országokban alapvetően konszolidált agrárstruktúra létezik a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a farmméretek és -határok tekintetében is. Ezzel ellentétben nálunk nagyon kevés gazda mondhatja el, hogy egybefüggő területen hagyományosan termeszt bizonyos növényeket. Évről évre találós kérdés, hogy éppen mivel érdemes foglalkozniuk. Az Európai Unió közös célja az is, hogy a támogatások úgy csökkenjenek, hogy közben a pénz a vidék számára ne vesszen el: a mezőgazdaság helyett a vidékfejlesztés kapja a forrásokat. Mire számíthatnak így a magyar gazdák?Arra, hogy mindinkább ki lesznek téve az EU egységes belső piaca hatásainak. S függetlenül attól, hogy mit is termelnek majd, a korábbi, mondhatjuk így, „történelmi bázison” megszerzett kiegészítő jövedelmüket garantálva láthatják. De ez nem azt jelenti, hogy ettől kezdve nem kell dolgozniuk, mert amúgy is kapnak pénzt. A jövőben is láttatniuk, bizonyítaniuk illik, hogy jól gazdálkodnak.

– Ezt a „láttatást” finanszírozza majd a társadalom az adóforintokból, adóeurókból?

– Mindeddig az adókból termékeket, termékféleségeket támogatott a büdzsé. A későbbiekben először a vidéken élők jövedelmének a támogatására lehet számítani, hosszabb távon pedig egyfajta szolgáltatást kér majd a többi adófizető az agrártermelőktől. Azt, hogy a környezetet maximálisan tartsák karban.

– Mindez odébb van még, az Európai Unió azonban most sürget árcsökkentést számos termék esetében, úgy, hogy a felét támogatásokkal kompenzálja. Mekkora tartalékok jellemzik az EU-s agráriumot?

– Az árcsökkentés is arra ösztönzés, hogy hatékonyabban termeljenek. A termelői árak mérséklése nem feltétlenül jelenti azonban a fogyasztói árak lenyomását. Elég nagy ugyanis a szakadék a mezőgazdaságból, illetve a nem agráriumból élők jövedelme között. A Medgyessy-kormány is azt vállalta, hogy a ciklus végéig számottevő mértékben csökkenti ezt az aránytalanságot.

– Mindez nem csupán a gazdálkodók elhatározásától függ, hanem attól is, hogy a büdzsé beszáll-e a finanszírozásába.

– Az elmúlt tizenhárom év alatt a kormányok mindannyiszor nagyon eltérő – az elődeikhez képest forradalmi – újítást igyekeztek „belekényszeríteni” az agráriumba. Holott a magyar vidéknek stabilitásra, kiszámíthatóságra van szüksége. Igaz, hogy akárhogyan is fejlődik a technológia, a mezőgazdaság mindig viseli biológiai sajátosságait, de a finanszírozást mégis csak úgy lehet elképzelni itt is, mint bármely más ágazatban: a normál versenyszempontok feltételrendszerében. Sőt el kell különíteni a profi és az amatőr ligát, ez utóbbiba azokat sorolom, akik szeretettel, de persze inkább kedvtelésből foglalkoznak a földdel. A magyar kormányzatnak arra kell törekednie, hogy ne a mezőgazdaságot támogassa, hanem – rövidebb távon – az agráriumból élőket, hosszabb távon pedig a vidéken élő, földdel foglalkozó emberek szolgáltató tevékenységét.

– Az uniós támogatási rendszerben az is benne van, hogy a meglévő termeléshez kérik a gazdaságok a többletforrást, s ezzel konzerválják a nem mindig kedvező állapotokat. Holott más kultúrákra áttérve, más feltételek között jobb eredményt érhetnének el.

– A struktúramegőrző hatás akár a standard, akár az egyszerűsített támogatási rendszernél igaz lehet. De az is, hogy az EU-ban a farmtámogatási rendszer a megrögzött struktúrákat kisebb-nagyobb mértékben fellazítja. Nálunk ugyanez a szisztéma viszont éppen összerendezi a struktúrákat. A megreformált EU-mezőgazdaság számunkra a kiszámíthatóságot, a biztonságot, a Lajtán túlra pedig a merevség oldását hozhatja el. Minden olyan agráriumhoz kötődő beruházás pedig, amely új munkahelyet teremt, egyet jelent a korszerű vidékfejlesztéssel. A paprikatermelő gazdaság például többféleképpen is fejlesztheti magát az adott támogatás igénybevétele mellett. De nem mindegy, hogy a termésből milyen további termékek állíthatók elő. Portugáliában például van egy társaság, amelyik a negyvenhektáros területen közel akkora értéket ér el, mint a több ezer hektáros teljes magyar paprikaágazat. A betakarított termésből olajokat, szószokat készítenek, s sokszoros hozzáadott értéket könyvelnek el.

– Mi viszonylag sokat várunk az agrármarketingtől, de az unió agrárprogramjában ilyen nem szerepel...

– Az EU a marketingtevékenységet kifejezetten nemzeti hatáskörben tartja, tehát a támogatási rendszerek sem terjednek ki rá. A nemzeti kormányok pedig tetszőleges erőforrásokat csoportosíthatnak át.

– A kohéziós és a regionális támogatások rendszerével nemsokára megismerkedhetünk, de nem mindegy, mennyire hatékonyan tudjuk kihasználni. Ehhez mennyiben partner a kormányzat?

– A hatékonyság fő kérdése az, hogy van-e az adott kistérségben kellő szervezőerő. Jellemzően ma egy euró központi pénzhez ugyancsak egy euró helyi befektetés párosul, de van arra is példa, hogy egy költségvetési euró százeurónyi helyi forrást mozdított meg. Praktikusan arra van szükség, hogy egy térségi fejlesztésnél minél több gazdálkodó és vállalkozás bevonásával döntsenek: minek a legjobb a hozadéka, hasznossága. De semmi sem mondható meg központilag.

– Normál banki eszközökkel nem biztos, hogy elégséges hitel jut az agráriumnak, mivel kicsik, múlt nélküliek a gazdaságok, s az amúgy gyakori haszonbérlet sem szokott tetszeni a pénzintézeteknek. Az állami garanciarendszer javításával, a kockázatmegosztással a hitelintézetek készségén lehet-e, kell-e változtatni?

– Szeretnék eloszlatni egy tévhitet. A bankok nem ódzkodnak a mezőgazdaság finanszírozásától. Az utóbbi öt-tíz évben a nemzetgazdasági ágak közül a mezőgazdaság hitelállománya nőtt a legnagyobb mértékben. A bankok csak attól húzódoznak, hogy a gazdálkodók a meglévő, rossz, egyre kevésbé jövedelmező struktúrák átmentését kívánják hitellel is finanszíroztatni.

– Június végén készült egy műholdas kép a magyar mezőgazdaságról. Vajon ehhez a statikus állapotot rögzítő felvételhez képest mit ábrázol az a „fénykép”, amelyiket a honi agrárpolitika készít?

– Magyarország földrajzi adottságainak köszönhetően arányaiban a legtöbb jól megművelhető területtel rendelkezik egész Európában. A számok mégsem ezt mutatják. A tizenötök agrár GDP-jét összevetve a magyarországival kiderül, a miénknél csak Luxemburgban és Svédországban alacsonyabb a mutató. Azaz több, jóval mostohább természeti adottságú ország is megelőzi hazánkat. A mai agrárpolitika ezért is vállalta, hogy végrehajtja a rendszerváltást a magyar agráriumban is. Meg kell értetni a gazdákkal, hogy piacgazdasági környezetben van az ország. A mezőgazdaságban esedékes reformokat pedig nem a gazdálkodók kárára, hanem éppen az ő érdekükben kell végrehajtani. Azok a termelők, akik atyai, nagyatyai megszokásból, zsebkendőnyi területükön mindenáron gabonát akarnak termelni, akkor is tönkremennének, ha soha meg nem alakították volna az Európai Uniót. A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest Európa vonata elindult egy bizonyos irányba, a miénk pedig az ellenkezőbe. A mai agrárpolitika feladata, hogy először is lelassítsa a szerelvényünket, majd megállítsa, aztán a túloldalon felgyorsítva utolérje az Európai Unióét. Ez nem lehetetlen feladat, viszont csak magunkat okolhatjuk, ha nem élünk a lehetőségeinkkel, s pláne, ha makacsul ragaszkodunk az ellenkező irányhoz.