Bármennyire is meglepő, a számok azt mutatják, hogy a tőke inkább a fejlett gazdaságú országokba áramlik, és azok között mozog. Napjainkig a világtőke alig két százaléka jelent meg a keleti régióban. Ebből viszont az is következik, hogy ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz, a befektetések számára is kedvezőbb területet jelenthet. Még akkor is, ha napjainkban éppen a megtorpanás jelei mutatkoznak.

A kilencvenes évek közepéig a közép-kelet európai régión belül Magyarország bizonyult a legvonzóbb befektetési területnek; az ideáramló működő tőke közel fele évről évre hazánkban létesített beruházásokat. 1995 után ez a tendencia megtorpant, és azóta folyamatosan csökken a e beruházások részesedése. A vezető pozíciót pedig Lengyelország foglalta el.

Konkurencia nélkül

A nagy állami vállalatok megszűnése következtében utcára került munkaerő jól jött az idetelepülő multinacionális vállalatoknak. Az alacsony bérköltséghez képest jól kvalifikált, rugalmas szakembergárdához jutottak.

Persze a gazdasági környezet mellett a korábbi kapcsolatok súlya sem volt elhanyagolható, hiszen Magyarországon a liberális gazdaságpolitika már a rendszerváltás előtt jelentkezett, a személyes kontaktus pedig az éppen változó környezetben a bizalmat jelentette.

A technológiai újdonságokat és egyéb műszaki cikkeket gyártók – mint például a Hewlett-Packard – vagy a mobiltelefónia képviselői kiéhezett piacra léptek be, ahol nem kellett győzködniük a vevőket, sőt gyakran a kereslet szárnyalta túl a kínálatot. Sokuk úgy vélte, hogy – kihasználva a régió korábbi keleti kapcsolatait – az orosz piac is megnyílhat előtte, ám erről az élet bebizonyította, hogy nem így van.

A helyi és a központi kormányzat pedig különböző adókedvezményekkel, befektetésösztönző intézkedésekkel igyekezett még vonzóbbá tenni az országot; igaz, ezekről mindenki tudta, hogy nem tartanak örökké. És bár a múló előnyök – a bérköltség, a megélhetési költségek, a kevésbé szigorú környezetvédelmi előírások – vonzóak voltak a vállalatok számára, a beruházók többsége Szili Márta véleménye szerint mégsem ezt tartotta az ország legfontosabb előnyének. Mutatja ezt az is, hogy a legtöbben hosszabb távra rendezkedtek be.

Örök előnyök

– Hosszabb távra rendezkedtek be, méghozzá azok miatt az előnyök miatt, amelyek – az eddigiektől elétérően – nem tűnnek el az unióhoz való csatlakozással vagy egyáltalán az ország gazdasági fejlődésével. Ilyen a jól irányítható, mégis önállóan dolgozó kreatív munkaerő, amely például a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalatok számára az ország egyik fő vonzerejét jelenti ma is – hangsúlyozta a Joint Venture Szövetség ügyvezető igazgató asszonya.

Magyarország fejlődése előbb-utóbb az uniós csatlakozáshoz vezet. Ezt valójában már a rendszerváltást követően lehetett tudni. A hosszabb itt-tartózkodásra berendezkedő beruházók a befektetés kezdetétől számítottak a csatlakozás majdani hozamára. Így például arra is, hogy az unió határaként Magyarország egyfajta logisztikai szerepet fog betölteni. Ez pedig jelentős versenyelőny lehet. Persze hátrány is, ha elmaradnak az ehhez szükséges infrastrukturális fejlesztések.

Egyelőre a kép biztató: egyre több vállalat hoz létre hazánkban regionális központot. Ahhoz azonban, hogy ez több befektetőt vonzzon, a balti, ukrán vagy orosz piacoknak is stabilizálódniuk kell.

Elsősorban biztonság

Örök igazság: a tőke a legolcsóbb, no meg a legbiztonságosabb helyre vándorol. A két tényező eredője együtt jelent versenyelőnyt. Nehezen vitatható, hogy ma már messze nem hazánk a legolcsóbb. De nem is biztos, hogy érdemes lenne ilyen babérokra vágynunk. Kínában a munkaerő ára ugyan töredéke a hazainak, ám nincs munkatörvénykönyv, nincs szakszervezet, a befektetők jogait pedig nem védik intézményes jogszabályok, ez pedig sokakat – bár nem mindenkit – visszatart az ottani beruházástól.

A biztonság – és ez jelenti a politikai, gazdasági és a tényleges fizikai biztonságot is – viszont már a kilencvenes évek elején is jelentős szempont volt a befektetők körében. A globalizáció erősödésével pedig még inkább azzá vált.

A Joint Venture Szövetség tapasztalatai szerint a tőkeáramlás lassulásával felértékelődött az ország tőkemegtartó képessége. Ezzel párhuzamosan pedig az adókedvezmények, munkaerőköltség helyett a biztonságos gazdasági környezetre tevődik a hangsúly.

A joint venture története

1972-ben jelent meg az első olyan rendelet, amely lehetővé tette a közvetlen külfölditőke-befektetéseket. És bár 1979-ig a gyakorlatban erre nem volt példa – hiszen a rendeletben több volt a tiltás, mint a valódi esély –, a jogszabály mérföldkő jellegét ez nem befolyásolta.

1974 és 1983 között mindössze 21, az azt követő három évben pedig további 45 vegyesvállalat létrehozását engedélyezték a magyar hatóságok. A rendszerváltás közeledtével, ahogy érezhetően nőtt a politikai stabilitás, az itt befektetni vágyó külföldi cégek száma ugrásszerűen megnőtt.

A politikai fordulatot követően, 1991 végén már 3214 joint venture működött Magyarországon. Ezután a külföldi befektetések abszolút összegében, valamint az egy főre eső mutatók tekintetében is hazánk volt az éllovas a volt szocialista országok körében.

1996-ra 30 ezerre ugrott a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok száma, sőt megjelentek az első 100 százalékban külföldi tulajdonban lévő vállalatok is.

A számok azt mutatják, hogy a potenciális befektetők általában vonzóbbnak találták hazánkat, mint a környező országokat: 1990-re közel 2 milliárd dollár volt az itt befektetett külföldi működő tőke állománya. És bár az utóbbi néhány évben a kezdeti lendület megtört, a kumulált tőkeállomány nagysága, valamint a GDP-arányos működőtőke-behozatal szempontjából még mindig Magyarország vezet. A KSH adatai szerint 1999-ig 35 országból érkezett beruházás; a tőkenagyság szempontjából a sort Németország, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria vezeti, közvetlenül utánuk pedig Franciaország, Anglia, Japán, Hollandia és Olaszország áll. A világ 100 legnagyobb vállalatából ma már több mint hatvannak van magyarországi érdekeltsége.

A Joint Venture Szövetség számításai szerint a hazai cégek 42 százalékában van külföldi tulajdon. A részben vagy egészében külföldi tulajdonban lévő cégek pedig közel 50 százalékkal részesednek a kiemelt adózók köréből.