Megújulni látszik az a környezet, amelyben a választások után felállt települési önkormányzatok dolgoznak. Változik a szabályozás, még akkor is, ha nem úgy, ahogyan a kormányzat tervezte. Már tetten érhető, hogy az eddigi elaprózott államigazgatás hálózatait "feles" szabályok megalkotásával vonják össze, s ezzel akár már jövőre 35 milliárdos megtakarítást érhető el. Megszüntetik a megyei hivatalokat, igazgatóságokat - például APEH, ÁNTSZ, közigazgatási, agrár- és földhivatalok -, és helyettük létrehozzák a regionális intézményeket. A megyei önkormányzatok támogatására 7 milliárddal kevesebb pénzt irányoznak elő a 2007-es büdzsében, igaz, ösztönzöttebbek lesznek a regionális társulások. Kevesebb úgynevezett alapnormatíva áll majd rendelkezésre, de a mikrotérségi és kistérségi formációk intézményfenntartásra több pénzt remélhetnek.

Amikor e cikk készült, még keveset tudhattunk a feladatoknak és a rendelkezésre álló pénznek a jövő évi összehangolásáról. A legtapasztaltabb régi-új polgármesterek is kevés biztos információval rendelkeztek arról, hogy milyen jogi környezetben, mennyi pénzből mit folytathatnak, s mit nem. Példa erre az alföldi város, Karcag, ahol szinte semmit sem változtatott meg az önkormányzati választás, sőt az országgyűlési képviselő is ugyanúgy tud mindent a helyi és az országos büdzséről, mint korábban. Dr. Fazekas Sándorral és Varga Mihállyal beszélgetve mégsem sikerült felvázolni Karcag biztonságos jövőképét.

Fazekas Sándor szerint eddig sem volt elégséges a központi költségvetésnek és a helyi forrásoknak az összessége, ezért egyáltalán nem mondható megnyugtatónak az elkövetkező időszak. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok támogatási rendszere például - ezt a legkisebbektől kezdve a nagy településekig számos község és város tudta igénybe venni - jövőre elsorvad. Megszűnnek a cél- és címzett támogatások. A normatívák, a kvóták a feladatok költségeinek eddig is csak a felét fedezték, ha pedig a 2007-es központi költségvetés ezeket még tovább szűkíti, akkor - érvel Fazekas Sándor - az emberekben az fog felvetődni, miért is fizetnek ők adót. A város vezetője jól tudja, hat hónapon belül el kell készíteni az önkormányzati gazdaságpolitikai programot. Ám a külső - azaz az állami - feltételeket nem látják, amit meg látnak, az olyan gyorsan változik, hogy nehéz azokra alapozni.

Egy nyelven beszél a város polgármestere és országgyűlési képviselője. A központi büdzsé fő jellemzőit látva Varga Mihály, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke a Piac és Profitnak azt mondja: prés alatt vannak az önkormányzatok. Közülük egyre több jut el oda, hogy nincs hová hátrálnia, a vagyonfeléléseken túl vannak, s az elmúlt három évben drámaian megnőtt a hitelfelvételek esetszáma és összegszerűsége. A helyi adók nem játszanak lényeges szerepet a helyi büdzsékben, amellett az iparűzési adót azért nem lehetett kiváltani, mert nem volt mivel pótolni ezt az adóelemet. A másik fő jövedelemtulajdonosra, a lakosságra sem lehet több terhet róni. A rendszer eljutott abba a fázisba, hogy anyagilag nem lehet tovább feszíteni, azoknál az önkormányzatoknál pedig végképp nem, amelyek nagy intézményfenntartók is egyben. Varga Mihály példája szerint Karcag város, amely kórházán keresztül 110-120 ezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodik, nincs abban a helyzetben, hogy bezárhatná ezt az intézményét, mert nincs egy másik kórház, amelyik kiváltaná azt. Azt a minimumot minden településnek meg kell adni - érvel a képviselő -, amellyel a saját fenntartását, túlélését biztosítani képes.

#page#

Roppant kemény esztendő?

Ma még kevés információval rendelkeznek a régi-új polgármesterek is arról, hogyan képzeli el a kormányzat a szegényebbeknek kínált tőketámogatást, illetve a gazdagabbaknak szánt, kamattámogatásban testet öltő fejlesztési segítséget. Fazekas Sándor szerint itt az a probléma, hogy e fejlesztési források kikerültek az országgyűlés ellenőrzése alól, s mintha háttérbe szorulnának a regionális és helyi szintű választott tisztségviselők is a fejlesztési tanácsoknál. Azt azonban normálisnak gondolja a karcagi polgármester, hogy települési, térségi vállalkozásösztönző politika és az azokhoz kapcsolódó finanszírozás, kedvezményrendszer működik az elkövetkezőkben.

A klasszikus együttélést a kormányzati és önkormányzati szektor között az még nem zavarná, hogy eltérőek a politikai irányok. De mert az uniós pénzek elosztási módja is eléggé képlékeny, a kormányzat most úgy gondolja, hogy a források felhasználásáról szóló döntéseket jobb magához vonnia - transzformálja országos léptékűvé ódzkodását Varga Mihály. S mivel valamennyi lényeges uniós forráshoz önerő is kell, nem látszik annak a megléte. De az aktuális kormányzati válasz az, hogy az adóemelés az önerő begyűjtését szolgálja. Varga Mihály azonban helyesebbnek és demokratikusabbnak gondolná azt, ha ezeknek a pluszforrásoknak a begyűjtése egyfajta megosztott formában történne meg, vagyis úgy, hogy a megemelt adóbevételekből ne csak a központi büdzsé, hanem a helyi önkormányzat is részesedne. Ez utóbbiaknak elemi érdeke a pluszforrás, már csak azért is, mert ha a "központ" dönt csak a pluszpénzek, uniós források sorsáról, akkor a megszülető döntések nem feltétlenül lesznek jók az önkormányzatoknak is.

Vajon kevesebb, de szabadabban felhasználható lesz-e a pénz az önkormányzatoknál annak következtében, hogy a konvergenciaprogram uniós elfogadásával a parlament elé kerülhet a jövő évi költségvetés? Varga Mihály azt bizonyosan állítja, hogy a brüsszeli döntés nagyon kemény megszorításokhoz vezet. Így például 1,7 százalékos reálbércsökkenéssel, a 10,1 százalékról 6,8-ra leviendő államháztartási hiánnyal s 2,2 százalékos gazdasági növekedéssel lehet kalkulálni 2007-ben. Ez utóbbi számot kommentálva Varga Mihály kifejtette, történelmünk során most esik meg először, hogy gazdasági növekedésünk alacsonyabb lesz, mint az EU átlagos növekedése. Ebből következően 2007 roppant kemény évnek számít, csökkenő állami, szűkülő helyi források, csökkenő lakossági jövedelmek és fogyasztás mellett kell ugyanis megoldani a feladataikat.

Míg a gyakorlott karcagi polgármester azt mondja, hogy jövőre bármennyire szabad kezet ad is a pénzek felhasználására a kormányzat, e döntése nem sokat ér, ha annyit ad, amennyit a mai ismeretek alapján ki lehet következtetni, s ilyenformán 1990 óta nem volt olyan nehéz év, mint amilyen a 2007-es lesz, a karcagival azonos politikai platformról - de talán a "pályakezdők" kitágult "térlátása" okán - a lehetőségek jókora tárházát vélelmezi az ország másik végében, Vasban a megyei közgyűlés elnökévé frissen megválasztott Kovács Ferenc.

Igaz, ő sem kívülről töltött pénztárcát lát lelki szemei előtt. Mint mondja is a Piac és Profitnak, a nemzeti fejlesztési tervben szereplő céloknak a megye településeinek zöme azért nem tud megfelelni, mert nincs meg az önrész a pénzek elnyeréséhez. Erre a szombathelyi megyeházán úgy válaszolnak, hogy egyfelől megvalósítják azt a szellemi infrastruktúrát, amellyel egyáltalán közel kerülhetnek a hazai és uniós forrásokhoz, másfelől a hiányzó önrészek pótlására létrehoznak egy alapot - 100 millió forintot -, hogy ne legyen akadálya a tőkéhez, támogatáshoz való hozzájutásnak.

Az aprófalvas vasi vidéken egyformán igaz az, hogy bizonyos célokért összeállnak, tartósan összekötik életüket a települések, s az is, hogy akár új, akár ősi ellentétek miatt, de semmit nem hajlandók közösen megvalósítani, működtetni. Kovács Ferenc mégis azt tartja megbukott vállalkozásnak, hogy felülről erőltetik rá a térségek falvaira a társulásokat. A tanácsi rendszerben is volt már hasonló, gyűlölték is a falvak, hogy akaratuk ellenére összeszervezték őket. A kistérségi társulásokkal nem az a baj, hogy gazdaságilag racionális megoldásokat vezetnek be, hanem - hangsúlyozza averzióját a közgyűlési elnök - az, hogy felülről irányítottak, s gyakorlatilag a régi járási rendszert állítják vissza.

Szombathelyen megnyugodtak az önkormányzati apparátus munkatársai, ugyanis a szakértelmet és nem a politikai hovatartozást, hűséget tekinti perdöntőnek az október elsején megválasztott elnök, aki a közigazgatás minőségét is a vasi települések vagyonleltárába sorolja. Oda, ahová az úgynevezett közösségi tulajdonokat, közöttük a szombathelyi Markusovszky Kórházat is. Ahol - a könyvek tanúsága szerint - fegyelmezett gazdálkodás folyik már hosszú ideje, s a közgyűlési elnök legnagyobb meglepetésére képesek fejlesztésekre, szakmai munkájuk szervezetté tételére, tevékenységük ésszerű finanszírozására. A megye azon kisvárosában, ahol, hála a gyógyvizeknek, legalább akkora a kultusza a gyógyításnak, mint Szombathelyen, a régi-új polgármester hogy, hogy nem, pontosan úgy számol, hasonló logikával készít vagyonleltárt, mint a közgyűlési elnök.

#page#

Sárváron nem véletlenül választották meg újabb négy évre dr. Dénes Tibort: számára most sem kérdéses, hogy addig, ameddig jól érzik magukat és erősödnek a vállalkozások a városban, addig nem kell a helyi büdzséből aránytalanul sokat költeni a munkanélküliek segélyezésére, az embereknek van fizetésük, fogyasztanak, s ez is adótöbbletet jelent. A befolyó bevételekből pedig finanszírozni lehet azokat az újabb fejlesztéseket, amelyek a cégek pozícióit erősítik, illetve újabb vállalkozásokat vonzanak. A csavaros észjárású polgármester nem ismert tréfát az üzletben. Kérdésünkre - a városban működik a brit kézben lévő Danubius gyógyszálló, Sárvárnak pedig folyamatos fürdőfejlesztést igénylő gyógyvize van, ugyan befektetnek-e együtt is a közös jövőbe - elutasító választ adott. Azaz nagyon helyeselte, hogy a Danubius-tulajdonos Bernard Schreier bővíti, gyarapítja a szállodáját, a város meg a gyógyfürdőjével teszi ugyanezt, de mert pró és kontra jól akarnak járni, az csak az egyiknek sikerülhet. Ezért egymással nem kötnek üzletet.

Dénes polgármester regnálásának bő évtizede alatt lényegült át a város gazdálkodása, a rendszerváltás előtti cégek szinte mindegyike megszűnt, újak, másmilyenek viszont érkeztek. A természeti kincsek ellenére az ipar "tartja el" a 16 ezer lelkes várost, ad 13 ezer embernek munkát. Az amerikai elektronikai multi, a brit pulyka-, a magyar csirkegyár, a Rába egyik üzeme a nagyok csoportját jelenti, közepes és kis cégek ugyancsak szép számban érkeztek. A polgármester szerint a város üzemeinek bruttó termelési értéke eléri a 400 milliárd forintot. E cégek zöme az elmúlt tíz évben költözött be a városba, többnyire úgy, hogy igénybe vették a háromévnyi adómentességet. A Dénes Tibor-féle "gazdagodási kurzusnak" is ez volt az alapja, az adómoratórium után elkezdtek befolyni a pénzek, de egyetlen fillért sem éltek fel, ellenkezőleg, azonnal elkezdték befektetni az idegenforgalomba, a kommunális infrastruktúrába, s nem mellékesen az 5 milliárd forintos projektnek indult gyógyfürdő-fejlesztésbe, amely 15-16 milliárdot ér majd akkor, amikor teljesen elkészülnek vele. Most már egyre inkább az idegenforgalmat gyarapító vállalkozások, szolgáltatások "épülnek rá" a gyógyfürdőre, s válnak ugyancsak jó adófizetőkké.