A Piac és Profit múlt havi számának zárásakor még csak azt tudtuk, hogy a kormány visszavonta a korábbi, 2007. júliusi határidőt, amit egyébként az Európai Unió irányelve írt elő a tagországoknak. Ám nem csak Magyarországon, másutt sem sietik el az energiapiaci liberalizációt. Mert bármennyire jól hangzik is a közgazdasági alapigazság, hogy a verseny csökkenti az árakat, és javítja a szolgáltatások minőségét, egy olyan stratégiai jelentőségű ágazat esetében, mint az energiaellátás, a gyakorlatban ez korántsem ilyen egyszerű.

Olvasóink 2003-tól folyamatosan nyomon követhették lapunkban az energiapiac részleges megnyitásának lépéseit, így azzal is tisztában vannak, hogy a verseny hatását eddig jelentősen korlátozta a kettős árrendszer. Vagyis: amíg az arra feljogosított nagyfogyasztók már a szabadpiacon vehetik meg a szükséges áramot, addig a többiek hatósági árakon, a kötelezően kijelölt szolgáltatótól vásárolhatnak. Ez önmagában nem is lenne baj, ha a hatósági, kötelező árak nem lennének rendre kedvezőbbek a szabadpiaci áraknál, és ezért a fogyasztók nem léptek volna tömegesen vissza a szabadpiacról a közüzemi szolgáltatásba.

A villamosenergia-piac teljes megnyitásának az új dátuma: 2008. január 1. Ha a parlament júliusig elfogadja a május végén beterjesztett villamosenergia-törvényt, akkor e dátumtól megszűnik a kettős modell, és vele a hatósági ár.

Egyetemes szolgáltatók

A napi híradásokban sajnos sokan félreértik a közüzemi szolgáltatók helyébe lépő, úgynevezett egyetemes szolgáltatók feladatát és jogait, mondván, hogy esetükben mégiscsak megmarad a hatósági ár. Ám, mint azt Kóka János gazdasági miniszter több fórumon kifejtette: a hatóság a jövőben az egyetemes szolgáltatóknál is csak az árrést és az árat ellenőrzi, és a liberalizált piacon már nem diktálja kötelezően senkinek. Az egyetemes szolgáltatókra, illetve külön szabályozásukra pedig azért van szükség, mert kötelező feladatként ők látják majd el árammal azokat a kisfogyasztókat, akik nem kívánnak új szolgáltatót keresni.

Ahhoz, hogy az energiaárak csökkenjenek, a szolgáltatás minősége pedig javuljon, a miniszter szerint a versenyen kívül legalább két dolog kell: hatékony versenyfelügyelet és hatékony fogyasztóvédelem. A törvénytervezet szerint a hatóságok hatékony eszközöket kapnak az erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására, a kormány döntése pedig az, hogy a Magyar Energia Hivatal (MEH) - aminek korábbi, hatósági feladatai a piacnyitással értelemszerűen csökkennek - az erőforrásait csoportosítsa át a fogyasztóvédelemhez.

Alakul az áramtőzsde

A valódi verseny kialakulásának sok-sok feltétele közül az egyik legfontosabb, hogy létrejöjjön egy regionális energiapiac, lehetőség szerint energiatőzsde, mivel a magyar piac önmagában túl kicsi, így nem elég ösztönző, hogy új szolgáltatók lépjenek be.

A parlament előtt lévő villamosenergiatörvény-javaslat szerint a tervezett áramtőzsdét létrehozó és működtető társaságban egyetlen tulajdonos tulajdoni és szavazati aránya sem haladhatja meg a 25 százalékot, kivéve a rendszerirányítót, amelynél a felső korlát 30 százalék. Továbbá az úgynevezett villamosenergia-ipari engedélyesek - termelők, kereskedők, hálózatüzemeltetők és szolgáltatók - összesen 50 százalék szavazattal rendelkezhetnek a társaságban.

A javaslat alapján a szervezett áramtőzsde létrehozására és működtetésére engedélyt kapott vállalkozás a villamosenergia-ellátási szabályzatok hatálya alá tartozik, és az ügyletek teljesítése és elszámolása során köteles a rendszerirányítóval együttműködni.

Május végi hír, hogy a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. - vagyis a magyar rendszerirányító - az áramtőzsde megalakítására 20 millió forint jegyzett tőkével HUPX (Hungarian Power Exchange) néven előtársaságot alapított. A tervek szerint várhatóan fél év múlva megkezdődhet a szervezett villamosenergia-kereskedelem Magyarországon. Kezdetben csak napi, fizikai teljesítésű termékekkel, a későbbiekben pedig áramalapú származékos termékekkel. Az árampiaci szereplők jellemzően egy évre, de legalább egy hónapra szerződnek, mivel a pontos napi fogyasztás nehezen tervezhető. Ezért a napi fölösleget eladhatják a tőzsdén, a hiányt pedig megvásárolhatják.

#page#

Lassan csökkenő ár

Visszatérve az alapkérdéshez, hogy csökken-e jövőre a piacnyitás után a villamos áram ára, vagy nem: szakértők szerint ez a hatás nagyon lassan fog kialakulni. A kormány viszont bízik abban, hogy miként a távközlési liberalizáció is versenyt hozott és olcsóbb árakat - tegyük hozzá: ott sem egyik napról a másikra -, úgy lesz ez az energiaszektorban is. Kóka János azonban többször hangsúlyozta: Magyarországon eddig a lakossági árakat és az ipari fogyasztók árát tudatosan eltérítették egymástól, vagyis a vállalkozások drágábban jutottak energiához. Azzal, hogy ez a különbségtétel is megszűnik, a verseny inkább az ipari fogyasztók számára járhat hamarabb előnyökkel, amelyeknek ezáltal javul a versenyképessége, és ez a piacnyitás egyik fő célja.

Az EU-ban Hollandiában és Nagy-Britanniában járnak a legelőrébb az árampiaci verseny kialakításában, a legkevésbé pedig Franciaországban sikerült lépni, holott a szükséges jogszabályokat már itt is korábban meghozták. Vannak országok, ahol elvileg teljesen nyitott a lehetőség a szolgáltatóváltás előtt, a fogyasztóknak mégis alig a 10 százaléka élt vele, másutt 20-30, és van, ahol 50 százalékos volt eddig a váltás. Magyarországon a gazdasági tárca adatai szerint részleges piacnyitás mellett a szabadpiac aránya tavaly elérte a 35-40 százalékot, és 5-15 százalékos árelőnyt jelentett, ami éves szinten 15-45 milliárd forint költségmegtakarítás.

Szerződések és gondok hosszú távra

Sajátos magyar probléma, hogy csak 2010-2020 között járnak le a kilencvenes években, a Horn-kormány idején az erőművekkel a villamos energia beszerzésére kötött hosszú távú szerződések. Ezek a magyar villamosenergia-ellátás 70-80 százalékát érintik, tehát érvényben maradásuk gyakorlatilag ellehetetlenítené a valós piaci működés és a kívánatos verseny kibontakozását. A villamosenergia-törvénytervezet azonban ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Kóka János a témában tartott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a MEH által létrehozott munkacsoport vizsgálja a szerződések felbontásának a lehetőségét, és csak e vizsgálat befejezése után, körülbelül egy hónap múlva tesznek majd javaslatot a megoldásra.

Kétségtelen, hogy számos érv szól a szerződések fenntartása mellett is, például az érintett piaci szereplőknek fizetendő kártérítés, és az is, hogy a régióban igen komoly kapacitáshiány miatt a kötött áras szerződések felbontása akár azonnali áremelkedéshez is vezethet.

A szerződések felmondását azonban az Európai Unió illetékesei hónapok óta sürgetik, mert burkolt állami támogatásnak tekintik azokat. Felsmann Balázs, a GKM szakállamtitkára korábban azt nyilatkozta: a tárca elszánt a szerződések felbontásával kapcsolatban - az Európai Bizottsággal is egyeztetett módon -, és önálló törvény mondaná ki ezek megszűnését, s rendelkezne az esetleges kompenzációkról.

Bármilyen megoldás szülessék is, szerencsés lenne, ha azt nem a témában már érezhető belpolitikai csatározás kényszerítené ki. Csakúgy, mint a parlament előtt lévő, a szakma által jónak tartott villamosenergia-törvény esetében.