Két területen marasztalta el Magyarországot a harminc tagországot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az adóverseny káros hatásaival foglalkozó jelentésében: a kockázatitőke-befektetésekre vonatkozó törvények terén – mert ezek az első hat évben nem adóznak –, továbbá a társaságiadó-rendszer off-shore cégekre vonatkozó, „káros adóversenyre” lehetőséget adó passzusai miatt. Ez utóbbi okból velünk együtt 61 ország került feketelistára 2000-ben, köztük nyolc kivétellel – Ausztria, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Japán, Lengyelország, Mexikó, Új-Zéland – az OECD tagországai is.

Szigorú feltételek
Magyarországon 1994 óta van lehetőség off-shore vállalat alapítására. A jelenleg érvényben lévő szabályozást a társaságiadó-törvény tartalmazza. Eszerint az a Magyarországon bejegyzett, de gazdasági tevékenységét csakis külföldön folytató vállalakozás, amely mindenben teljesíti a törvényben előírt feltételeket, a normál 18 százalékos társasági adó helyett csak 3 százalékot fizet – ez nemzetközi összehasonlításában az átlagosnál körülbelül egy százalékponttal kisebb terhet jelent –, ám más adókedvezményre nem jogosult.
A feltételek igen szigorúak – véli Kajtár László, a KPMG Hungária Kft. partnere, adószakértő. Ilyen kitétel, hogy e cégek vezető tisztségviselőinek és felügyelőbizottsági tagjainak többségükben belföldi illetőségűeknek kell lenniük, s jogi képviseletüket és a könyvvizsgálatot is csak magyarországi társaság végezheti. Tulajdonos viszont kizárólag külföldi lehet, és csakis olyan jogi vagy természetes személy, amelynek, illetve akinek nincs tulajdonrésze más, Magyarországon ténylegesen tevékenységet végző vállalkozásban.

Növeli a bizalmat
Az off-shore jogállást egy cég bármikor megkaphatja, de bármikor el is veszítheti, ha nem felel meg a törvényi feltételeknek – mondja Kajtár László, aki szerint ez az intézményrendszer összességében előnyösen hat a magyar gazdaságra. Igaz, jelenleg inkább az a fontos, hogy ez a lehetőség erősíti a befektetők Magyarországgal szembeni bizalmát, az ország pedig olyan marginális haszonra tehet szert, amely még beleilleszthető a nemzetközi befektetésösztönzési rendszerbe.
Az off-shore cégek kérdése nem azonos az adóparadicsomokéval – hangsúlyozza Kurucz-Váradi Károly, a Pénzügyminisztérium (PM) jövedelemadók főosztályának vezetője is, aki szintén úgy véli, hogy a jelenlegi szabályozás nem káros, így annak megszüntetését sem tartja szükségesnek. A cél szerinte elsősorban az ország népszerűsítése, hogy az a külföldi, aki egyébként nem jönne ide, megismerje a stabilizálódott magyar jogszabályi környezetet, a gazdasági klímát.
Egy off-shore cégből persze soha nem lesz (vis maior helyzettől eltekintve) gazdasági tevékenységet és normál társasági adót fizető vállalkozás, de az itt tapasztaltak alapján másnak ajánlhatja az országot mint kedvező befektetési környezetet – teszi hozzá Lengyel László, a PM nemzetközi pénzügyek főosztályának vezetője. – Ha üzleti szempontból megtetszünk valakinek, az megtalálja annak a lehetőségét, hogy működő tőkével is megjelenjen.

Nehéz nyomon követni
Az ellenzők általában azt emelik ki, hogy az off-shore révén nagy cégek – nagy adófizetők – tűnhetnek el a hatóságok látóköréből. Kurucz-Váradi Károly szerint ez csak részben igaz, hiszen a nagy cégcsoportok Magyarországon megjelent off-shore vállalatai így sem tudják itt eltüntetni a külföldön keletkezett nyereségüket, mivel ha a cégnek van más országban telephelye, ahol ténylegesen jövedelmet eredményező tevékenységet folytat, akkor – a nemzetközi megállapodások alapján – az ottani kulcs szerinti adót köteles fizetni.
Más a helyzet akkor, ha az adott cég a tényleges tevékenységét olyan országban végzi, amellyel Magyarországnak nincs ilyen megállapodása – mint például az adóparadicsomként emlegetett kis szigetállamokkal –, ilyenkor ugyanis teljes bevallott jövedelme után Magyarországon adózik a 3 százalékos kulcs szerint.
Az APEH szigorúan ellenőrzi, hogy az off-shore szabályok szerint adózó cég megfelel-e a jogszabály minden előírásának. A formai követelmények betartásánál fogósabb kérdés lehet, hogy az üzleti tevékenységét valóban kizárólag külföldön fejtette-e ki a társaság. Adott esetben nehéz lehet a tranzakciók nyomon követése, a bevételek és ráfordítások elszámolásának, elszámolhatóságának megítélése, különösen akkor, amikor immateriális javak forgalmazásáról van szó – mondja Kajtár László. Annak eldöntéséhez, hogy a különféle jogdíjak mely adórezsim alatt adóznak, sok esetben nem elegendő a vonatkozó szerződések alapos ismerete, hanem magának az üzletnek a finomságait, sajátosságait is ismerni kell.

Csepp a tengerben?
Az adótitok és a személyiségi jogok védelmére hozott egyéb rendelkezések miatt nehéz valós adatokat fellelni a magyarországi off-shore vállalkozások tényleges kilétéről. A PM néhány tájékoztató jellegű adata szerint hazánkban az off-shore státusú cégek legnagyobb része kft., a legtöbbjüknek Budapest a székhelye, de találhatunk köztük győri, szentendrei és szombathelyi vállalkozást is; 60 százalékuk kereskedelemmel, egyharmaduk ingatlanügyletekkel, illetve egyéb gazdasági szolgáltatással foglalkozik (pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nem végezhetnek). A tulajdonosok szerint többnyire ciprusi, amerikai, orosz vagy kanadai cégekről van szó.
Amit még tudunk: az elmúlt évben 1999-hez képest csaknem a duplájára nőtt az off-shore cégek száma, idén azonban megtorpant a növekedés. Az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának adatai szerint 2000-ben 575 ilyen vállalkozás volt hazánkban, idén, az első félévben pedig körülbelül 30 bejegyzés történt.
A cégek bevallott nyeresége is megnövekedett, vannak olyan off-shore társaságok, amelyek egyenként egymilliárd forintot meghaladóan fizetnek társasági adót.
Felmérések szerint a 3 százalékos adóból tavaly a megelőző évi tízszerese, mintegy 10 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, ami azonban a társasági adóból összesen beszedett 273 milliárd forinthoz képest csepp a tengerben. Idén ez a bevétel egyes előrejelzések szerint elérheti a 20 milliárd forintot is – bár a Pénzügyminisztérium csak 8 milliárdot valószínűsít –, és ha középtávon fenntartható ez az intézményrendszer, 2004-re a 2000. évi hatszorosa sem elképzelhetetlen. Ekkor már költségvetési szempontból sem bagatellizálható az off-shore lehetőség léte, vagy nem léte. A társasági adó más ágaiból befolyó összegek közel sem növekszenek ilyen mértékben – 2001-ben 300 milliárd forint bevételt remél a szaktárca –, de ez így természetes.

Veszélyben a kedvezmény
Az OECD Káros Adóverseny Fóruma keretében Magyarország vállalta, hogy ha károsnak találtatik a társaságiadó-törvény off-shore-ra vonatkozó szabályozása, 2003 áprilisáig megszünteti. Igaz, azzal a kitétellel – tájékoztat Lengyel László, hogy azok a cégek, amelyeket 2000. december 31-éig bejegyeztek, változatlan feltételek mellett működhetnek 2005. december 31-éig. Valószínűleg ez az egyik oka a tavalyi nagyszámú off-shore-cég-bejegyzésnek – teszi hozzá.
Az idei megtorpanást viszont egyrészt az a bizonytalanság okozza, amit az OECD-feketelista keltett, másrészt az, hogy a csatlakozási tárgyalások során az EU is kifejezésre juttatta fenntartásait. A szakmai befektetők most a PM állásfoglalását sürgetik arról, hogy megvédi-e a hazai off-shore helyzetet – hangsúlyozza Kajtár László, és úgy véli: — Ha nem, akkor a 3 százalékos adóból származó bevétel elég rövid időn belül akár az 1999-es egymilliárd forintra eshet vissza.
A magyar–EU csatlakozási tárgyalásokon az adófejezetet már lezárták, az off-shore kérdése azonban a versenyfejezet megvitatásakor kerül terítékre, várhatóan még idén. Itt a kedvezményes adókulcs az üzleti adóztatási magatartást szabályozó kódex (Code of Conduct on Business Taxation) kapcsán kerülhet szóba, ami nem uniós jogforrás, hanem a közösség politikai ajánlásait tartalmazza, vagyis a tiszteletben tartása minden tagállam „politikai kötelezettsége”.
Magyarország azt vállalta, hogy nem cselekszik a kódexben lefektetett elvek ellen, vagyis nem vezet be olyan új szabályokat, amelyek az elvekkel ellentétesek. Mindennek a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta elfogadott változtatások eleget tesznek – véli Kurucz-Váradi Károly. Ha a jelenlegi szabályozást az EU mégis direkt támogatásnak minősíti, az off-shore adókulcsot fel kell emelni az átlagos adók szintjére. Ez a döntés az önkormányzatok befektetőcsalogató helyi adókedvezményeinek a végét is jelentené.
Valójában nem biztos, hogy a világ érdekelt az adóparadicsomok megszüntetésében, mint ahogyan abban sem, hogy az egyes országok között meglévő gazdasági különbségek gyors ütemben csökkenjenek, amelyek teljes megszüntetéséről az adottságbeli különbségek miatt sem beszélhetünk – véli a KPMG partnere. Az viszont mindenkinek érdeke, hogy mindezek a folyamatok átlátható rendszerben, szabad információáramlás mellett történjenek. Az egységes mérőeszköz, az euró bevezetése is ezt szolgálja, és nem kizárólagosan a gazdaságok kiegyenlítődését.
Sebők Orsolya


Adók összehangolása
Az adózás verseny a tőkéért. Hosszú ideje érezhető a világban az a törekvés, hogy egységesedjék az adórendszer, ám úgy tűnik, hogy az adók kivetését ma még mindenki az államok szuverén jogának tartja. A téma a G8-ak legutóbbi genovai találkozóján is felmerült, és ismét nyitva maradt. Az országok adókulcsai függnek az éppen hatalmon lévő pártok politikai szándékaitól is. Egyes vélemények szerint – ha egyáltalán lehetséges – a világon akkor lesz egységes adórendszer, amikor egyszerre kerülnek hatalomra azonos oldalon álló kormányok. Ennek pedig vajmi kevés az esélye.
A mindenkori adók szintje az államok teljesítőképességétől, szociális prioritásaiktól, gazdasági és védelmi stratégiájuktól s nem utolsósorban a helyi adottságoktól, potenciáltól függ. Példaként említhető, hogy az USA egyes tagállamai között sincs egységes rendszer, és az EU-nak sem sikerül ez idáig e téren számottevően előbbre lépnie. Az összehangolás a vállalkozások teljesítményéhez kötődő terhek terén képzelhető el legkorábban, a személyi jövedelem- és az áruforgalmi adóké csak később. Ha valaha is bekövetkezik a teljes körű adóharmonizáció, az adott közösségek szociális érzékenységétől függő közteherviselések, például a társadalombiztosítás egységesedésére lehet a legutoljára számítani.
(sebők)

A nagyok üzlete
A magyar jogszabályok szerint, ha magyar állampolgárnak olyan külföldi országban van cége, amellyel Magyarországnak nincs egyezménye a kettős adóztatásról, akkor az ott keletkezett jövedelme az itthoni adóalapját növeli. Ennek bevallása önkéntes. Tavaly csaknem 500 millió forinttal emelkedett az adóalap ilyen módon. A jövőben a személyi jövedelemadó-törvény vonatkozó részeiben szigorítás várható, tájékoztatta lapunkat Kurucz-Váradi Károly PM-főosztályvezető.
Az ország kettős adóegyezményei minden esetben kimondják az információcsere-kötelezettséget. Ez azt is lehetővé teszi, hogy minden tevékenységet ott végezzenek, ahol az gazdaságilag a legkifizetődőbb, vagyis a legkedvezőbb az adó; ez adóoptimalizálás. Az adóparadicsomok esetében nincs ilyen egyezmény, és ott könnyen eltűnhet a pénz is. Ez viszont már adóelkerülés, de még mindig legális körülmények között.
A „fehér” adóelkerülés lehetőségének kihasználásában segítenek azok az irodák, amelyek azt vállalják, hogy az érdeklődő számára megtalálják a legkedvezőbb helyet és módot nyújtó országot, miközben folyamatosan konzultálnak az itthoni hatóságokkal annak érdekében, hogy minden legális legyen. Egy ilyen iroda vezetője a következő példát említi: egy magyar vállalkozásból tulajdonosai úgy kívántak záros határidőn belül kiszállni, hogy a kapott összeg után ne kelljen adót fizetniük. Ennek érdekében – az off-shore iroda segítségével – létrehoztak Hollandiában egy részvénytársaságot, amely nem túl magas áron megvette a céget, majd idővel – jó áron – ott értékesíti, vagy tőzsdére viszi. Addig a cég „alszik”, az üzemeltetésére a pénz letétben nyugszik. A bevételt nem kivéve jogszerűen „elhalasztották” a magyarországi adó befizetését, míg Hollandiában, az ottani szabályok szerint, a külföldi tulajdonban lévő részvénytársaság nem fizet nyereségadót. A cégbejegyzéssel foglalkozó vállalkozás nem javasolhat, csak információt adhat ügyfelének – hangsúlyozza a cégvezető. Az, hogy hány ügyfele van, üzleti titok, azt azonban elárulta lapunknak, hogy az off-shore forma nem elsősorban a kisvállalkozások üzlete. Főleg nagy, tőkeerős cégek élnek ezzel a lehetőséggel, hogy csökkentsék, illetve elkerüljék a magyar államnak fizetendő adót.
S. O.

Off-shore bankok
A volt gyarmatbirodalmak – elsősorban a kis szigetországok – gazdaságaik fellendítésére az 1960-as években egymás után alakították át bankrendszerüket adómenekítő, de főként profiteltüntető oázisokká. Idővel 180 kisebb-nagyobb sziget/ország követte példájukat, s az off-shore bankok száma a 90-es évekre elérte a négyezret. Az évtized közepén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 200 milliárd dollárra becsülte az „adótervezésre” berendezkedett országok titkos bankszámláin heverő tételeket, 2001-ben pedig 500–1500 milliárd dollár közöttire – a világ GDP-jének 1,5–4,5 százalékára – tette a bankok által megmosott pénzek összegét. (A teljes off-shore ágazat értéke ennél jóval több, az OECD becslése szerint 5000 milliárd dollár.) Bár a pénzt kezelő intézetek vastag kezelési költségeket számolnak el, a pénzek tulajdonosai még így is olcsóbban ússzák meg, mint ha otthon adóznának. E pénzek „anyaországai” számára azonban kedvezőtlen a folyamat: nehéz fenntartani a jóléti állam összes jótéteményét, ha a pénzeket kimenekítik az országból.
(kriston)

A cél a legnagyobb adóparadicsom?
Az OECD versenyellenesre kihegyezett kampánya legfontosabb céltáblájának – a Financial Times kolumnistája szerint – a világ legnagyobb adóparadicsoma, az Amerikai Egyesült Államok tűnik. Az USA-ban a bankbizottság republikánus elnöke volt az, aki – a Clinton-éra végén – meghiúsította annak a törvénytervezetnek az elfogadását, amely megtiltotta volna a tranzakciókat a pénzmosás elleni összefogás alól kibújó amerikai bankoknak. Amerika most szeretné elérni az OECD egyik adóparadicsom-kritériumának eltörlését – azt, amely szerint az ilyen rezsim „el van kerítve” a belföldi gazdaságtól, vagyis a bankon, ügyvédi irodán kívül nem vesz igénybe semmiféle helyi szolgáltatást –, amivel az „együttműködő” kategóriába kerülést szeretné megkönnyíteni az adóparadicsomok számára. Ha ugyanis az adóparadicsomok nyújtotta előnyök megszűnnének, azzal romlana az amerikai gyökerű transznacionális vállalatok versenyképessége, mert többe kerülne nekik a magas osztalék kitermelése.
K. L.