– A fenntartható fejlődés hogyan egyeztethető össze a környezet, a természet védelmével, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a gazdasági szempontok mindig prioritást kaptak a „zöld” szempontokkal szemben?

– A fenntartható fejlődés alatt éppen az olyan fejlődést értik, amely egyaránt tekintetbe veszi a méltányos társadalmi igényeket, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését és a környezet védelmét. A gazdasági fejlődés nem lehet öncélú, hiszen annak alapvető célja kell legyen az emberi élet minőségének javulása. A káros környezeti hatásokkal járó fejlődés viszont tönkreteheti természeti értékeinket, és komoly egészségi kockázatokat jelent. A nem megújuló természeti erőforrások gyorsuló ütemű kiaknázását eredményező fejlődés megfoszthatja a jövő nemzedékeket attól, hogy számukra is adottak legyenek a megfelelő életminőséghez, fejlődéshez nélkülözhetetlen környezeti feltételek. E folyamatok kölcsönhatásaira és a veszélyekre az elmúlt évtized tapasztalatai és tudományos eredményei irányították rá a figyelmet, különösen a határokon átterjedő, globálissá váló környezeti és társadalmi hatások erősödésével. Ugyanakkor tény, hogy rövidebb távú gazdasági megfontolások alapján a környezet állapotával, a természeti erőforráskészletek fenntartható használatával nem vagy alig törődtek, s ez a legelterjedtebb gyakorlat ma is szerte a világban. A környezetvédelemnek tehát egyenrangú szerepet kell kapnia a szociális és gazdasági feladatok tervezésének, megoldásának folyamatában minden szinten, beleértve a nemzetgazdasági, térségi, helyi, illetve az állami, önkormányzati, vállalati szintet. Ehhez megfelelő szabályozásra, közgazdasági eszközökre, intézményrendszerre, környezettudatosságra és az összes érintett intézmény, társadalmi érdek-képviseleti csoport együttműködésére van szükség. Az országhatárokon átterjedő problémák megoldásához és a további kockázatok megelőzéséhez pedig elengedhetetlen a nemzetközi megegyezés, a nemzetközi együttműködés javítása, hiszen a társadalmi és környezeti értelemben vett fenntartatható fejlődés nem érhető el, és nem biztosítható csak egy-egy ország határain belül.

– Az elmúlt időszakban felgyorsult a gyorsforgalmi úthálózat építése, a gazdaságélénkítő Széchenyi-plusz is nagy hangsúlyt helyez a gyorsforgalmi utak építésére. Milyen lehetőségei vannak a Környezetvédelmi Minisztériumnak, hogy a tárca szemléletét, érdekeit érvényesíthesse az útépítések kapcsán?

– A környezetvédelmi törvény előírásai szerint minden környezetvédelemmel összefüggő jogszabály, országos terv és regionális döntés előkészítője köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni, értékelni, és azt vizsgálati jelentésben összefoglalni. Ennek alapján gyakorlatilag minden, közlekedéssel kapcsolatos jelentősebb intézkedés környezetvédelmi hatásait előzetesen, a döntési fázisban vizsgálni kell. A közlekedésiinfrastruktúra-fejlesztések csak környezetvédelmi engedély birtokában valósíthatók meg. Ennek megszerzéséhez pedig le kell folytatni a beruházás környezetvédelmi hatásvizsgálatát, amelynek tartalmi követelményeit az EU-követelményeknek megfelelő jogszabály írja elő. Ez a környezetvédelmi hatásvizsgálat egyébként nem más, mint minden egyes tervezett tevékenység lényeges várható környezeti hatásának meghatározása, ezek felmérése és értékelése az optimális döntés meghozatala érdekében. Vizsgálják tehát a hatásterületen a levegő, a föld, a víz mint környezeti elemek minőségét, a kiindulási zajhelyzetet, az élővilág, a táj, a települési környezet állapotát. Ennek a vizsgálatnak az alapján készülő hatástanulmány mutatja meg aztán, hogy hol, milyen intézkedésekre, beavatkozásokra van szükség annak érdekében, hogy az adott tervnek megfelelően megépülő út kielégítse a vele szemben támasztott környezetvédelmi követelményeket, a lehetőségekhez mérten pedig a legkevésbé növelje a környezet terhelését. Az utak építéséhez szükséges környezetvédelmi engedélyt persze csak akkor adhatják ki, ha a hatástanulmány alapján látható, hogy a tervezett beruházás környezeti hatásait tekintve a lehető legjobb megoldást választotta.

– Az eddigi tapasztalatai alapján milyen további teendők vannak a tárca álláspontja érvényesítése terén, s ezek megvalósításának milyenek az esélyei?

– A környezetvédelmi tárca álláspontja szerint a gazdaság megfelelő ütemű fejlődéséhez elengedhetetlen a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, amit ha megfelelő körültekintéssel, a környezetvédelmi követelmények betartása mellett és a környezeti igények szem előtt tartásával végeznek el, hozzájárulnak az ország környezeti állapotának javulásához, mint például az elkerülő utak. Ennek érdekében azonban több teendőnk is van. Elő kell segíteni, hogy a kormányzati döntések során a környezetvédelmi szempontok még nagyobb hangsúllyal érvényesüljenek. Ennek eredményeként ugyanis a döntéshozók időben megismerik az adott fejlesztés környezetvédelmi kihatásait, és azok ismeretében fogadják vagy vetik el a tervezett intézkedéseket. Mondanom sem kell talán, hogy mindehhez elengedhetetlen a hatóság és a beruházók, nemkülönben a tervezők közötti gördülékeny együttműködés. Mivel a jogszabályi háttér már megfelel az uniós előírásoknak, a végrehajtás és az ellenőrzés hatékonyságát kell javítani a jövőben. Meg kell jegyeznem azonban, hogy bár nem tagadjuk a közútépítés fontosságát, a természeti környezet szempontjából a vasúti közlekedés preferálását, ami a kormányprogram fontos része, hasznosnak tartjuk.

– Milyen a környezetvédelmi tárca együttműködése a közlekedési minisztériummal, és melyek az együttműködés főbb területei?

– A közlekedési és a környezetvédelmi tárca együttműködése két szakterületen igen szoros: a vízminőség-védelemben és a közlekedéssel kapcsolatos környezetvédelemben. Az együttműködés a közlekedési ágazattal intenzív és hatékony, természetesen nem zökkenőmentes, de minden esetben meg tudjuk találni a mindkét fél számára megfelelő kompromisszumos megoldást. A kormányzati munkamegosztás szerint a környezetvédelmi követelmények meghatározása a tárcánk feladata, de a végrehajtásért, a környezetvédelmi követelmények betartását elősegítő háttér kialakításáért, a jogszabályok betartatásáért a felelős tárca nagyrészt a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium. A szabályozás környezetvédelmi szempontú fejlesztése érdekében a két tárca közösen finanszíroz olyan kutatási munkákat, mint például a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálatának fejlesztése. Az együttműködés természetes a jogszabályalkotásban, a nemzetközi fellépésben, de éppúgy kiterjed példának okáért az évente megrendezendő közúti közlekedési ellenőrzési akcióra, mint az Autómentes Napra. Az együttműködés legfontosabb része azonban az, hogy a tárcánk a lehető leghamarabb megtudja, hol, milyen területet érintően, milyen forgalmat lebonyolító utat terveznek, mert már az előkészítés stádiumában célszerű bevonni a folyamatba. Így képesek lennénk a területen működő felügyelőségek szakmai ismeretei alapján megjelölni, hogy mely területek nem alkalmasak az útépítésre. Lényegileg gyorsíthatnánk fel a tervezést, ha alapvető kérdéseket előre tisztáznánk.

– Milyen feladatai vannak a Környezetgazdálkodási Intézetnek a környezetvédelmi és a közlekedési tárca feladatainak összehangolásában?

– A KGI hatáskörét meghaladná a tárcák közötti koordinációs szerep. Feladata nézetem szerint háttérintézményként az, hogy a kiemelt kormányprogram megvalósításában előkészítő, szervezőtevékenységet folytasson, az építők, valamint a környezet- és tájvédők közötti esetenkénti szemléleti és egyéb szakmai elfogultságokban összhangot teremtve. Ennek eddigi legsikeresebb eredménye volt az intézet szervezésében megrendezett szeptemberi szakmai konferencia, amelyen a kölcsönös nyitottság jegyében a szaktárcák, valamint az autópálya-építők és minden más érdekelt bevonásával az alapvető egyeztetési témákban már az egyetértés is létrejött.

– Melyek a legjellemzőbb veszélyek, amelyeket a gyorsforgalmi utak jelentenek a környezet, a természet számára?

– A gyorsforgalmi utak, autópályák építése gyakran szakít meg vándorlási útvonalakat – úgynevezett migrációs folyosókat –, kis, formákhoz kötött lokális vízrendszereket, és az utak kettészakíthatnak adott esetben összefüggő, működési egységet alkotó ökológiai rendszereket is. További problémát főleg ott okozhatnak, ahol vándorlási utakat kereszteznek, mivel sok állat válhat gázolás áldozatává. Magától értetődő, hogy a fény mint ökológiai csapda a forgalmas utakon éjszaka mozgó rovarok és egyéb állatok millióit vonzza az útra, szintén a pusztulásukat okozva, sőt szakembereink szerint a fénypászták megzavarják a vonuló madarak éjszakázóhelyeit is. Jellemző veszélyként említeném még a felszín közeli talajvíz-áramlási rendszerekre gyakorolt kedvezőtlen hatást éppúgy, mint a légszennyező anyagok utak menti kiülepedését, ami az életközösségek károsodását, a biológiai változatosság csökkenését okozza. És, sajnos, az utakhoz kapcsolt létesítmények – benzinkutak, szervizek, éttermek, pihenőhelyek – további terhelést okozhatnak a természetre nézve, mert az ember már csak ilyen…

– Tudnak-e a természet- és környezetvédelmi szakemberek gyakorlati segítséget nyújtani az úttervezőknek, útépítőknek?

– Szakembereink minden esetben azon vannak, hogy a környezet- és természetvédelem a gazdasági fejlődéssel – mi több, a civilizációs kényelmi szempontokkal – összhangban legyen. Ha tehát elkészül az adott térség ökológiai alapállapot-felmérése, a természetvédelmi szakemberek meg tudják határozni a legkisebb problémát jelentő nyomvonalakat. Azonosítani tudják azokat a pontokat, ahol védett állatok vándorlási útvonalát érinti, keresztezi az építendő út, ezzel együtt rögvest javaslatot is tudnak tenni átjárók építésére. A nagyobb összefüggő ökológiai egységek esetén azok elkerülése, esetleg az út lábakra helyezése jelenthet megoldást. Javaslatot tudnak tenni vadvédő kerítések, zaj- és fényvédő falak elhelyezésére, légszennyezést csökkentő erdősávok telepítésére. A kapcsolódó létesítmények kedvezőtlen hatásainak csökkentése érdekében meghatározzák azok optimális elhelyezési és kivitelezési módját, hiszen ők azok, akik információkkal rendelkeznek a kiviteli munkák természetvédelmi szempontból kedvező időszakára. Tudni kell azonban, hogy ebben a folyamatban a beruházó köteles elvégezni a hatásvizsgálatokat. Lényegileg befolyásolja a munkálatokat, hogy ezek mennyire elfogadhatók. A szakértők kiválasztásánál eldől, hogy mi meddig tart, mert a megfelelő munkához a szakértőnek ismernie kell a területet.

– Jelent-e veszélyt a Hortobágyi Nemzeti Park számára az M3-as autópálya, illetve a hozzá kapcsolódó gyorsforgalmi út építése?

– A nyomvonal kijelölése során a konfliktusok többségét megfelelő kompromisszumokkal – természetvédelmi érdekeket is figyelembe vevő nyomvonalvezetéssel – sikerült elhárítani. Így, nyugodtan mondhatom, az M3-as autópálya, illetve a hozzá csatlakozó gyorsforgalmi út építése a Hortobágy térségében jelentős problémát nem okoz. Ellenkezőleg: a nemzeti park számára kifejezetten előnyös lehet, ha a forgalmat a nemzeti parkot keresztülszelő 33-as főközlekedési útról sikerül az autópályára terelni, mert az úthálózat fejlesztése így hosszabb távon lehetővé teszi a tehergépjárművek átmenő forgalmának kizárását a Hortobágyról. Több bizonytalanság vetődik föl azonban az M3-as autópálya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét érintő szakaszával kapcsolatban, különösen a kivezetés helyét illetően. A környezetileg és hidrogeológiailag igen érzékeny beregi térségen, a Barabási-hegynél történő kivezetés kedvezőtlen megoldásnak tűnik. Magától értetődő, hogy a természeti értékek megvédése az elsődleges, de ez nem jelenti azt, hogy akadályozni kívánnánk a célszerű és gazdaságos átépítést. Összegezve tehát azt mondhatom, hogy meg lehet teremteni a gyorsforgalmi utak építésének környezet- és természetvédelmi szempontból legkevésbé káros változatát.