A honi üzleti szféra krémje előtt, a VOSZ nemrégiben megtartott közgyűlésén jelentette ki a kormányfő: "Amit teszünk, kevesebb, mint rendszerváltás, de több mint reform." Bár nem kicsinyítette kabinetje biankó érdemeit, mégis hatott rá a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének államháztartási reformot hiányoló bírálata. A kormánnyal folyó asszó kellős közepén, ezen a májusi küldöttgyűlésen választották meg soros elnökké a korábbi társelnököt, Lepsényi Istvánt.

- A VOSZ pontokba szedve tesz javaslatot a kormányzatnak arra, hogy milyen módon alakítsa gazdaságpolitikáját, hogyan hozzon létre versenyképes adópolitikát, államigazgatást. Hogyan tud kapcsolódni a VOSZ a kormányzat száz lépés programjához?

- A szövetség hagyományos struktúrákon keresztül is megpróbál hatni a gazdaságot alakító politikára. Ilyen fórum az Érdekegyeztető Tanács, s ilyen a Gazdasági Tanács is, ahol ugyan személyek vesznek részt, de Demján Sándor folyamatosan artikulálja a VOSZ gondolatait. Vannak még egyéb lehetőségeink a kormányzat száz lépés programjának befolyásolására, ha azon keresztül a vállalkozóknak jobb feltételeket teremthetünk.

- Ez azért eléggé általános.

- De az már nagyon is konkrét, hogy a közbeszerzések feltételeit tegye jobbá a kabinet. A cél nyilvánvaló, világos, transzparens, költségkímélő módon használjuk fel az állam pénzét, elsősorban a hazai vállalkozókat helyzetbe hozva. A jelenlegi jogszabály és gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét segíti elő. A közbeszerzési szisztémában a termékek ára esetenként még magasabb is, mint a tényleges piaci ár, s sokszor eleve kizárják a versenyeztetésből a magyar vállalkozókat. Elegendő az építkezésekre gondolni, ahol a hazai cégek egyre alacsonyabb alvállalkozói szintekre sorolódnak be, s nem tudják azt az igényes munkát végezni, amely a megerősödésüket is szolgálhatja. Konkrét javaslatokkal álltunk elő tehát, hogy magát a törvényt változtassa meg a kormányzat.

#page#

- A VOSZ célkeresztjében a közigazgatás állt eddig. És most?

- Két alapvető probléma jellemzi továbbra is a közigazgatási szektort: a roppant nagy létszám, illetve a hatalmas bürokrácia. Elegendő a pályázati rendszerek ügymenetére gondolni! Gyakori, hogy a cégek elfordulnak ezektől a pénzzel járó lehetőségektől. A nagy létszámú apparátus ugyanis magának munkát adva, bürokratikus ellenőrző rendszerek sorát állítja fel. Fizetjük az adókat, ott van náluk a pénz, de lelassítják az életet, szinte lehetetlenné téve a vállalkozók munkáját. Ezért mondjuk: hatékony állam kell, mely korszerű menedzsmentmódszereket használ az államigazgatásban is, meghatározza a célkitűzést, hozzárendeli az erőforrásokat, ügyel a végrehajtásra, számon kéri az eredményeket.

- Az államigazgatási létszámcsökkentésnél vagy előbb átstrukturálják a közigazgatás feladatait, majd ahhoz mérséklik a létszámot, vagy fordítva, a kevesebb alkalmazotthoz igazítják hozzá a tennivalókat. Melyik a járható út?

- A válságmenedzselés gyakorlatát kellene követni. Meg kell nézni a teljesítendő feladatokat, mi az, ami hozzáadott értéket biztosít. Majd fel kell számolni a párhuzamos, a felesleges munkát. A fűnyíró elv - mindenhol csökkenjen tíz-tíz százalékkal a létszám - nem jó. Emellett mielőbb megváltoztatandó az adópolitikát övező fiskális szemléletű magatartás is. A Pénzügyminisztérium minél több pénzt akar beszedni. Ehelyett a gazdaság fejlődésének motiválásán illene gondolkodni, s olyan megoldásokat kitalálni, amelyektől a gazdaság érezhető fejlődése várható. Ha tényleg ez történik, akkor valóban nagyobb bevétel keletkezik.

#page#

- Lásd áfa?

- Mely minálunk a legmagasabb Európában. S ez a magas forgalmi adó ösztönzi az embereket arra, hogy ne adjanak számlát. Nem az a megoldás, hogy a borravalót a vendéglőkben "számlásítjuk", hanem talán egy hatástanulmány elkészítése mellett végiggondolhatnák, melyik az az értelmes mérték, amelyikre lecsökkentve az áfát, elérjük, hogy a szürkegazdaságból több bevétel folyjon be a fehérbe.

- Az EU 2007-2013 közötti pénzügyi politikája azt igényli, hogy legyen valóságos és reális képünk saját fejlődésünkről. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv készülő elképzeléseit a készítőkön kívül érti-e más is, továbbá a kinyilatkoztatásoknál hall-e többet az üzleti szféra arról, hogy a logisztikai, az infokommunikációs területek fejlesztéséért, a tudásalapú társadalomért készültek, illetve készülnek működőképes programok záros határidőn belül?

- Kétségtelen, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv óriási lehetőség az ország számára. Jól látható, hogy komoly háttérmunka folyik, s ténylegesen bevonják e munkába az érdekképviseleteket. Aggályaim is vannak. Nem szerencsés, hogy a tervet megalapozó tanulmányokon csak elméleti ismeretekkel rendelkező szakemberek dolgoznak. A VOSZ tehát létrehozta a maga szakmai bizottságát, s az egyes ágazatokról az adott terület jeles képviselői alkotják meg az anyagokat. A húzóágazatok meghatározása pedig egyet jelent a versenyképesség javításával, ha meg tudjuk fogalmazni, hol a legjobbak a lehetőségeink, hol tudjuk a legtöbb hozzáadott értéket produkálni. Ilyen a járműgyártás, ahol a magyarországi kis- és középvállalatok is megtalálhatják a számításaikat, hiszen egy ötszáz kilométer sugarú körben körülbelül kétmillió járművet gyártó kapacitás jöhetne létre. Közvetlen beszállítói és beszállítóknak beszállító lehetőségekre van esély, amely magas hozzáadott értékkel bír. Ugyanis nem csupán egyszerű árugyártásra, hanem kutatás-fejlesztésre is igényt tart a piac.

#page#

- Ma elhatározzuk, és holnap már miénk a pálya?

- Ahhoz, hogy egy kisebb cég beszállítója legyen egy nemzetközi vállalatnak, jelentős erőfeszítést kell tennie már az első mintamunka előállításakor. Ezt az időszakot ráadásul finanszíroznia is kell, lehetőleg úgy, hogy él a rugalmas pályázati lehetőségekkel. Nos, olyan pályázati szisztémát sürgetünk, amelynek segítségével a kisvállalkozó nemcsak a folyamat végén jut pénzhez, hanem az elején is. Sőt, amikor már megy az üzlet, akkor is szüksége van egy jó pénzügyi infrastruktúrára.

- Nem előzmény nélküli, hogy a szövetségük szakmai bizottságot felállítva járul hozzá a Nemzeti Fejlesztési Tervhez. A hosszú távú programalkotás a VOSZ-nak, a kamarának, sőt a "szomszéd várnak", a gyáriparosoknak is vesszőparipája. Nem lehet, hogy a kevesebb több lenne?

- A munkaadói oldalnak valóban jobban össze kellene hangolnia cselekedeteit. És van is rá példa: a VOSZ kezdeményezésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen hoztuk létre a Széchenyi Kártyát. A szellemi központból lehet több is, a különböző érdekcsoportok sajátosságainak megfelelően, de értelme annak van, ha a tevékenységét valamelyest összehangolja a kamara, a gyáriparosok és a vállalkozók szervezete.

- Sok év óta mondjuk, hogy a cégek üzleti kapcsolatain keresztül benn vagyunk az unióban. Most pedig, amikor jogilag is beltagok vagyunk, szinte csak ugyanazon vállalatok érzik továbbra is uniósnak magukat, amelyek már korábban is azok voltak. Szóval mennyire vagyunk EU-sok?

- A magyar tulajdonú kis- és közepes méretű vállalatok jelentős része még mindig nem látja, hogy mit jelent a csatlakozás sem a veszélyek, sem a lehetőségek oldaláról. Akkor csapódott le az EU-s lét, amikor pár hónappal ezelőtt megszenvedték a kicsit szerencsétlen áfa-ellenőrzési ügyet. Ennél azonban sokkal többet jelent az unió, s jó lenne, ha láttatni sikerülne: tényleg lehet menni a határon túlra is vállalkozni.

#page#

- Szabad szemmel észlelhető-e az a legkisebb közös többszörös, amelyet a kormánykoalíció és a hatalomra törekvő ellenzék a gazdaság fejlődése érdekében kész elfogadni, képviselni?

- Esetenként. A Nemzeti Fejlesztési Tervnél látni lehet, hogy bizonyos konszenzusra is készek. Remélem, a gazdaság képes lesz rákényszeríteni a pártokat arra, hogy legyenek képesek megegyezni egymással legalább a hosszú távú gazdaságfejlesztési programok mibenlétéről.

- Május végén korábban már születőben volt a következő évi büdzsé irányelve, laza koncepciója. Most mintha abban lenne konszenzus, hogy a költségvetés késlekedjék, a választások évében ugyanis szokás felrúgni az aktuális büdzsét.

- Szoktuk emlegetni az olasz példát, ahol a politika is meg a gazdaság is éli a maga életét. De ez már ott sem teljesen így van. A mi gazdaságunk nem képes elviselni a kilengéseket. Ha szeretnénk a későbbiekben is vonzani a külföldi tőkét, akkor nem lehet megváltoztatni a játékszabályokat politikai okokból, s nem lehet például meghirdetett pályázatokat hirtelen leállítani. A VOSZ-nak, a MGYOSZ-nak, az MKIK-nak legalább a választások előtt összehangoltan kell bevetnie a befolyását annak érdekében, hogy a politika a minimális konszenzust megkösse a választások idejére és azon túl. A számok azt bizonyítják, hogy nincs válságban a gazdaság, de azt is, hogy sokkal jobban fejlődhetett volna, ha a politika a körülményeket hajlandó lett volna a vállalkozásokat előnybe részesítve alakítani. Nem lehet az uniós és a német konjunkturális viszonyokra visszavezetni valamennyi problémánkat, mi magunk is tudunk ártani magunknak. De ennek nem szükségszerűen kell így lennie.