„Soha rosszabb évet, mint a 2001-es volt!” Varga Mihály összegzésének alapjául az szolgál, hogy a 4 százalék körüli gazdasági növekedés az egyensúly romlása nélkül következett be, az export 10, a belföldi felhasználás 3 százalékkal nőtt, és bár a bruttó hazai termék (GDP) növekedésében az ipar súlya kisebb, mint korábban, ez pozitívum, mert annak köszönhető, hogy a mezőgazdaság – rácáfolva a pesszimista várakozásokra – 6 százalékkal nőtt, és az építőipar is plusz 10 százalékot teljesített.

Emlékeztetőül: a kormány 2000-ben, az első negyedéves, valóban kimagasló eredmények alapján a Fidesz két évvel korábbi – elemzők által már akkor kétkedéssel fogadott – 7 százalékos választási növekedési ígéretére is ráerősített, és ezt a prognózist egészen 2001 késő őszéig tartotta, miközben a gazdaság növekedése negyedévről negyedévre lassul.

Az OECD decemberi előrejelzése szerint a magyar gazdaság 2001–2002-ben nem fogja elérni Görögország fejlődési ütemét; igaz, a „4 százalék körüli” érték – a KSH szerint 2001 első tizenegy hónapjában ez 3,7 százalék volt – valóban a duplája a dekonjunktúrában lévő európai uniós átlagnak(lásd Piac és Profit 2001/1. számát).
Ami az építőipart illeti: termelése az év első tizenegy hónapjában – kiigazítatlan adatokkal – valóban 10,4 százalékkal emelkedett. A szezonálisan és munkanaptényezővel kiigazított 2001. novemberi termelési volumen viszont csak 4,1 százalékkal haladta meg a 2000. novemberit, s az iparág vállalkozásai az egy évvel korábbinál csaknem 28 százalékkal kevesebb szerződést kötöttek.

A mezőgazdasági felvásárlás 6 százalékos növekedéséhez egyetlen megjegyzés: a két évvel ezelőtti szinthez képest 2,7 százalékos növekedésről van szó, mivel egy évvel korábban közel 6 százalékos csökkenést regisztráltak a statisztikusok.

*

A munkanélküliség (értelemszerűen a regisztrált munkanélküliekről van szó) 12 százalékkal csökkent, s így jelenleg 5,7 százalékos. Varga Mihály szerint ez a tény azt bizonyítja, hogy a minimálbér 2001. évi jelentős megemelése nem járt tömeges elbocsátásokkal. A bruttó átlagkeresetek 16,5 százalékos növekedése pedig két okból is figyelemre méltó: egyrészt, mert a közszférában először volt magasabb a keresetnövekedés (19,2 százalék), mint a versenyszektorban, másrészt, mert ez nem okozott egyensúlyi gondot.
1999–2000-ben a gazdaság közel 10 százalékos növekedése mellett a reálbérek mindössze 4 százalékkal emelkedtek, s a munkavállalók keresete a 2001-es növekedés után sem éri el azt a szintet, ami – szakértők szerint – a teljesítmény alapján a gazdasági egyensúly megbomlása nélkül elérhető lett volna.
A KSH adatai egyébként azt mutatják, hogy jelentősen nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, miközben a teljes munkaidőben bejelentetteké csökkent. A versenyszférában az év folyamán mérséklődő ütemben nőtt a létszám, a költségvetési területen lassult a létszámcsökkenés.

*

A beruházások 5–7 százalékos növekedése szintén kedvező, s ehhez az eredményhez a pénzügyminiszter szerint nagymértékben hozzájárult a Széchenyi-terv.
Nos, bár sokáig úgy tűnt, hogy 2001-ben valóban legalább 6 százalékkal nőnek a beruházások, a KSH adatai az év első kilenc hónapjában már csak 3,7 százalékról szólnak, s ezen az utolsó negyedév sem javított. Ezen belül az ágazati dinamika nagy szóródást mutat: például a feldolgozóipari invesztíciók stagnáltak, legnagyobb mértékben pedig az ingatlanügyletek bővültek. A beruházások alakulása egyébként az Orbán-kormány alatt átlagban nem éri el az évi 6 százalékot (1997–98-ban a bővülés átlagban meghaladta a 10 százalékot).
Ami a Széchenyi-terv meghatározó súlyát illeti: a tervhez kapcsolódó pályázatok keretében 2001-ben aláírt közel 100 milliárd forintból eddig mintegy 5 milliárd forintot kaptak meg az érintett vállalkozások. Összehasonlításként: 2001 első háromnegyed évében a nemzetgazdaság 1900 milliárd forintot fordított beruházási célra.

*

Az infláció alakulása, az év végi 7 százalék igazolta a kormány várakozásait, s ezzel a magyar gazdaság Varga Mihály szerint rácáfolt arra a közgazdasági alapfeltevésre, hogy a dezinfláció és a tartós növekedés kizárja egymást. A második félévben pedig kifejezett árstabilitás volt.
A pénzügyminiszter elégedettsége több mint érdekes, hiszen a 2001–2002-re szóló kétéves költségvetést 5 százalékos inflációra alapozta a kormány, a 2001-es éves infláció pedig 9,2 százalék. (A terv és a tény különbsége révén keletkezett többletbevételt pedig a kormány már lényegében el is költötte.)
Ami a jövőt illeti, független elemzők januári első prognózisai optimisták: azt várják, hogy az infláció a 2001. decemberi 6,8 százalékról 2002. januárban 6,4-6,5-re, júniusban pedig 4,9 százalékra csökkenhet.
A jegybank inflációs törekvései alapján 2002-re 4,5 százalék körüli átlagos árnövekedésnél nem lehet több, 2003-ban pedig 3,5 százaléknál.

*

Járai Zsigmond szerint jegybanki szempontból könnyű összefoglalni a 2001. évet. A kitűzött monetáris cél nem változott, 2006-ban a forintot is felválthatja az euró, aminek persze az a feltétele, hogy 2004-ben az EU tagjává váljunk. Ennek érdekében módosult tavaly a jegybanktörvény, ami a bankelnök szerint biztosítja az MNB függetlenségét; ezt szolgálta és szolgálja a kormány és jegybank összhangban lévő monetáris politikája, ezen belül a sávszélesítés, a kamatszint alakulása. A magyar bankrendszer, illetve pénzügyi közvetítőrendszer erős és stabil, s a forint 7 százalékos erősödése is úgy következett be, hogy az nem okozott zavart a gazdaságban. A gazdasági növekedés tartós egyensúlyát az árfolyam oldaláról semmi nem fenyegeti.
Pénzügyi elemzők is úgy vélik, hogy a forint árfolyama nemigen szalad túl a jelenlegi szinteken, de jövőre erősödés várható. Így a piac a jövő év vége előtt nem gyakorol nyomást a jegybankra, hogy módosítsa az árfolyamot.

*

Az államháztartási hiány 3,3 százalékos volt 2001 végén, miközben a terv 3,4 százalék volt, ezen belül a pénzügyminiszteri értékelés szerint a központi költségvetés helyzete alakult kedvezőbben, míg az önkormányzatoké és a társadalombiztosításé kedvezőtlenebbül.

Az államháztartási hiány kedvező alakulása már november végén meglepte az elemzőket. Okként a gazdaság lassulását jelölték meg és azt, hogy az import erőteljesebben fékeződött, mint az export. Ám – figyelmeztettek – egy-két hónap adataiból még nem lehet következtetéseket levonni. Ami azért is igaz, mert az államháztartás valódi hiánya megbecsülhetetlen, többek között a kormány már említett „magánköltségvetése” miatt, no meg azért is, mert tavaly közel 100 milliárdot „könyveltek át” erre az évre. Több száz milliárdra rúg az állami pénzből, ám az államháztartáson kívül, a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül finanszírozott beruházások értéke, és a napi híradások szerint a kormány több száz milliárd forintos nagyságrendben engedett el köztartozásokat, vállalt át kezességet.

A kormány egyébként 2002-ben nem számol fordulattal, továbbra is 4 százalék körüli gazdasági növekedést prognosztizál, amit Varga Mihály szerint az alapoz meg, hogy ez év második felétől a világgazdasági konjunkturális kilátások kedvezőek, a Széchenyi-program eredményei most érnek be, s a dezinfláció is várhatóan folytatódik.

*

Részben a globális, részben a belföldi piacokra kell továbbra is alapozni a gazdasági növekedést Matolcsy György szerint, mivel ez már 2001-ben is jól működött, és a magyar gazdaság ezért tudott a lassuló világgazdasági helyzetben kiemelkedően teljesíteni. A gazdasági miniszter úgy látja, hogy 2001 a hazai tulajdonú gazdaság megerősödését hozta, ugyanis a vámszabad területen kívüli export, ami főként a kis- és középvállalkozásoké, nagyobb mértékben nőtt, mint a vámszabad területeken belüli nemzetközi cégeké.

„Az ipari termelés az első tíz hónapban átlagosan 5,4 százalékkal haladta meg a tavalyit, ami kizárólag az export növekedésének a következménye, a belföldi ipari értékesítés stagnált. Az utóbbi hónapok termelése összességében már nem haladja meg az egy évvel korábbit. A külkereskedelem növekedési üteme is látványosan lassul, az export azonban eddig gyorsabban nőtt az importnál. Ez részben éppen a romló kiviteli lehetőségek következménye, mivel a termelők jelentősen csökkentették anyag- és alkatrészimportjukat, és rendkívül óvatosak a beruházásaik terén” – áll a GKI Gazdaságkutató Rt. 2001. december 31-én nyilvánosságra hozott prognózisában. A KSH januárban közzétett adatai szerint az export 53 százalékát adják az ipari vámszabad területeken működő szervezetek.

Matolcsy György egyébként úgy véli, hogy „2001 az összefogás éve is volt, az üzleti szektor, a bankszektor, az önkormányzatok, a polgárok és a kormány között, hiszen a Gazdasági Tanácsban határoztuk el, hogy megtörjük az inflációt…”

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének tavaly decemberi közgyűlésén Széles Gábor elnök emlékeztetett arra: közel egy éve, hogy szakértői fórumok létrehozásában egyeztek meg a kormánnyal, ám ezek azóta sem jöttek létre. A Gazdasági Tanács döntései tehát – jelentette ki Széles – továbbra is ad hoc jellegűek.