– Az elmúlt időszakban felgyorsult a gyorsforgalmi úthálózat építése, a tervek is egyre több új útberuházással számolnak. A korábbiakhoz képest vannak-e új követelmények, amelyeket a környezet és a természet védelme támaszt az útépítések kapcsán?

– Az új utak létesítése során a környezet- és természetvédelem első számú követelménye a környezetvédelmi engedélyezés. Az ennek alapját képező hatásvizsgálati eljárást ez évtől új kormányrendelet szabályozza, amely lényegében nem sok újdonságot hozott, és nem oldotta meg a korábban is fennálló problémákat. A közutak létesítésével kapcsolatban több részlet is nehézséget jelent számunkra. Például semmi nem határozza meg, mit kell „kielégítő ismertetés” alatt érteni, milyen mélységben kell a környezeti szempontokat feltárni, figyelembe venni. Nincs meghatározása annak, hogy mi a nem megfelelővé, illetve hiánypótlással javíthatóvá tétel kritériuma; az elutasítás pedig a beruházó számára az eljárás újraindítását jelenti, annak minden időbeli következményével együtt. Gond az is, hogy ma minden lehetséges változatot továbbterveztet a környezetvédelmi hatóság, tekintet nélkül ennek idő- és költségigényére. Végigvonul az egész eljáráson, hogy a környezeti engedély megadásánál a konkrét határértékek alig játszanak szerepet. Ez számos konfliktus oka, különösen a természetvédelmi állásfoglalásoknál, ahol a megítélés eléggé szubjektív. A rendelkezések nem konkrét jellege, a környezetvédelmi felügyelőségek eltérő felfogása, igényei rengeteg hiánypótlást, vitát váltanak ki, esetenként nehezen akceptálható követelményekhez vezetnek. Ebből fakad, hogy a 90 napos ügyintézés helyett a valóságos időigény ideális esetben is 270 nap, de az esetek nagy többségében még ezt is jelentősen meghaladja a környezetvédelmi engedély megszerzésének időigénye. Az idő pedig egyúttal anyagi veszteséget is jelent.

– Milyen pluszköltséget, illetve pluszfeladatot jelent a környezet- és természet védelme a tárca, az építtető és az építő számára, hogy a munkák során a természetvédelmi előírásoknak megfeleljenek, különösen, hogy az új beruházások természetvédelmi területeket is érintenek??

– A környezetvédelmi engedély birtokában, a beruházás során már „csak” a betervezett, illetve előírt környezetvédelmi létesítményeket kell megépíteni. Ezek, átlagos feltételek esetén, a beruházási költség 4–7 százalékára becsülhetők. Nem csekély a ráfordítás, de ezt tudomásul kell venni, a környezetet, természeti értékeinket meg kell őrizni. Meglehetősen tisztázatlanok a környezet- és természetvédelmi monitoring fenntartásának és üzemeltetésének a feltételei. Az autópályák üzemeltetői ma is végeznek monitorozást, és az esetek döntő részében az átadást követő rövid időtávon belül tisztázódik, hogy esetleg milyen módosítások szükségesek. Ettől függetlenül megkövetelik a zaj- és levegőmonitorozást is, ami a lehetséges szakaszos mintavételekkel alig mond valamit a tényleges helyzetről. Ezen a téren szükség lenne a környezetvédelmi hatóság és a közutak üzemeltetőinek szorosabb együttműködésére. Az eljárások egyébként nem függenek a természetvédelmi területek érintésétől, illetve csak annyiban, hogy ilyen esetben sokkal szélesebb a hatásvizsgálatra kötelezett utak köre, a fauna és flóra felmérése alaposabb, a védelmi intézkedések tervezése gondosabb, több lehet belőlük. Több természet- és környezetvédelmi létesítményre lesz szükség, ami megdrágítja a beruházást. Például az M0-nak az M5 és a 6. számú főút közötti szakaszán — a zajvédő falak és a vízbázisvédelem miatt — a környezetvédelmi célú kiadás elérte a beruházási összeg 14 százalékát.

– Milyen a közlekedési tárca együttműködése a Környezetvédelmi Minisztériummal, melyek az együttműködés főbb intézményei, területei?

– A közlekedési területen alapvetően jó a kapcsolat; vízügyi területen több az ütközés. A kapcsolat lényegi része a jogszabályok kidolgozása, egyeztetése. Itt eléggé sokszor merül fel ellentét, amely a két tárca eltérő felelősségi köréből fakad, és szinte természetesnek tekinthető. A Környezetvédelmi Minisztérium a maximumot akarja minden területen, a többi tárca, amelyik valamely ágazatért felelős, kénytelen a következményekkel is számolni, és a szükséges minimumot tartja elfogadhatónak. Ebből alakul ki kompromisszum.