Százmilliárdos uniós pénzforrás nyílhat meg, ha Brüsszelben zöld utat kapnak azok a programok, amelyek a 2007 és 2013 közötti időszak hazai kormányzati, közigazgatási elektronikai fejlesztéseit tartalmazzák. A hazai köztudatban e-kormányzatként, illetve e-közigazgatásként is ismert informatika voltaképpen megannyi közhelyről is szól, mivel megnyilvánulási formáival mindannyian találkozunk, kivált, ha hivatalos ügyeinket intézzük, avagy "csak" otthon, a számítógép előtt ülve akarunk tájékozódni közügyekről. Brüsszelben is olyan dokumentumokkal keresi a hosszú távú finanszírozás lehetőségeit a kormányzat, amilyenek e közhelyeket képezik le, s amelyekről Simon Gézának, a Miniszterelnöki Hivatal kormánybiztosának, az Elektronikuskormányzat-központ vezetőjének a segítségével igyekeztünk tájékozódni.

- Az utóbbi időben a kormányzati környezetben is felgyorsult az a racionalizálási folyamat, amelyet "kívülről" leginkább az elbocsátások nagy számán keresztül lehetett észrevenni, de mindez ugye azt is jelenti, hogy az elvégzendő kormányzati, államigazgatási feladatokat, az összeszervezhető teendőket "képezték le" az e-kormányzat nyelvére?

- Kormányhatározat mondta ki, milyen intézményeket, szervezeteket alakítanak át, vonnak össze - fejtette ki Simon Géza kormánybiztos. - Az informatika területén például az Elektronikuskormányzat-központtal a volt BM Központi Hivatal, a BM Távközlési Szolgálat, a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal vonattatott össze, mégpedig tudományos módszerrel. Megvannak a feladatok, az intézményi felelősök, és ezen a kormányzati területen is kialakul egy olyan szervezet, amely hatékonyabban, kevesebb létszámmal dolgozik. S nem csupán önmagát szervezi újra, hanem kiszolgálja a kormányzatot, az önkormányzatoknál pedig az okmányirodákat. A tárcáknál is lezajlanak a hasonló átalakítások, amelyeknek "kifelé" látható jele a létszámleépítés, de a lényeg mégis a munka - a feladatok, a folyamatok - racionalizálása a kormányzatnál, az államigazgatásban.

- Mindezt hogyan mozdítja elő az, hogy ma már azt teljesíti a biztonságosan működő informatika, amit a megrendelő akar, s nem fordítva, amikor is a megrendelő volt kénytelen alkalmazkodni az informatikához?

- Ma már a felhasználók - jelesül a kormányzat intézményei - precízen meg tudják fogalmazni, hogy a napi munkájukhoz mire van szükségük. A közeljövőben fontos változást hozhat, hogy megvalósul az új kormányzati negyed. A központi közigazgatás informatikai szolgáltatásai január elsejétől már központosítva működnek, s ez nemcsak azért racionális, mert így vélhetően olcsóbban lehet tevékenykedni, hanem azért is, mert központosíthatók lesznek maguk az alkalmazások is. S akkor, amikor tényleg egy helyre költözik a központi kormányzat, nem kell majd azzal a faramuci helyezettel számolni, hogy az egyik szinten más szoftverrel iktatnak, mint a másikon, avagy eltérő módon tartják nyilván a pénzügyi adatokat, lévén más és más minisztériumról és informatikai "örökségről" szó. Ez a központosítási munka már most elkezdődik, hogy két év múlva, amikor a kormányzat egységei összeköltöznek, legyen működőképes, integrált, konszolidált alkalmazási és hardverüzemeltetési környezet.

- Az e-kormányzati stratégia tervében áll a szolgáltató állam és az e-kormányzás együttes megvalósítása, annak a felismerése, hogy gazdaságosan tehető demokratikusabbá az állam. Vajon mindennek tükrében felvázolható-e, hogyan fog dolgozni egy, öt, tíz év múlva az e-kormányzatnak, a szolgáltató államnak a minisztere, államtitkára, szakállamtitkára, közalkalmazottja?

- Nap mint nap bővül a közalkalmazottak, köztisztviselők által használt informatikai alkalmazásoknak a köre. Valószínűleg "észrevenni" csak akkor lehetne a komoly mértékű változást, ha nem rendszeresen, hanem három-öt év elteltével mennénk csak be egy-egy kormányzati, önkormányzati irodába. A korszerűsítés ugyanis folyamatos, s a számítástechnikai eszközökkel dolgozóknak természetes is, hogy időről időre jóval több alkalmazást tudnak elérni, s könnyítik velük a munkájukat. Az a természetes és teljesen hétköznapi, hogy minden alkalmazott számítástechnikai eszközökkel dolgozik, kommunikál, kap üzeneteket, ír anyagokat, szerez információkat a társintézményektől. A mi feladatunk az, hogy mindez egyre integráltabban történhessen meg, azaz ne "szigetalkalmazások" legyenek a jellemzők. A miniszter, az államtitkár, a szakállamtitkár pedig azt fogja érzékelni, hogy az informatikai alkalmazásoknak köszönhetően kevesebb ideje megy el a technológia kezelésére, s jóval több ideje marad az érdemi munkára, elemzésre, döntéshozatalra.

#page#

- A jó döntés sok információt is feltételez.

- Természetesen igen sok szakértői háttérmunka is megtestesül az előterjesztésekben. De a döntéshozó hihet abban, hogy - az adatok igényes gyűjtésének, rendszerezésének, feldolgozásának, célirányos kezelésének eredményeként - elemzett, jó információkat tesznek le az asztalára. Példa rá: a pénzügyi tervezésnél évekkel korábban még hihetetlen energiákat vitt el az, hogy a számok keresztben és hosszában stimmeljenek. Ma a korszerű informatikai eszközök birtokában minimumkövetelmény, hogy a mégoly bonyolult pénzügyi tervezési rendszereknél is a számszaki részek hibátlanok legyenek. Ahogy bekapcsolódnak a szakértői részrendszerek, elemzési alrendszerek a mindennapi munkába, úgy lesznek azok is garantált minőségű, természetes módon rendelkezésünkre álló adatok, információk.

- A kormányzat környezetében is irgalmatlan mennyiségű adat keletkezik, amelyeknek elektronikus tárolása ma már ugyan nem okoz gondot, de a későbbi visszanyerésük, célirányos rendszerezésük mégis komoly kihívásnak tűnik. Az egységesülő kormányzati informatika feltételezi, hogy kialakul a jól kutatható, a hozzáférést elősegítő s egyben szabályozó dokumentációs rendszer. Ez a régi-új szakma merre tart?

- Kulcskérdés, hogy az archiválást követően milyen lesz az adatok visszakereshetősége. Az információk tehát úgy lesznek tárolva, hogy nemcsak kulcsszavak, hanem a funkciójuk, minőségük szerint is elérhetőkké válnak a legkülönbözőbb területek számára. Természetesen a levéltári törvény előír alapvető dolgokat, melyekre alapozva jelenleg is nagyon jó rendszerek működnek. A kihívást abban látom, hogy egyre több olyan elektronikus információ keletkezik, amelynek növekvő része nem is definiálható a levéltári jogszabály szerint. Ezek például szakértői anyagok, nagyon nagy mennyiségű tudással, felvázolt döntési alternatívával. S ez a lényeg. A különböző szakértői rendszerek képesek legyenek úgy fejlődni, hogy biztonságos eligazodás tegyenek lehetővé az adatok digitális halmazában. Tény, hogy a digitalizált adatok ma is rendelkezésre állnak, s tény az is, hogy adottak az eszközök ahhoz, hogy turkáljunk, keressünk közöttük. De ha nem rendszerezzük az információkat - az óriási mennyiségű szakértői anyagokat -, akkor azok digitális szemétté válnak.

- Az e-kormányzat stratégiai anyagában is utalnak a központi elektronikai szolgáltató rendszerre, a már hatszáz intézményt, hatvanezer számítógépet "elérő" gerinchálózatra, az ügyfélkapura, az egykapus ügyintézésre, a közigazgatási, a minisztériumi, az ágazati portálok szabványos felépítésére, a nyilvános adatbázisok elérhetőségére. Mit takar a folytatás?

- Egy gyakran használt "mérőszámmal" szeretnék élni: 355-360 ezer regisztrált ügyfélkapu jellemzi a felhasználói kör nagyságát. Egy évvel ezelőtt még 50 ezer volt ez az adat. Szokás kérdezni, hogy az ügyfél mit talál és mit nem a különböző adatbázisokban és szolgáltatást kínáló rendszerekben. A válaszom az, hogy kölcsönös tanulási folyamatról van szó, a kormányzat részéről folyamatos a próbálkozás: az általa kezelt hatósági ügyintézési folyamatokból minél többet igyekszik felkínálni az ügyfeleknek. Miközben az ügyfelek folyamatosan bombáznak bennünket igényeikkel. Tehát igyekszünk összehangolni ezeket a "feladatokat", megvizsgálva, mikor, mit tudunk valóra váltani. Eközben figyelemmel kell lenni a technológiai szűrők létére, amelyek a technológiát a jogszabályi folyamattól a fizikai informatikai folyamatokig írják le, s megkaphatjuk azt a választ, hogy a felvetett igény ugyan jogos, de kielégítése roppant komoly erőfeszítések, irreálisan sok pénz árán lehetséges csak. A kormányzati szándék az, hogy elsősorban azokat a szolgáltatásokat szeretné informatikai eszközökkel elérhetővé, használhatóvá tenni az állampolgároknak, a vállalkozásoknak, amely szolgáltatásoknak hatásuk van a GDP-re. Ilyen például a járulék- és adóbevallás, cégbírósági ügyintézés. De felkerült a palettára például olyan ügyintézés, mint a lakcímmódosítás, a jogosítvánnyal kapcsolatos "papírmunka", avagy az OEP-, a nyugdíjpénztári rendszer mögött meglévő, otthonról elérhető adminisztrációkönnyítés is.

- Mindennek az is a feltétele, hogy tudjon egy "nyelven" beszélni például az adóhivatal és az adóbevallást készítő polgár, hogy ne kelljen sok költséggel "tolmácsot" alkalmazniuk.

- Ma már jól működő szoftvereket tudnak letölteni, és egyszerűen alkalmazni az adózók. Pillanatok alatt precíz adatokat kap az ezeket a "támogató eszközöket" használó polgár. A regisztrált adózók pedig sorakozások nélkül "ügyintézhetnek", időt takaríthatnak meg, s ha visszaigényelnek, akkor hamarabb juthatnak pénzükhöz.

#page#

- Van-e alapja annak a vélekedésnek, hogy az ügyfélkaput viszonylag kevésszer veszi igénybe az állampolgár, s még a fővárosi kerületi okmányirodák személyzete sem találkozik komolyabb "esetszámmal", ezért aztán nem is biztos, hogy ilyen lovat akart a kormányzat?

- A ló jó, ilyet akartunk, még akkor is, ha nem a mi korosztályunk az, amelyik mindennapos módon használja ki az informatika nyújtotta újszerű szolgáltatásokat. Azt pedig költség-haszon elemzéssel kimutatni, hogy megérte-e ebbe a rendszerbe az államnak befektetni, nem túl szerencsés, mert a haszon főleg az állampolgárok elégedettségén s nem a pénztárcáján mutatható ki. Nemigen számolta még ki senki, hogy az ügyfél időmegtakarítása mennyit taksál, de azt sem, hogy az ügyintéző a munkaidejét hogyan tudja jobban beosztani. Az elintézett ügyek, illetve a regisztrált ügyfelek gyorsan növekvő száma pedig mégiscsak azt jelenti, hogy nem csak az unokáink fogják használni az ügyfélkapus ügyintézési rendszereket.

- Összehasonlítható-e, hogy az európai mezőnyben hol tart, milyen feladatokat old meg a kormányzati elektronikai infrastruktúráért felelős intézmény?