Az Oktatási Minisztérium (OM) felsőoktatási elemzési és fejlesztési főosztályának adatai szerint informatika szakon 1999-ben az államilag finanszírozott 3473 helyre 3384 főt vettek fel, a meghirdetett 7622 költségtérítéses helyre pedig 4557 főt. Az első helyen jelentkezők száma jóval alatta maradt a keretszámnak: 8857-en jelentkeztek 11 095 helyre. Az összes jelentkezések száma viszont már 17 171 volt, másodikként tehát szívesen választják a diákok az informatikai szakokat.

Hallgatói létszám bővítése
A minisztérium elképzelése szerint két év alatt évi 2500 – azaz összesen 5000 – fővel bővítenék a képzést. (Magyarországon egyébként, becslések szerint, öt éven belül legalább 10 ezer új informatikus munkába állására lenne szükség.) A létszámbővítés oktatási intézménytípus szerinti megoszlása a következő lenne: egyetemi szinten 400, főiskolai szinten 600, a főiskolai szakképzésben pedig 1500 fő.

Ehhez új szakok akkreditációjára és indítására is szükség lesz a főiskolai szakképzésben, a minisztérium elképzelése szerint ezek a következők lennének: szakinformatikus, IT-rendszerelektronikus, IT gazdasági szakember (rendszerkereskedő) és IT-rendszerszervező (eladó). Jelenleg csupán egy informatikai főiskolai szakképzés akkreditálása történt meg: informatikai statisztikus és gazdasági tervező.

Források
A főosztály számításai szerint – 2500 főre számítva – a képzésbővítés beruházásvonzata évi 2,5 milliárd forint. Ez magában foglalja a hely létesítését (ami egy főre számítva 500 ezer forint), az eszközberuházást (300 ezer forint/fő) és a hálózatlétesítést (200 ezer forint/fő). Az éves működtetési költség (képzési normatíva) 1,25 milliárd, a projekt költsége pedig 0,5 milliárd, vagyis évente összesen 4,25 milliárd forint. A képzés átcsúszása miatt 2001-ben 3,5, 2002-ben 5,5, 2003-ban 1 milliárd forint forrás biztosítandó.
A minisztérium elképzelései szerint a 2001-ben szükséges finanszírozási források a következők lehetnének: a cégek által befizetendő szakképzési alaprészt erre fordítanák, ez 1 milliárd forintot jelentene; költségvetési forrásokból 1,75 milliárd forintot kellene előteremteni – ebből az OM része 1,25 milliárd, a társminisztériumoké 0,5 milliárd forint lenne; vállalkozásfejlesztési (K+F) egyéb forrásokból 0,5 milliárd, EU-forrásokból pedig 0,25 milliárd forint jutna erre a célra.

Az elemzésben ez is olvasható: „Felvethető, hogy az agyelszívásban élen járó országok együttműködési megállapodással támogassák a kiváló magyar munkaerő kiképzését (például Németország). Felvethető, hogy a hallgatók is fizessenek a képzésért, ugyanis a cégek tájékoztatása szerint a szakmai gyakorlat alatt ők jelentősen támogatják anyagilag is a hallgatókat.” Majd az anyag megállapítja: „Valószínűleg vegyes finanszírozás lenne a jó, vagyis csak azután fizessen a hallgató a képzésért, ha már keres is, vagyis másod- vagy harmadévben.”

Cégek véleménye
A minisztérium kezdeményezésére sor került egy tanácskozásra is, amelyen huszonegy IT-cég vezetői vettek részt. Az OM itt ismertette az informatikusképzéssel kapcsolatos elképzeléseit. A minisztériumi anyag szerint a megjelent vállalati vezetők a beszámolóra igen pozitívan reagáltak, s várják a további együttműködés lehetőségeit. A megbeszélésen a cégek részéről a legfontosabb észrevételek a következők voltak (a minisztériumi elemzés szerint): a képzések tartalma a vállalatok igényei szerint alakuljon; a szellemi apport egy részét ők adják (képzési programok); képzési hely biztosítása (főként szendvicsképzésben), legalább 1 éves időtartamban; garanciát kapnak arra, hogy a kiképzett munkaerő náluk marad; a képzésben való részvételre tiszták legyenek a jogi körülmények; a hallgatóknak fizetendő juttatások köztehermentesek legyenek (ösztöndíj, nem munkabér); a jelenlegi vállalati képzések beépíthetőek legyenek az alapképzésbe.

R. G.

*

Az információs szakemberek és tudásmunkások új szakmai profiljai
Az Európa Tanács ajánlásai

Tartalomhoz és technológiához kötődő profilok:
• kreatív tartalomszolgáltatók, oktatóprogram-szerzők, multimédia-szerzők;
• multimédia-fejlesztők, storyboarderek;
• tartalomkoordinátorok;
• off-line és on-line termékszerkesztők.
Tervezési és technológiai profilok:
• képernyő (látvány)- és multimédiatervezők;
• számítógépesanimáció-tervezők;
• hang-kép-médiatervezők;
• film-és videorendezők;
• szoftverfejlesztők.
A menedzsment és a technológia kombinációját magában foglaló profilok:
• Multimédia-projektmenedzserek
• Gyártásvezetők
• Multimédiás termékek jogi szakértői
• Rendszerelemzők
• Információs közgazdászok

*

Piac és közszolgálat
Az oktatás több mint a piaci igényekre reflektáló rendszer, szögezi le az UNESCO Oktatási Bizottsága. Közszolgálati funkcióval kell rendelkeznie, bizonyos értékek védelme is feladata, nem tehető ki teljes mértékben a piaci széljárásnak. De a túlzott elfordulás a piactól a fejlesztési (jó) szándékokkal ellentétes tendenciát szülhet: visszaesést egy hatékonyságra képtelen oktatási rendszerbe.

Az Oktatási Minisztérium látszólag a piac felé orientálódás útját választotta az IT-szakirányú felsőoktatásban. Ennek egyik lépéseként, a PHARE program keretében közeljövőben megszülető – hatáskörrel nem rendelkező – kommunikációs szervezet feladata lesz a magánvállalatok és az oktatási intézmények kapcsolatának megerősítése. Az angol mintát követő szervezet különböző albizottságaiban rektorok és vállalatvezetők foglalnak helyet, és tesznek lépéseket az együttműködés érdekében; vagyis az IT-szakma egy albizottság lesz az egészségügy és más iparágak mellett.

Maguk az IT-vállalatok – az élvonalbeliek száma húszra tehető – elsősorban a gyakorlati képzésben érdekeltek. Az agyelszívás őket is súlyosan érinti. A piac nem csak az oktatókat csábítja el a céges állásokba; a hazai viszonyok között jól megfizetett magyar vállalati szakemberek is továbblépnek. A piramis csúcsán a külföldi multi áll.

A folyamatból az informatikus profitál: a felsőoktatás egészét tekintve az IT-szakokon a végzés után egy évvel százszázalékos az elhelyezkedés. És hogy miért egy éven belül? Mert az informatikai szakemberek válogathatnak. Nem kell az első ajánlatot elfogadniuk. Kivárnak. Megtehetik. Nekik áll a világ.

K. L.

*

Jövőstratégia: Sulinet a világban
„A SchoolNet ma egyszerre »köznevesült« mint az iskolai hálózatok »gyűjtőkategóriája«, de egyúttal az amerikai K12 programból kinövő »mozgalmat« nemzetközivé tevő egyedi elnevezés is.

Az International Education and Resource Network 30 országból több mint 1500 iskolát, illetve szervezetet foglal magába. Az Amal Network afféle »franchise-rendszer«, amiben elsősorban ausztrál és izraeli iskolák vesznek részt. A Global SchoolNet Consortium kezdeményezésnek Kanada, az USA két állama, Szingapúr és egy közép-amerikai ország a része.

Az European Education Partnership nagy vállalati támogatottságnak örvendő közös program az európai iskolai hálózatok felzárkóztatására, a svéd irányítású és gondozású European School Network célja a kapcsolatteremtés.

És akkor még nem beszéltünk a KIDLINK-ről, a 10 és 15 év közöttiek világhálózatáról, az 1999-es kiírásában már 1 millió dolláros összdíjazással meghirdetett Thinkquestről és az eleve globális iskolai térbe megálmodott versenyek és rendezvények soráról. Vajon miért megy a Canada Netcorps Program keretében a kanadai távlati fejlesztés kulcsszervezete, az Industry Canada támogatásával 50 kanadai fiatal internetkommandós fél–egy évre Latin-Amerikába? Miért az USA és a világ vezető műszaki egyetemének, az MIT-nak a hallgatói vezetik be a kínai diákokat az iskolai hálózatok rejtelmeibe?

Azért, mert a világ iskolai hálózatainak »felosztása« megkezdődött. Nem úgy, mint egykor a gyarmatbirodalmaké, hanem a verseny újabb keletű szabályai szerint. Tégy szert időelőnyre, próbálj középponti szerepbe kerülni, legyél ott, ahol valami mozog, figyeld a világot, tanulj, és tanítsd, ha lehet. Abból neked hamarosan előnyöd származik. Legyen hírértékű, amit csinálsz, csettintsen a világ, ha a te Schoolnet programodról hall, hozz létre referenciaerejű dolgokat, szaladj előre, ha lehet, mert hiszen a végső cél az, hogy akárhogyan is, de a te fiataljaid legyenek a legversenyképesebb hálózati polgárok a jövő globális munkaerőpiacán. Nem árt, ha idejekorán úgy is érzik, hogy azok.”
(Z. Karvalics László: IT és MOST. Az Információs Társadalom és MagyarOrszági STratégiája – Megjelenés előtt.)

*

Informatika helyett tánc?
Informatikai oktatás – heti két órában és csak a kilencedik évfolyamon.
Ennyi és nem több a jövő évtől a tervezett kötelező óraszám az általános és középiskolákban, legalábbis az oktatási tárca által az iskoláknak most körbeküldött kerettanterv szerint.

Az ok, amire a minisztériumi szakemberek hivatkoznak, a gyerekek általános túlterheltsége. Amivel persze minden pedagógus egyetért. Azt viszont erősen kétlik, hogy éppen a gyerekek jövőjét jelentő számítástechnikai ismeretek szűkítése lenne a túlterheltség mérséklésére a megoldás. Az iskolák igazgatói ezért egyelőre megpróbálnak az informatikai óraszám csökkentése ellen érvelni, és ha ez nem elég, a későbbiekben hangosabban is tiltakozni fognak – mondják el az ezekben a hetekben országszerte esedékes szülői értekezleteken.

Mert mindenképpen a szavakban kifejtett kormányzati prioritások és a gyakorlat ellentmondása, hogy informatika helyett kötelezően belép újdonságként például a táncoktatás és egy úgynevezett virtuális kultúra tantárgy. Sőt összességében is kevesebb jut a magyar iskolarendszer eddigi erősségét jelentő természettudományokra, míg történelemre és nyelvre – ez utóbbit a tanárok sem bánják – több. Jó, jó, az iskolák a saját hatáskörükben, illetve a helyi városi, községi önkormányzatokkal egyeztetve dönthetnek úgy, hogy emelik az óraszámokat, és a kötelező felett mégiscsak visszahozzák már az első nyolc osztályban, majd a középiskolák felsőbb évfolyamain az informatikát. Ez viszont valóban többletterhet jelent majd a gyerekeknek, és csak és kizárólag az adott iskola vezetésének a szemléletén múlik, hogy megteszi-e, vagy sem.

(l. r.)