- Húszegynéhány sort a jóisten művel, ötöt meg én is. Még egy hét, azután ott sorakozik két-három felvásárló, viszik a termést, kit érdekel, mi lesz belőle, csak fizessenek. Azt nem nagyon tudom, hová kerül a gyatrább termés, de a vevő legalább szőlőből készíti a bort! Az öt soron alig van fürt a tőkén. A zöldszüret után már látható, hogy elég jó bor lehet az idén is. Olyan nem, mint a múlt évben, de ezt sem kell eldugnom.

- Hogy tud rosszat is meg jót is művelni?

- Az egyikből megélek, a másik a hobbim, a szerelmem, olyan bort készítek, amilyet bármely külföldivel meg belföldivel összemérhetek.

 Adós maradt a nyár

A tízhektáros gazda présháza környékén már nyüzsgést látni, pedig még nem szedik a szőlőt. Holott ezen a fővárostól százhúsz kilométerre lévő borvidéken szeptember közepén már szokás szüretelni, 2004-ben azonban még csak készülődnek rá. Egy-két hét csúszás talán segít az idei minőségen, mert a nyár adós maradt a napsütéssel. A gazdának még sincs miért idegeskednie, a közepesnél bőven jobb az év, aztán meg se nem vágott ki, se nem telepített szőlőt. Igaz, ezzel eléggé egyedül maradt, elég csak rápillantani a környező domboldalakra, mindenfelé új és régi-új ültetvényeket látni, az unió előtti nekifutás közszemlére tett befektetéseit.

- Minden gazda a régi, a nagyok nagyobbak lettek, a kisebbek meg... akár bele is buknak.

- Ezért nem telepített újat?

- Sokba van itt minden. Vinné a pénzt a melioráció, a telepítésre csak utólag fizet az állam. Ha újat telepítek, négy évig rakom bele a pénzt, termés csak utána jön, haszon meg ki tudja, mikor. Az idén feleannyiért veszik át a termést, és ha még bort is csinálunk, nincs hová tenni. A pincében ott a tavalyi bor, eladatlanul.

A borásznak csak a helyzetképe karcos, az olaszrizlingje nem. De mert nem csupán a vendég torkát csiklandozta a 2002-es nagy bor, hanem a gazdáét is, beértük indulatdús őszinteségével, cserébe az inkognitójáért.

De amit ő lát a szomszédos dűlőkben, ugyanazt látja az ország is, a gyarapítást mindenfelé: az elmúlt egy-két év a telepítésekről, az új ültetvényekről szólt, hiszen ahol szabad volt tenni, ott meg is tették mindazok, akik mernek hinni a borászatban.

Ha a sok is kevés

Négy éve 1730 hektárt, 2001-ben 1710-et, 2002-ben 1700-at telepítettek - tudjuk Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa főtitkár-helyettesének adatsorából, amihez Kocsondi Csaba, az agrártárca osztályvezetője teszi hozzá 2003-ról: új telepítésre és fajtaváltásra 3400 hektáron kerítettek sort. De érdemes még a számoknál maradni, mert a szaktárca nyilvántartásából az is kiderül, hogy 2001-ben 12,6 milliárd forint támogatást, 2002-ben 11,4 milliárdot, tavaly pedig 9,2 milliárdot használtak fel a gazdálkodók új gyümölcsültetvényre. Egy hektár szőlő 4-5 millió forintból hozható ki, dupla annyiból, mint Szabolcsban az alma. De a mérce nem csupán a forint. A szőlészeknél pontszámot is használnak, így sorolják be a szőlő termőhelyi kataszterértékét.

- A tudományos módszer szerinti pontozás arra való, hogy kimondjuk, hol és mely területek számítanak például első osztályúnak - magyarázza Horváth Csaba. - Magyarországon 193 ezer hektár ilyen, de csak 92 ezer 800-on van szőlőültetvény.

- A dupláján még szabad a gazda?

- Hát nem egészen. Újratelepítési joggal kellett rendelkeznie annak, aki belevághatott a beruházásba. Ehhez vagy saját meglévő szőlőjének kivágása az előfeltétel, vagy a kivágási jog megvásárlása. Messze nem pótlódtak a kivágott ültetvények.

Május elsején lezárult egy fejezet, addig Európai Unión kívüliként, azt követően unión belüliként borászkodhat az ország. A telepítési és támogatási szabályok - zömében korlátok - pontosan olyanok, amilyenek a spanyol, a portugál, a francia, az olasz, a német borvidékeken. Portóban, Bordeaux-ban, a Rajna vidékén egyetlen igazi szempont létezik, a minőség: ebből élnek meg a gazdálkodók, erről szólnak fejlesztéseik. Őfeléjük mindenütt, nálunk még foghíjasan. De ahol már igen, az a borvidék odébb van, mint ahol ráakadtunk a saját olaszrizlingjétől kapatosan őszinte gazda portájára.

Maradva az északkeleti iránynál, a szó szerinti végeken, például Tolcsván, ahol az elmúlt néhány évben az Oremus birtok száz hektárjából 80-at vágtak ki és telepítettek újjá. Ez a hosszú táv. A rövidtáv itt, Tokaj-Hegyalján sokkal prózaibb:

- Most leginkább várunk, várjuk a vénasszonyok nyarát húsz huszonkét fokkal, a párát kifújó enyhe széllel - üti fel minőségi kiskátéját a Tokaj-Oremus Szőlőbirtok és Pincészet igazgatója, Bacsó András. Nem vitás, a botrytisnek kell a nedvesség is, a szárazság is, a napsütés is. Egészen október 15-ig, a szüretig. Az olvasó azóta már tudhatja a természet válaszát, ám amikor mindezt papírra vethettük, még szeptember közepe volt, jócskán innen a szüretnek, persze bőségesen túl a tavaszi rövidre metszésnek, a többszöri zöldválogatásnak és zöldszüretnek. Annak a kötelező munkasornak, amely nélkül ma már nincs jó bor.

Recesszió befutóra

- Egykoron az Andrássy-kúriánál egymás után küldték a tarcaliakat mezítláb a jókora kádakba, de ma kivel szüretelnek, aztán meg kivel tapostatnak?

- Ma nem a taposás, hanem a megmaradt és az új tudás az, ami a minőséget megteremti, s persze az új telepítés, a ritkára visszametszett tőke, a minden mozzanatában szabályozott szüret, erjesztés, acéltartályos és hordós tárolás, palackozás - egyszerűsíti le egyetlen mondatra a történelmi visszaváltozást Bacsó András. Az Andrássy-kúrián dívott mezítlábas taposást a kolhozos időkben elfelejtették, a tolcsvai - tokaji, tarcali, mádi - modern időkben pedig abszolút átlényegítették. Az Oremusnál például a szőlő saját súlya jelenti a préselés legjavát. De a fontos nem is ez, hanem a szőlő- és borkultúra teljes folyamata az, amit már egyre többen látnak arrafelé, de még mindig csak kevesen engednek, engedhetnek meg maguknak.

- Tokaj-Hegyalján a szőlőterületnek mintegy húsz százaléka újult meg, a tömegtermelés helyét a minőségi vette át, s integrálódott a hagyományos borászat a megújulttal - fogalmazza meg előbb százalékban, majd pedig forintban a változást Bacsó András. - A borvidéken, számításom szerint, 100-150 milliárd forintnyi invesztíció kellene, ám 25-30 milliárdnyira került sor az elmúlt években.

- Ezzel a "van is, meg nincs is igényes borászat Tokaj-Hegyalján" állapottal hol a helye a borvidéknek Európa térképén?

- A hetvenes években Európát a bortúltermelés jellemezte. Majd visszafogták a szőlőtermesztést, kivágtak ültetvényeket, modernizálták a borászatot, a szőlészetet, a piacot. Ehhez óriási állami támogatások álltak rendelkezésre. A nyolcvanas években már jól éltek az ágazatban gazdálkodók, ment a palackgyártóknak, a dugókészítőknek, a címkenyomtatóknak, a gasztronómiának. Kialakultak a kutatási bázisok. A fordulópont körülbelül három-négy éve kezdődött. Az elit termékek kereslete szerte a fejlett világban visszaesett. Ebből az állapotból lassan, vontatottan tápászkodik fel Európa.

A rendszerváltást követő évekre néhány hazai borvidéknek sikerült jól ráhangolódnia. A vörösborokkal foglalkozó térségek kisebb-nagyobb sikertörténetet írhattak. Aki ilyen ültetvényekbe fektet be, az sokkal megbízhatóbban tud megtérüléssel, piaccal számolni: látja a pénze, áruja útját.

Disznókőtől a Hét Szőlőig

Tokaj-Hegyalja nem ilyen. Akik mégis itt fektetnek be, azok - a Bacsó András emlegette 20 százalék - sokkal kevésbé nézik a közvetlen üzleti érdekeket, sokkal inkább terveznek hosszú távra, s az sem ritka, hogy presztízsnek számít a tokaji szőlőtulajdon.

A kilencvenes évek legelején a jog még engedte, hogy társasági formában működő gazdasági egységekben részesedést szerezzenek külföldiek is. A spanyol David Alvarez, aki hazájában szőlőbirtok tulajdonosa, azzal az elhatározással vásárolt Tolcsván borászatot, az Oremust, hogy helyi szakértő csapattal évtizedeken át "folytatja a hagyományokat". És így tett például az egyik francia biztosítótársaság is, amelyik a tarcali Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet befektetője, működtetője. A disznókői tulajdonosok is korszerűsítették a borászatot, új ültetvények sorával töltötték meg a hegyoldalakat.

- Az utóbbi években számos új telepítést látni a Tokaji-hegy oldalában, ott jelentek meg az ültetvények, ahol korábban voltak - "szomszédol" kérésünkre Mészáros László, a disznókői birtok vezérigazgatója. - Az is tetten érhető, hogy hál' istennek minőségi borkészítésre rendezkednek be. Az új telepítések tehát rossz vagy rosszul művelt területeket váltanak ki.

- A rosszból eszerint lehet jó is?

- Minden jel szerint igen. A nyolcvanas években százhúsz-kétszáz mázsa volt a hektáronkénti "divat", komolyabb minőséget azonban hetven-nyolcvan mázsánál több szőlővel nem lehet elérni, s erre figyelnek is a maiak.

A Béres Birtok, a Patricius Borház - és még néhány az "újak" közül - abban a 20 százalékban szerepel, amelyikben az Oremust, a Disznókőt, az ugyancsak külföldi tulajdonban lévő Hét Szőlő és Royal pincészetet jegyzik. Ezért tartják bocsánatos bűnnek arrafelé Lévai Anikóék vállalkozását és 70 milliós befektetését, mivel az is a hosszú távú megújulást segítheti. Csakúgy, mint az a tőke is, amellyel Mád közelében fogott gazdálkodásba egy fideszes országgyűlési képviselő. Őt meg úgy kommentálják, hogy legalább behozott egy bankot a térségbe, különben honnan lett volna sok tízmilliója kivágni a dzsungelt, finanszírozni a teljes meliorációt, majd ültetvényt telepíteni.

- Nem adták oda a menedzsmentnek a sátoraljaújhelyi Tokaj Kereskedőház Rt.-t - csodálkozik rá az állam legutóbbi döntésére Bacsó András. - A privatizációra egy jelentkező volt, a céget irányítók csapata, de ők nem kapták meg, a jó isten tudja, miért. Így aztán marad az exlex állapot, s a térség legnagyobb gazdálkodója még mindig kénytelen megküzdeni a régi idők szemléletével is.

Vagyis a szüreti felvásárlással. Márpedig azok, akik számára még mindig ez a gyakorlat a fontos, azok nem törekszenek a kisebb termés elérésére, nem a minőségben érdekeltek. Bacsóék nem bocsátják meg ezt a gondolkodást, meg azt sem, hogy még pár évvel ezelőtt is az állami injekció a felvásárlás forintmilliárdjaiban öltött testet ahelyett, hogy elősegítették volna 150-200 helyi termelő tulajdonszerzését. Tízhektárjával elkelt volna egész Tokaj-Hegyalja. A képzés, a marketing, a piacra jutás segítése, a turizmus, a közlekedés fejlesztése lehetett volna állami feladat. Ekkor az egész térség eltartóképessége változott volna meg, megfordítva a ma is tartó elvándorlást.

Tokaj-Hegyalja még előtte van a 2004-es szüretnek, Tolcsván, az Oremusban számlálják az ez éven vett több száz új hordót, Tokajban rendbe hozzák a nyáron özönvíz sújtotta pincéket, Tarcalon toborozzák az alföldi szüretelőket, akik talán már verik is az asztalt a tavalyinál több pénzért, mondván, a szoknyán - a Tokaji-hegy oldalán - magasabbra kell menniük, hogy a négy éve telepített tőkékről is leszedjék a fürtöket.

Etyeki messzeségek

De legalább van, aki szüreteljen. Nem így a főváros melletti történelmi borvidéken.

- Szlovákul lehet nálunk eligazgatni az embereket - jegyzi meg a Matolcsy Sára, aki 15 hektárnyi szőlőnek és egy takaros pincészetnek a gazdája Etyeken. Mire ez a cikk megjelenik, az ő termése már az acéltartályokban - cefréje valahol a kunsági utakon méregdrágán bérelt teherautón - találtatik, de amikor bekopogtattunk borostyánnal befuttatott présháza ajtaján, még egy hét volt hátra a szőlő betakarításáig.

- Szóval ki szüretel itt, Budapest határában?

- A zöldszüretre az osztrák borászom hozta otthonról az embereit, nagyon értik a dolgukat, s ők jönnek vissza a tényleges szüretre is a - helyiek nem lévén - Szlovákiából busszal érkező munkásokat felügyelni.

A csak három éve Magyarországon élő, egykori amerikai úrhölgy elárulja: borásza hazájában szőlőbirtokos és világjáró. Évi két-három hetet kószál hol Dél-Amerikában, hol Ausztráliában, hol Dél-Afrikában. Ott, ahol a borászkodás újdonságait lehet megismerni, megtanulni, s ahonnan, uram bocsá', Ausztriába, no meg Etyek határába hazalopni.

- A háromszori zöldszüret után most kerül sor az errefelé újdonságnak számító Pinot Noir nagybani szüretelésére - dicsekszik az újítással az Etyeki Kúria ügyvezető igazgató asszonya. - Itt, ahol igen savasak a borok, analizáltattuk a talajt avégett, hogy lehet-e, érdemes-e a chardonnay-k mellett vörösborral is foglalkozni? Ma már tudom, igen, több mint szabad.

De nem biztos, hogy csak úgy lehet is. És ez nem a szőlőn meg a boron, hanem a gazdálkodási viszonyokon múlik. Azon, hogy - menjünk a dolgok végére - mennyi nemes italt lehet úgy eladni, hogy a fogyasztó odamegy érte a pincészethez. Mert csak ekkor üzlet a vállalkozás. A palackokat dobozolva, kereskedelmi áttételekre bízva szinte reménytelen haszonra szert tenni. Etyek és a falu nevét viselő kúriája elvben jó helyzetben van - gondoljunk csak a Pesttől 250 kilométerrel lévő Tokajra. Csakhogy...

- Demján Sándor filmstúdiójától, meg a tavaitól, idegenforgalmi terveitől várom, hogy Szentendrévé fejlődjön Etyek is - sóhajtja tele "vendégmentes" pincéjét Matolcsy asszony. - Pedig a falu elöljárói, lokálpatriótái eléggé aktívak, igyekeznek rendezvényekkel, borprogramokkal helyzetbe hozni Etyeket, de ez az erő véges.

Nem úgy, mint a nagyvállalkozó anyagi ereje, az ugyanis végtelen: 30 hektáron telepít szőlőt, és épít pincészetet - jegyzik az alaphírt a helybéliek. De ma még nincs igazi idegenforgalom, áll a tavalyi bor a helyi pincékben, Matolcsy Sáráéban például 11 hónapon át hordóban, majd meg palackban. A többi öt gazdálkodó család és a Hungarovin helyi birtokai együttesen csak azért nem váltak Budapest szőlőskertjévé, mert Budapestnek még mindig nagyon messze van Etyek.

Princz, Demján, Csányi módra

Tipikus borászatot - szőlőtulajdonnal - kevés külföldi mondhat magáénak Magyarországon. Ennek az az oka, hogy a kilencvenes évek első felében, még az Antall-kormány időszakában megszülettek azok a törvények, amelyekkel a termőföld nem magyaroknak való elidegenítését megakadályozták. De ugyancsak ebben a pár évben, 1993-ig társaságokon keresztül tulajdonhoz juthattak külföldi befektetők is, s így lehetett, hogy egy francia biztosítótársasággal az élen megjelentek olyan pénzügyi és szakmai befektetők, amelyek késznek bizonyultak a Tokaj-Hegyaljára vonatkozó speciális jogszabályokat betartva, hosszú távra lekötni pénzüket, sőt komoly tőkét befektetni telepítésbe, modern borászati technológiák honosításába, marketingbe. A zempléni térségbe francia, spanyol és brit cégek érkeztek, ők tulajdonolják például az Oremus, a Hét Szőlő, a Disznókő nevű pincészeteket. Az ország más részein is szerephez jutott a külföldi tőke, elegendő a pezsgőgyártás budafoki nagyüzemére gondolni. Ám a tulajdonlás szerkezete az elmúlt évtizedben nemzetisége szerint nem változott. Hazai új befektetők viszont megjelentek a szektorban, többnyire olyanok, akik szabad pénzforrásaikat beforgatva kezdtek bele a hosszú távú vállalkozásba. A kilencvenes évek közepén a Postabank akkori első embere, Princz Gábor, magánemberként a Balaton-felvidéken vásárolt nagyobb szőlőbirtokot és pincészetet. Ugyancsak azon a vidéken, évekkel később, egykori állami gazdasági földeket és borászati infrastruktúrát vett meg a Demján Sándor nevével fémjelzett vállalatcsoport, s nem kis részben a hajdani pannonhalmi apátság borászati kultúráját "importálta" Badacsonyba és környékére. Az utóbbi néhány esztendő legnagyobb befektetője Csányi Sándor, aki nem az OTP Bank elnök-vezérigazgatójaként, hanem magánemberként Villány térségében vett meg, telepített teljesen újjá szőlőbirtokokat, illetve építtetett pincészetet, palackozót, és szervezett értékesítési hálózatot. Az uniós csatlakozás néhány közepes borászati vállalkozást arra ösztönöz, hogy vegyes vállalatot hozzon létre a külföldi értékesítés feltételeinek javítása érdekében. Olyan borászatról is tudni lehet már, amelyik egy szlovák céggel hozott létre közös tulajdont, s a szőlő utazik a határon túlra. Ha láthatóbbá, elérhetőbbé válnak az uniós források, vállalkozások válnak érdekeltté hordógyártó - és a kapcsolódó erdészeti - üzletágak kialakításában, egyáltalán a borászati infrastruktúra lehetőségeinek a kihasználásában.

Kevés borra való

A borászat kényes ágazat, és ez még inkább érvényes a finanszírozási lehetőségeire - sejteti a nem túl kedvező pénzszerzési lehetőségeket Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) helyettes főtitkára. A bortermelés hosszú távú befektetés, amely egyhamar nem térül meg. Ízelítőül: egy hektárnyi ültetvény telepítése egyedszámtól függően 3-10 millió forintba kerül - a legjelentősebb tételt az oltványköltség jelenti -, és általában négy év múltán számolhat terméssel. Ha idáig a borászat nem ment csődbe, az első palack előállítása után be kell fizetnie a literenként 8 forintos jövedéki adót.

- Ez a jövedékiadó-mérték egyébként megegyezik az EU-ban rajtunk kívül egyedül Franciaországban alkalmazott kvótával - hívja fel a figyelmet Horváth Csaba. Ezzel nem is lenne baj, ha a gall rendszerhez hasonló mértékben forgatnák vissza a begyűlt pénzt az ágazatba.

A pincészeteknek mindezeken túl a magyar vállalkozókat sújtó egyéb terhekkel, így a magas áfakulccsal és a helyi iparűzési adóval is meg kell küzdeniük. A versenyképességet rontó tényezők sorába tartozik, hogy a borászatok hazai forrású támogatása május elsejével gyakorlatilag megszűnt. Csupán a jelképesnek mondható, hektáronkénti 17 ezer forintos területalapú támogatás él. Igaz, a csatlakozással több közösségi kassza nyílt meg, legalábbis papíron.

- A probléma az, hogy a brüsszeli forrásokra az összes többi tagállam gazdálkodóival azonos feltételek mellett kell pályázniuk a magyar borászoknak, ami nem kis versenyhátrányt jelent - mondja Horváth Csaba.

Az unió agrárpiaci rendtartása alapvetően nem a mennyiségi termelést ösztönzi. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal tájékoztatása szerint a szőlő-bor termékpályán a 2004/2005-ös borpiaci évben ennek szellemében több jogcímen érhető el közösségi szubvenció. Az egyik legfontosabb a szőlőterületek szerkezetátalakításának és -átállításának támogatása, amely évente 1260 hektáron hajtható végre. A fajtaváltás, a szőlőültetvények áttelepítésének és a művelési mód változtatásának költségeit hektáronként legfeljebb nyolcezer euróval támogatja a közösség. Pénzügyi segítség igényelhető továbbá szőlőlé készítésére, az asztali borok harmadik országba való exportjára. Továbbá lehetőség nyílik a magántárolás támogatására, amivel elkerülhető a teljes termésmennyiség egyidejű megjelenésének árcsökkentő hatása. A hektoliterenkénti 4-17 forint közötti szubvenciót sima és sűrített szőlőmustra, -sűrítményre és asztali borra is kérhetik a termelők. Egy másik "ártámasztó" intézkedés szintén a túlkínálat piacrontó hatását küszöböli ki: a lepárlásra például több jogcímen is igényelhető támogatás. A borászatok a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programjának - eszközök beszerzését vagy a marketingtevékenységet finanszírozó - kiírásai közül is szemelgethetnek. A HNT helyettes főtitkára szerint azonban a legfontosabb - az Ausztriában már bevezetett - környezetkímélő termelés nemzeti és az export uniós támogatása lenne. Utóbbira azonban aligha van lehetőség, hiszen az unió idevágó szabályai az exportösztönzést a minőségi borok esetében alapvetően tiltják. A hazai költségvetés a fogyasztás ösztönzésében is komolyabb szerepet vállalhatna, például bormarketing támogatásán keresztül.