A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) elnöke, Tzvetkov Julián szerint azok a fejlesztési elképzelések számíthatnak kockázatitőke-befektetők érdeklődésére, amelyek gyors növekedésre képesek, illetve hatásuk belátható időn belül túlmutat a magyar piacon.
- Önmagában a hazai piac ugyanis sokszor kicsi ahhoz, hogy az adott vállalkozás a későbbiekben komoly nagyságot és értéket jelentsen egy potenciális szakmai befektetőnek. Márpedig a kockázati tőkést két dolog érdekli: milyen hozamra számíthat majd, ha az üzletből kiszáll, illetve egyáltalán ki tud-e időben szállni.
Ennek a két feltételnek jellemzően azok a vállalkozások felelnek meg, amelyek a saját ágazatukban a versenytársaikhoz képest magasabb színvonalú, a világban élenjáró technológiát vagy szolgáltatást képesek létrehozni, innovatívak, azokénál jobb a vezetői csapatuk, és sikeres stratégiát tudnak megvalósítani. Így arra a kérdésre, hogy vajon a kockázati tőke napjainkban is elsősorban az innovációt támogatja-e, a válasz az, hogy igen. De még inkább a versenyképességet, ami viszont innováció nélkül elképzelhetetlen.
Játék a számokkal
Az MKME felmérése szerint 1989 és 2004 között a Magyarországon legalább 76 aktív kockázatitőke-alap mintegy 1,8 milliárd eurót fektetett be, körülbelül 600-650 vállalatba. Ez a 2004-ig összesen bejött mintegy 35 milliárd euró értékű közvetlen külföldi tőkebefektetésnek tehát a mintegy 4 százaléka. Vagyis jelentős összeg. Tavaly az összes magyar kockázatitőke-befektetés 108 millió euró volt, és az elmúlt néhány év során rendre 100-110 millió körül mozgott.
- Annak ellenére - mondja az egyesület elnöke -, hogy az 1998-ban hatályba lépett kockázatitőke-törvény kifejezetten gátolja az iparág további fejlődését, a hazai intézményi befektetetők megjelenését e piacon is. A biztosított előnyök és elvárások ugyanis messze nem állnak arányban egymással, és a szabályozás koncepciója eltér a befektetői logikától. Ez az oka annak is - folytatja Tzvetkov Julián -, hogy a törvény életbelépése óta hazai intézményi befektetőt - bankot, biztosítót, nyugdíjpénztárt stb. - nem sikerült megnyerni a törvény hatálya alatt egyetlen kockázatitőke-alap számára sem, de más magánforrást sem sikerült bevonni. Holott a fejlett európai országokban a honi befektetők jelentik az adott piac befektetőinek 60-70 százalékát. Szakértői becslések alapján jelenleg az európai kockázati- és magántőke-befektetők kétharmadát pedig az intézményi befektetők adják! Jellemzően az intézményi befektetők saját pénzügyi eszközeiknek csak néhány százalékát teszik a kockázati tőkealapokba. Játék a számokkal, de a korlátlan növekedés lehetőségét jelzi, hogy ma Magyarországon a nyugdíjpénztárak, biztosítók vagyona megközelíti a 3000 milliárd forintot, és az óriási potenciált jelent az iparág számára.
Más megközelítésben: a nemzeti jövedelem (GDP) növekedéséhez Magyarországon a kockázati tőke 0,1 százalékkal járult hozzá 2003-ban, míg ugyanez az arány az Európai Kockázati és Magántőke Egyesület (EVCA) adatai szerint például Írországban 0,41, Olaszországban 0,31. Igaz, hogy a 0,18 százalékos európai uniós átlagot megközelítjük, de valójában a kockázati tőke hazai gazdasági súlya elmarad az európaitól.
Európai státust!
Az EVCA - amelynek a magyar egyesület is tagja - a legutóbbi, februári tanácskozásán elfogadott határozatában azt javasolta, hogy alakítsanak ki egy úgynevezett "európai státust" az innovatív vállalatok részére. Vagyis egységesítsék ezeknek a vállalatoknak a támogatási rendszerét, amely ma még országonként igen eltérő. Így jelenleg a kockázatitőke-befektető számára nagyon nem mindegy, hogy ugyanazt a fejlesztési ötletet mondjuk egy magyarországi központú vállalkozás vagy egy jóval kedvezőbb szabályozási környezetben lévő ír, netán egy nálunk is kedvezőtlenebb környezetben lévő harmadik országban szeretné-e megvalósítani. Az egységes szempontrendszer által tehát összeurópai szinten növelhető lenne az innovatív iparágakba és vállalatokba áramló tőke, ami még inkább a gazdasági növekedés és a versenyképesség motorjává tehetné ezt a szektort.
Arányok
A növekedési célú, új piacot, új terméket finanszírozó kockázati tőke és a vállalkozások korai szakaszában (early stage) befektető mellett a másik nagy csoport a kivásárlásoké (buy out). Ez utóbbi Magyarországon viszonylag új jelenség, de máris a befektetési volumen jelentős részét teszi ki. Ha a befektetések száma szerint nézzük az arányt, a megállapítás már nem igaz: 2004-ben a fejlesztési befektetések aránya 88 százalék, a korai szakaszba 6 százalék szállt be, míg a kivásárlás is csak 6 százalékot képviselt. Viszont egészen más képet mutat az érték szerinti megoszlás: a kivásárlások aránya itt már jelentős, 77 százalék, a fejlesztési célú befektetések aránya 22 százalék, és a korai szakaszba a tőke 1 százaléka ment. A magyarázat egyértelmű: egy-egy üzlet esetében általában kisebb összegű tőkét igényelnek a fejlődésük korai szakaszában a cégek. A legnagyobb összegekre viszont a kivásárlásoknál van szükség, ahol jellemzően már érett, nagy vállalatok cserélnek "gazdát".
Magyarországon a kockázatitőkebe-fektetések értékének döntő többségét az 5 millió euró feletti tranzakciók adják. Jellemző még, de jóval kevesebb az 1-5 millió euró közöttiek száma, és alig akad 1 millió euró alatti.
