- Ön alig több mint egy éve még az asztal innenső oldalán ült, és nagyon erős szakmai érvekkel, az Informatikai Vállalkozások Szövetségével a háta mögött, sürgette az informatika szerepének erősítését a gazdaságban, a versenyképesség fokozása érdekében. Mit tudott tenni miniszterként annak érdekében, hogy ez a téma beépüljön a kormány gondolkodásába?

- Amikor egy országban autópályák épülnek, akkor mindenki az autópálya-építésről beszél. Amikor elkészülnek az autópályák, és mindennap közlekedünk rajtuk, akkor ez már nem olyan nagy ügy. Az információs társadalomnak is vannak olyan vívmányai, amelyekért nagyon sokat küzdöttünk - én személyesen is -, ilyen például a sokszereplős liberalizált távközlési piac vagy a több mint nyolcvanszázalékos mobiltelefon-penetráció. De idesorolhatjuk a harmadik generáció megjelenését is, s mára mindezek beépültek a mindennapjainkba.

Hadd osszam meg egy egészen friss élményemet: a minap kaptam kipróbálásra egy harmadik generációs UMTS-kártyát. Budapesten, az autóban ülve értékes tíz-tizenöt perceket tudok kihasználni azzal, hogy majdnem ugyanazzal a sebességgel internetezhetek, mint az irodámban. Nem kell ezek után már tengernyi mennyiségű papírt kinyomtatni, dossziékban magammal cipelni. Ha ezeket a hatalmas változásokat nem vesszük észre, melyek mindennapjaink életvitelét alapvetően megváltoztatták, akkor nem vagyunk igazságosak. Ugyanúgy elmegyünk az információs forradalom mellett, mint ahogy Magyarországon az elmúlt nyolc évben nem vettünk tudomást arról a gazdasági csodáról, mely évente több mint négyszázalékos növekedésben nyilvánult meg.

- Információs forradalmat említett?

- Meggyőződésem, hogy az információs társadalomnak néhány eleme: a mobiltelefónia, a szélessáv, az internetpenetráció és a számítógépek elterjedtsége tekintetében valóságos ugrás történt. Az információs társadalom honi fejlődésének azonban van egy másik, kevésbé pozitív oldala is. Az évezred elején, a világon nagyon sok helyen hatalmas lendülettel beindultak az elektronikus kormányzati, digitális közszolgáltatások. Magyarországon is 2001-ben, nagy késéssel, megmozdult valami: a kormányzati portállal kapcsolatos kezdeményezésre gondolok. Igazából 1998-ban kellett volna megkezdeni a kormányzat elektronizálását, hogy az évezred elejére készen álljon. Nagyon sok ország, például Szingapúr, Észtország, a skandináv országok már korábban felépítették az e-kormányzatukat.

- Ezekben a hónapokban vezetjük be az elektronikus közszolgáltatásokat.

- Úgy tűnik, most öles léptekkel megyünk előre. Tiszteletre méltó a tempó, de az eddigi lassúság okát érdemes elemezni. Többek között a többfejű informatikai irányítást okolom az időveszteség miatt. Az informatika ugyanis kicsit mindenkihez tartozik, miközben maga a vezérlés is két helyen történik. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, valamint a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára irányítása alatt levő téma azonban ugyanúgy tartozik a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz is, hiszen a piaci szereplők érdekérvényesítése ide koncentrálódik. De a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumnak is sok köze van hozzá. Nem sorolom tovább a tárcákat, mert mindegyik végez informatikai fejlesztéssel kapcsolatos munkát.

A téma nincs egy kézben tartva, összefogva. Nem tett jót az elektronikus kormányzat fejlődésének az sem, hogy az első Nemzeti Fejlesztési Tervben nem kapott prioritást az informatika, s a közszolgáltatásoknak sem jutott külön operatív program. De azért mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy aki járt mostanában okmányirodákban, tapasztalhatja az óriási különbséget a szolgáltatásban. A legnagyobb problémát azonban mégis abban látom, hogy a politikába, a közigazgatás kultúrájába nem szivárgott be az információs társadalom üzenete. A közigazgatás modernizációjával kapcsolatban még sokaknak nem jut eszébe, hogy az igazi megoldást az informatika alkalmazása jelenti. Miközben a versenyszférában, a bankszektorban, a termelő szférában, a szolgáltatásoknál egyértelműen ebbe az irányba megy a világ. Pedig a vállalatvezetők ma már alapvetően informatikai megoldásokban gondolkoznak, ha szervezetfejlesztést akarnak.

- Nem értik a közigazgatásban dolgozók, döntéshozók, mi a szerepe az informatikának?

- Az informatika nem cél, hanem eszköz. Ez valahogy nem megy át a közigazgatási szektoron. Félnek az informatikai eszközök használatától. Ennek kulturális gyökerei vannak. Hiszen az informatika a transzparencia lehetőségét hordozza. A számonkérhetőség, a mérhetőség, az utánkövethetőség lehetőségét, ami a hagyományos közigazgatási nómenklatúra érdekeivel nemegyszer ütközik. Ebből a kalitkából kell kitörnie a közigazgatásnak. Elkerülhetetlen a reformja, egy modern, hatékony, mérhető, az üzletből a hatékonysági szempontokat átvevő állam- és közigazgatás megteremtése. Ez pedig törvényszerűen nem valósulhat meg az információs társadalom eszközeinek fokozottabb igénybevétele nélkül.

- A közigazgatás reformja nagyon nagy késében van. Milyen esélyeket lát a megvalósulására?

Mára közhellyé vált igazság, hogy sem a betegirányítás, sem az egészségbiztosítás, sem a gyógyszerfelhasználás követése vagy a fekvő- és járóbeteg-ellátás nem létezhet elektronikus rendszerek nélkül. Ennek nemcsak a közgazdasági, hanem az egészségpolitikai tartalmára is fel szeretném hívni a figyelmet. A gyógyszerrendelés elektronizálása, az elektronikus vény bevezetése nemcsak arra jó, hogy ne lehessen tízmilliárdokat kilopni a gyógyszerkasszából, hanem arra is, hogy a központi adatbázisban megjelenő, felírt gyógyszert egy másik orvos, patikus is ellenőrizni tudja a beteg érdekében. Orvosként, gazdasági miniszterként, volt informatikusként, a fejlesztéspolitika résztvevőjeként és liberális politikusként is megkerülhetetlen lépésnek tartom az egészségügy elektronizálását.

- A közigazgatási reformhoz is az elmúlt két évtizedben nagyon sokan hozzányúltak, de senkinek nem sikerült az ellenérdekekkel szemben hathatós lépéseket elérni.

- Amióta üzletemberi minőségemből átültem a közigazgatás egyik székébe, nap mint nap tapasztalom a felesleges bürokrácia, a nem hatékony munkavégzés iszonyatait. Ez a három vaskos dosszié az asztalomon a ma délelőtti aláírandó. Ezek között nagyon sok olyan dokumentum van, amely a referenstől hozzám tartó útján még legalább hat köztisztviselő aláírását gyűjtötte be. Ennek az egész útnak az informatikai leképezése a töredékére szorítaná az aláírásra szánt időt és költségeket.

- Irdatlan papírmunkát zúdítanak az üzleti szektor nyakába is, ami teljesen feleslegessé válna, ha lenne egy egységes nyilvántartási rendszer, amit használnának a hatóságok.

- Egyre hangosabban mondom: hozzuk létre a szolgáltató állam modelljét! Nekünk nem hatóságosdit kell játszanunk, hanem szolgáltatnunk kell. A polgárokat és a gazdaság szereplőit ügyfeleknek kell tekintenünk, és nem egy ügyirat szubjektumának. A termékeinket pedig- amelyekkel interakcióban vagyunk a polgárokkal -, szolgáltatásnak. Ehhez kell az informatika. Jó hírem van! A KET, a közigazgatási eljárásról szóló törvény módosításában már szerepel egy minőségi változást hozó új szemlélet: ez az állampolgár válláról leveszi a hivatali ügyintézés terhének nagy részét, és átteszi magára a hivatalra. Tehát sok esetben már nem a polgárnak, hanem a hivataloknak kell megszerezniük az információkat, az engedélyezéshez szükséges dokumentumokat.

- Tehát eljön az a világ, amelyben nem nekünk kell beszereznünk például közjegyző által hitelesített, harminc napnál nem régebbi cégkivonatot sok pénzért, munkával, utánajárással, hanem az illetékes hivatal egyszerűen csak felmegy az állítólag nyilvános cégnyilvántartásba, s maga is letöltheti azt?

- Nem is értem, miért nem volt ez így eddig is. Nagyon sok mindent nem értek. De lépjünk tovább! Azt nézzük meg, milyen érdemi lépésekre van gyorsan lehetőségünk. Azt gondolom, hogy a változásokat két eszközzel lehet kikényszeríteni: a jogszabályok által, illetve az informatika használatával.

- De még mindig fennmarad az emberi tényező mint akadály.

- Új politikai generáció szivárog be a politikai elitbe - én idesorolom magamat. Minél többen jövünk az üzleti életből, a hagyományos közigazgatási nómenklatúra annál nehezebben tudja megvédeni berögzült szokásait. Félreértés ne essék! Nem okolom a közigazgatás vagy közszféra sok százezer dolgozóját - az iskoláktól a kórházakig bezárólag - azért, mert nem használják az informatika eszközeit. Az informatikai piaci szereplők is nagyon sokat tudnak tenni az informatikai kultúra emelése, az igény felkeltése érdekében. A piacnak ehhez azonban sokkal jobban meg kellene értenie, hogy a közigazgatásnak mire van szüksége. Én sem tudtam, míg ebbe a székbe bele nem ültem. Már világosan látom, hogy nem szoftverekre, hardverekre, hanem komplett szolgáltatásokra van szükség. A közszféra jellegénél fogva alkalmatlan szerverek üzemeltetésére, integrált rendszerek szervezésére. A minisztérium leltárában ideális esetben egyetlen monitor vagy egér sem kellene, hogy szerepeljen. Hiszek az outsourcingban, hiszek a felkészült informatikai cégeinkben, amelyek minden igényre tudnak megfelelő szolgáltatással válaszolni. A közigazgatás egyszerűen csak megvásárolná tőlük a komplett rendszereket.

Nem volt Magyarországnak olyan miniszterelnöke, aki annyit találkozott volna meghatározó informatikai és távközlési világcégek vezetőivel, mint Gyurcsány Ferenc. A nagy informatikai cégek elnökeivel való találkozásainkon mindig megemlítjük nekik a közszférát mint vonzó üzleti lehetőséget is, hozzátéve, hogy feladatuk a változások "kikényszerítése" is. Azzal, hogy Magyarországon gyárakat, szolgáltató, menedzsment- és ügyfélszolgálati központokat létesítenek az ICT cégek, nemcsak a minőségi tőke idetelepítésével járulnak hozzá az ország fejlődéséhez, hanem elhozzák a hálózati technológiák, a különféle, rendszerszintű alkalmazások üzenetét is. Az igazi szövetségesem a közigazgatás újraszervezésében a piac. Szeretném azonban a politikai elit mind nagyobb részét szövetségesemmé tenni, és beláttatni velük, hogy nem ellenük megy, ami itt történik, hanem értük. Feltéve, hogy ők ugyanazért dolgoznak, mint én: egy hatékonyabb közigazgatásért.

- A gazdaságpolitikai, fejlesztéspolitikai prioritások között is megjelenik az informatika mint a versenyképességet generáló ágazat?

- A nemrégiben deklarált tizenkét pontos gazdaságpolitikai nyilatkozatom minden eleme visszavezet az információs társadalom kérdéskörére. A kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos elképzelések nyilvánvalóan kapcsolódnak hozzá, de a foglalkoztatottság növelése - tekintettel arra, hogy az újonnan létrejött munkahelyek többsége ma már digitális - szintén erről szól. A kisebb, hatékonyabb állam elképzelésében is ott van. Decentralizált rendszerek a mai világban már nem jöhetnek létre informatika nélkül. A közüzemnek ugyanúgy része az informatikai szélessávú infrastruktúra a digitális szakadék oldása érdekében, mint a területi szakadék csökkentése érdekében épülő autópálya. Tehát a gazdaságpolitika minden elemének fejlődése kikényszeríti az információs társadalom kiteljesedését.

Fejlesztéspolitikánk arról szól, hogy találjuk meg azokat az állami eszközöket, amelyekkel Magyarország fejlődését fenntartható módon lehet, hosszú távon szolgálni. Az államháztartás rendbetétele az első, legfontosabb feladat. Kell egy világos monetáris, fiskális költségvetés-politika, figyelnünk kell az állami nagyrendszerekre, csökkenteni kell szükséges az állami újraelosztás mértékét. Politikai konszenzusra is szükség van. Ezek az elsődleges feladataink. A következő kérdés, hogy mibe fektessünk pénzt. Szerintem a foglalkoztatásba, a fizikai infrastruktúrába, beleértve a kutatás-fejlesztést és innovációt, valamint a humán infrastruktúrába, tehát az oktatás minőségébe, és végezetül a beruházások ösztönzésébe. Még mindig nem beszéltünk ágazatok fejlesztéséről. Mert a mi gazdaságpolitikánk nem akar közvetlenül beavatkozni a gazdaság fejlődésébe, csupán a kereteit akarjuk kialakítani. S ott és úgy nő a gazdaság, ahogyan akar, ahogyan a piac azt eldönti. Magyarországnak kiváló adottságai, földrajzi elhelyezkedése, talentumai, hagyományai, egyetemei vannak, s ez garanciát jelent néhány szektornak a kitörésre.

- Ön szerint milyen területeken vannak hozzáadott értékeink?

- Lehet bíznunk a magyar gazdaság egészséges szerkezetében. A gazdaság, a piac szereplői pontosan megmutatják, merre van a fejlődési irány. Nem a politika határozza azt meg. A politikának azonban föl kell ismernie, és támogatnia kell ezeket a fejlesztési irányokat. Így kerül előtérbe az informatika, a távközlés, a logisztika, a K+F, a specializált turizmus, a környezet- és az audiovizuális ipar. E hét tevékenységben van jelen pillanatban Magyarországnak magas hozzáadott értéke. S ezek mindegyikén közvetlenül vagy közvetetten átvonul az informatika. Ez a biztosíték arra, hogy feltartóztathatatlanul fejlődjön az információs társadalom, gazdaság.

Ebben a tekintetben az informatika, az információs társadalom a második Nemzeti Fejlesztési Terv nyertese lesz. Jó hír még az is, hogy horizontálisan és önálló operatív programként is megjelenik a 2007-2013 közötti fejlesztéseket alapvetően meghatározó Nemzeti Fejlesztési Tervünkben. Kiemelt operatív program foglalkozik ugyanis a közigazgatás modernizációján keresztül az informatika primátusának vagy az informatika fejlesztési lehetőségeinek kiaknázásával az információs társadalomban és a közigazgatás, a társadalom modernizációjában. Még hátra van egy nagyon kemény harc, melyet többedmagammal vívok a kormányban azért, hogy a második NFT középpontjába a versenyképesség kerüljön.