A General Electric, a Shell, az Andersen Consulting vagy a Siemens, az Ericsson hazai leányvállalatai szinte természetes módon veszik át anyavállalataik cégfilozófiáját, s annak részeként az etikai szempontrendszereket.

Tehetik, mondhatnánk legyintve, hiszen nem kell nekik nyakig merülniük a hazai üzleti élet általánosan nem éppen tisztességesnek mondható, ám nagyobbik részében. A nagyok ugyanis diktáló pozícióban vannak, beszállítóik, a kisebb cégek alárendelt helyzetből nem nagyon tudják, de nem is akarják megzavarni a nagyok üzletmenetét. A nagy cég a naggyal pedig ugyanolyan platformon, hasonló kultúrával és főleg ugyanolyan erős piaci pozícióból tárgyal, tart fenn üzleti kapcsolatot, s etikai fejlettségük is valószínűleg egyforma. Nem jellemző rájuk a forráshiány, tőkeerejük adott, szervezeti, vezetői kultúrájuk fejlett, belső infrastruktúrájuk azonnal követi a legfejlettebb technológiákat. Likviditási gondjaik feltehetően nincsenek, a bankok szeretik őket, nem úgy, mint a forráshiányos, tőkeszegény hazai kisvállalkozókat. Meg tudják fizetni a jó szakembereket, akik tökéletes rendben tartják könyveiket, az adózási fegyelemmel nincs gondjuk, nem fő a fejük, miből teremtik elő a megnövekedett terhek fedezetét stb.

*

Való igaz, ezekben az érvekben van némi igazság, ám az etikus üzleti magatartásmód „divatja” mögött lényegesen többről van szó, mint a nagyobb anyagi tehetség.

A tisztességes üzleti magatartás, a környezetért érzett felelősség intézményes megjelenése valószínűleg a környezetvédelem törvényesítésével egyidős. Valamirevaló fejlett piacgazdaságban hivatalosan már senki nem termelhet környezetét károsító módon, s a környezetvédők azt is elérték, hogy a társadalom kirekeszti, elítéli a más emberre, természetre, állatvilágra ártalmas tevékenységet. A kényszerítő erő azonban ennél tágabb körben is hatott a felelősségérzetre, sőt már nem csak kényszerről van szó.

Valószínűleg a globalizációnak is szerepe van abban, hogy egyre több cég ismeri fel, ha felelősen gondolkodnak és cselekszenek, tehát körültekintően mérlegelik nemcsak a saját szempontjukból érintett, hanem szűkebb, tágabb környezetük értékeit, figyelemmel vannak döntéseik várható következményeire, akkor sokkal jobban járnak.

A multik az elkülönülés, a saját érdekek mindenek fölébe helyezését azért vethették el a leghamarabb, mert a globalizálódással állandó alkalmazkodásra kényszerültek, együttélésre más nemzetek kultúrájával. Szembesültek azzal a ténnyel, hogy más országokban csak akkor tudnak eredményesek lenni, ha átveszik, ötvözik, integrálják a hazait a sajátjukkal. Az alkalmazkodás tiszteletet is szült más értékekkel szemben. A gazdasági racionalitás tehát párosul a mások (érintettek) tiszteletben tartásával.

*

S innen csak egy lépés, hogy eljussunk ahhoz az általános megállapításhoz, amely az egyre népszerűbb etikai kódexekből kiolvasható. Az etikus gazdálkodás lényege: az összes érintett – alkalmazott, tulajdonos, üzleti partner, környezet, társadalom – jól létét szem előtt tartó gazdálkodás.

A nagyok ugyanis már rájöttek arra, hogy akkor lesznek mind jobbak az eredményeik, ha az eredmények létrehozásában szereplők mindegyike jól jár, és jól érzi magát. A meggyötört, kiszolgáltatott alkalmazott soha nem lesz a cég érdekében kreatív, motivált, csak a jól megfizetett, elismert, egészséges testű, lelkű. A szűkebb környezet – város, község, kerület – anyagi támogatásával, a fenntartható fejlődéshez hozzájárulva, nagyobb megbecsülés, jobb közérzetű és felkészültségű potenciális munkaerő stb. nyerhető.

Az üzleti etikai kódexekben szinte kötelező öt terület a következő: etikus magatartásmód az alkalmazottakkal szemben; a tulajdonosok etikája tulajdonosi jogosítványaik gyakorlása közben; az ügyfelekkel, valamint üzleti partnerekkel szembeni üzleti viselkedés; a szponzorálási, támogatási politika, amelyben kiemelt szerepet kap a helyi közösségi értékek támogatása; s természetesen nem maradhat ki a környezettel szembeni felelős magatartás.

*

A munkáltató felelőssége a munkavállalói iránt, az etikai kódexekben megfogalmazottakat komolyan véve, nem igényel komoly szakszervezeti jelenlétet. Amelyik cég ugyanis akar és képes kellemes, biztonságos és emberi munkahelyi környezetet és feltételeket teremteni, emberi értékek mentén motivál, nem él vissza a munkavállalók kiszolgáltatottságával, tudatosan hatást gyakorol a cég munkatársainak, vezetőinek gondolkodására, viselkedésükre az üzleti partnerekkel szemben, annak nagyon kevés gondja lehet a fluktuációval, a kreativitással, a motiváltsággal, így az alkalmazottaival.

A cég döntéshozóinak, tulajdonosainak társadalmi felelősségvállalása igen gyakran fogalmazódik meg elvárásként az etikai kódexekben. Mind többször értékelik a cég tevékenységét abból a szempontból, hogyan befolyásolja a társadalmat, a szűkebb és tágabb környezetet; mennyire veszi figyelembe beruházási stratégiájában a társadalmi és környezetvédelmi szempontokat, s mennyire vette bele profitvárakozásaiba a társadalom és az érintettek érdekeit is. Ebben a vetületben megjelent az „optimális haszon” fogalma.

Örvendetes jelenség a hazai társadalmi-üzleti közéletben, hogy egyre több nagy cég első számú vezetője a saját vállalata üzleti érdekeit messze meghaladó szerepet vállal az új gazdaság kívánatos térnyerése érdekében. A Compaq, az Ericsson, a Pantel, az LNX és nem utolsósorban a Microsoft vezetői konferenciákon, hivatalos és nem hivatalos fórumokon a hazai gazdasági élet szereplőinek és a kormány felelős vezetőinek magyarázzák, bizonyítják a felzárkózás esélyeit és a lemaradás veszélyeit.

Üzleti partnereikkel szemben tanúsított magatartásuk alapján lehet a legjobban megítélni a cégek etikai viselkedését. De még ezt is megelőzi egy nagyon is objektív mérce: az etikus termék. Alapvető szempont, hogy a termék vagy szolgáltatás megbízható minőségű legyen, pontosan megfeleljen annak a várakozásnak, amelyet a cég a vevőknek közvetít. Nagyon kényes etikai feltétel, s értelemszerűen nem is minden vállalat etikai kódexében jelenik meg: a termék nem károsíthat, sérthet embert, természetet, állatot, emberi és társadalmi értékeket. Mert akkor mit csináljon egy vegyianyag-gyártó, üzemanyag-forgalmazó, papírgyártó stb.? Csukja be a boltot? Vagy tegyen meg mindent, hogy terméke egyre kevesebb kárt okozzon, dolgozzon azért, hogy váltsa ki ember- és természetbarátabb termékkel.

A tisztességes verseny és árkialakítás szabályainak betartása alapvető követelmény. Nem általános, de egyre gyakoribb, hogy az etikus üzleti partnerek preferálása is bekerül a betartandók közé. Ez azt is jelentheti, hogy az etikus üzleti magatartásmódra előbb-utóbb rá is kényszerülhetnek azok, akiknek egyébként eszük ágában sem volt tisztességesen működni, de kirekesztésük veszélye miatt kénytelenek bizonyos etikai szabályokat betartani.

A szponzorálási, támogatási politika szinte kötelező, s ez vonatkozik a szűkebb környezet (telephely) felvirágoztatásában vállalt kötelezettségekre is. Minden multi fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ügyel a helyi kulturális, gazdasági és politikai szokások tiszteletben tartására.

A környezetvédelemmel kapcsolatos szabályok, törvények betartásán túl a cégek további kötelezettségeket vállalnak a természet védelme érdekében. Különösen azok a cégek, amelyek terméke és gyártási technológiája különböző mértékű veszélyeket hordoz a természetre és emberekre nézve. Saját környezetvédelmi rendszerek vállalásán túl az anyagfelhasználásuk hatékonysága érdekében is mindent megtesznek a lelkiismeretesebb cégek.

*

Csak divat lenne mindez? A példák növekvő száma inkább azt jelzi, hogy az üzleti magatartásmód világszerte gyökeres átalakuláson megy keresztül. Az etikai kódexek tartalma is bizonyítja, hogy megjelent a felelősen gondolkodó vállalat modellje. S tért hódít körükben az a felismerés, hogy a mások érdekeinek tiszteletben tartásával elért üzleti eredmény hosszú távon nagyobb és megalapozottabb, mint a saját érdekek mindenek feletti érvényesítése.

S a divat egyre szélesebb terjedésével számolhatunk világszerte. Magyarországon persze sokkal nehezebb a helyzet, mondják a realisták és a szkeptikusok egyaránt, mivel itthon az üzleti kultúra még a kapitalizálódás kezdetének a színvonalánál tart, farkastörvények uralkodnak.

Való igaz, az üzleti kultúra előbb vázolt színvonala még csak a nagyoknál lelhető fel. A multik azonban ma már meghatározó értéktermelői a hazai gazdaságnak. Az ő partnereik pedig a hazai közepes és kicsi vállalkozók. Nem valószínű, hogy a pozitív üzleti magatartásmódot nagyobb számban képviselő nagyok pont ezen a területen ne lennének diktáló pozícióban. S van már arra is példa, hogy tisztán hazai tulajdonú cégek üzleti kultúrájuk fejlődésének természetes következményeként megalkották saját etikai szempontrendszerüket (például Hungexpo). Egyszerűen csak azért, mert üzletvitelükben régóta benne levő gondolkodásmódjukat, hozzáállásukat érdemesnek találták megfogalmazni.

Demcsák Mária

Üzleti Etikai Díj
A Budapest Klub világszerte Üzleti Etikai Díjjal tünteti ki az erre érdemesnek tartott vállalatokat. A díj alapításával a Budapest Klub elnökének, László Ervin professzornak az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet az üzleti életben megjelent felelősségteljes gondolkodásmódra, a gazdaságban is végbemenő tudati paradigmaváltásra. A világhírű filozófus szeretné, ha a nagy ismertségnek örvendő világszervezet, a Budapest Klub és tiszteletbeli tagjai (többek között: Vaclav Havel, Őszentsége a Dalai Láma, Peter Ustinov, Liv Ulmann, Mihail Gorbacsov, Göncz Árpád) ezzel a díjjal rangot, elismertséget vívnának ki azon vállalatok számára, amelyek az üzleti életben élen járnak a felelősségvállalásban, amelyek megvalósították saját érdekeik szinkronba hozását mások érdekeivel.

Magyarországon az Üzleti Etikai Díjat ez év október 27-én, ünnepélyes keretek között adják át három hazai vállalatnak. A díjazottakról a Budapest Klub kuratóriumának magyar tagjai döntenek, akik a hazai üzleti élet elismert, tiszteletben álló képviselői.