Piac és Profit: A kormány két évre, 2001-re és 2002-re szóló költségvetést nyújtott be a parlamentnek. Miért jó, vagy miért rossz az, ha két évre terveznek? Milyen érvek szólna mellette, s melyek ellene?
Akar László: Abban a formában, ahogy most megvalósult, ez politikai és nem szakmai döntés. Szakmailag annak lenne értelme, hogy az éves költségvetés mellett néhány éves keretdöntések szülessenek a fontosabb pénzügyi és költségvetés-politikai számokról. De amiről most szó van, az két év költségvetésének egyidejű elfogadása. Ráadásul látszik, hogy amit 2002-re most elfogadtatnak, az a későbbiekben módosul majd. Hogy milyen formában, az külön kérdés, valószínűleg csendesen, a zárszámadási vagy valamilyen más törvény végén. Ami a lényeg, hogy jövőre a választást megelőző időszak politikai életéből ki lehet kapcsolni a költségvetés körüli alkufolyamatokat, nem kell például az agráriumnak járó tételekről politikai egyeztetéseket folytatni a koalíciós partnerrel. Gazdaságilag tehát nincsenek a kétéves költségvetésnek különösebb pozitívumai, sőt, negatívuma, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás még alacsonyabb szintre kerül, a parlament szerepe háttérbe szorul.
Várkonyi Júlia: Egyetértek, kiegészítve azzal, hogy annak idején „az átkosban”, három-öt éves terveket, és ezen belül gazdaságpolitikai elképzeléseket fogalmaztak meg, s mi, mint az ördög a tömjénfüsttől, úgy irtózunk attól, hogy valami hasonlót csináljunk. Holott erre – legalábbis a több éves távlatban való tervezésre – szükség lenne, s látok is ilyen tendenciát. Csakhogy ezt nem fiskális eszközökkel kellene megvalósítani, hanem egy átgondolt gazdaságpolitika eszközeként, nem politikai alapon.
Szilágyi Katalin: Én is azt gondolom, hogy ez alapvetően politikai döntés, így értékelendő, és nem gazdasági szempontból. Céljai szerint stabilitást sugall, ugyanakkor nem kell ezeket a 2002-es számokat annyira véglegesnek tekinteni. Idén is megtörtént, hogy a zárszámadással együtt benyújtottak egy költségvetési módosítást. Számos lehetősége nyílik a kormánynak arra, hogy idővel szépítsen, finomítson a helyzeten. A kétéves költségvetés politikailag egy nagy gesztus, hogy „mi elkötelezettek vagyunk, stabilan tervezhető világot nyújtunk”. Hogy ez mennyire lesz így, azt majd meglátjuk.
Piac és Profit: A parlamenti vitában elhangzott, hogy ez nem az áttörés költségvetése, ahogyan a kormány fogalmaz, hanem az átverésé. Mennyire igaz az, hogy valótlanságokra épül, valótlanságokat tartalmaz? Vagy másképpen: mennyiben tartalmaz több valótlanságot, mint az eddigi költségvetések?
Szilágyi Katalin: Az ideihez képest nem sokkal. De ezzel persze még nem mondtunk sokat. Hiszen az infláció alulbecslése a költségvetési prognózisban tendenciózus, ami miatt nagyon nehéz értékelni a mostani tervezetet, mert valójában nem tudjuk, hogy mit mihez viszonyítsunk. Szükség volna egy bázisra, és ezt – a tudatos vagy nem tudatos, de nagyságrendjében mindenesetre a szakértői vagy piaci konszenzustól jelentősen eltérő rossz kormányzati prognózis miatt – nem tudjuk megtalálni. Ez hiteltelenséget is visz a rendszerbe. Ha a piaci szereplők azt látják, hogy a tényleges inflációs szám megint 2-2,5 százalékkal magasabb, mint amit a kormány mond, akkor senki nem hiszi el azt sem, hogy az antiinflációs politika kitűzése reális.
Akar László: Vannak persze előzményei az infláció alábecslésének a magyar költségvetés-politikában, hiszen 1996-ig elég gyakran alkalmazták a legkülönbözőbb színű kormányok. Azután, ahogy az infláció megfékezése került előtérbe, meg kellett próbálni pontosan előre jelezni. Állítom, hogy az idei inflációs alábecslés abszolút tudatos volt. A kormány csinált egy nagyon kemény kiadási restrikciót, miközben a bevételi oldalon szépen bugyognak az adó- és járulékbevételek. De ez veszélyes stratégia, mert bizony az inflációs várakozások nem úgy alakulnak, ahogy azt a kormányzat hiszi, hanem ahogy a gazdaság az egyre hiteltelenebb alacsony inflációs üzenetekre reagál. 2001-re vonatkozóan azonban nem igazán érthető, hogy miért van szükség az inflációs alátervezésre. Valamilyen tartalékot ugyan jelent, de „cserébe” számtalan problémát okoz az államháztartás bevételi és kiadási oldalán. Összességében a kétéves költségvetési számokból az látszik, hogy jövőre lesz egy egyensúlyi elcsúszás, ami egy normál politikai ciklus egyik éve, és ami a demokráciákban néha szokásos, de ezután a későbbi időszakban kapaszkodni kell. S hogy ez kapaszkodás, pénzügyi kiigazítás 2002 második felében, vagy már csak 2003-ban vagy 2003–2004-ben fog-e végbemenni, és hogy miként, azt ma még nem lehet látni.
Piac és Profit: Mindenesetre csak a választások után. Más: vajon a vállalkozói szektort mennyire érinti, hogy a költségvetés megbízható-e vagy sem, illetve érdekli-e egyáltalán a cégvezetőket?
Várkonyi Júlia: A kis- és közepes vállalkozások és az egyéni vállalkozók számára maga a költségvetés nem akkora probléma, mint ezen belül például az adó- és járulékrendszer. A költségvetéssel kapcsolatos szabályozóváltozások viszont rendkívül fontosak. Az elmúlt néhány évben – akkor még nem gondoltuk, hogy vissza fogjuk sírni – hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy a szabályozók kialakításakor leültek és beszéltek velünk. Az érdek-képviseleti szervezeteken belül is nagy viták voltak, hogy miket engedjen a kormányzat, és mi az, amit kérjünk. Ehhez képest most nem kell vitatkozni, mert jellemzően meg sem kérdeznek minket. Ezen belül persze különbséget kell tenni a kis- és a nagyvállalkozások között. Mert annak ellenére, hogy kormányzati színezetre való tekintet nélkül, mindig azt deklarálták, hogy a kis- és középvállalkozásokat támogatni kell, a szabályozóváltozásokkal valahogy mindig a nagyok jártak jobban. Ha jól emlékszem, a nagyvállalkozások számára az átlagos adó 8 százalék, a kicsiknek meg 17. A szabályozás módszere és mértéke is egy elképzelt és elvont vállalkozásra vonatkozik, és nem a valóság színes, változatos formáira. Az adóterhelés nem is annyira, a járulékterhelés azonban borzasztó nagy. Volt szó arról, hogy lesz adóreform, járulékreform, mindenféle, a terheket mérséklő reform, hát erről most már szó sincsen.
Piac és Profit: Lesz viszont minimálbéremelés, és úgy tűnik, a munkáltatókkal és a munkavállalókkal történő megegyezés nélkül, kormányzati elhatározásból.
Várkonyi Júlia: E pillanatban ez a legnagyobb problémánk. A parlament által most elfogadott munkatörvénykönyv-módosítás szerint, ha nem állapodunk meg november 25-éig, akkor a kormány saját hatáskörben dönt. Az Európai Unióban a szociális fejezetet éppen a társadalmi párbeszéd hiányosságai miatt nem írták alá. A szociális partnereknek az egyetlen igazán fontos jogosítványa az volt, hogy megállapodjanak a minimálbérben. Most pedig egy diktátum áll előttünk: 40 ezer forint lesz a minimálbér, és pont. Ez az emelés nagyon jelentős többletkiadás, nem elsősorban a prosperáló vállalkozások számára, hanem a textilipari, a mezőgazdasági, a kereskedelmi cégek és az egyéni vállalkozások sokasága számára, hiszen a 309 ezer önfoglalkoztató egyéni vállalkozó 70-75 százaléka a minimálbér után fizeti a járulékot. Az említett ágazatokban ezért foglalkoztatási problémák lesznek. A vállalkozók persze megpróbálnak majd kibújni alóla, hogy működőképesek maradjanak, és elterjednek az atipikus foglalkoztatási formák – csúnya szó, de nem én használom először –: a részfoglalkoztatás, a normaváltoztatás – hiszen a teljes bér a százszázalékos normára jár –, és ismét tele lesz az ország egyéni kényszervállalkozókkal. A munkaadói oldal ugyan megpróbál még bizonyos kompenzációkat kiküzdeni, hogy – és itt térek vissza a költségvetéshez – a veszteségeket valamilyen módon fedezni tudja. Például el akarja majd valahogy engedtetni a tételes egészségügyi hozzájárulást. Tudjuk, hogy a költségvetésben erre tartalékot nem képeztek; sőt, a 40 ezer forintos bérek után tervezték a járulékbevételeket, miközben valós veszély, hogy ágazatok halhatnak meg, s nemhogy 40 ezer után, hanem forint húsz után sem fogják befizetni azt. Ahol pedig megmarad a munkahely, ott belépnek az említett atipikus foglalkoztatási formák, tehát nem fognak annyi járulékot fizetni, mint amennyi a tervezett.
Piac és Profit: Ez nagyságrendben mennyit jelenthet?
Várkonyi Júlia: Ha maradna a helyzet úgy, ahogy van, akkor a vállalkozók többletkiadása hozzávetőlegesen 140 milliárd forint lenne, a kikerülő technikák nélkül. Hogy valóban mennyi lesz, azt nem tudom megjósolni.
Akar László: Én egy másik aspektusból közelítenék. Jövőre ugyanis a közterhek szintje, ha mérsékelten is, de csökkenni fog, s ez vállalkozói szemmel jó. Ami már rontja, hogy ez együtt jelentkezik a minimálbér-emelés hatásával. S amikor ennyire emelkednek a minimálbérek, akkor nem a százalékos terhet kellett volna elsősorban csökkenteni, hanem a fix mértéket. Nem beszélve arról, hogy a személyi jövedelemadózásban olyan változásokat tervez a kormány, amelyek az adózás belső logikájában nem megfelelőek, s az átlagjövedelem megint belecsúszik a legmagasabb adókulcsba. Az adóterhelés tehát – szemben a propagandával, ami egytized százalékos csökkenésről szól – elég széles körben emelkedni fog. Az szja-szabályokat nem az egészséges irányba fejlesztik, és ez már nem pénzkérdés, hiszen a kisvállalkozóknak ígért úgynevezett beruházási adókedvezménynek a töredékével jobbá lehetett volna az adórendszer egészét tenni. Külön érdekesség, hogy a reprezentációs kiadásoknál például kőkemény szabályok jönnek, miközben a cégautó-vásárlásnál az említett beruházási adókedvezménynek köszönhetően, nagyfokú liberalizáció várható.
Szilágyi Katalin: Egy kicsit legalább árnyaljuk azért a dolgot, mert azt egyikünk sem vitatja, hogy minimálbér-emelésre szükség van. Azon vitatkozhatunk, hogy így, vagy úgy, milyen legyen a formája, a módszere, a mértéke…
Akar László: Ha azt mondta volna az állam, hogy emeljük meg, és nem fogja 20 százalékos szja-val sújtani a minimálbért, ha megosztotta volna a terheket a vállalkozókkal, akkor mindenki másként állna hozzá. S arra is kell gondolni, hogy milyen bérfeszültségeket okoz ez a döntés az éppen csak a minimálbér felett keresők és a minimálbéresek között, illetve, hogy mit mondanak a nyugdíjasok, hiszen az átlagnyugdíj ezzel mélyen a minimálbér alá kerül.
Piac és Profit: A kisvállalkozói beruházási adókedvezmény azért legalább gesztusként értékelendő, nem?
Várkonyi Júlia: A tízmilliós kedvezmény hangzatos és szép dolog, de mindennek mondható, csak nem kisvállalkozás-támogatásnak. Egyrészt ki kellene termelni. Másrészt pedig, ha valóban beruházási támogatás lenne, akkor lenne benne tartalékolási lehetőség, nem kellene az adott évben a pénzt elkölteni, mert így tényleg semmi másra nem jó, csak magángépkocsi-vásárlás fedezésére.
Akar László: Tudom, hogy a demokráciákban egy kormánynak nemcsak a gazdasági racionalitást kell követnie, hanem azért is harcol, hogy hatalmon tudjon maradni. Ebből a szempontból – el kell ismerni – ez a tízmilliós kedvezmény jó lépés. Sőt, a hatalmi logikában a minimálbér-emelés is, a beruházási adókedvezmény is az, és folytatható a sor az egészségügyi dolgozóknak és a pedagógusoknak beígért fizetésemeléssel. Csakhogy pénzt ehhez a költségvetés alig-alig ad oda, ahol majd fizetni kell. Tehát az önkormányzatokon és az egészségügyi intézményeken van a felelősség, hogy kigazdálkodják a béremeléseket. Ha mi most politológusok lennénk, akkor azt mondhatnánk, hogy ez egy jól összeállított intézkedéskompozíció. Közgazdasági szempontból viszont azt kell mondani, hogy egyáltalán nem az.

Eller–Kolossa

*

Fontosabb változások
A munkáltatói tb-járulék a mostani 33 százalékról 2001-ben és 2002-ben is 2-2 százalékkal mérséklődik. Ezzel párhuzamosan az úgynevezett fix egészségügyi hozzájárulás – ami az idén havi 3900 forint – jövőre 4200, 2002-ben pedig 4500 forint lesz.
A jövedéki adók emelésének mértéke 2002-ben átlagosan 5 százalékos lesz. Az üzemanyagok jövedéki adóját addig nem emelik, amíg a londoni alaptípusnak számító kőolaj, a Brent háromhavi átlagára 25 dollár alá nem süllyed. 2002. július elsején azonban mindenképpen az új, magasabb adó lép érvénybe.
Beruházási adókedvezményt kapnak a kisvállalkozások legfeljebb 10 millió forintos határig. Ehhez a beruházást üzembe kell helyezni, négy évig a gépek, eszközök nem adhatók el. Az adókedvezmény igénybe vehető új gépkocsi vásárlása esetén is. A fejlesztési hitelekhez adott kamattámogatás 40 százalék lesz.
Az áfabevallás negyedéves rendszere tér vissza jövőre.
Egyszerűsített adóbevallást készíthetnek azok a mezőgazdasági őstermelők, akiknek az éves bevétele – az eddigi 1,5 millió forint helyett – 2 millió forint.
A személyi jövedelemadóban az adókulcsok jövőre változatlanok maradnak, ám a hozzájuk tartozó adósávok módosulnak, így csökken az elvonás mértéke. A három vagy annál több gyermeket nevelőknél havonta és eltartottanként 3000 helyett 10 000 forintot lehet jövőre levonni az adóból, az egygyermekeseknél 2200 forintról 3000-re, a kétgyermekeseknél 4000-re emelkedik a gyermekkedvezmény, ami a felsőoktatási intézet nappali tagozatos hallgatói és a méhmagzat után is jár.
A társasházak úgy adóznak majd, mintha magánszemélyek lennének.
A gyed első határa jövőre 80 000, 2002-ben 83 000 forint lesz.

*

Az ellenzék szemszögéből
Az ellenzéki képviselők a 2001–2002. évi költségvetés október közepi, hatnapos parlamenti vitájában kevesellték a közlekedés fejlesztésére, az egészségügyre, a közbiztonságra szánt forrásokat, és álláspontjuk szerint törvénysértő a kétéves költségvetésről szóló javaslat benyújtása. A béremelésben, a nyugdíjemelésben és a családok támogatásában reménykedők becsapásának költségvetéseként jellemezték a törvényjavaslatot. Orbán Viktor miniszterelnök felvetését, hogy ha a szocialista párt partner abban, hogy felülvizsgálják a nyugdíjreformot, akkor a kormány kész arra, hogy a tervezettnél akár 70 milliárd forinttal nagyobb összeget különítsen el nyugdíjemelésre 2001-ben, az ellenzék közgazdasági nonszensznek minősítette, hiszen arról a 70 milliárd forintról van szó, amellyel a költségvetésnek a magánnyugdíj-pénztárakhoz átirányított járulék okozta hiányt kell pótolnia, márpedig ez a magánnyugdíj-pénztárak tekintetében alkotmányellenes helyzetet teremtene. Az ellenzéki politikusok szerint, ha a parlament megszavazza a kétéves költségvetést, akkor a Fidesznek már nincs feltétlenül szüksége többségre az Országgyűlésben, és el lehet képzelni a kisebbségi kormányzást is.
(Forrás: MTI)