A tíz csatlakozó állam esetében a nemzeti forrásból nyújtható támogatások két nagy csoportba sorolhatók.

Az első csoportba a csatlakozás idején még futó nemzeti támogatási rendszerek tartoznak. Ezeket 2004. augusztus végéig minden tagállamnak be kell jelentenie az Európai Bizottságnál (EB). Majd – ha a bizottság másként nem rendelkezik – 2006 végéig összhangba kell hozni őket az EU szabályaival, vagy meg kell szüntetni. Ez alatt a periódus alatt az EB felülvizsgálhatja az állami apanázs szisztémáját, és adott esetben joga van a tagállamot a támogatások azonnali megszüntetésére utasítani. A határozat nem visszamenőleges hatályú, a szokásos közösségi eljárással ellentétben sem büntetéssel, sem a támogatás visszatérítésének kötelezettségével nem jár.

A nemzeti költségvetés terhére elszámolt támogatások másik körét azok az unió irányelveinek megfelelő és az ország igényeihez idomuló új intézkedések jelentik, amelyek az EB jóváhagyását követően bármikor bevezethetők lesznek.

A közvetlen termelői támogatások

A KAP szerint meghatározott tevékenységi kört képviselő gazdálkodók közvetlen hektár, termésmennyiség vagy állatlétszám alapú termelői támogatásra jogosultak. A közösségi szabályozást és a hazai termelési szerkezet sajátosságait ötvöző szubvenciós rendszer szerint kifizetendő közvetlen támogatások 89 százalékának a gabona-, olaj- és fehérjenövény-termesztők, 7 százalékának a szarvasmarha- és juhtartó gazdák, a fennmaradó 4 százalékának pedig az egyéb növényeket termesztők lesznek a kedvezményezettjei. Számos ágazat, így a sertés- és a baromfitenyésztés, a cukorrépa-termesztés, a kertészet, valamint a borászat nem (!) részesül a közvetlen támogatás forrásaiból.

A közvetlen támogatásokat egy átmeneti – legrosszabb esetben 2013-ig tartó – időszak alatt vezetik be teljesen. Az új tagországok gazdálkodói jövőre ezeknek az egynegyedéhez, 2005-ben a 30 százalékához, 2006-ban közel az egyharmadához juthatnak hozzá, majd egy lépcsőzetes emelkedés után lesz ez a hányad teljes mértékben felhasználható. Az EU-val folytatott tárgyalások eredményeképpen azonban e támogatásokat a nemzeti költségvetésből – legfeljebb 30 százalékponttal – kiegészíthetik. Ezzel az opcióval az átmeneti időszak hat évre rövidülhetne.

Újabb könnyítést jelenthet az a szintén a tárgyalások során született elvi lehetőség, hogy 2004 és 2006 között az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Részlege által nyújtott vidékfejlesztési források egy részét át lehetne csoportosítani a közvetlen támogatások kiegészítésére. A konstrukció megköveteli a 20 százalékos nemzeti társfinanszírozást, tehát a vidékfejlesztési keretből átsorolt tétel nem haladhatja meg a kiegészítés 80 százalékát.

A csatlakozást követő három évben az új tagállamok dönthetnek a közvetlen támogatások szétosztási elvét illetően. Az unióban azonban az összes közvetlen támogatást nem termékpályánként, hanem a hasznosított mezőgazdasági terület alapján adják majd. A nemzeti kiegészítés – néhány speciális kivétellel – ebben az esetben is megmaradna. A két lehetőség közötti, az átmeneti időre szóló választás – eredményének legkésőbb a csatlakozás időpontjáig meg kell születnie – kérdése szeptemberben (ez már lapzártánk utáni időpont!) kerül a parlament elé.

A Közös Agrárpolitika legfőbb erénye a kiszámíthatóság, a hosszú távra szóló tervezhetőség, ami főként a piacok stabilizálását szolgáló intézkedésekben ölt testet. A magyar agrárszektor szereplői részt vehetnek a közösségi intervenciós intézkedésekben és a külkereskedelmi szabályozásban. A piaci rendtartások megadják az intervenciós felvásárlási árakat, a piac-stabilizáló intézkedések támogatási rendszere, valamint az exporttámogatások ugyanazon termékre és azonos mértékben érvényesülnek.

EMOGA és AVOP

A KAP második pillérét jelentő vidékfejlesztési támogatások átmeneti időszak nélkül, elvileg a csatlakozással azonnal és teljes mértékben az új tagállamok pályázóinak rendelkezésére állnak. Ezek köre – tekintettel a most csatlakozó államok strukturális adottságaira – néhány speciális jogcímmel is kibővült.

Az EMOGA útján elérhető vidékfejlesztési támogatások – a hozzájuk kapcsolódó eljárásrend és a pénzügyi forrás alapján – az Orientációs és a Garancia Részlegre oszlanak.

Az Orientációs Részleg az EU Strukturális Alapjaihoz tartozik, így az ebből finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések is részét képezik hazánk Nemzeti Fejlesztési Tervének, pontosabban az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programot alkotják (AVOP). A Nemzeti Fejlesztési Terv egyébként öt operatív programot tartalmaz, és a kormány jelenlegi elképzelései szerint az AVOP-ra a rendelkezésre álló keret 18 százaléka használható fel.

Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program célja a versenyképes alapanyag-termelés elősegítése, az élelmiszer-feldolgozás modernizálása és a vidéki térségek fejlesztése, és mindehhez közel egy tucat intézkedés kötődik. Olyanok, mint a mezőgazdasági beruházások támogatása, különös figyelemmel a higiéniai és állatjóléti, környezetvédelmi célú technológiák bevezetésére, a fiatal – legfeljebb 40 éves – gazdálkodók pályakezdési támogatása vagy a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése új, a mezőgazdasági termeléshez közeli tevékenységek bevezetésével, az idegenforgalom és a kézműipar fejlesztésével. Támogatások igényelhetők a falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének a védelmét és megőrzését célzó beruházásokra is.

A mezőgazdaság szerkezeti átalakulását segítő „kísérő intézkedések”-et egy csokorba foglaló EMOGA Garancia Részlege a KAP 1992-es reformjának hozadékaként alakult meg. A prioritásait a Nemzeti Fejlesztési Tervtől különválasztott programozási dokumentumot alkotó, de a stratégiájával összhangban álló Nemzeti Vidékfejlesztési Terv tartalmazza majd.

Ezek a támogatások – az Orientációs Részleg működésétől eltérően – gazdálkodói önrészt nem, csak 20 százalékos nemzeti társfinanszírozást követelnek. A vidékfejlesztési terv a jelenlegi tagállamoknál bevezetett intézkedéseken felül több új átmeneti támogatási lehetőséget tartalmaz majd a csatlakozás után. A „szokásos”, fakultatív jellegű KAP-források – a még kidolgozás alatt álló hazai lehetőség- és feltételrendszerű – korkedvezményes nyugdíjaztatásra, a kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi megszorítások alá tartozó magyarországi térségek gazdálkodóinak segítésére, a mezőgazdasági területek erdősítésére használhatók fel. A vidékfejlesztési program egyetlen kötelező eleme az agrár-környezetgazdálkodási támogatás, amely a környezetkímélő gazdálkodási módszerek alkalmazását segíti elő. Ez előre kidolgozott célprogramokra, legalább öt évre, pályázattal igényelhető.

Friss pénzügyi források

A 2004 májusában csatlakozó országok négy olyan célra igényelhetnek forrásokat, amelyek a régi tagállamok gazdálkodóit nem illették meg.

A félig önellátó gazdaságok támogatása azoknak az egyéni gazdaságoknak szól, amelyek főként önellátásra termelnek, de a szükségleteiken felüli részt értékesítik. A támogatásra olyan üzleti tervvel pályázhatnak, amivel kimutatható, hogy öt év alatt gazdaságilag életképes vállalkozássá válnak. A támogatás felső határa gazdaságonként egységesen évi 1000 eurót tesz ki, és felhasználására nincs előírás.

A második támogatási jogcím a termelői csoportok – magyarán szövetkezetek – megalakulását finanszírozza. A szövetkezet, a létrehozását követő öt évben – az áruforgalomtól függően – összesen legfeljebb 94,5 millió forintot kaphat.

Az EU előírásainak való megfelelés támogatása a harmadik az újonnan rendelkezésre álló források listáján. Célja, hogy segítsen fedezni a gazdálkodóknak az unió környezeti-, higiéniai-, állatjóléti-, élelmiszer-biztonsági- és munkavédelmi előírásainak teljesítéséhez szükséges költségeket. Az támogatás összege az első évi hektáronkénti 48 ezer 500 forintról – vagy az alternatív módon kiszámított összegről – öt év alatt, évente azonos mértékben csökken.

Az utolsó, negyedik forrás nem a gazdálkodókat érinti, hanem a támogatási rendszer működtetésével járó költségek enyhítésére szolgál technikai segítségnyújtás címszó alatt.