A kormány 2003. második félévi jogalkotási tervében szerepel a kutatás-fejlesztésről és a kutatási eredmények hasznosításáról szóló, munkacímén innovációs törvény - írta lapunk 2003 nyarán. Ha nem is akkor, hanem egy év késéssel, a múlt év utolsó parlamenti munkanapján, december 20-án százszázalékos támogatottsággal fogadta el az országgyűlés a kutatás-fejlesztésről és technológiai innovációról szóló törvényt. Előkészítését széles körű szakmai figyelem kísérte, megvalósulásáról azonban egyelőre nem sok szó esett. Holott az új jogszabály célja nem kevesebb, mint az ország gazdasági versenyképességének növelése a kutatás-fejlesztés és az innováció ösztönzésével, amit elsősorban azzal kíván megoldani, hogy kiemelt figyelmet fordít a kutatási eredmények piaci hasznosulására.

Kutatási eredmények, gyakorlati megvalósítás

Az innovációs törvény a terület első átfogó hazai jogszabálya. A nyolcvanas évek második feléből ránk maradt, mára nagyrészt igencsak elavult, kizárólag a műszaki fejlesztésről szóló rendelkezéseket váltott ki. Fő elemei: a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció finanszírozásának tartós biztosítása, a szellemi alkotások hasznosítása, az új innovatív termékek létrehozásának és vállalatok alapításának támogatása, valamint új kutatói munkahelyek kialakításának segítése.

Magát a törvénytervezetet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal - és a jogelődje - kétéves előkészítő munkával dolgozta ki. A szövegbe a munka során számos, a kutatás-fejlesztésben és az innovációban érintett intézmény, szervezet, elméleti és gyakorlati szakember javaslata, véleménye épült be.

A törvény egyebek között lehetővé teszi a költségvetési kutatóhelyek számára, hogy a támogatásokat a feladatokkal arányos ütemben használják fel. Kötelezi az érintetteket szellemitulajdon-hasznosítási szabályzatuk elkészítésére, amelyhez a kormányzattól szakmai segítséget kapnak. Megkönnyíti a szakemberáramlást a kutatóhelyek és az eredményeket megvalósító vállalkozások között. Újdonság, hogy a kutató, külön megállapodás alapján, fizetés nélküli szabadságot vehet ki a saját munkahelyén annak érdekében, hogy más vállalkozásnál megvalósítsa kutatási eredményét, eközben tehát megtarthatja eredeti munkahelyét és előmenetelét.

Előnyben a spin-off

A törvény egyszerűsíti a költségvetési kutatóhelyek vállalkozásalapítását is annak érdekében, hogy a kutatási eredmények közvetlenül hasznosuljanak. Megteremti a kutatómunkában részt vevők közvetlen érdekeltségét is azzal, hogy a közalkalmazotti státusban dolgozó kutatók részt vehetnek a hasznosító (spin-off) vállalkozások munkájában.

Lehetőséget teremt a kis- és középvállalkozások innovációját segítő garanciaintézmények alapítására is, és kamattámogatást ad nekik az utófinanszírozott kutatás-fejlesztési projektek költségeihez. A vállalkozásoknak - országosan és regionális szinten - igen széles körű támogatható innovációs szolgáltatásokat nyújt. A régiók esetében tanácsadással, információs szolgáltatásokkal - például ügynökségek működtetésével - segíti a fejlettebb cégek további erősödését, a leszakadtak felzárkóztatását.

A törvény kiterjed az innováció emberi erőforrásainak fejlesztésére, ezen belül a hazai kutatói utánpótlás és a tudományos munkára fogékony középiskolai tanárok ösztönzésére, valamint a képzett külföldi munkavállalók beáramlásának megkönnyítésére. Foglalkozik a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció társadalmi elismertségének javításával is.

Az innovációs törvény kidolgozásakor lényeges szempont volt, hogy az állami támogatások piackonformak legyenek, vagyis nem szabad a verseny ellen hatniuk. Ez annál is fontosabb, mert míg az EU-ban átlagosan a kutatások jóval több mint felét (55,4 százalékát) finanszírozzák a vállalatok - sőt, a svédeknél például a 72 százalékát -, nálunk az egyharmadát se (30,6 százalékát). Ráadásul ennek java részét is az idetelepült multinacionális cégek adják, így a kis- és középvállalkozások innovációs ráfordítása gyakorlatilag nulla. Ha nem sikerül javítani ezen az arányon, nemhogy az EU által megcélzott 3 százalékos GDP-arányos K+F-ráfordítás elérhetetlen, de akár az uniós mai átlagnak, az 1,8 százaléknak a megközelítése is. Ez a mutató Magyarországon évek óta nem éri el az 1 százalékot sem, jelenleg 0,94 (a kiemelkedő Svédországban pedig például 4 százalék).

Innovációs alap, járulékból

Az innováció alulfinanszírozásának megszüntetésére azonban nem az a megoldás, ha az adófizetők pénzéből, a költségvetésből követelünk még többet e célra, hanem az, ha a hazai vállalkozási szektor erősödik meg annyira, nő meg olyan mértékben a kockázatviselő képessége, hogy a jelenleginél nagyságrendekkel többet áldozzon kutatás-fejlesztésre.

Egy kis lépés ebbe az irányba a lépcsőzetesen növekvő mértékű innovációs járulék tavalyi bevezetése és az is, hogy azoknak a cégeknek, amelyek saját fejlesztéseket valósítanak meg, nem kell járulékot fizetniük, sőt sikerrel pályázhatnak az innovációs alapból további forrásokra.

A most elfogadott törvény elsődleges feladata tehát a jelenlegi gondok orvoslása és - nem lehet eleget ismételni - a versenyképesség javítása. Hiszen a vállalkozások innovációs képességét nemcsak belső tényezők - mint az alkalmazott technológia, a vezetési rendszer vagy a tudatos stratégiai választások -, hanem külsők is befolyásolják. A kormányzati struktúrának, a gazdasági jogszabályoknak, a finanszírozási rendszernek mind-mind fontos szerepük van abban, hogy vannak-e új innovatív vállalkozások.

(el. e.)

Míg az EU-ban átlagosan a kutatások jóval több mint a felét finanszírozzák a vállalatok - sőt, a svédeknél például a 72 százalékát -, nálunk az egyharmadát se.

A törvény megkönnyíti a szakemberáramlást a kutatóhelyek és az eredményeket megvalósító vállalkozások között.

Ötvenötmilliárd pluszforrás

Ritkán tapasztalható egyetértés mutatkozott meg a magyar országgyűlésben az innovációs törvény elfogadása kapcsán. Azt, hogy miért lehetett ez így, talán megfelelőképpen illusztrálja Szekeres Imre, a nagyobbik kormánypárt képviselőjének, aki korábban, még a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként is szívügyének tekintette az innovációt, összefoglaló hozzászólása a parlamenti vitán.

Ahhoz, hogy a magyar emberek jobban éljenek, jól működő gazdaságra van szükség. A jó gazdasághoz sikeres vállalkozások kellenek. Egy kicsiny és nyitott gazdaságban a vállalkozások csak akkor lehetnek sikeresek, ha termékeik, szolgáltatásaik versenyképesek. A versenyképességhez pedig folyamatos innovációra van szükség, akár új termékről, akár a meglévő olcsóbb előállításáról, vagy jobb minőségéről legyen szó - volt a képviselő gondolatmenetének gerince. - Sokszor felemlegetjük, hogy hány magyar származású Nobel-díjast adtunk a világnak. Ezzel azonban kicsit félre is vezetjük magunkat - részletezte a témát -, mert azt már ritkábban tesszük hozzá, hogy majd mindegyikük külföldön kamatoztatta tudását. Azt is szoktuk mondani, hogy a magyarok igen kreatívak, de elgondolkodtató, hogy ez vajon hogyan jelenik meg a gazdaságban: mi valósul meg a találmányokban, szabadalmakban és a gyakorlatban egy-egy ötletből.

A képviselő szerint ugyanis az a legfontosabb, hogy az innovatív ötletekből lesznek-e sikeres vállalkozások, termékek. E tekintetben ugyanis nem állunk jól. Az Európai Unió - amelynek immár mi is tagja vagyunk - ugyancsak komoly erőfeszítéseket tesz, hogy sokkal nagyobb figyelmet és sokkal több pénzt fordítsanak a tagállamok erre a területre. Az unió esélyeket kínál számunkra, ám új kihívásokat is jelent. Szekeres Imre kiemelte, hogy Európa alkalmas arra, hogy tudást termeljen, de sokkal rosszabb hatásfokkal képes azt üzletté, kereskedelmi sikerré transzformálni, mint például az Egyesült Államok, Kanada vagy a Távol-Kelet néhány országa.

Az elmúlt két évben jelentős lépéseket tettünk annak érdekében, hogy továbbfejlesszük, megerősítsük nemzeti innovációs rendszerünket. Ennek főbb állomása volt a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvény 2003. novemberi elfogadása, valamint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal létrehozása 2004. január 1-jén. Ezeket az intézkedéseket erősíti meg, és foglalja egységes rendszerbe az innovációs törvény - mondta Szekeres.

A törvény hátterét erősíti, hogy 2004-ben és 2005-ben érdemben növekedtek és növekednek a K+F-re, az innovációra fordítható pénzügyi források. A képviselő példaként említette, hogy az innovációs járulékbefizetésekből 2004 során mintegy 20 milliárd forint pluszforrás képződött, a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja keretében pedig a kutatás-fejlesztés és az innováció területén 2004 és 2006 között, szintén új forrásként, mintegy 35 milliárd forintnyi EU-támogatásra számíthatunk.

Fotó: Bartos Gyula

 Szekeres Imre szerint az a legfontosabb, hogy az innovatív ötletekből lesznek-e sikeres vállalkozások, termékek. E tekintetben ugyanis nem állunk jól

 Törvényértelmező

Alapkutatás: elsődlegesen a jelenségek lényegére és a megfigyelhető tényekre vonatkozó tudományos ismeretek bővítését célzó kísérleti, tapasztalati, rendszerező vagy elméleti munka (lehet: tiszta és célzott alapkutatás, alkalmazott - vagy ipari - kutatás, kísérleti - vagy prekompetitív - fejlesztés).

Hasznosító vállalkozás: költségvetési kutatóhelyen - az innovációs törvény 20. cikkelye alkalmazásában nonprofit kutatóhelyen is - létrejött szellemi alkotások üzleti hasznosítása céljából az ilyen kutatóhely által alapított, illetve részvételével vagy részesedésével működő gazdasági társaság.

Konzorcium: a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködés kutatás-fejlesztési, technológiai innovációs tevékenység közös folytatása vagy egy kutatás-fejlesztési, technológiai innovációs projekt közös megvalósítása céljából.

Közfinanszírozású támogatás: az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatás (ideértve az államháztartási törvény 13/A. cikkelye szerinti, az Európai Unióból származó forrásokat is), továbbá a területfejlesztési tanácsok rendelkezési jogkörébe utalt támogatás, valamint az állami, illetve önkormányzati részvétellel létrejött nemzetközi szerződések alapján kapott külföldi támogatás.

Kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs program: közfinanszírozású támogatási forrás kezelője által meghatározott cél elérését szolgáló vagy meghatározott témakörbe csoportosítható kutatás-fejlesztési vagy technológiai innovációs projektek megvalósításának támogatására kiírt pályázat, illetve pályázatok időben megismételt sorozata.

Kutató, fejlesztő: az a természetes személy, aki új ismeret, szellemi alkotás, termék, szolgáltatás, eljárás, módszer, rendszer létrehozásával vagy fejlesztésével, valamint az ezt célzó projektek megvalósításának irányításával foglalkozik.

Kutatóhely: alap-, illetve főtevékenységként vagy ahhoz kapcsolódóan kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató szervezet, szervezeti egység vagy egyéni vállalkozó. Működhet ilyen a költségvetési gazdálkodási rendben is (költségvetési kutatóhely) és a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott közhasznú szervezetként, illetve annak keretében is (nonprofit kutatóhely).

Nemzeti innovációs rendszer: az országon belül azoknak az intézményeknek, vállalkozásoknak és egyéb szervezeteknek, valamint azoknak az erőforrásoknak, szabályoknak, feltételeknek és intézkedéseknek az összessége, amelyek az új tudás és technológia létrehozását, átadását, terjedését és hasznosítását befolyásolják.

Projekt: meghatározott kutatás-fejlesztési feladat, technológiai innovációs folyamat végrehajtására irányuló tevékenység, az abban érdekeltek által meghatározott terv alapján.

Technológiai innováció: a gazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezőségének javítása, illetve kedvező társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, műszaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi műveletek összessége, amelyek eredményeként új vagy lényegesen módosított termékek, eljárások, szolgáltatások jönnek létre, új vagy lényegesen módosított eljárások, technológiák alkalmazására, piaci bevezetésére kerül sor, beleértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ágazatban vagy adott szervezetnél minősülnek újdonságnak.