A november végi fél százalékpontos kamatvágás előtti héten a piac ugyan kereken száz bázispontnyi csökkentést árazott be, Járai Zsigmond jegybankelnök megnyilvánulásai azonban idejében lehűtötték a 243-as, másfél éves csúcson levő forintot leső makroelemzők várakozásait.
Az Európában és a térségünkben is egyedülállóan magas alapkamat miatt két számjegyű százalékokkal kamatozó forintkölcsönök iránti kereslet az elmúlt egy évben gyorsan elapadt, és helyet adott a több szempontból is kockázatosabb devizahiteleknek. A külföldi pénznemben denominált lakáshitelek tavaly óta tapasztalható felfutása mellett a jövedelem- és ingatlanalapú, szabad felhasználású kölcsönök, valamint a kis- és középvállalkozói (kkv) hitelek köre is a fokozatosan elmozdult a devizásodás irányába. Az év derekára a bankok többsége kihozott legalább egy hitelterméket a szóban forgó üzletágakban.
A devizában - főként svájci frankban és euróban - nyilvántartott hitelek az elmúlt években az autófinanszírozást hódították meg, 2003 végén pedig a megszigorított lakásrendelet miatt a lakásvásárlóknak jelentettek vonzó alternatívát. Így ugyanis az államilag támogatott kölcsönöknél szokásos megkötések nélkül vehettek fel a piaci kamatozású forinthiteleknél akár 10 százalékponttal is olcsóbb kölcsönt. A devizaalapú lakáshitelezés dinamikus növekedését jelzi, hogy az állomány idén már június végén 80 százalékkal magasabb volt, mint 2003-ban az év végén, és elérte a 32 milliárd forintot. Ezzel a bankszektornak sikerült megállítani a tavalyi év rekorderedményességét hozó lakáshitelboom 2003 közepe óta tartó lanyhulását.
Begyűrűző adósságokIdén júliusban a háztartásoknak nyújtott hiteleknek már 7 százaléka volt devizaalapú, a fogyasztási hiteleknek pedig 13 százalékát tartották nyilván valamely külföldi pénznemben. A Nemzetközi Bankárképző Központ előrejelzése szerint az év végére minden tizedik háztartás külföldi pénznemben fog eladósodni.
A hitelek devizásodása a vállalkozói üzletágakban még markánsabban jelentkezett. A kihelyezett állomány - a forinthitelek dinamikáját ötszörösen meghaladva - az első félév alatt 13,3 százalékkal, éves szinten pedig 25,8 százalékkal növekedett. Ezek eredményeképpen a devizás tételek aránya a teljes hitelállományon belül az elmúlt években kialakult 30-31 százalékos szintről az év elején indult szárnyalással öt hónap alatt 36,5 százalékra emelkedett.
A megugrott keresletben bízva a bankok jelentős külföldi devizaadósságokat halmoztak fel, ezáltal forrásstruktúrájukban folytatódott az utóbbi időszakban tapasztalt átrendeződés. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint az év közepére a banki mérlegekben a külföldi források részaránya elérte a 18 százalékot.
Róka fogta csukaA folyamatos devizaeladósodási folyamatot azonban Magyar Nemzeti Bankban (MNB) zord tekintetek kísérik.
- A külföldi források részarányának növekedésével a jegybanknak csökken a pénzügyi folyamatok feletti kontrollja - mutat rá a központi bank aggodalmának okára Barta Judit, a GKI kutatásvezetője. Ez leginkább abban látszik meg, hogy míg a Szabadság téren a forint pár százalékos, óvatos gyengítésén fáradoznak, addig a bankok a devizahitelek folyamatos terítésével erősítik a nemzeti valutát, ami ellensúlyozza a külföldi állampapír-eladások hatását.
- A devizahiteleknek a forint árfolyamában betöltött szerepe egyre inkább erősödik - hívja fel a figyelmet Barcza György, az ING Bank elemzője. Számításai szerint az összes devizaalapú lakossági hitelen és a gépkocsilízingen keresztül idén már 380 milliárd forintnyi deviza került a háztartásokhoz, ami a teljes tőkebeáramlásnak az egyharmada. A szakemberek szerint egyfajta buborék alakult ki: minél erősebb az árfolyam, annál vonzóbb a devizahitel, aminek felvétele egyre növekvő mértékben erősíti tovább a forintot. A magas piaci forintkamatszint mellett a bankoknak azért sem érdekük a lakáscélú devizahitelezés lassítása, mert ezeken átlagosan kétszer jobban keresnek, mint a támogatott forintkonstrukciókon, mellesleg a marge-on a jelzálogbankokkal sem kell osztozkodniuk. Már csak az a kérdés, hogy ez az öngerjesztő folyamat mikor és hogyan torpan meg.
Monetáris feszültségekA javuló inflációs folyamatokra koncentráló jegybankelnök a ráta rigorózusabb megnyirbálására nem vállalkozik, mondván, az infláció könnyen elszállhat az elkövetkező években. Szándékai szerint idén fél, míg jövőre további egy százalékpontos kamatvágás lesz. Az óvatos elnöknek azonban keresztbetehet az a négy új monetáris bizottsági tag, akiket a jegybanktörvény sokat vitatott módosításával a mielőbbi forintgyengítés pártján álló kormányfő majd jelölhet, ha a megfontolásra visszaküldött törvényjavaslatot ismételten elfogadja a parlament.
Az elemzők eltérő jelentőséget tulajdonítanak a monetáris tanács személyi változásainak, a nagyobb kamatvágás iránti nyomás azonban egyre inkább nő. Egy november végén tartott konferencián kiderült, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jövőre 6-8 százalékon látná szívesen a kamatszintet, a rendezvényen szintén részt vevő Erdei Tamás 2-3 százalékponttal alacsonyabb alapkamatot tartana elfogadhatónak a jövő év végére. A Magyar Bankszövetség elnöke szerint ez a szint várhatóan megállítaná a lakosság devizában történő eladósodását is. A várható árfolyamgyengülés miatt az ideiekhez képest 2005-ben pár százalékkal megduzzadó törlesztőrészletekre egészen biztosan számíthatnak mind az euróban, mind a svájci frankban eladósodók. Az elemzők nagyjából egy véleményen vannak az árfolyamesést illetően. Szerintük az év folyamán a forint a 250-255-ös sávban mozog, de a nemzeti valuta iránti optimizmus megfordulásakor - várhatóan tavasszal - átmeneti jelentősebb gyengülésére is számítani lehet, a bekövetkezés időpontját azonban nehéz megjósolni. A borúlátó előrejelzések szerint egy elhibázott jegybanki döntés esetén akár 280-as szintig is süllyedhet, valószínűbb azonban a 260 körüli forintárfolyam. Igaz, ez is legalább hat százalékos többletterhet jelentene a devizaadósnak, ha a folyósításnál és törlesztésnél használt banki árfolyamok közti rést nullának vesszük.
Mérsékelt külföldi bizonytalanságJó hír azonban, hogy a külföldi pénzpiaci kamatok mozgolódására 2005-ben nem sok esélyt adnak az elemzők. A frank stabilitását garantáló svájci jegybank (SNB) az elmúlt hónapokban kétszer, egyenként 25 bázisponttal emelte a fél százalék körüli kamatot, a ráta növekedése miatt azonban a hazai bankok nem drágították az alpesi ország pénznemében nyújtott hiteleiket. A következő, december 16-i SNB-kamatdöntés alkalmából a piac már csak 50 százalékos esélyt ad egy újabb 25 bázispontos kamatemelésnek, tudtuk meg Sarkadi Szabó Kornéltól, a Raiffeisen Bank elemzőjétől. A piaci megfigyelők szerint az SNB jövőre nem módosítja lényegesen a kamatlábat, ahogy az eurózóna két százalék körüli rátájában sem várható jelentős emelés, a svájci frank árfolyama pedig a mostaninál kicsit erősebb, 167-170 forint közötti sávban mozog majd.
Az elmondottak alapján a szakértők véleménye az, hogy az alacsony kamatok és csekély volatilitás miatt a devizahitelek közti választásban továbbra is érdemes a svájci frank mellett dönteni. A választott pénznemtől függetlenül az eurózónához való csatlakozás időpontjáig mind az árfolyamok, mind a kamatszintek változása bizonytalanságot hordoz, és az euróátvétel után a kockázatok továbbra is fennmaradnak a többi devizával szemben.
KockázattudatosításAz MNB júliusban publikált stabilitási jelentésében arra az egyáltalán nem meglepő tényre mutatott rá, hogy az első látásra vonzónak tűnő kamatozás a lakossággal elfelejteti a közgazdászok hangsúlyozott érveit a kockázatokról. (Lásd még a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája című cikkünket!) A PSZÁF honlapján ekkor jelent meg az első, a lakossági devizahitelek főbb paramétereit összehasonlító táblázat is.
Az időzítés nem véletlen: az addigra a bankok közti verseny legélesebb területévé avanzsáló lakossági devizahitel-piacon megszokottá váltak a káprázatos kamatfeltételek mögé bujtatott kockázatok és a könnyen félreértelmezhető reklámok. A kisbetűs részek veszélye főként az ingatlancélú hitelek esetében áll fenn, itt ugyanis a háztartások a termékek reális terheinek ismerete és összehasonlíthatósága nélkül vállalják a hosszú távú kötelezettségeket. A szabad felhasználású kölcsönök valós költségeinek kimutatására szolgáló teljes hiteldíjmutató (THM) kiszámítására és feltüntetésére ugyanis a lakáscélú kölcsönök esetében nem kötelezi a törvény a bankokat. Igaz, a szakemberek szerint a devizahitelek összehasonlítása legfeljebb az első törlesztőrészlettel kísérelhető meg.
Ennek ellenkezőjét akarja bebizonyítani a Pénzügyminisztérium (PM), amely a jegybank és a PSZÁF javaslata alapján és a bankszövetséggel egyeztetve ősszel kidolgozta a THM-et szabályozó 41/1997-es kormányrendelet módosítását. A lapzártánk után a kormány elé kerülő módosító indítvány a THM kiszámítására és közzétételére kötelezné a pénzintézeteket az összes, így a devizás lakossági hitelek esetében is.
Nehéz lenne megmondani, hogy a fogyasztóvédelmi jellegű jogszabályi változás mennyire érzékelteti majd a hatását. Bonyolítja a képletet a 2005-ben és 2006-ban a bankokat sújtó különadó is, amely többletterheinek egy részét a pénzintézetek nagy valószínűséggel áthárítják ügyfeleikre. És újabb kérdéseket vet fel a kormány jövő évi lakásprogramja is, amely a "félszocpol" kibővítése és a lakbér-támogatási rendszer talpra állítása mellett egy garancialapot is létrehozna. Ez utóbbi, a fiatal fészekrakók saját erejének csökkentését célzó intézkedés azért kerülhet a figyelem középpontjába, mert az eredeti tervek szerint a garancia a devizaalapú lakáshitelek esetében is elérhető lenne.
THM - rászolgál-e a nevére?
A 2005. január 1-jén életbe lépő rendelet- és törvénymódosítással az összes lakossági hitelnél - így a lakáshiteleknél is - kötelezően fel kell tüntetni a THM-et. A mutatónak eddig tartalmaznia kellett a kamatot és az olyan felmerülő terheket, mint a kezelési költség vagy a hitelbírálati díj. Azonban a lakáskölcsönöknél ezeken felül számos olyan pluszköltség adódik, amely lényegesen megdobja a hitel valós terheit. A lapzártánkig kiszivárgott információk szerint január 1-jétől a THM meghatározásakor a bankoknak figyelembe kell venniük a harmadik személynek fizetett költségek közül az értékbecslés és a helyszíni szemlék várható díját, a közjegyzői díj, valamint a kölcsönszerződésekhez kapcsolódó biztosítási- és garanciadíjak viszont nem kerülnek bele a mutatóba. A THM értéke függ a hitelösszeg nagyságától és a hitel futamidejétől is, ezért a Pénzügyminisztérium (PM) átlagosnak tekinthető termékeket határozott meg: lakás-takarékpénztáraknál a konstrukció egymillió forint kölcsönösszeg ötéves futamidőre, míg a többi pénzügyi intézménynél ötmillió forintos kölcsönösszeg 20 éves futamidőre. A devizahitelek esetében az árfolyamkülönbséget és a különböző forintban felmerülő díjak figyelembevételére a THM-et a forint-pénzáramlások alapján kellene kiszámítani. Sőt, ha egyes költségeket devizában fizettetnek meg, azokat is forintra kellene átszámítani. Az kamatok, díjak és a törlesztőrészletek átszámításánál alkalmazandó árfolyamra is külön szabályt alkotott a Pénzügyminisztérium: azzal a feltételezéssel kell élni, hogy az árfolyam változatlan a futamidő végéig, és számításának alapja a tárgynegyedévet megelőző hónap első munkanapján az adott banknál érvényes vételi, illetve eladási árfolyam.
A PM a bankok reklámtevékenységét is megregulázná: ha a hirdetésekben, reklámokban jövőre szerepel a hitel kamata, bármilyen költsége vagy törlesztőrészlete, ott a THM-et is fel kellene tüntetni legalább azonos méretben és megegyező megjelenítésben. Emellett a fiókokban kifüggesztett reklámanyagokban a devizaalapú kölcsönöknél fel kellene hívni a figyelmet arra, hogy a THM értéke nem tükrözi a hitelnek sem az árfolyam-, sem a kamatkockázatát. Továbbá a szerződés aláírása előtt a banknak lehetővé kell tennie ügyfele számára, hogy megismerhesse a mutató számítási módját, valamint a figyelembe nem vett egyéb költségeket.
