Ha szigorúak akarunk lenni, kijelenthetjük: Magyarországon az internet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az elmúlt hét-nyolc évben elért felhasználói szám még kevés ahhoz, hogy a többség a nyomtatott sajtóhoz hasonló elfogadottságú médiumként kezelje a világhálót. A legfrissebb, 2005. decemberi GfK-kutatások adatai szerint a 15 éven felüli népesség (8,5 millió állampolgár) 33,2 százaléka fér hozzá az internethez, és ennél is kevesebb, mindössze 23,8 százalék használja havonta legalább egy alkalommal. Az európai átlag 41,8 százalék, egyes skandináv országokban és az USA-ban pedig már a 70 százalékot is meghaladta ez az arány, a számokat azonban mégsem szabad mechanikusan összehasonlítani. Mert ahogyan országonként eltér az internetes kultúra, internetes médiapiac eloszlása, más a felhasználás mikéntje is, és olyan tényezők befolyásolják, amelyek talán eszébe sem jutnának az embernek.

Metróznak, és nem on-line olvasnak

Például ki gondolná, hogy nemcsak a nyomtatott médiumok, elsősorban a napilapok szerepét befolyásolja egy-egy ország tömegközlekedésének színvonala, tömegközlekedési kultúrája, hanem az internetes újságokét, lapokét - és ezáltal az információs társadalmi szokásokat - is.

Londonban például meglehetősen magas az internethasználók aránya, ám a nyomtatott sajtó mégsem pánikol az elektronikus médiumok térnyerése miatt. Eladási számain jól látszik a tömegközlekedés helyzete.

A brit fővárosban a rendkívül fejlett, elsősorban föld alatti tömegközlekedési hálózatnak köszönhetően az angoloknak célszerű és racionális metróra és buszra szállni munkába menet, s eközben nyugodtan elolvashatják kedvenc napilapjukat. Az internetes lapok, azok tulajdonosi körei - a hazaival ellentétben - itt nem annyira koncentráltak, az internetes hirdetési piac sem veszélyezteti az off-line-t, és a digitális televíziózást is csak idén ősszel kezdik el tesztelni pár száz felhasználó otthonában.

Egy távirányítóval mindent!

Visszakanyarodva a hagyományos, számítógépen "futó" internetre, a szolgáltatók és gyártók kitalálták tehát: az adott esetben meglehetősen bonyolult, számítógépet és megfelelő szaktudást igénylő elérést mindenki számára egyszerűvé és hozzáférhetővé kell tenni, megfizethető áron. Valószínű, hogy e gondolatmenet nyomán jött az ötlet: rakjuk a tévébe az internetet!

A digitális televíziózás hazai indulásával tehát a közeljövőben már nem csak összeállíthatjuk kedvenc műsorainkat, rögzíthetünk, vásárolhatunk "on-demand" filmeket azonnali megtekintésre egy eszköz segítségével. Ezekhez a kibővített televíziós szolgáltatásokhoz is szükség van már ugyanis egyedi azonosítóra, azaz IP címre - ami alapján a rendszer pontosan tudja, hogy például ne a szomszéd számlájára terheljék rá az éppen megvásárolt, egy perccel később már nézhető filmet -, így kézenfekvő a megoldás: az azonos technológiai alapú internetet is integrálják a készülékbe. S miután mindezek a szolgáltatások ugyanazon a - tévéadás, hang és adat átvitelére is képes - kábelen érkeznek a lakásba, a digitális televízió és az internet mellé harmadik "játékosként" társuljon a hang, azaz a telefon is.

A felhasználó mindehhez ugyanazon az ADSL 2 + technológián, akár 8-10 megabit/szekundum "dedikált" sávszélességet is garantáló kábel segítségével juthat hozzá, vizuális képüket, kezelőfelületét pedig egy úgynevezett, a parabolaantennák vevőkészülékeihez hasonló Set-Top-Boxon keresztül látja majd a televízió képernyőjén. Azaz tévénézés közben, távirányítóval a kezünkben, akár internetezhetünk, telefonálhatunk, videotelefonálhatunk is egyszerre a jövőben.

Trójai faló

A tökéletes trójai faló tehát, úgy néz, ki agyban már elkészült: az egyedi azonosításra - és ezáltal minden előfizető tévézési, internetezési és telefonálási szokásainak nyomon követésére - alkalmas technológia minden eddiginél egyszerűbb formában kínálja majd korunk legfejlettebb infokommunikációs eszköztárát.

A hosszú távon sokkal inkább testre szabható műsorok, tartalmak mellett nem elhanyagolható az integrált szolgáltatáscsomag ára sem. A várhatóan idén szeptemberig hazánkban is elinduló szolgáltatás igénybevételére minden televízió képes, kiegészítve a boxszal, amelyet az induláskor - előzetes információink alapján - egyes szolgáltatók 1-2-3 év aláírása mellett ingyen a felhasználók rendelkezésére bocsátanak majd. A jelenleg külön-külön elérhető szolgáltatások összegzett havidíjához közelítő árú szolgáltatáscsomag - ha beteljesíti a hozzá fűzött reményeket, és megfelelően sok felhasználóhoz eljut - pár éven belül olyan nem várt előnyöket, illetve további költségoptimalizálásokat eredményezhet a cégek és magánfelhasználók számára, amelyekbe lehet, hogy ma még bele sem tudunk gondolni.

A tévén megjelenő internetalapú megoldásokkal minden valószínűség szerint a kevésbé innovatív felhasználói rétegeket is meg lehet majd nyerni, hogy igénybe vegyék például az e-banking szolgáltatásokat, a hazánkban még csak kialakulóban lévő e-közigazgatási megoldásokat - az okiratigénylést, -módosítást -, vagy pár gombnyomással rendeljenek repülő- és színházjegyet, esetleg vásároljanak mondjuk könyvet.

Mindezek a szolgáltatások várhatóan vezeték nélkül is hozzáférhetők lesznek a jövőben. A mobil szélessávú szolgáltatások elterjedésével a televíziót, a telefont és az internetet helytől függetlenül elérhetjük mobil eszközön keresztül. A már most definiált, úgynevezett quattroplay segítségével a digitális mobil személyi azonosítással ötvözve kész digitális világot tarthatunk majd zsebünkben, amelyet külső eszközökre kapcsolva teljesíthet ki majd minden, már ebben a világban felnevelkedő technokrata állampolgár.