Nem csak a lakosság teljesen tájékozatlan. Az áramszolgáltatók többsége sincs még felkészülve a villamosenergia-piac eredetileg 2007. július 1-jére vállalt nyitására - állítják az elemzők. De elégedetlen a magyar felkészültséggel az Európai Uniót képviselő Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) is, mivel a közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentése szerint a közelgő liberalizációnak két komoly akadálya is van még. Az egyik, hogy a Magyar Villamos Művek (MVM) révén az árampiac gyakorlatilag monopolizált, a másik, hogy még érvényben vannak azok a hosszú távú szerződések, amelyek 2015-ig meghatározzák az MVM számára, milyen feltételekkel vásároljon a több mint tíz éve privatizált erőművektől. A szerződések felmondásáról néhány hónapja ugyan már kormányhatározat is született, de még nem történt meg.
Visszájára fordult piac
Vannak, akik szerint meglepő, mások számítottak rá, megint másokat nem is igazán foglalkoztat, hogy a kormány április végén úgy döntött: mégsem lesz július 1-jétől teljesen liberalizált az energiapiac. Főként azok tartják ezt a meglepőnek, akik januárban komolyan vették Kóka János gazdasági miniszter bejelentését, hogy az év három legfontosabb feladata a közösségi (értsd: tömeg-) közlekedés megújítása, a vállalkozások adminisztrációs terheinek a csökkentése és az energetikai piac liberalizációja.
A mostani halasztás persze nem jelenti azt, hogy sokáig el lehetne ezt a lépést odázni. Hiszen az Európai Bizottság döntése szerint 2007 júliusáig minden tagállamnak nyitottá kell tennie az energiaszolgáltatást bármely uniós piaci szereplő számára. Csakhogy az is igaz, hogy az egyes országok igen különböző mértékben hozták eddig meg a szükséges jogszabályokat, teremtették meg a valódi verseny feltételeit. A magyar kormány most mindenesetre úgy gondolja, hogy a teljes piacnyitással addig kell várnia, amíg a parlament elfogadja a 2030-ig szóló energiapolitikai koncepciót (lásd Piac és Profit, 2007/4.).
De hogyan is jutottunk el idáig?
Mint ismert, a villamosenergia-piacot részlegesen, néhány kiemelt nagyfogyasztó számára 2003. január elsején már megnyitották Magyarországon. Majd közel egy évet kellett várni arra, hogy a szabadpiacon való vásárlásra feljogosítottak éljenek is ezzel a jogukkal, akik közül azonban többen - mivel a törvény ezt lehetővé tette a számukra - rövid próba után visszatértek a közüzemi szolgáltatóhoz. S bár az energiaszolgáltatók abban bíznak, hogy a liberalizáció kiteljesedésével előbb-utóbb az árak mellett a kereskedők által kínált szolgáltatások minősége és megbízhatósága is döntési szempont lesz, jelenleg ez még mindig nincs így.
Az, hogy a feljogosított nagyfogyasztók a szükséges villamos energiát kitől veszik meg, szinte kizárólag az áron múlik. Aminek az alakulása viszont egyelőre rendkívül bonyolult. Hiszen egymás mellett létezik a hatósági ár, ami a közüzemi szolgáltatókra vonatkozik, és a szabadpiaci ár. Ez önmagában még nem lenne probléma, ha a kereskedők tényleg versenyeznének egymással. Csakhogy a valóságban a hatósági, közüzemi árak hatnak a piaci szereplőkre, és nem fordítva. Mégpedig az érvényben lévő törvények azon pontjai miatt, amelyekkel a jogalkotók a fogyasztókat akarták megvédeni a piac kiszámíthatatlanságától. Ám egyelőre inkább attól védték meg őket, hogy a verseny hatására az árak valóban csökkenjenek.
Célszerűtlen modell
Ez késztette egyebek között a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) is arra, hogy megvizsgálja, miért maradt el a szabadpiacot választó fogyasztók száma a várakozásoktól. Mint a hivatal legfrissebb, április 25-én publikált, országgyűlési jelentéséből - amit minden évben, a saját a múlt évi tevékenységéről készít - kiderül, a hazai villamosenergia-piacon 2006-ban nőtt a szabadpiac szerepe. A közüzemi fogyasztókat újabb, arra feljogosított nagyfogyasztók hagyták el, hogy a szabadpiacon olcsóbban vegyenek áramot, és így a szabadpiac aránya 33-ról 41 százalékra nőtt egy év alatt. De a friss jelentés újra felhívja a figyelmet az egy évvel korábbi vizsgálat megállapításaira, amelyek szerint a "a jelenleg működő modellt versenypolitikai értékelés alapján nem célszerű fenntartani". A versenyhivatal egyeztetett a Magyar Energia Hivatallal, majd megkereste a villamosenergia-piac jelentősebb szereplőit - a Magyar Villamos Művek Zrt.-t, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Zrt.-t (Mavir), valamennyi erőművet, áramszolgáltatót és -kereskedőt, valamint 39 nagyfogyasztót -, s így jutott arra a következtetésre, hogy a jelenleg is érvényben lévő modell "ugyan alkalmas volt arra, hogy a verseny megjelenjen a szektorban, de egyben korlátozza is a valódi verseny kialakulását".
#page#
A magyar jogharmonizációs kötelezettség - amelyet a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokat tartalmazó uniós irányelv ír elő - alkalmat teremt egy, elsősorban a fogyasztók versenyhez fűződő érdekeit szem előtt tartó, a kettős vertikum koncepcióját feladó új működési modell kialakítására - áll a versenyhivatali jelentésben, amely azt is leszögezi, hogy "az új modell kialakításakor célszerű lenne támaszkodni a GVH-s vizsgálat megállapításaira csakúgy, mint az Európai Bizottság folyamatban lévő ágazati vizsgálatának eredményeire". Továbbá: "szakítani kell azzal a megközelítéssel is, hogy Magyarország érdeke az EU által még elfogadható legkisebb mértékű piacnyitás. A munka során abból kell kiindulni, hogy a verseny összefér az ellátásbiztonság kétségkívül fontos szempontjával, sőt az ellátásbiztonság egy kellően versenyző piacon könnyebben és olcsóbban megvalósítható, mint verseny hiányában".
További kihívást jelent "a magyar érdekek érvényesítése; az egységes uniós energiapolitikán belül a tagállami mozgástér; az éghajlatváltozás kihívásai; a piacliberalizáció kiteljesítése és a versenyképesség biztosítása". Az új energiapolitikai koncepció a főbb irányokat kijelölő, keretjellegű dokumentum. Majd a koncepcióra részstratégiák épülnek: mint a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégia és a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv.
A fórumon részt vevő szakemberek egyetértettek abban, hogy mind a gáz, mind a villamos energia tekintetében késésben vannak a piacnyitás előkészületei. Ám, mint megállapították: a teljes piacnyitásról nem várható erőteljes árverseny és így az árak jelentős csökkenése sem. Nagy vita alakult ki a hosszú távú áramátvételi szerződések megszüntetéséről és annak várható következményéről a nagykereskedelmi villamosenergia-árakra. A jövőbeli körülmények eltérő megítélésétől függően a különböző számítások ellentétes eredményekre vezettek. Mégis, a többség úgy gondolta, célszerűnek látszik a jelenlegi szerződések felbontása, mert fenntartásuk nem piackonform, míg a felbontás pénzügyi hatásai átgondolt jogi és államigazgatási munkával minimalizálhatók.
Feladatok a nyitás előtt
Az ágazati vizsgálati jelentés tervezetében, leszögezve, hogy a modellváltás elkerülhetetlen, a GVH több javaslatot is megfogalmazott. Ezek szerint versenyfelügyeleti eljárásban kell megvizsgálni a hosszú távú áramvásárlási megállapodások versenykorlátozó hatását. Ki kell kényszeríteni a kapacitástöbblet piacra vitelét. Továbbá lépéseket kell tenni a regionális piac kialakítása érdekében. A kettős vertikumból adódó diszkriminációs lehetőségek megvalósulását is versenyfelügyeleti eljárásban szükséges tisztázni. Felül kell vizsgálni a határkeresztező kapacitások használatának szabályrendjét. Lépéseket kell tenni a fogyasztók piaci tájékozottságának növelése érdekében. Végül a szabályozó- és a versenyhatóság részéről egyaránt rendszeres versenypiaci elemzéseket kell közzétenni.
A július 1-jéig tartó visszaszámlálást tehát egyelőre leállították. Hiszen - ahogy azt a Piac és Profitban már korábban is írtuk -, egyelőre nem sikerült a szabályozásban sem a három, egymásnak részben ellentmondó feltételt biztosítani. Vagyis valós esélyt adni a szolgáltató szabad megválasztására; megteremteni az új piaci szereplők diszkriminációmentes belépésének a lehetőségét, és biztosítani a fogyasztók védelmét, vagyis az elektromos áramhoz - valamint a földgázhoz - való jogot.
Az Európai Bizottság eddigi ellenőrzései szerint nemcsak Magyarországon, hanem a tagországok többségében sem megfelelő az árszabályozás, mert akadályozza az új piaci szereplők megjelenését, illetve nem átláthatók a különböző díjszabások. Továbbá a legtöbb országban nem sikerült még megoldani, hogy az új piaci szereplők azonos feltételekkel férjenek hozzá a meglévő közüzemi infrastruktúrához, hálózatokhoz, márpedig e nélkül nincs versenysemlegesség. Az EU ellenőrei szerint gyakori, hogy hiányos az értékesített energia eredetének a megjelölése.
Folytatása következik. De nem rajtunk múlik, hogy mikor.
