Ahhoz, hogy 2007. július 1-jétől minden fogyasztó élni tudjon azzal a jogával, hogy immár szabadon vásárolhat földgázt (is), mindenekelőtt szét kell választani a piaci szereplőket egymástól jogi, számviteli és irányítási szempontból is. Mégpedig úgy, hogy biztosítani kell a kisfogyasztók védelmét. A másik legfontosabb feltétel a szállító- és elosztóhálózatokhoz való egyenlő hozzáférés törvényes biztosítása. Az eddigi, részleges piacnyitás tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy a gyakorlatban éppen ez utóbbi okozza a legnagyobb problémát, vagyis a szállítóvezeték szabad importkapacitásának a hiánya. Ezért alakult úgy, hogy bár már 2005-ben is a fogyasztók 67 százaléka volt úgynevezett feljogosított - vagyis jogilag szabadon vásárolhatott volna földgázt -, a valóságban a 2003-as gázpiaci nyitás után két évvel a versenypiac részaránya az országos földgázfogyasztásban csak 8,1 százalékot tett ki. Emiatt - és persze azért, hogy a szabályozás az EU Gázdirektíva minden részletének megfeleljen - módosította a parlament 2005 nyarán a 2004. január 1-jétől hatályos gázellátási törvényt (Get.).
Veszélyek és ellenlépések
Magyarország gázellátása - ez eléggé köztudott - rendkívül importfüggő. Ennek veszélyeire nyomatékkal hívta fel a figyelmet a RAO Gazprom és ukrán partnere között 2005. december végén kialakult vita, valamint az, hogy éppen egy éve, a január közepén Oroszországban bekövetkezett erőteljes lehűlés következményeként megnőtt belső fogyasztás a magyar határon a nyomás jelentős csökkenését okozta. Az ellátásban végül is nem alakult ki tartósan hiány, mivel az ezt követő, viszonylag enyhe időjárásnak köszönhetően az importmennyiségek csökkenését a hazai tárolókkal kompenzálni lehetett.
A kormánynak azonban komolyan foglalkoznia kell az ország importfüggőségében rejlő veszélyekkel. Ezért - többek között - biztonsági földgázkészlet kialakításáról döntöttek: 1,2 milliárd köbméter földgáz tárolását, ehhez 2010-ig a szükséges föld alatti tároló létesítését, és a földgázimport zavarai esetében a tárolt készletnek a lakosság és a kiemelt fogyasztók ellátására való felhasználását írták elő.
A korlátozási sorrend összeállítása ugyanakkor a vártnál több egyeztetést igényelt, és az ennek során szerzett tapasztalatok, illetve az ipari szereplők véleménye arra késztették a Magyar Energia Hivatalt, hogy iparági egyeztetést kezdeményezzen, és egy hatékony korlátozási rendszer kidolgozását. Ezzel párhuzamosan a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium azzal is megbízta a hivatalt, hogy kezdje meg az orosz import mellett számításba vehető más megoldások vizsgálatát, és dolgozza ki a szükséges intézkedéseket. E munka folyamatáról lapzártánkig részleteket nem sikerült megtudnunk. Vélhetően azért, mert a szakmai kérdések mellett igen erősen befolyásolják a lehetőségeket a politikai szempontok is, egyebek között a magyar és az orosz gazdaságnak a rendszerváltás óta először tapasztalt biztató egymásra találása.
#page#
Biztató kezdet, bizonytalan folytatás
A mai helyzet megértéséhez érdemes kicsit visszatekinteni a kilencvenes évek elejére. Ekkor a szakemberek igen bíztak abban, hogy a szénhidrogénipar, azon belül a földgázkutatás és -szolgáltatás lendületet kap, hiszen az utóbbi leválása az állami trösztről lényegében a kötöttségektől való szabadulást jelentette. Az üzemanyag-kereskedelem liberalizálása, a Mol Rt. megalakulása és tőzsdére kerülése, illetve ezzel párhuzamosan a gázszolgáltatás privatizációja szintén ígéretes volt, ahogyan a hazai földgáz-infrastruktúrának az európai rendszerhez való csatlakoztatása (HÁG tranzitvezeték) és a jelentős, föld alatti gáztárolási kapacitást célzó fejlesztések is. Ezt a lendületet azonban az ezredfordulón megtörte a gázárakkal kapcsolatos szociálpolitikai és az ehhez kapcsolódó, azóta sem szűnő politikai problémahalmaz. Így a helyzet mára rendkívül bonyolulttá, a hazai olajipar számára pedig bizonytalanná vált. A gázpiac - amelynek jelenlegi szereplői a fogyasztók, a szállítók és a kereskedők, a rendszerüzemeltetők és a hatóság - teljes liberalizálására ezért nem töretlen fejlődés nyomán, hanem egy bizonytalan, sok-sok kérdést felvető időszakban kerül sor.
Magyarország összes energiafelhasználásában közel 44 százalékot tesz ki a földgáz és a PB-gáz részesedése, ezen belül meghatározó a lakossági, fűtési célú földgázfelhasználás, de jelentős az erőművi, villamosenergia-termelési célú felhasználás is. A földgázfogyasztók száma mintegy 3 millió, közülük a mintegy 40 ezer kommunális felhasználó - főleg az önkormányzatok és az állami intézmények - fogyasztása erősen időjárásfüggő. Az ipari fogyasztók körülbelül 140 ezres száma rendkívül különböző méretet, fogyasztási profilt és költségérzékenységet takar.
A hazai energiafelhasználáson belül a gáz aránya nő, tíz év átlagában évente 3,3 százalékkal. Az országos éves gázfogyasztás 20 százaléka a hazai termelés - ennek mennyisége azonban évente csökken -, a többi importból jön. Az évről évre növekvő behozatal zöme a Gazprom-Gazexport-Panrusgaz-Mol csatornán érkezik, de a német és francia szállítóktól jövő gáz is orosz eredetű. Közép-ázsiai földgázzal egyelőre kivételként foglalkoznak újonnan alakult kereskedők.
Ártámogatás csak szociális alapon
A gázpiac nyitásának is természetesen a fogyasztói árak csökkenése a célja. Ám részben az importfüggőség, részben az árak túlpolitizáltsága miatt ez itt még nehezebben érvényesülhet majd, mint a villamosenergia-piacon.
Lehet azon vitatkozni, hogy a most kialakított és életbe lépett gázár-támogatási rendszer mennyire igazságos - a kormány hőtáv-támogatási rendszerét több szervezet és az ombudsman is kifogásolta -, de egy biztos: a támogatás utólagos odaadása a szociálisan rászorulóknak végre megtisztítja ettől a piactól teljesen idegen tényezőtől magát a gázárat. Ez fontos lépés ahhoz, hogy 2007. július 1-je után néhány évvel az addigra kialakult tényleges fogyasztói gázárat megfelelő bázishoz hasonlíthassuk majd.
Végül, de nem utolsósorban még egy nagyon fontos változás lesz 2007 nyarán: ettől az időponttól biogáz is beengedhető a földgázrendszerbe.
