A vállalati és magánszférát az állam jelenleg arra használja, hogy adóztassa, és egyéb kiadásaihoz a forrást megteremtse. Az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója, akit az MTI idézett, voltaképpen azt állapította meg, hogy a reálszféra egyre több sebből vérzik. Számos cég persze talál menekülési útvonalat. A két győri nagyvállalat, a Graboplast Rt. és a Rába Rt. vagy a gyógyszeripari nagyvállalat, a Richter Gedeon Rt. a tartósan túl erős forint ellenére is prosperál. E vállalatok stabil pozíciója azonban nem jelenti azt, hogy a véleményük ne egyezne meg a már padlóra küldött gazdasági szereplőkével.
A forint árfolyamának alakítása - fejtette ki Jancsó Péter, a Graboplast elnök-vezérigazgatója, aki a Rábának az elnöke is - nem az ország és gazdasága segítését szolgálja, hanem valamilyen politikummá vált: ez pedig drámaian rossz üzenet. A termékeinek 85 százalékát exportáló Graboplastnál egy évvel ezelőtt üdvözölték, hogy a jegybankelnök egyetértőleg elfogadta a 255 forint körüli euróárfolyamot. "Én is azt mondom - emelte ki Jancsó Péter -, hogy az a cég, amelyik 255-260 forint/eurónál nem tud versenyképes lenni, gondolkodjon el életképességéről." Igen ám, de a forint 245 forint/eurón vagy éppen ez alatt áll, s ez káros, kártékony. Csaba László közgazdász professzor minapi állítását - miszerint a forint végső soron nem tekinthető túl erősnek, hiszen a magyar gazdaság az EU fejlettségi szintjének 61 százalékán, a 25 tagország vásárlóereje kétharmadán áll - az élet nem igazolja vissza. Jancsó Péter szerint ugyanis az egyszerűen ténykérdés, hogy a magyar exportáló cégek zömének az életképessége 243 forint/eurónál megkérdőjeleződik. Az okos iskolaigazgató okkal mondja, ha az osztályból három gyerek bukik meg, az a három gyerek problémája, de ha huszonhét, akkor az a tanáré. A magyar gazdaságban pillanatnyilag huszonheten állnak bukásra. Az a helyzet, amelyet a kamatszinttel elért a jegybank, tarthatatlan, s "mint gazdasági vezető - szögezi le Jancsó Péter - nem fogadom el az MNB-s érveket, lévén azok politikaiak, nem gazdaságiak".
A Graboplast vezérigazgatójával december közepén, az akkori árfolyamok ismeretében beszélgettünk. Akkoriban a miniszterelnök "célzott" megszólalásai nyomán valóban gyöngülni kezdett a forint, de vissza is erősödött egy-két nap alatt. Talán mert a jegybankelnök sem maradt szótlan. Jancsó Péter mindennek kapcsán azt jegyezte meg, ha az MNB-elnök deklarálja, hogy nagyon lassan, nagyon hosszú időn keresztül csökkenti a kamatokat, akkor folytatódik a spekuláció. A befektetők azt látják, hogy a legtöbb nyereség a forinton van egész Európában. Amikor a kormányfő egyfajta interveniálást hajt végre, hivatkozva a túl erős forintra, azt az üzleti szféra, a forintgyengülés érdekében teszi. De valóságos problémát okozna az is, ha az MNB drasztikusan vinné le a kamatokat, előidézve a befektetők gyors kivonulását a forintból.
Jancsó Péter szerint a csapdából roppant nehéz kievickélni. A megoldás pedig az lehet, hogy a kormányzat és a jegybank egyeztetett politikával úgy viszi le lépésről lépésre a kamatokat, hogy a döntések előtt és alatt folyamatosan figyeli a piaci hatásokat.
Egyelőre azonban nem csökken, hanem nő a távolság a József nádor, illetve a Szabadság tér között. Emiatt aztán nem csupán külpiaci kuriózum az a jelenség, amelyre a dollár/euró, illetve a dollár/forint kurzusra egyaránt érzékenyen reagáló Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója, Bogsch Erik külön is kitért.
A legnagyobb versenytársaknak most már a dollárban gondolkodó indiai cégek tekintendők, s amint azt Bogsch Erik a Piac & Profitnak elmondta, nem csupán a munkaerő számít náluk olcsónak, hanem a beruházás is. A kvalifikált tevékenységek - a klinikai vizsgálatok és kutatások - ott harmad-, ötödannyiba kerülnek, mint nálunk. A gyártást, a kutatást és a fejlesztést immáron nem csupán a generikus termékekkel foglalkozó gyógyszergyárak, hanem a legnagyobb multinacionális vállalatok is Indiába helyezik át. Az erős középosztály - az Angliában és Amerikában képzett új generáció - pedig mint befektető, cégfelvásárló terjeszkedik Európában is, az Egyesült Államokban is.
"Az Magyarországot aligha nyugtatja meg, hogy Európa egészében csökken a gyógyszeripar versenyképessége, mert megszűnnek, Indiába települnek gyárak. Mi, idehaza ezt a luxust még nem engedhetjük meg magunknak" - utal az ország erejének véges voltára Bogsch Erik. Rövid távon az árfolyam az, ami közvetlenül sújtja a cégeket, de már eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy az import révén is gazdasági torzulások következnek be. A gyógyszerfelhasználás 70 százaléka külföldi termék, s euróban 10, dollárban 30 százaléknyi extraprofithoz jutottak az importáló cégek.
A gyógyszeripari vállalat beszállítói rendszerint már olyan alacsony árréssel dolgoznak, amilyet nem lehet lejjebb nyomni. Egyre több partner kerül a csőd szélére, mivel idehaza nem bírja az importversenyt. Ha pedig a beszállítóik bezárnak, akkor az ő portékáikat is importból pótolják.
Az erős forint megdrágítja a beruházásokat is, dacára annak, hogy a berendezésimport kedvező. Új szintetikus üzemét nem Dorogon építi fel a gyógyszergyár, hanem Indiában. A fejlesztést a keleti országban az itteninek a 40 százalékáért valósítják meg. Bogsch Erik megjegyzi, ha "csak" 15-20 százalék lenne a különbség, még gondolkodna a beruházó azon, hogy külföldre vigye-e a termelést. De amikor ott 60 százalékkal kerül kevesebbe az új üzem, akkor már nincs választás. A Richter a kutatás-fejlesztést változatlanul Magyarországon tartja, s a meglévő hazai termelőtevékenységét sem csökkenti, de bővítést - kényszerből - már ott hajt végre, ahol az lényegesen gazdaságosabb. Bogsch Erik kategorikusan fogalmaz: ez sem történne meg, ha a belföldi piacon nem romlana a vállalat helyzete. A Richter - hiszen bővül az exportja, s változatlanul nyereséges - nem a saját versenyképességét, hanem az országét látja mind inkább veszélyeztetve.
Kivégzett borexport
Kiss László vezérigazgató, Tokaj Kereskedőház Rt., a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke: Az újvilág borai egyébként is roppant nagy konkurenciát jelentenek az uniós és unión kívüli piacokon. Ezt tetézi a rendkívül erős forint, amely különösen megnehezítette a magyar exportálók lehetőségeit, esélyeit: gyakorlatilag versenyképtelenné váltak. A magyar borexport évek óta folyamatosan csökken, 2003-ban alig haladta meg a 700 ezer hektolitert, noha korábban az 1,2 millió hektoliter volt a normális külföldi értékesítés. 2004-ben, a már ismert adatok alapján, 700 ezer hektó alatti mennyiséget sikerült csak exportálni. Az unión kívüli országokban 0,25-0,30 eurócent a hordós borok ára, ezzel nem tud Magyarország versenyezni, hiszen ha ezt az árat átszámítjuk forintra, akkor körülbelül egy kiló szőlő ellenértékét kapjuk meg. Hasonló a helyzet a palackos borok esetében is, ahol az átlagár minimálisan több csak, mint egy dollár. A költségek ismeretében tehát abszolút veszteségei keletkeznek az ágazatnak. Különösen a 2004. évi szüret után, amikor már igen alacsony szőlőárak alakultak ki, sokan kénytelenek lesznek elgondolkodni azon, hogy érdemes-e folytatniuk. Ahhoz, hogy élve maradjon a hazai borászat, egyszerűen elengedhetetlen a normális árfolyam és az évek óta ígért nemzeti marketingprogram, annak finanszírozása.
Keresztury Éva igazgató, Hilltop Neszmély Rt.: Az elmúlt három-négy év alatt felőrlődtek a tartalékaink, s elfogyott a forintárfolyam kedvezőbbre fordulását remélő optimizmusunk. Egyszerűen irreális versenyhelyzetbe kerültünk az erős forint miatt. Cégünk kilencven százalékban exportra termel. Angliában hosszú évek óta igen jók a pozícióink, bizonyos borcsaládokat a Hilltop szállít több ismert hipermarketláncnak. A minőséggel változatlanul elégedettek, évről évre sor kerül a minősítésre, annak alapján pedig az ártárgyalásra. Az árakat nemigen tudjuk tartani, áremelésre kényszerülünk, s így csökken az eladott mennyiség. Boraink ott vannak az üzletek polcain, ahol eddig, de a más országokból származókat a kedvezőbb áruk miatt szívesebben választják a vásárlók. Angliában termékeinknek 60 százalékát akciók során adtuk el. Most már kevésbé élhetünk ezzel az eszközzel, nincs módunk 10-30 százalék árengedményt adni, hogy a bolti gondolák legjobb helyeire kerüljenek boraink. Az akciók egy-egy hónapig tartottak, a vevők megismerték, megszokták, megszerették a termékünket, s később, már normál áron is örömmel megvették azokat. Nos, ennek vége. Ennél is nagyobb veszély, hogy az angliai borainkhoz a több ezer szőlőt termelő embernek nem lesz elegendő jövedelme. Az idén is sokkal kevesebb forintot kaptak: a kilónkénti 70 forint helyett már csak 40-et. Pedig Magyarországon normális önköltséggel és normális hatékonysággal lehet szőlőt termelni, de hogy ez még sincs így, az az értelmetlen árfolyam-politika miatt van.
