Az építőipari termelés volumene 2004-ben 6,8 százalékkal haladta meg az előző évit, a építőipari vállalkozások pedig 47,7 százalékkal nagyobb volumenű új szerződést kötöttek. Úgy tűnik tehát, hogy a 2003-as megtorpanás után az ágazat teljesítménye ismét felfelé ível. De nem minden szektorban: a szerkezetkész és egyéb építmények építése emelkedett ugyan, ám a befejező építés volumene 9,2 százalékkal visszaesett. Csökkent az épületek építésének száma, de dinamikusan - 21,9 százalékkal - bővült az egyéb építményeké. A szerződésállomány növekedése pedig a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére kötött nagy értékű megállapodásokból ered, vagyis az összesen körülbelül kilencvenezer építési vállalkozást számláló szakmának csak egy viszonylag szűk rétege profitál a bővülésből.

A legkisebbek, a vidéki vállalkozók és a készház építésére szakosodott cégek kifejezetten a piac szűkülésére panaszkodnak.

- Körülbelül két éve folyamatosan csökken a megrendelések száma. A kisiparosok korábban a magánlakások építésénél tudtak munkát szerezni, de ez a piac mára úgy harminc százalékkal visszaesett - magyarázza Vonnák Sándor, az Építőipari Kis- és Középvállalkozások Szövetségének elnöke.

- A tavalyi ezerhétszázmilliárd forintos teljesítmény valóban a GDP növekedését meghaladó bővülést jelent, de a számok mindössze a mélyépítési ágazat fejlődését tükrözik. A magasépítési szektor viszont visszaesett - elemzi az adatokat Nagy János, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója.

A vállalkozások méretét illetően is két részre szakadt az építőipar. A kilencvenezer társaságból mindössze húsz foglalkoztat legalább háromszáz főt, többségük egy-három alkalmazottal rendelkező mikrovállalkozás. Az ÉVOSZ szakembere szerint ez súlyos strukturális probléma. Magyarországon még nem történt meg az ágazat versenyképes átalakulása: a hasonló méretű Ausztriában csak tízezer építőipari céget tartanak nyilván, az árbevétel viszont jóval magasabb. Itthon, a piac méretét figyelembe véve, a jelenlegi vállalkozások fele elegendő lenne.

Az ágazat szerkezeti torzulásának egyik súlyos következménye a tőkehiány. Pedig a tőkeellátottság fontos a versenyképességhez, ettől függ a műszaki, minőségi fejlesztés, a szakemberképzés, és a pályázati kiírásoknak való megfelelésben is szerepe van.

A beruházások terén még nem érezhető az uniós tagság pozitív hatása, hiszen a pénzek egyelőre nem érkeztek meg, a csatlakozásból fakadó kihívásokkal viszont már most szembe kell néznie az építőiparnak.

- Hamarosan mintegy kétszázezer szakmunkás fog hiányozni a szektorból, utánpótlás pedig nincs - mondja Nagy János. A helyzetet tovább rontja, hogy az EU-tagországok közül Anglia és Írország tárt karokkal várja a magyar építőipari munkásokat, nem is beszélve a kecsegtető oroszországi lehetőségekről. Ilyen irányú megkeresések már történtek, és bizony a magasabb jövedelem sokakat elcsábíthat. Akkor viszont a jól képzett munkaerővel rendelkező tőkeerős osztrák és német építési vállalkozások - miközben országaik ideiglenesen elzárták piacaikat a magyar munkaerő elől - jelentős versenyelőnybe kerülnek Magyarországon.

Persze, ha történnének is intézkedések, hogy csökkentsük lemaradásunkat, a szakemberképzésben, azok hatása csak úgy négy-öt év múlva lenne érzékelhető - teszi hozzá Nagy János, aki szerint az átképzésnek és az inaktív munkaerő aktívvá tételének nagyon nagy szerepe lesz a szektor jövőjének alakulásában. Az ÉVOSZ ebben igyekszik úttörőszerepet vállalni; tavaly például újraindította a már évek óta nem létező művezetőképzést, német tananyag alapján.

Szintén sürgető feladat lenne - de a megoldás még várat magára - a jogszabályi környezet átalakítása. A közbeszerzési törvény eddig alacsony értékhatárokat szabott meg, az új számokról most folynak a tárgyalások. Az építési törvény átdolgozására is idén kerülhet sor.

A szakmai szervezetek a versenyképesség növelése érdekében egyszerűbb hatósági eljárásokat szeretnének, valamint az építésfelügyelet szerepének megerősítését. Ez a hatóság lehetne ugyanis a garancia arra, hogy a rossz minőség kiszűrhető legyen. És itt a minőséget nem pusztán egy adott építkezés műszaki színvonalára kell érteni, hanem a vállalkozást is minősíteni kellene.

Nyomasztó körbetartozások

A túlnyomó részben kisvállalkozásokból álló szektorban nagyon nagy gondot jelent a körbetartozás. A 2004-es árbevétel közel két százalékát, tehát majd negyvenmilliárd forintot nem fizettek meg - ismerteti az adatot az ÉVOSZ ügyvezető igazgatója. Ez viszont csapdahelyzetet eredményez. A kisvállalkozások - tanulva pórul járt kollégáik eseteiből - már nem szívesen jelennek meg alvállalkozóként. A kisebb volumenű munkák - lakásfelújítás, lakásépítés - piaca viszont, ahol a megrendelővel közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek, évek óta szűkül. A probléma megoldására a közelmúltban létrejött egy bizottság, de ma még csak a megoldáskeresés stádiumánál tartanak.

Lehet, hogy egyszer megszületik az építőipari nemfizetők feketelistája, de az is lehet, hogy mindössze egy, az alvállalkozók jogait tartalmazó kiadvány készül el. Az ÉVOSZ korábbi kezdeményezése egyértelműen kudarcot vallott. Úgy négy évvel ezelőtt a szakszövetség ötszáz tagvállalata megszavazta a zöldkártyás alvállalkozói rendszer önkéntes bevezetését, ám a piacon nem bizonyult életképesnek a megoldás. E rendszer szerint egy ÉVOSZ-tagvállalat fővállalkozó ugyancsak ÉVOSZ-tag alvállalkozókat von be a munkába. A minőségre és kifizetésekre egy minősítési és egy banki hátterű pénzalappal is rendelkező garanciavállalási rendszer jelentett biztosítékot. A programban részt vevő cégeknek méretüktől függően kellett a garanciaalapba befizetni, a tömörülés tehát emelte a munka költségét. Miután a magyar piacon az ár, minőség, határidő hármas szempontrendszeréből ma még az ár a döntő, a rendszer máig is csak elméletben létezik.

Nagy János szerint a most élesedő - főleg a külföldi, jó minőségű munkát végző, tőkeerős vállalkozások által gerjesztett - verseny kikényszeríti a hasonló tömörülések gyakorlattá válását az ÉVOSZ-on belül is. Mint ahogyan a legkisebbek számára is a vállalkozói szövetségek létrehozása jelenthet túlélést - teszi hozzá Vonnák Sándor.

- Az ágazatban tevékenykedő kis- és középvállalkozások kifejezetten pesszimistán látják jövőjüket. Nincs pénzük lecserélni elavult járműparkjukat, innovatív építési technológiákat és eszközöket alkalmazni, minőségügyi szabványrendszereket bevezetni. Pedig ilyen beruházások nélkül nem tudnak megfelelni az uniós jogszabályoknak. Az EU pedig ehhez nem biztosít forrásokat, ezt hazai támogatási programokkal kellene ösztönözni - hangsúlyozza Vonnák Sándor, aki leginkább a belső piacvédelem hiányát kifogásolja.

A regionális együttműködések sem jelentenek kiutat a helyzetből. 2003 környékén még történtek kísérletek, például osztrák-magyar közös vállalkozások létrehozására. A kamarák segítségével megindultak az üzletember-találkozók, de tényleges eredmény nélkül. A külföldi építési vállalkozók elsősorban a hazai jogszabályi környezetet és a garanciarendszer hiányát kifogásolták. Ma pedig a határ menti településeken a sorházépítést sokszor osztrák cég végzi. A házakat félkész állapotban hozzák; a fogadószint elkészülte után a szilikát alapú elemekből négy-öt nap alatt felépítik az épületet. De közös munkáról nincs szó, esetleg bevonnak alvállalkozóként a szakipari tevékenységekre egy-egy magyar kisiparos céget.

Az alvállalkozói lét azonban, úgy tűnik, több veszélyt hordoz magában, mint nyereséget. A legkisebb cégek csak sokadikak lehetnek a sorban, mesterségesen alacsony árért, és gyakran a munka végén futhatnak a pénzük után.

- A lakóparképítések területén új jelenség, hogy a projektet nem építőipari cég, hanem beruházó nyeri el. Azután létrehoz egy építőipari vállalatot, amely megbíz egy másik építőipari céget mint fővállalkozót, majd következnek az alvállalkozók. Mire az építkezés befejeződik, a legfölül álló cég már nem is létezik, a legalul álló pedig azt sem tudja, hogy kitől kérje a neki jogosan járó munkadíjat - tér ki a kis- és középvállalkozások egyik legégetőbb gondjára Vonnák Sándor, aki maga soha nem vállal alvállalkozói munkát.

A kör számára a kisebb önkormányzati megrendelések jelenthetnek esélyt a túlélésre; a csatornaépítések, szennyvízelvezetések, helyi útépítések révén nyerhetnek közvetetten az EU-pályázatokon befolyó pénzekből. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium idei pályázatai sem kedveznek ennek a vállalkozói körnek. A főleg oktató- és infrastruktúra jellegű támogatások nem generálnak versenyképességet javító fejlesztéseket.

Hosszú távon nyertes

Pedig az építőipar egyike azoknak a hazai ágazatoknak, amely hosszú távon kifejezetten nyertese lehet a csatlakozásnak.

A nagy volumenű fejlesztésekre szánt Kohéziós és Strukturális Alapokból érkező pénzek körülbelül hetven-nyolcvan százaléka érinti az ágazatot, tehát hozzávetőleg 1000-1500 milliárd forintnak megfelelő euróra számítanak a környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokból eredően.

Ma azonban még nem a pénz megszerzése jelent kihívást. Ha ugyanis a szükséges strukturális változásokra sürgősen nem kerül sor, a nagy volumenű feladatokat csak kevés hazai cég lesz képes megpályázni. Eközben pedig a jól teljesítő európai építőipari nagyvállalatok itt topognak a kapuban. Könnyen megeshet, hogy a hazai nagyvállalkozások is alvállalkozói szerepkörbe kényszerülnek ahelyett, hogy a regionális együttműködési lehetőségekből és a bővülő piacból profitálnának.

Úgy tűnik, hogy a 2003-as megtorpanás után az ágazat teljesítménye ismét felfelé ível

Vonnák Sándor: "A kisiparosok korábban a magánlakások építésénél tudtak munkát szerezni, de ez a piac mára úgy harminc százalékkal visszaesett"

Nagy János: "A tavalyi ezerhétszázmilliárd forintos teljesítmény valóban a GDP növekedését meghaladó bővülést jelent, de a számok mindössze a mélyépítési ágazat fejlődését tükrözik"

Magyarországon még nem történt meg az ágazat versenyképes átalakulása: a hasonló méretű Ausztriában szemben a hazai kilencvenezerrel csak tízezer építőipari céget tartanak nyilván, az árbevétel viszont jóval magasabb.

A beruházások terén még nem érezhető az uniós tagság pozitív hatása, hiszen a pénzek egyelőre nem érkeztek meg, a csatlakozásból fakadó kihívásokkal viszont már most szembe kell néznie az építőiparnak.

Európai építők

Európa fejlettebbik felén rájár a rúd az építőiparra: az elkövetkező években - ahogyan a korábbiakban is - a szektor teljesítménye a gyenge gazdasági növekedés alatt marad. 2004 ugyan kiemelkedő volt az újház-építések tekintetében (4,4, százalék), a következő években nem várható ekkora fellendülés. Az Euroconstruct nemzetközi építőipari szervezet előrejelzése szerint idén még nőhet a házépítések száma, de jövőre és 2007-ben a visszaesés lesz jellemző. Az ágazatot a mélyépítés és a felújítások tarthatják szinten, köszönhetően az Európa-szerte élénkülő városrehabilitációs trendnek és annak a ténynek, hogy a 171 millió lakás folyamatos munkát ad a felújítóknak.

A lassú gazdasági növekedés és a magas munkanélküliség jellemezte unióban az alacsony kamatok és a sokszor csökkenő árak mellett is várnak a polgárok a nagy anyagi megterhelést okozó lakásvásárlással, különösen Svédországban, Belgiumban és Németországban. Spanyolországban, Portugáliában, Írországban és Finnországban viszont tömegével épülnek az új lakónegyedek. A negyvenmilliós Spanyolországban - többek között az északi országok lakói által keresett tengerparti építkezéseknek is köszönhetően - majdnem kétszer annyi lakóingatlan épült tavaly, mint a hatvanmilliós Franciaországban, és ez a helyzet a közeljövőben nem is változik.

Az európai építőipari cégek egy részének továbbra is akad munkája, a kormányzatok ugyanis idén sem fukarkodnak a büdzsé pénzével, már ami az infrastruktúra-fejlesztéseket illeti. Az előrejelzések szerint a mélyépítő szektor 2-3 százalékkal nő Nyugat-Európában, ám ez meg sem közelíti a visegrádi államok útfelújítási tempóját: a magyar, a cseh, a szlovák és a lengyel állam programjai évi 11-14 százalékos növekedést produkálnak ebben a szegmensben. Az Euroconstruct nemzetközi építőipari szervezet 15 régi tagja - a bővítés előtti unió Luxemburg és Görögország nélkül, de Svájccal és Norvégiával együtt - a 2004. évi 1,9 százalékos növekedése után idén 1,7 százalékos, 2006-ban pedig 1,2 százalékos bővülésre számíthat. Az új Euroconsruct-tagok - Cseh-, Lengyel- és Magyarország, valamint Szlovákia - 2003-ban indult lendülete tovább folytatódik: a tavalyi 5,2 százalék után idén már 8,1 százalékkal nagyobb teljesítményre számíthat, amit 2006-ban 9,1 százalékos növekedés követ. Ez utóbbi egyébként a világ élvonalába emelheti a térséget, ugyanis 10 százalék körüli növekedésre Kína, India és Oroszország képes.

(rajczy)

Van még tartalék

Az egy főre jutó építőipari teljesítményben az írek (4800 euró), a spanyolok (3550 euró) és a finnek (3450 euró) állnak az élen, így még bőven van tartalék a kelet-közép-európai piacon. Magyarországon évi 1350 euró építkezés jut egy főre, Lengyelországban 1050, Szlovákiában 900, de még az éllovas Csehország (1650) sem éri el a pangó piacnak számító Svédországot (1950).

A legfejlettebb uniós országokban az építőipar - a Global Insight nemzetközi elemző cég legfrissebb jelentése szerint - a GDP 10 százalékát teszi ki, ám az utóbbi évtizedben meglóduló gazdaságú országokban ez az arány jóval magasabb: Portugáliában 18, Írországban 17, Finnországban 14 százalék. A közép-európai átlagot testesíti meg Magyarország és Csehország (11 százalék), míg a szlovák építőipar csak a GDP 6 százalékát termeli. Az európai lista végén van még Svédország és Nagy-Britannia (7,5 százalék), de Norvégia, Belgium, Dánia és Németország is a nyugat-európai átlag (10 százalék) alatt helyezkedik el.

A nagy európai ingatlanalapok és -fejlesztők ezért Kelet felé fordulnak: a befektetett tőke hozama ebben a térségben lényegesen nagyobb, mint hazájukban, ráadásul már az országkockázat is elenyésző, az uniós bővítés meggyőzte a piacot. A nagy autópálya-építési programok pedig a nagy európai építőknek hozta meg a sikert, a francia, német, osztrák és portugál cégek sorra nyerik el az állami megbízásokat, hiszen ők tudnak csak versenyben maradni a szigorodó pénzügyi és műszaki korlátok mellett.

R. G.