Az egészségpénztári megtakarítások hasznosak a munkavállalóknak, a munkaadóknak, ráadásul adókedvezmény is jár utánuk, igaz, egyre kevesebb. Aki azonban szeretné inkább megelőzni, mint kúrálni a bajt, bizonyos körülmények közt még így is jól jár.

"Csak egészség legyen, az a fő!" - hangzik fel nap mint nap a sóhaj, a legbiztosabb azonban, ha nemcsak mondogatjuk az aranyigazságokat, de teszünk is a saját egészségünkért. Minél előbb, annál jobb, és nemcsak a gyógyulás, de a megelőzés és a helyes életmód területén is. Az egészségpénztárak létrehozása éppen azt a célt szolgálta, hogy a sokat szidott magyar egészségügy kétes hírű szolgáltatásain túl is tehessünk saját egészségünkért, ráadásul kedvezményes keretek között.

Hogy az elképzelés valós igényeken nyugodott, mi sem mutatja jobban, mint hogy a 2002. I. negyedévi 120 ezer főről tavaly év végére csaknem félmillióra emelkedett az egészségpénztári tagok száma. A gyarapodást mind a munkavállalói, mind a munkaadói lelkesedés ösztönözte, hisz mind a két oldal érdekelt volt abban - sőt a szigorítások ellenére ma is az -, hogy némi pénzt áldozzon egészsége oltárán.

Az egészségpénztári megtakarítások nagy előnye, hogy szemben a nyugdíjpénztárak évtizedes várakozási idejével, a befizetést követően bárki szinte azonnal hozzájuthat a pénzéhez. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint a tagok éltek is a lehetőséggel, hisz tavaly a befolyt 25 milliárd forinttal szemben csaknem 20 milliárd forint volt a pénztárak kiadása szolgáltatásokra.

Általános félreértés, hogy az egészségpénztári megtakarítások csak orvosi kezelésekre vehetők igénybe. Természetesen vannak bizonyos egészségügyi szolgáltatások, melyeket csak orvosi javaslat nyomán igényelhetünk egészségpénztári számlánk terhére, mint például otthoni gondozást, gyógyfürdőt, rekreációs, egészségügyi- és gyógyüdülést vagy a közfürdők fürdőgyógyászati részlegében nyújtott gyógykezelést.

Ezenfelül azonban vásárolhatunk a befizetéseink szabta keretek közt sporteszközt, természetgyógyász által nyújtott szolgáltatásokat, fizethetünk belőle szűrővizsgálatot, vagy elkészíttethetjük személyes egészségtervünket az életvitelünkre vonatkozóan. De kifizetheti a pénztár például - az átlagpolgár számára legborsosabb egészségügyi kiadásnak számító - gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök ellenértékét is.

Az egészségpénztári befizetések népszerűsége - kár lenne titkolni - elsősorban az adókedvezményekben rejlik. A munkavállalók csak egészségpénztári befizetés esetén 30 százalékot, de maximum évi százezer forintot igényelhetnek vissza (az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1. előtt elérők esetén ez az összeg évi 130 ezer forint). Kombinált - egészségpénztári, önkéntes nyugdíjpénztári, önkéntes önsegélyező pénztári - egyéni befizetés esetén a maximum összeg évi 120 ezer forintra emelkedik, míg a nyugdíjkorhatárhoz közelítők évi 150 ezer forintot is visszakaphatnak befizetett adójukból.

A munkaadók szempontjából is megéri igénybe venni a béren kívüli juttatásokat, melyek körébe tartozik az egészségpénztári befizetések átvállalása is a munkavállalótól. Tény ugyanis, hogy a béremelésre szánt összeg csupán 36,39 százaléka kerül jelenleg a munkavállalóhoz nettó juttatásként, a többi adó és járulék formájában az állami intézményekhez kerül. Ezért érthető, hogy a legtöbb esetben a béremelést a munkaadó nagy teherként éli meg, miközben a dolgozók elégedetlenek maradnak. A béren kívüli juttatások rendszerével a béremelésre szánt összeg 93 százaléka is eljuthat a dolgozókhoz, igaz, januártól csak egészen kis mértékű ráfordítás esetén.#page#

A kormány konvergenciaprogramjának ugyanis egy vitatott, a vélemények nyomán újra meg újra átdolgozott fejezete volt a nyugdíj- és egészségpénztári megtakarítások után járó adókedvezmények megnyirbálása. Bár az egyéni tagok számára egyelőre jövőre is megmarad az előbbiekben ismertetett érvényesíthető adókedvezmény, a munkáltatók a jövő év első napjától az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések esetében a mindenkori minimálbér 100 százaléka helyett már csak az 50 százalékát adhatják dolgozóiknak adómentes tagdíjátvállalásként. Az egészségpénztári befizetések esetében pedig az adókedvezmény a minimálbér 20 százalékára csökkent dolgozónként. Ez ugyan még mindig havi 12 ezer 500 forintos megtakarítást tesz lehetővé, ám valószínű, hogy az ötödére csökkenő munkáltatói kedvezmény csaknem ötödére csökkenti majd a munkaadói oldalról érkező befizetéseket. A pénztárak megfigyelése szerint ugyanis a vállalatok csak a kedvezményt nyújtó határig hajlandók béren kívüli juttatásokat adni dolgozóiknak, hiszen ebben az esetben tudják optimálisan kihasználni a rendszerben rejlő lehetőségeket.

A nyáron elfogadott szabályozás alapjaiban vetheti vissza a mind ez idáig szépen fejlődő egészségpénztári rendszert. Felvetődik ugyanis a kérdés, kinek éri meg mostantól a béren túli juttatásokkal, egészségpénztári befizetésekkel bíbelődnie. Azok ugyanis, akik minimálbéren vannak bejelentve - bár ezek száma a színlelt szerződések megszüntetésére vonatkozó moratórium lejártával várhatóan csökkenni fog -, nem fizetnek személyi jövedelemadót, vagyis nem tudják érvényesíteni az adókedvezményt. A munkáltatók pedig fejenként havi 12 ezer 500 adómentes forintért nem fogják terhelni saját vagy megbízott könyvelőjüket azzal, hogy az egészségpénztári befizetésekkel járó babramunkát a nyakukba sózzák, inkább minden dolgozónak kiosztanak karácsonykor egy fitneszbérletet.

És ez még a jobb megoldás, hiszen ezek a vállalatok legalább áldoznak a dolgozók egészségére. Azok a cégek azonban, ahol sem a betegségek megelőzésre, sem a munkavállalók kikapcsolódására nem fordítanak elég figyelmet, előbb-utóbb futószalagon küldik a társadalombiztosítás karjaiba a pácienseket. Az ő gyógykezelésük pedig ismételten az államkasszából fog elvonni forrásokat, megkérdőjelezve a mostani szigorítások létjogosultságát. Reméljük, inkább az egészség a fő.