Fidesz – MPP: Rogán Antal

– Az információs társadalomra felkészülve mit látnak a legfontosabb teendőnek?

– Szeretnénk, ha 2006-ra minden második fiatal egyetemre vagy főiskolára járna. Az informatika területén évente körülbelül 10 milliárd forintot jelentenek a következő négy évben az állami fejlesztések és az elektronikus kormányzás kialakítása legalább a központi közigazgatási szektorban. Emellett évi 25 milliárdot fordítanánk olyan programokra, amelyek az internet-hozzáférést javítanák mind a lakossági, mind az oktatási szférában.

– A német–magyar kereskedelmi kamara felmérése szerint egyre nehezebb megfelelően képzett szakmunkást találni…

– A szakképzés az állam részéről csak kiegészítő feladat. Jövőbeli versenyképességünk a rendelkezésre álló diplomások számától, az ő nyelvtudásuktól, technikai készségüktől függ. Mi a hozzánk hasonló kis európai országok tapasztalataira próbálunk építeni. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi, főiskolai férőhelyek bővítése a gazdaság által igényelt ágazatokban történik. Én azt tapasztaltam az utóbbi években, hogy a Magyarországon működő multinacionális cégek nem konkrét szaktudást igényelnek, hanem egyszerűen azt a rugalmasságot, amit a diploma megléte biztosít.

– Nem félő, hogy a jelenlegi strukturális munkaerőhiányt strukturális munkanélküliség váltja fel, a túlképzett emberek nem fognak elmenni olyan munkakörökbe, amelyeket kínálnak számukra?

– Mi olyan trendeket követünk, amelyek szerte a világban jól bevált és működő receptnek tekinthetők, nem gondolom, hogy ez Magyarország tekintetében másképp lenne. Az a diplomásképzés, ahol minden második ember kezébe diploma kerül, nyilván nem elitképzést jelent. De nem a diploma értékelődik le, hanem állások, munkakörök értékelődnek fel.

– Milyen állami feladatokat emelne ki az informatika hazai elterjesztése érdekében?

– Elsősorban a szolgáltatások, a tartalom széles körű fejlesztését és növelését. A szolgáltató állam koncepciójának kell érvényesülnie. Ez digitális adó- és járulékbevallási lehetőséget, az okmányirodák minden szolgáltatásának és az állami adatbázisoknak a hozzáférhetővé tételét is jelenti. A másik állami feladat a penetráció növelése. Az erre irányuló programokat folytatnánk, a következő években plusz 30–50 ezer darab PC-ről, illetve internetes hozzáférés biztosításáról lehet szó. Ez alapvetően társadalmi célú program, de nyilvánvalóan keresletet generál az e-kereskedelemnek is. Kiemelten fontosnak érezzük az e-businesszel kapcsolatos összes szolgáltatás fejlesztését és erősítését. Az államnak programokkal kell segítenie, hogy kis- és középvállalkozások hozzá tudjanak jutni a megfelelő informatikai háttérhez. Másrészt fontos, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtsunk, amelyekhez a kis- és középvállalkozások egyébként nehezebben tudnának hozzáférni, mint a nagyok. Az elektronikus közbeszerzés erősítésével ők is nagyobb eséllyel juthatnak állami megrendelésekhez. Elképzeléseink tehát nemcsak az informatikai üzletág növelését, hanem a vállalkozások informatikai fejlesztését, az információs társadalomba való belépésüket is szolgálják.

MSZP: Burány Sándor

– Inkább az oktatásról esik szó és kevésbé az informatika gazdaságot átalakító szerepéről, amikor szóba került a felkészülés az információs társadalomra.

– Az informatika hódítása kétségtelen, az e-kereskedelem fejlődésének azonban gátja, hogy a szolgáltatási rendszerekhez sokan nem jutnak hozzá. Ma még csekélyek a lehetőségek, ezen kell változtatni. Abban, hogy az informatika beépüljön az életünkbe, meghatározó az állam szerepe. Fontos a tartalomszolgáltatás, hogy kiépüljön az internetesített önkormányzati és központi közigazgatás, az elektronizált ügyfélkapcsolat, ily módon is nyilvánossá téve az intézmények működését. Az MSZP programjában többek között az is szerepel, hogy az érettségiző diákok számítógép-kezelői vizsgát tehessenek. Ez munkaerő-piaci szempontból is fontos, hiszen ma már ezek a készségek minden munkakörben szükségesek.

– Az oktatás terén most a diplomások számának növelése kapott hangsúlyt. Ez társadalmi igény, vagy a gazdasági fejlődés követelménye?

– Mi úgy gondoljuk, hogy az oktatási rendszer átformálásának a szaktudás elérhetőségét kell szolgálnia. Nem feltétlenül az iskolai végzettség a lényeg, ez részcél. A modern gazdaság kulcsa az életre szóló oktatás és képzés. Az oktatási rendszer egészét kell átgondolni. Az alapoktól a középfokú szakképzésen át a posztgraduális képzésig, a felnőttek átképzési rendszeréig, mindennek azt a célt kell szolgálnia, hogy az egyén a modern gazdaságban akár többször is válthasson, hogy egyes életszakaszaiban akár teljesen mással foglalkozhasson, mint előtte vagy utána. Jelenleg a legnagyobb aktuális problémát ezen a területen a hiányzó szakmunkásképzés jelenti. A piacgazdaságban a cégeknek már nem éri meg tanoncokat kitanítani, mint tették azt korábban az állami nagyvállalatok, a szaktanfolyamokat sem fizetik szívesen, és valójában ez nem is az ő feladatuk. Viszont, mivel a folyamat megszakadt, nehéz újraindítani a képzést, az államnak ezt a feladatot át kell vennie, külföldi pozitív példák mintájára, a gazdasági és szakmai kamarákkal együttműködve.

– Mit jelent az a programjukban, hogy „alanyi jog legyen az internetelérhetőség”?

– A hozzáférés fokozatos olcsóbbá tételét, hogy lehetőleg mindenki otthonában elérhető legyen a kommunikációs rendszer.

SZDSZ: Csillag István

– Az információs társadalommal kapcsolatos feladatok a program minden egyes elemében megjelennek.

– Mi a négy „de” jegyében gondolkodunk: demokrácia, dezetatizálás – ebből következik, hogy szeretnénk folytatni a privatizációt –, demilitarizálás és decentralizálás. Ez utóbbi egyik eleme az információkhoz való hozzájutás. Szinte nincs olyan területe az államéletnek, ahol ne lenne szükség változtatásokra. Ha a közigazgatási eljárásokat informatikai alapokra helyezik, ez költségcsökkentést jelent, és jogbiztonságot az ügyfelek oldaláról. Az információs társadalom kiterjesztéséhez szükség van kellő számú olcsó vagy ingyenes internetes elérési pontra. Mi ütemtervben gondolkodunk, többek között emberitőke-, hardver- és szoftverberuházásokban, amit programba lehet szervezni. Egy idő után a folyamat önmagát viszi előre.

– Hogyan szerveznék át az oktatást ennek érdekében?

– Ezt az előző ciklusidőszakban az MSZP–SZDSZ kormánykoalíció már megkezdte, ekkor indult például a Sulinet, aminek, sajnos, a leülését tapasztaljuk, tehát szeretnénk ezt és más hasonló programjainkat folytatni. Szeretnénk végiggondolni annak módját is, hogy a tanár ne tudjon beékelődni a diák és a tudás közé. Ez elérhető informatikai eszközökkel és az iskolarendszer teljesítményorientáltságának a növelésével.

– Mit ért ezen?

– Elsősorban a mérést. A múlt évben csináltak először Magyarországon olyan tesztet, amely valamennyi iskolatípusban felméri, hogy a tanulók elsajátítottak-e bizonyos készségeket. Ezt tovább kell fejleszteni. Ma az iskolák egyetlen összehasonlítási lehetősége a felvételi statisztika, és nem véletlen, hogy ez alapján iskolák elnéptelenednek, mások pedig megtelnek.

– Jelenleg az oktatásfejlesztés elsősorban a felsőfokú képzés kiterjesztését jelenti. Egyetértenek ezzel?

– Mi az életfogytig tanulást támogatnánk minden lehetséges módon. Hihetetlenül fontosak a felzárkóztató programok, tenni kell a szegregációs tendencia megállításáért. Létre lehet hozni kollégiumokat, ösztöndíjrendszereket, az e körben dolgozó pedagógusoknak kiemelt pótlékot lehet adni. A szakmunkásképzés elsorvadt, nem véletlenül. Tehát nem a régit kell helyreállítani, hanem fel kell éleszteni a munkaerőpiac tervezését – ami teljes egészében megszűnt –, és ösztönözni a vállalkozások összefogását. Nyugat-Magyarországon vállalatok álltak össze, hogy pótolják a munkaerőhiányt, ők vették át kezelésbe – ha nem is így hívják – a szakmunkásképző iskolákat. Ezeket kellene állami eszközökkel ösztönözni, segíteni. A diplomások számának növelése megint csak munkaerő-piaci tervezés és információ kérdése. Érzékeny kérdéshez értünk, ez pedig a diploma értéke. Ha van értéke, akkor ára is van, s ha van ára, akkor a képzésnek is van. Tehát nem csupán tandíjmentességgel, hanem esetenként tandíjjal és ösztöndíjprogramokkal kell a hozzáférést segíteni, mert nem indokolt, hogy háziasszonyokat vagy házi úrfiakat képezzünk az adófizetők pénzén, ingyen.

Centrum: Kupa Mihály

– Elég nagy teret szentel a program az oktatásnak. Problematikusnak látják ezt a területet?

– Végre valóban rendbe kell tenni az oktatásban a béreket, és nemcsak a pedagógusokét, hanem a technikai személyzetét is. És rendbe kell tenni az iskolák gazdálkodását is. 149 iskolát kell bezárni az országban, és nem azért, mert elnéptelenedtek, hanem azért, mert tönkrementek. Az iskolák technikai felszereltsége és ellátottsága sem jó, mint ahogyan az a bizonytalanság sem, amelyet az oktatáspolitika címén folytatott kormányzati rögtönzések keltenek.

– Mi a legsürgősebb teendő, ha a képzést munkaerő-piaci oldalról közelíti meg?

– Hasonló a helyzet a szakképzésnél is. Ráadásul a külföldi befektetők mellett már a magyar vállalkozók is panaszkodnak, hogy nincs elegendő szakmunkás és technikus. Külön gond az egyetem meg a főiskola. Rengeteg hallgató van, ami helyes, hiszen amíg tanulnak, addig legalább nem munkanélküliek a fiatalok, képzettebbek is lesznek, de a minőségi oktatás nincs megoldva. Kétséges tehát, hogy mennyit ér majd a diploma. És ebből a szempontból érdekes tendencia, hogy az egyetemekről átiratkoznak a diákok a főiskolákra, mert azok adnak olyan szakirányú képzettséget, amivel biztosan el tudnak helyezkedni, mert inkább gyakorlati, mint elméleti szakemberekre van igény.

– A program informatikáról szóló fejezete az internet és a mobiltávközlés elterjesztését hangsúlyozza, és nem szól az informatika gazdaságot megváltoztató szerepéről.

– Magyarországon a kis- és középvállalkozók nyolc százaléka használja az internetet, Németországban negyven, a finneknél hatvan. S az, hogy használja, még nem jelenti azt, hogy üzletel is vele. Pedig erről nem szabad lemaradni, mert ez óriási versenyhátrányt jelentene. Internet-hozzáférést kell biztosítani minél több embernek, elviselhető áron, hogy mindenki, függetlenül attól, hol lakik, részese lehessen az információn alapuló új gazdasági fejlődésnek. Magyarországon a mobiltelefon-sűrűség kihasználásával átmenetileg áthidalható ez a lemaradás, ezért kormányzati támogatást adnánk a mobil adatátviteli technológiák jobb kihasználásához.


Az összeállítást készítette:
Eller Erzsébet és Kolossa Katalin