A kistérségektől a világegyetemig

Előadások: „A hatalom és az ember viszonyát a fejéről a talpára kell állítani”

A kormány határozott szándéka, hogy vállalja a korszerűsítéssel járó konfliktusokat, de nem azért, mert szereti azokat, hanem mert bízik abban, hogy az eredmény jobb minőségű közigazgatási szolgáltatás lesz – fogalmazott előadásában Kiss Péter kancelláriaminiszter, az E-Magyarország, e-kormányzat 2003 konferencia fővédnöke. Nagy Sándor államtitkár többek között a regionális fejlesztési programról beszélt, László Ervin filozófus professzor pedig mindezt globális keretbe helyezte.

A hatalom és az ember viszonyát a fejéről a talpára kell állítani, és ezt szolgálja az államközpontú közigazgatás állampolgári központú közigazgatássá való átalakításával – hangsúlyozta nyitóelőadásában a konferencia fővédnöke, Kiss Péter kancelláriaminiszter.

Jóléti rendszerváltás: emberbarát közigazgatással

A jóléti rendszerváltás nemcsak szociális lépéseket igényel – bár a kormány kétszer száznapos programja ezeket célozta –, hanem azt is, hogy az állam tegye a széles tömegek számára elérhetővé a „mindennapok szabadságát”, vagyis olyan társadalom építését segítse, amelyben nem az egzisztenciális korlátok a meghatározók, azaz nem a miből élünk, hanem a hogyan élünk kérdése. Ez persze hosszabb gondolkodási folyamat eredménye lehet, amelyben az egyik meghatározó elem az emberbarát közigazgatás – mondta a miniszter.

A közigazgatás korszerűsítésének négy főbb pillérét említette Kis Péter. Ezek közül az első a területi közigazgatás átalakítása; ezen belül a kistérségek kialakítása, középszinten a régiók megerősítése és az önkormányzatok finanszírozási feltételeinek a javítása. A második a területfejlesztés modernizációja. A harmadik fő elem az állampolgárbarát kormányzat kiépítése, aminek az e-kormányzat megteremtése a következő két-három évben éppúgy része, mint az államigazgatás újraszabályozása a jelenleginél jóval kisebb bürokrácia érdekében. A miniszter hangsúlyozta: az irány a központi államigazgatás decentralizálása, vagyis a döntéshez kapcsolódó pénznek egyre közelebb kell kerülnie az azt felhasználó állampolgárokhoz. A negyedik pillér a közigazgatásban dolgozók munkafeltételeinek az átszabása és erős, a jelenlegi öt törvény és száztíz idevágó jogszabály helyett áttekinthető, kiszámítható, a politikától függetlenített (!) követelményrendszer meghatározása. (Egy hallgatói kérdésre válaszolva a miniszter ezt még kiegészítette az állampolgárok fogadókészségének a megteremtésével.)

A közigazgatási és állami intézményi rendszer átalakítása valóban az érintettek ellenállását váltja ki – magyarázta a kancelláriaminiszter –, de mert e területen egyszerre van hiány és pazarlás, nem az a megoldás, hogy több pénzt kapjon – vagy ne kapjon – minden egyes terület, hanem az, hogy a forrásokat másként használják fel, mint eddig. A kormány határozott szándéka, hogy vállalja a korszerűsítéssel járó konfliktusokat, de nem azért, mert szereti azokat, hanem azért, mert bízik abban, hogy az eredmény jobb minőségű közigazgatási szolgáltatás lesz. Mivel a korszerűsítés nem valósítható meg társadalmi támogatás nélkül, nem is kerülhet rá sor egyetlen nagy lépésben, hanem csak több kisebben, hiszen ezek sikeressége igazolhatja a következők szükségességét az emberek előtt.

Hol tart ez a folyamat? A törvényi szabályozással most indítják útjára – szögezte le a kancelláriaminiszter –, majd szakmai vitákkal kísérve a jövő év első és második félévében születik döntés többek között az önkormányzatok finanszírozásának reformjáról és a regionális önkormányzatok jogosítványairól. Összességében 2004–2006-ban valósul meg az e-kormányzat, aminek eredményeként a ma háromszázalékos arányú on-line ügyintézés tömegessé válik.

Marad a hét régió; szervezők lesznek a megyék

Még az idén a kormány elé kerülhet az a törvénytervezet, amely szabályozni hivatott a területfejlesztést, a régiók területi beosztásait, a kistérségek működését s nem utolsósorban mindennek a finanszírozását – jelentette be Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára Régiók, térségek, önkormányzatok című előadásában.

Először azonban arról fejtette ki véleményét, hogy az Európai Unió maga is egy nagy területfejlesztési projektnek tekinthető. Az uniós működés logikája ugyanis az, hogy a legfejlettebb, legnagyobb anyagi erővel rendelkező országok fizetik be a legmagasabb tagdíjat, és a leginkább rászorulók kapják a legmagasabb támogatást. S mindez ráépül az EU regionális politikájára. Hazánkban is kialakultak a régiók, és a területi beosztás elve is hasonlatos az unióséhoz – tette hozzá.

A Központi Statisztikai Hivatal adataira alapozva három nagy területre osztódik az ország, igaz, az uniós területfejlesztés és támogatáspolitika szempontjából ennek a kategóriának nincs különösebb jelentősége. Nagyon is van azonban a további tagolás egységeinek: a régióknak. Magyarországon hét régió alakult ki, s ez a felosztás megfelel azoknak az uniós szempontoknak, amelyeket az EU idén júniusban dolgozott ki. Így tehát nincs ok arra, hogy a kialakított régiófelosztást felforgassuk.

Nagy Sándor részletesen szólt a kistérségekről, amelyek száma Magyarországon eléri a százötvenet. Az egy-egy ilyen egységet alkotó települések funkcionálisan összekapcsolódnak. A 42 leghátrányosabb és a további 52 hátrányos helyzetű település érdekében külön pályázati szabályokat alkottak meg. A területi beosztás szempontjából drámai változások már nem várhatók, és összesen maximum 160 kistérség alakulhat ki.

A kormányzat abban gondolkodik, hogy a tárcáknál kezelt előirányzatokból 40-45 milliárd forintot regionális célokra csoportosít át, és kezdeményezi, hogy ezen felül is kapjanak a kistérségek közvetlen forrást. De nem azért kell Magyarországon erősíteni a regionális politikát, mert az EU azt akarja – emelte ki az államtitkár –, hanem azért, mert az országrészek, térségek felzárkóztatását csak az új feltételek kialakításával lehet elérni. A jelentős fejlesztéspolitika színterének hosszú távon semmiképpen sem a megyéket tekinti a kormányzat – tette hozzá –, de ez nem jelenti azt, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnnének a megyei területfejlesztési tanácsok, hanem szerepük megerősödik a megyén belüli kistérségi programok összehangolásában, menedzselésében, szakmai segítésében s bizonyos források elosztásában.

Globális megközelítésben

A 21. századi, korszerű Magyarország feltételeiről nem lehet, illetve nem érdemes úgy beszélni, hogy ne helyeznénk el a felmerülő problémákat a globális összefüggések között. Ezt tette meg A globális változások és az ember címmel tartott előadásában László Ervin professzor, világhírű filozófus-író, a Budapest Klub alapítója. Szerinte társadalmi szinten is jól megfigyelhetők a természetes rendszerek létrejöttének stádiumai: a kiváltó körülmény a kapcsolatfelvétel, amelyet először a verseny, később a kooperáció, végül pedig az integráció követ. Az eddig hagyományos egységnek tekintett nemzetállamok között fennálló kereskedelmi és információs kapcsolatok új, az egyes nációkon átívelő struktúrákat szülnek.

Az olyan nemzetközi közösségek kialakulása, mint a mára 185 tagú ENSZ vagy az Európai Unió, a törzsi közösségek összeolvadásából létrejött első államok megjelenésére emlékeztet. Ez a folyamat a résztvevők céljait is át kell, hogy alakítsa, hiszen globális szereplőként a mással szemben szerzett előny értéke a közösségen belül háttérbe szorul a magas fokon elért integrációéhoz képest. Napjaink egyik legnagyobb kihívása ezért az, hogy a folyamatot felerősítő technikai haladást politikai, társadalmi és kulturális innováció is kísérje.

A professzor öt, az ipari forradalom óta változatlanul fennálló kritikus társadalmi hiedelmet sorolt fel, amelyek ellen fel kell lépnünk. Elsőként „a természet kimeríthetetlen” vélekedésről szólva leszögezte: ökológiai katasztrófához vezethet, ha nem látjuk be, hogy ez tévedés. (Erről ír egyébként László Ervin bővebben a „Meg tudod változtatni a világot” című művében.) A második téveszme, hogy „az élet nem más, mint küzdelem a fennmaradásért”.Ez legitimálja az üzleti életben az egymás rovására folyó versengést, de a második világháborúban a nácik tetteit szintén a „legrátermettebbek” előjogaiba vetett hit igazolta. „A piac gondoskodik az elosztásról” nézet szerint alapján a puszta részvételünkkel a környezetünk javát is szolgáljuk, pedig – ezzel szemben – már-már közhely, hogy igazságos verseny csak szabályozott körülmények között létezik, mert a piac önmagában igazságtalanul osztja el a javakat. Ez a vagyon globális elosztásában tűnik ki a legjobban: a leggazdagabb 20 százalék jövedelme 90-szer akkora, mint amennyit a legszegényebb 20 százalék keres. A negyedik társadalmi hiedelem a konzumerizmus; a gazdaság tudatosan támogatja e modern mítoszt, amely az emberi értékeket az anyagi javakkal állítja párhuzamba, és egyben feszített túlfogyasztáshoz, az erőforrások túlhasználatához vezet. Végül szólt a kultúránkat továbbra is átható militarizmusról, amely egy idejétmúlt – a 17. században Thomas Hobbes által még erősen megideologizált – világképből táplálkozik. „A klasszikus idők Rómájához hasonlóan jelenleg az USA képviseli a globális hatalmat, de Róma erejétől eltérően ez a hatalom nem politikai, hanem gazdasági természetű. Fenntartásához nem fegyveres erőkre, hanem az ország jelentős emberi, pénzügyi és természeti erőforrásainak megfelelő kiaknázására van szükség” – állítja László Ervin.

G. L. – El. E. – B. Á.