A XX. század elején szinte vallássá vált (természet)tudomány és tudományosság szerepét napjainkban új vallás veszi át. Az új gazdaság egyfajta anyaszentegyházként magába fogadja a befektetők és fogyasztók – a hívők – hiedelmeit, amelyeket a pénzmozgás, tőkeáramlás jelenít meg. Hiszen a tranzakciók, részvényvásárlások, befektetések a tudat függvényei: bizalomból, meggyőződésből erednek, nem minden esetben nyugszanak racionális alapokon; a szárnyaló pénzpiaci trend vonzása érzelmi, irracionális árnyalatokkal színezett.

A dotkom vallás jó értelemben vett „e világi” vallás, amelyet az a törekvés hajt, hogy az „itteni” emberi életet optimalizálja, hogy az új technológiákkal itt és most teljesedjünk ki, működtető ideája pedig az új technológiai eszközökbe vetett hit. S miután a tudásalapú társadalomban az információ birtoklása és áramlása szabja meg a piaci szereplők pozícióját és működését, az áruk jelentős részét a hozzáadott érték teszi ki; egy „velejéig” gnosztikus (tudásalapú) korszellem ölt arcot.

A világháló alapvető tulajdonsága, a virtualitás erős hasonlóságot mutat a vallás központi magjával: a transzcendens tartalommal. De az internet nem anyagon túli világ, csupán emberi aggyal kiötlött anyagtalanabb élettér. Kommunikációs közvetítő közeg, amely azért feszegeti materialista viszonyokhoz szokott tudatunk határait. A mély meditációban, módosult tudatállapotban, halál közeli élményekben tapasztalt valóságot ülteti át nappali életünkbe: események egyidejű sokaságát ömleszti tudatunkba, felgyorsultan kiáramló hatások és visszacsatolások, tértől független kommunikáció jellemzik.

A világháló jó és rossz forrása egyaránt lehet, ahogyan eszközként is működhet pozitív vagy negatív célok beteljesítésére. Erősödhet általa fény és sötétség, eszköz lehet önmagunk és mások megértésére, de mások megbántására is. Szolgálhat a „tiszta szívűek” és a rossznak hódolók (hackerek, vírusgyártók és -terjesztők) terepéül. Növelheti a megosztottságot az internet-hozzáféréssel rendelkezők és a hozzá nem értő lemaradók között, sőt a benne otthonosan mozgó „netizenek” (világhálópolgárok) között is konfliktusokat teremt, de éppúgy megteremtheti az egységet („ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”), s így kialakulhat belőle az „egység a sokszínűségben” igazságát tükröző on-line világ. Az internet demokratizálja az információáramlást („az igazság szabadokká tesz benneteket”), elősegítheti a megértés és megismerés folyamatát. De számtalan csapdát is rejt: éppen gyorsaságával, a lassú, tényszerűsítő kontroll megszűnésével mosódik el a hír és álhír közötti határvonal.

„A vallás nem a templomokban vagy a kolostorokban található, hanem az ember szívében kell lennie… Meglehet, egyszer majd le kell rombolnunk a templomokat és a kolostorokat ahhoz, hogy a vallást megmentsük”, mondja Őszentsége a XIV. Dalai Láma. Az új gazdaságot övező, már-már vallásos lelki klíma sem a számítógépekben és a dotkom cégekben található. Jóval inkább az emberi szív azon reményében, hogy az új eszközök és gazdasági mechanizmusok több és jobb lehetőséget, újfajta életformákat nyújtanak az emberi kiteljesedésre. De ahogyan az egyház a maga túlintézményesült módján sok esetben megfojtja a hitet, úgy az új gazdaság dogmatizálódása és egyoldalú túlértékelése is alááshatja e reményt.

Ne essünk csöbörből vödörbe: egyházból e-gyházba. Figyelmezzetek! Vigyázzatok!, szól folyton az intés az evangéliumokban, Krisztus szájából. „Ne csinálj magadnak faragott képet.” Korszerűen: ne csodáld az új gazdaságot önmagáért, inkább értékeld az általa nyújtott lehetőségek nagyszerűségéért! Ne imádd az internetet önmagát, inkább az általa létrejövő pozitív eredményekért becsüld! Az internet lényege kizárólag az, hogy mi, emberek mit profitálunk belőle: hogyan válunk teljesebbé, tehetünk többé másokat is általa.

Akár elutasítjuk az ember felett álló univerzális energiák, lények, szellemek létezését, akár nem, érdemes eljátszani a gondolattal: ha valamely kozmikus erő azzal szembesít halálunk után, mit kezdtünk az evangéliumi példabeszédben szereplő tíz tálentummal, elkótyavetyéltük, vagy megsokszoroztuk-e, jó lenne, ha a jelenkor embere azt a választ adhatná: a világháló révén jó lehetőség, hatékony eszköz volt a kezemben, és jóra fordítottam, értelmes módon, emberhez méltón használtam.
A lehetőség a kezünkben van. A világháló sorsa és sorsunk rajtunk múlik.