Ma még az sem általános, hogy bizonyos formanyomtatványokat tölthessenek le a polgárok, amelyeket kitöltve maguk vinnének be a polgármesteri hivatalba, a hatósághoz, hogy aztán klasszikus módon intézzék tovább ügyeiket. Az on-line pedig egyáltalán nem valósult meg: nem lehet otthon, gépen kitölteni, és visszaküldeni a nyomtatványokat.

Teleházi ügyintézés

A Tolna megyei tenyérnyi zsákfalu teleházának megszervezője, működtetője és mindentudója Donáth Jordánka. A nagyszékelyi lelkész minden lehetséges pályázatot megkeres, s ha a falu is akarja, benevez rájuk, támogatásokat, hasznosítható forrásokat szerez a helybélieknek. A legtöbbször csak ügyintézésről van szó; ha egy-egy formanyomtatványt már le lehet tölteni, akkor azért már nem kell bemenni a városba, a polgármesteri hivatalba. Donáth Jordánka maga mellé ülteti a falubéli bácsit, nénit, s közös erővel kitöltik a papírt. S ha megy valamilyen jármű a városba, akkor – ha elég, csak az iratot, ha nem elég, magát a kérelmezőt is – beküldik a „hivatalba”.

A gyakorlat szerint, ha valaki már kapott segítséget a teleháztól, akkor annak a szomszédja is be mer oda menni, és megkéri a lelkészt: nekem is csináljon olyat a gépen, mint a szomszédnak…

Lehetőség és valóság

Optimista értékelés jelent meg a minap arról, hogy 12 hónap alatt 156 önkormányzat választotta a MatávCom Kft., a Hewlett-Packard Magyarország Kft. és a Geoview Systems Kft. által alkotott konzorcium G2 Unix alapú portálrendszerét. Az információ kibocsátói azt is hozzátették, hogy ez 1-1,3 millió embert és 10-12 ezer vállalkozást érint közvetlenül.

Vajon van-e ellentmondás a két példa között?

A MatávCom Kft. marketingvezetője, Horváth Ákos szerint még nem alakulhatott ki számottevő igény önkormányzati környezetben sem az elektronikus ügyintézésre, szolgáltatásra. Ugyanis még mindig alacsony az interneteléréssel rendelkező háztartások száma, s kevesen tudják, hogy az elektronikus ügyintézésnek adottak lehetnek a lehetőségei a már meglévő eszközök segítségével is. A továbblépés akadálya az is, hogy ma még eléggé bizalmatlan mindkét oldal: a lakosság tart attól, hogy személyes adatokat küldjön el interneten, a kormányzati, önkormányzati oldal is bizalmatlan, hogy valóban az küldi-e be az adatokat, akinek az ügyét intézni kell.

Statikus állapot

A pályázati lehetőségek révén most már számos helyhatóság rendelkezik portállal. Ezek felépítése persze nem lehetett más, mint javaslat: a tartalomhoz szabad kezet kaptak a helyhatóságok.

Az első lépcsőig – a portálig – voltaképpen már eljutottak az önkormányzatok. A továbbiak még váratnak magukra, a statikus állapottól nehezen, lassan haladnak tovább. Azaz: visszaértünk az „alapokhoz”, a kialakulatlan igényekhez, a szerény számítástechnikai kultúrához, a kölcsönös bizalmatlansághoz.

Ha a polgár e-mailezik…

Vajon milyen választ kaphat egy egyszerű polgár, ha e-mailben keresi meg az önkormányzatot? Kipróbáltuk. Nyolcvan, találomra kiválasztott önkormányzatnak küldtünk elektronikus levelet, amelyben arról érdeklődtünk: ha lakást vennénk az illető településen, és azt kiadnánk, vajon milyen adóra kellene számítanunk?

A 80-ból 61 önkormányzatnak az [email protected] séma alapján küldtük el a levelet. (Tudatosan kerültük a [email protected] formulát, mert úgy gondoljuk, hogy információt nem a titkárságon kellene kérni.) A maradék 19-nek - megyénként egy-egy közepes nagyságú várost választva - célzottan küldtünk levelet: az e-mail címeket a Belügyminisztérium honlapjáról, az önkormányzati címtárból vettük. Ennek ellenére 7 cím hamis volt, hibajelentés jött vissza.

Az eredmények elgondolkodtatók.

Az infocímre találomra küldött 61 levélből 35 visszaérkezett azzal, hogy ilyen postafióknév nem létezik; 25 célba talált, ezt többnyire visszaigazolás is megerősítette. A 25-ből 6 (!) önkormányzat válaszolt e-mailben, és adott több-kevesebb felvilágosítást; 4 esetben mellékelték a megfelelő adószabályozást, illetve -bevallást is, Word dokumentumban. (Természetesen a bevallást ki kell nyomtatni, kézzel kell kitölteni, és papíron aláírva kell bevinni.)

A címlistáról megcímzett 19 e-mail közül már másnap érkezett egy válasz: egy város postacímet kért, mert az adózási anyagokat csak papíron, postán tudják elküldeni. Egy újabb nap múlva érdekes levelet kaptunk egy másik városból, amelyben tájékoztattak, hogy minden információ megtalálható a honlapon, de azt valószínűleg nem fogjuk elérni, mert a honlap átalakítás alatt van. Ha kérjük, a tájékoztatást elküldik faxon vagy postán is.

Néhány napon belül érkezett még 6 válasz. Ebből háromban postacímet kértek, hogy eljuttassák a szükséges papírokat, a többiek elektronikus formában küldték meg a rendeleteket, illetve a település honlapjára irányítottak.

Összességében tehát 80-ból 14 választ kaptunk - de ezeknek több mint a fele visszairányított minket a hagyományos, papírformára. Vagyis körülbelül 6 százalékban sikerült elérni az elektronikus felvilágosítást.

Ahogyan Shakespeare írta: a többi néma csend.

[email protected]

A főpolgármesternek saját e-mail címe van. A kukactól jobbra lévő rész generális, készen kapta a főpolgármesteri hivataltól, a bal oldali az övé – lehetne. Az egy nap késéssel visszaigazolt, két nap késéssel észrevehetően más által megválaszolt levélből kitetszett: az íróasztala mögötti monitor, alatta a PC-vel, nem több, mint szobadísz. A polgármester interneten – ha rajta múlik - elérhetetlen. És ezzel nincs egyedül a szakmájában.

A titkarsag@, az info@, a polgarmester@, az onkormanyzat@ nem arra való, hogy zavarni lehessen a helybéli legfőbb választott tisztségviselőt. A foepitesz@, az adougy@, a szoco@, a muszaki@ is általában olyan, mint a feneketlen zsák – kívülről rendszerint semmit sem ér, ha nem nevesített címre megy a levél. Ám valóban ügyintézni csak személyesen bevitt, iktatott, ügyfélszolgálati ablaknál félfogadási időben beadott, aláírt formanyomtatvánnyal lehet.

A „küldje el faxon” jelszavú engedmény már igazán nagy szó. És könnyebbség az ügyfélnek – ha van fax a keze ügyében.

Ismerünk olyan polgárt – egyet –, aki a főváros legkisebb kerületében a helyhatóságnál egy elszúrt súlyadóügyet tudott korrigáltatni. Pontosabban elérni, hogy bemehessen a polgármesteri hivatalba, földi halandó létére fel az emeletre - egy fax eredményeképpen. Pedig e-maillel kezdte. Aztán az e-mailt elküldte faxon; no, az már olyan „papír” volt, amit „kezelni” tudott a polgármester titkársága. Így szerzett kegyet és jogot, hogy fellépcsőzhessen a súlyadók irodájába. Meglepődni. Ugyanis a számítógép ott volt az ügyintéző asztalán, s még az is kiderült, hogy az irattári jellegű „papírokat” percek alatt felhívta a képernyőre, az eltévesztett adatot nyomban javította, majd egy megbocsátást kérő, szokatlanul emberi mosollyal az ügyfelet útjára engedte. Emberünk az ajtóból visszakérdezett: van itt minden, miért nem kommunikálhattunk e-mail segítségével? A mosoly elveszett az ügyintéző arcáról: „Kérem, mi nem használhatjuk az internetet, így aztán e-mail címünk sincs.”

A kérdés már csak az, hogy az állam milliárdos önkormányzati informatikai programja keretében telepített rendszereken mikor tűnne fel a titkarsag@, info@, polgarmester@, onkormanyzat@ gazdáinak, ha a ravasz rendszergazdák a kukactól balra eső részt némiképp átkeresztelnék? Mondjuk így: analfabeta@, balfek@, magatehetetlen@, miafenenekszavaztamra@?

Szinte semmikor, hiszen a polgarmester@, a titkarsag@, az onkormanyzat@ mögött ma még csak véletlenszerűen van ember: polgármester, elektronikus ügyintézésre is kapható hivatalnok.