Bukott mítoszoknak nevezi az idejétmúlt ideológiákat László Ervin a Harmadik évezred, veszélyek és kihívások című könyvében. Ilyen bukott mítosznak tartja a hierarchikus rendet, az egyének és a nemzetek különállását s a folyamatok visszafordíthatóságában való hitet. A világ változásai, úgy tűnik, e vélemény helytállóságát igazolják vissza.

*

„A rendet csak törvényekkel és szabályokkal lehet fenntartani, ehhez parancsok láncolatára van szükség, amelyeket mindenki elismer és elfogad. Néhány vezető (…) fogalmazza meg a szabályokat (…), mindenki más köteles alávetni magát a szabályoknak.” Ez a hierarchikus rend „mítoszának” leírása. Nos, az internet – korunk jelképe, az információs forradalom zászlóshajója, az új gazdaság legfontosabb építőköve – valóban lerombolja az egymásra épülő szintek mítoszát: a világháló maga az egymásmellettiség technikája. (Létrejöttét is ennek az elvnek köszönheti: a 60-as évek végén az USA-ban, egy esetleges szovjet atomtámadástól tartva, olyan információs rendszert akartak létrehozni, amelynek nincs központja, tehát ha bárhol is sérül, akkor is tovább működik.) Az egymásmellettiség elve mint technikai sajátosság aztán a tartalomra is erőteljesen hatott és hat a mai napig. A leghétköznapibb módon bizonyságot lehet erről szerezni. Elég csak benézni valamelyik on-line újság fórum rovatába, ahol egymással vitatkoznak az olvasók: nyoma nincs a tekintélyelvűségnek, illetve tekintélye annak van, aki érvelni tud.

Az internet – a hálózatok hálózata – olyan rendszer, amelynek nincs középpontja, vezetője, meghatározója. Alig tíz év alatt behálózta a fejlett társadalmakat, ma már szinte nincs a civil, a gazdasági és a kulturális életnek olyan területe, ahová ne jutott volna el. Az internet technika, eszköz, amely használóját is alakítja, forma, amely új tartalmakat hív életre, behálózza az emberi gondolkodást, óráról órára gyarapodva, terjeszkedve alakítja a társadalmat, sőt önmagát is megállíthatatlanul. A szellem kiszabadult a palackból. Hogy jó vagy rossz szellemmel van-e dolgunk, azt – remélhetőleg – mi döntjük el.

*

Rapolyi László médiafilozófus hívta fel a figyelmet az internet egy másik, hierarchiaellenes vonatkozásra, jelesül a tudáshoz jutás lehetőségének megsokszorozódására. Rapolyi egyenesen a „tudás reformációjáról” beszél, párhuzamot vonva a XVI. és a XX. századi ember között. „A reformációnak az volt az egyik célja – fejtegette egy nemrégiben tartott konferencián –, hogy Isten és ember között egy közvetlen viszonyt létesítsen, és megpróbálta korlátozni az egyházi intézményrendszer befolyását. Ennek a folyamatnak a végbemenetelét a könyvnyomtatás tette lehetővé, mert a Bibliát ki lehetett nyomtatni, és oda lehetett adni az embereknek, tehát mindenki személyesen tudta értelmezni Isten igéjét, és személyesen tudott viszonyulni ehhez a mondanivalóhoz. Most hasonló helyzetben vagyunk (…). Az internetkultúrát előállítók és használók olyan helyzetet teremtenek, hogy az egyes egyén, az egyes ember az igazsághoz, a tudáshoz közvetlen viszonyt tud kialakítani. Körülbelül ugyanabban a helyzetben érezheti magát most a tudásra törekvő ember, mint a középkor végén élő ember, aki megpróbált Istennel közvetlen viszonyt kialakítani. A tudás intézményrendszerei elveszítik a jelentőségüket.”

A hasonlat azért is találó, mert komplex társadalmi helyzetet modellez: a Hit visszavételének igénye találkozott egy új technika, a könyvnyomtatás feltalálásával –kicsit naivul mondhatnánk, jókor jött – s most az internet, amely jelentőségét és lehetőségeit tekintve hasonló horderejű, és éppoly jókor kínálta fel magát az amúgy is tabukat, tekintélyelvűséget döntögető emberiségnek.

*

S álljon itt példaként a konkrét valóság egy szelete, az üzleti élet sűrűjéből.
A Hewlett-Packard – az USA tizenharmadik legnagyobb, a számítógépgyártók között a második legnagyobb cég, egyévi árbevétele meghaladja Magyarország ez évi tervezett nemzeti össztermékét – újonnan megválasztott vezérigazgatója, Cara Carleton S. Fiorina nyilatkozta a Népszabadságnak augusztus végén: „Ebben a gyorsan változó világban szerintem az invenció a legfőbb erény, ami nagyfokú mozgásszabadságot feltételez. A vezető feladata pedig, hogy ehhez a kreativitást követelő folyamathoz a kereteket megteremtse.”

A kígyó ismét a saját farkába harap, hisz az információtechnológia (IT) egyik éllovas cégének vezetői hitvallása mélységesen harmonizál az internet szellemiségével. S ez a vállalatvezetési szellem egyre kevésbé számít kivételnek.

*

„Valamennyien különálló egyének vagyunk, saját bőrünkbe zárva, csakis saját érdekeinknek igyekszünk érvényt szerezni, mindenki csak magára számíthat” – definiálja az egyén különállásának összedőlni látszó mítoszát László Ervin.

Az információs forradalom – lehetőségeit tekintve – eleven cáfolata ennek a mítosznak. A mobiltelefon, az internet – de még a hagyományos telefon, rádió, televízió is – akarva-akaratlan bekapcsolják az egyedet a világ információs rendszerébe. Igaz, ez a „bekapcsoltság” nem azonos a valahova tartozás érzetével, valóságával.

Az internet azonban – társaival ellentétben vagy azokhoz képest – nemcsak összekapcsolni képes az egyes „elemeket”, hanem képes közösségek teremtésére is: a virtuális térben közösségek, baráti társaságok sokaságát találjuk. Azaz, nem csak ott. Hisz – és ez nagyon fontos elem – a virtuális valóság sok esetben kézzelfogható valósággá alakul, az elsőként interneten találkozók – ha kedvük úgy hozza – a valós életben is találkoznak, kávéházakban, kirándulásokon, bulikon. Elég egy kattintás, és ezernyi címre érkezik meg az értesítés egy akcióról, lett légyen az környezetvédelmi tüntetés, kerékpáros találkozó vagy bogárhátúak hétvégéje. Több tucat szervezetnek, társaságnak lehetek az interneten keresztül tagja vagy akár szervezője, viták sokaságában fejthetem ki véleményemet otthonról, egy karosszékből, számítanak rám – ha valaki két-három napig nem tűnik fel virtuális törzsasztalánál, már hiányolják –, és számíthatok rájuk. (A chatről szóló írásunk lapunk 90. oldalán olvasható.)

*

És akkor még szót sem ejtettünk a távmunka és a távoktatás adta kapcsolódási lehetőségekről, amelyek révén – ismét egy rendszer részeként, egy technikát használva – válhat valaki egy csoport, közösség részesévé.

Gondoljuk csak meg, hogy akár e két utóbbi lehetőség milyen távlatokat nyit meg a családi élet, a gyereknevelés szempontjából! Az idejét bárki szabadon, maga oszthatja be, és lehetőségek sokaságai között választhat, válogathat. Hisz – az internet révén – közömbössé válik, hogy a világ mely pontjáról tanul valaki, vagy hová dolgozik.
Mindez újfajta mentalitást is feltételez, amelynek alapja a bizalom és az együttműködési készség.

*

Az új forma új tartalmat, új minőséget hív életre.
A gazdaságban is kezd megjelenni – a vetélkedés, az egymás totális legyőzésére törekvés mellett – az együttműködés, a kölcsönösség, sőt a felelősség elve. S ez megint az oda-vissza hatás eredményeként alakul így: nem utolsósorban az internet adta lehetőségeknek köszönhetően kialakulóban van egy társadalmi kontroll, ami többek között azt jelenti, hogy a társadalmilag (például ökológiailag) káros tevékenységet folytató vállalatokat fogyasztói szempontból diszkriminálják.

„Meggyőződésem – mondta a Hewlett-Packard vezérigazgató-nője a már idézett interjúban –, hogy egy társadalmilag felelőtlen vállalat hosszú távon nem lehet sikeres. Túl sok ember életét befolyásoljuk, és ha nem teremtjük, hanem romboljuk az értékeket, akkor a vevők is elfordulnak tőlünk.”
A kívülállás, különállás – legyen szó egyénről, vállalatról, államról – az információs forradalom korában egyet jelent a leszakadás, a szegregáció állapotával. Hosszú távon mindenképpen.

*

Az információ mindig is hatalom volt, ma sokkal inkább az, mint valaha. Minél értékesebb információk birtokába jutok és minél gyorsabban, minél több és jobb hálózat tagja vagyok, annál jobbak az életesélyeim – mondja Sükösd Miklós, a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója, az Internet Hungary társelnöke. Így alakul át a kulturális tőke gazdasági, kapcsolati, humán tőkévé.
Az információs technika megsokszorozza az ember lehetőségeit, már persze azokét, akik rendelkeznek ezzel a lehetőséggel és azzal a technikai tudással, ami működtetésükhöz szükséges. Az új technika önmagában nem oldja meg a társadalmi konfliktusokat, egyenlőtlenségeket, a pakliban éppúgy benne van Athén, mint Orwell – vázolta fel Z. Karvalics László, a BME UNESCO Információs Társadalom és Trendkutató Központ vezetője a lehetséges szélsőségeket egy-két éve megjelent könyvében.

Hogy mi ellenőrizzük a hatalmat vagy a hatalom minket, az internet korában rendkívül fontos és aktuális kérdéssé vált. Az viszont nem kérdés már, hanem tény, hogy az új gazdaság, az információs forradalom gyökerestül forgatja át eddigi, megszokottnak mondható életünket.

Egy roppant kihívás alanyai-tárgyai vagyunk. György Péter a Digitális éden című könyvében így fogalmaz: „Radikális globalitáson nem kevesebbet értek, mint azt a gazdasági környezetet, amely a legkülönbözőbb hálózatok révén alakul-alakult ki, s amely olyan intellektuális-pénzügyi-technológiai hatalmat jelent, amilyennek a jelentkezésére a modern kapitalizmus kialakulása óta nem volt példa.”