Ha azE-Magyarország, e-kormányzat konferenciának – amelyet a Piac és Profit szervezett a Cisco Systems kiemelt támogatásával – az volt acélja, hogy tapasztalatot, tudást és szándékot cseréljenek egymással az állami döntéshozók, az önkormányzatok és az üzleti szektor, akkor ezt sikerült elérni. Ha a konferencia célja az volt, hogy felrázzon, vitát generáljon, akkor ezt is sikerült elérni. Ám a vitában megdönthetetlen igazságok nem mondattak ki, mert ilyenek természetesen nincsenek.

De kinek szólnak vajon azok a közösen megfogalmazott ajánlások, amelyek tartalma a konferencia vitáin kristályosodott ki? Az informatikai miniszternek vagy a miniszterelnöki hivatal illetékes államtitkárának? A kormánynak? A miniszterelnöknek? És vajon meghallják-e? A fő üzenet mindenesetre az, hogy legyen végre „rendszergazdája” a magyarországi e-demokrácia – illetve ehhez első lépésként az e-kormányzat – megvalósításának. Legyen végre egy olyan, megfelelő döntési jogkörrel felhatalmazott intézmény, amely a különböző területeken már megkezdett programokat – mert szép számmal vannak ilyenek – összefogja, és egy stratégia mentén alakítja.

Tehát legyen egy, a társadalom széles szakmai közvéleménye által támogatott kormányzati informatikai stratégia.

Központi teendők

Hazugság lenne persze azt állítani, hogy a kormánynak nincs elképzelése, vagy nincs még olyan hivatal, intézmény, amely felismerte volna, hogy Magyarországnak élnie kell az információs technológia formálta, tudásalapú gazdaság és társadalom lehetőségeivel. Van, sőt több is van, amelyeknek képviselői, vezetői mind-mind előadóink voltak a konferencián. Arról meg végképp nem érdemes vitát nyitni, hogy van-e tudásalapú társadalom, vagy ha úgy tetszik, új gazdaság. Hiszen Balatonaligán e két nap alatt negyvenhat, igen tartalmas előadásból állt össze a kép arról, hogy miként változik meg az életünk, sőt miként változott már meg az informatikai eszközök elterjedése következtében.

Az előadók és a mintegy négyszáz fős hallgatóság – köztük az önkormányzatok nagy számban megjelent képviselői, a tudományos műhelyek és az üzleti szektorban tevékenykedő szakemberek – együtt jutott arra a következtetésre, hogy a kormányzati teendőknek igen széles kört kell felölelniük. E körbe tartozik az információs technológia (IT) és az informatikai kultúra elterjesztésének állami támogatásától az infrastruktúra kiépítésén át – ad abszurdum – akár eme infrastruktúra ingyenes biztosításáig sok minden, s hogy a kormányportáloknak mint szolgáltatóknak érdemi segítséget kell nyújtaniuk állampolgároknak és vállalkozóknak egyaránt ügyeik intézésében, no és az eligazodásban. Igaz, mindez az EU-csatlakozással egyidejűleg csöppet sem látszik könnyű feladatnak!

Az e-demokrácia terjedésének Magyarországon három fő akadálya van. Ebből csak az egyik a még mindig drága internetelérés, illetve a számítógépekkel való ellátottság relatíve alacsony mértéke.

A másik legalább ilyen súlyú probléma, hogy kevés a magyar nyelven hozzáférhető valódi tartalom a világhálón, amit elsősorban az államnak kellene biztosítania, hiszen nála vannak meg az adatok és információk.

A harmadik a digitális írástudás lassú elterjesztése, tehát az oktatás hiányosságai. Ez utóbbi tagadhatatlanul fontos, ám pusztán a felhasználó szempontjából nem szabad misztifikálni, hiszen egy jól megírt program olyan egyszerűvé teszi a számítógépek kezelését, hogy az alkalmazónak elég annyit tudnia, mikor, melyik gombot nyomja meg.

Portálokból lapcsalád

Az információs társadalom fejlesztéséhez szükséges előtanulmányok már októberre elkészültek, és ezekre alapozva decemberben kerül a kormány elé maga a stratégia, ami része lesz a nemzeti fejlesztési tervnek (NFT) – mondta Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter.

Miután az NFT hosszú évtizedekre megszabja, hogy mihez kapunk majd támogatást az uniós kasszából, a stratégia nemcsak az irányt szabja meg, hanem az informatikai fejlesztések forrásait is behatárolja. A miniszter két konkrétumot emelt ki: az új belépők és a kisfelhasználók számára indított kedvezményes internet-hozzáférést nyújtó programot és a tizenkétezer pedagógus számára biztosított otthoni hozzáférést. Ezek persze igen fontosak és kedvezőek, ám az e-demokrácia kialakulásának lényegét tekintve részletkérdések, hiszen a rendszer egészét tekintve hatékonyságuk attól függ, hogy milyen más kormányzati döntések kísérik őket.

További konkrétum, hogy a kormányzati portál hamarosan „lapcsaláddá” alakul át. Két fő portál lesz – erről többek között Baja Ferenc a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) államtitkára, valamint a projektért felelős Danka Attila, a Kopint-Datorg Rt. igazgatója és Bódi Antal, a kormányzati portál stratégiai igazgatója beszélt.

A jelenlegi www.ekormanyzat.hu domainnév alatt egy közigazgatási szakportál segíti az informálódást, és itt lesz lehetőség e-ügyintézésre. A létrejövő e-magyarország.hu viszont a szélesebb közönséghez szól, ahol a vitafórumon valós személyek névvel vállalt véleményére reagálnak majd kormányzati szakértők, illetve ez az oldal marketingfunkciókat is be fog tölteni az ország hírnevének jobbítása érdekében. A két főportálhoz mintegy ezer-ezerkétszáz speciális honlap – például a közbeszerzésekre – csatlakozik majd.

Nem csak honlap és szolgáltatás

Ebbe a rendszerbe illeszkednek majd bele a működő minisztériumi, adóhivatali, vámügyi, földhivatali stb. honlapok és az ezeken keresztül már ma is elérhető, majd a jövőben elérhetővé váló szolgáltatások. Mindezekről olyan kitűnő előadók számoltak be, mint Szanyi Tibor földművelésügyi államtitkár, Gérnyi Gábor, a gazdasági minisztérium főosztályvezetője, Majsai Sándor Gábor, az oktatási tárca miniszteri biztosa, Suhajda Attila, az informatikai minisztérium helyettes államtitkára, Kovácsics Iván az országos vámparancsnok helyettese, Futó Iván az APEH elnök-helyettese és Strézs Erik, a Pest Megyei Illetékhivatal osztályvezetője. Érdi-Krausz Gábor, az Oki Systems ügyvezető igazgatója az üzemeltetési költségek aspektusából közelített a témához. Úgy vélte, a beruházást és az üzemeltetést együtt célszerű megtervezni.

Az önkormányzati területen általános stratégiára van szükség, hangsúlyozta előadásában Molnár Gyula, az országgyűlés informatikai és távközlési bizottságának alelnöke, a főváros XI. kerületének polgármestere. E stratégia első lépése egy központi felület létrehozása – ez lesz a két kormányzati főportál –, amelyhez az önkormányzatok csatlakozni tudnak. A naprakész információk még ennél is fontosabbak.

Az e-kormányzat és különösen az e-önkormányzat nem csak honlapokat és azokon elérhető információkat és szolgáltatásokat jelent – hangsúlyozta több hozzászóló, köztük Meleghegyi Tamás József, a KFKI Számítástechnikai Rt. igazgatója –, hanem első lépésben a hivatalok és intézmények belső működésének átszervezését és informatikai alapokra helyezését, az iktatástól a pénzügyi rendszereken át a humán- és bérgazdálkodáson át a költségvetés készítéséig. Az uniós belépés miatt pedig kiemelt feladat a regionális együttműködés, az egységes riportok statisztikai feltételeinek a kialakítása, az egységes adatbázis, analitika, főkönyv és a vagyonkataszter nyilvántartási rendszerének az összhangba hozása.

E-világi csoportok

A magyarországi e-kormányzat kiépítésekor nem kell mindent magunknak felfedeznünk, hiszen a világ számos országában találhatunk működő rendszereket.

Bár az e-kormányzatok fejlődése lassabb, mint az üzleti szférában az elektronikus megoldásoké, de szinte mindenütt felismerték már a célját. Nevezetesen, hogy dinamikus kapcsolatot hoz létre a kormányzat és az állampolgárok között, ez utóbbiakat aktívan bevonva az irányításba. Egy tíz országban készült felmérés erősíti ezt meg, amit az aligai konferencián Kenesei János, az Accenture üzletágvezetője ismertetett. Az e-kormányzat fejlettsége szempontjából pedig négy csoportba sorolta a világ országait Bogóné Jehoda Rozália, a Kopint-Datorg Rt. koordinációs igazgatója. Az elsőbe az USA került, ahonnan a folyamat elindult, valamint Ausztrália, Kanada és Norvégia. A következő nagy csoportba tartozik Finnország, Svédország, Dánia, ahol az ottani IT-óriások sürgették a fejlesztéseket, mintegy piacot generálva maguknak. Őket fél–egy éves „késéssel” követték a japánok, valamint Szingapúr és Tajvan. A negyedik csoport azoké, ahol egy átfogó stratégia jegyében igen rövid idő alatt valósították meg azt a kormányok, mint Angliában, Írországban és, amit kevesen tudnak, Malajziában és Chilében.

Uniós megoldások

Az Európai Unió direktívákat ad az e-kormányzat, illetve az e-demokrácia megvalósításához, ám a konkrét megvalósulás tagállamonként más és más. Ami közös, hogy kötelező az egyéni eredményeket mások számára is hozzáférhetővé tenni, továbbá hogy egy monitoringrendszer folyamatosan vizsgálja húszféle kormányzati tevékenység e-megoldásait: mérik az állampolgároknak és az üzleti szférának nyújtott állami szolgáltatásokat (például az adóbevallás, a gépjármű-regisztráció, illetve társadalombiztosítás, adó, cégbejegyzés, vám stb. területén).

Az e-kormányzat fejlettsége szerint négy fokozat különböztethető meg: az első, amikor az információ elérhető elektronikus úton; a második az interakció megjelenése (nyomtatványok letölthetők, majd hagyományosan kitöltve eljuttathatók a hatóságokhoz); következik a kétoldalú interakció (a nyomtatvány elektronikus úton kitölthető; és a cél a teljes körű on-line ügyintézés. Az uniós átlag ma a harmadik fokozatba lép át.

Egy független felmérés szerint e fokozatba sorolás alapján a legfejlettebb ország Írország, majd Svédország, Finnország következik, a sort Belgium, Hollandia és Luxemburg zárja. Ha viszont azt nézzük, milyen mértékben veszik igénybe az ott élők a már rendelkezésre álló e-ügyintézési lehetőséget, akkor Svédország a listavezető, és jóval előrébb kerül Luxemburg és Belgium, Írország pedig egészen hátul marad (ott már hozzászoktak a lakosok a lehetőséghez, ezért nem klikkelgetnek információkért a kormányzati portálokra, csak akkor, ha tényleg el akarnak intézni valamit). Az EU-tagjelölt országokban az e-kormányzat műszaki feltételeinek kiépítésében kisebb a lemaradás az uniós átlaghoz képest, mint a használhatóság szerint.

Ami az e-kormányzati megoldások típusait illeti: vannak portálmegoldások, van, ahol a helyi önkormányzatokkal kialakított on-line kapcsolat oldja meg a feladatot, és számos helyi „e-világ”-i kísérlet létezik.

Kinek mit jelent?


Kinek mit jelent az e-kormányzat, s milyen kitörési stratégiákat lát a jövőre nézve?– tette fel a kérdést a plenáris ülésen előadó Budafoki Róbert, a Cisco Systems Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. Az állampolgár gyors on-line ügyintézést szeretne egy helyről, és aktív részvételt vár el. A vállalkozások új lehetőségeket, új szolgáltatásokat remélnek. A kormányzat pedig újfajta kapcsolatteremtésre, hatékonyságnövelésre számít.

Az első kitörési pont az oktatás és az e-learning, az elektronikus tanulás lehetne. Jó példa erre Hollandia, ahol ily módon valósítják meg az élethosszig tanulási programot, vagy Norvégia, amely– a szakszervezetek, az állam és az üzleti élet közreműködésével – átképzési portált hozott létre állampolgárainak. A második kitörési lehetőség az elektronikus adózás és hasonló, az ügyintézést elektronikus úton megvalósító intézkedés lehetne, amely megtakarítást hoz. Finnország és Spanyolország élő példája az elektronizált központi adóigazgatóságnak, már csak a helyi irodák bekapcsolása maradt hátra. Idetartozó lehetőség a netes igazságszolgáltatás, például bevándorlási és bűnüldözési rendszerek létrehozása, amelyek távkihallgatást vagy videomegfigyelést alkalmaznak. A harmadik kitörési pont az általános széles sávú internet-hozzáférés biztosítása lenne a kormányzat számára; például Barcelonában már megoldották az állampolgárok széles sávú bekötését. A széles sávú internetesítés Magyarországon annyiba kerülne, mint 32 kilométer vasút vagy 24 kilométer autópálya, esetleg 7 kisebb repülőtér vagy 3 nagy híd megépítése.