- Sok a beteg, fáradt, energiahiányos, stresszes ember, pedig a mai felpörgetett világban sokkal több erő kell a helytálláshoz, mint valaha. Mi ennek az oka?

- Az a csoda, hogy élünk, s valamilyen szinten működünk. Élelmiszereinkben több a szintetikus anyag, mint a természetes; a földben termettek tápanyag-tartalma, amiből testünk feltöltené a készletét, a töredéke az eredetinek. Hiába esszük a zöldségeket, gyümölcsöket, tejtermékeket, amik elvileg fedeznék a tápanyagszükségletünket, szervezetünk nem kapja meg belőlük azt és annyit, amire és amennyire szüksége van; ráadásul a mérgekkel is meg kell küzdenie. A stresszes életmód pedig sokszorosan több tápanyagot használ el a szervezetből, mint a feszültségtől mentes. S nagyon is időszerű lenne elgondolkodnunk azon, hogy ma mégis miért csak napi 60 milligramm C-vitamint javasol az orvostudomány az embernek? Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője napi 1–3 grammot – vagyis 1000–3000 milligrammot – evett, amikor nem volt beteg; betegség esetén pedig akár 5–10 grammot is.

- Az emberek nem mernek mást tenni, mint amit az orvosaik engedélyeznek. Nagyon hisznek bennük, még akkor is, amikor tudományuk csődöt mond.

- Az orvoslás téves úton jár, mert nem a szervezet működéséből, bonyolultságából, harmóniája összetevőiből indul ki. A betegségipar futószalagján, a gyógyszeripar érdekeinek behódolva, orvosságokkal tömik az embereket, tovább mérgezve szervezetüket. Az okozatot kezelik az ok helyett, egyre katasztrofálisabb eredménytelenséggel. Az orvosok egyébként, véleményem szerint, szintén áldozatok, mert jóhiszeműen azt adják vissza betegeiknek, amit nekik tanítottak az egyetemen. Bármilyen hihetetlenül hangzik, a tankönyvek semmit nem tartalmaznak a betegségek megelőzéséről, csak a betegségek gyógyszeres kezeléséről beszélnek. A hivatalos gyógyítás, orvoslás „allopata”, vagyis a tünetek elfojtásával gyógyít. Nem a fájdalom okát szünteti meg, hanem fájdalmat csillapít. Nem az álmatlanság, feszültség okát kezeli, hanem altatót ír fel. Az érelmeszesedés okának megkeresése helyett eret cserél. Ugye, milyen értelmetlen? De ebbe most nem szeretnék belemenni, a könyvemben részletesen írok a téma e vetületéről is.

-Azt állítja könyvében – amelynek első 25 ezer példánya hamar elfogyott, s javított változatban most ismét megjelenik –, hogy a szervezetünket nem könnyű tönkretenni, mert az emberi test rendelkezik önmaga felépítésének, fenntartásának, kijavításának és megújításának képességével. Többségünknek mégis sikerül.

- Az emberi szervezet úgy van megalkotva, hogy átlagosan százhúsz évig kitart. Csodálatos önszabályozó képessége van, túlbiztosított öngyógyító, védekező, méregtelenítő rendszerrel. De tökéletes működéséhez vitaminokra, ásványi anyagokra, nyomelemekre van szüksége, mégpedig a megfelelő mennyiségben és egymással harmonikus arányokban. Ha hiányzik belőle az alapműködéséhez szükséges anyag, betegséggel, működési zavarokkal jelzi a pótlás igényét. Sok tudós és gyakorló orvos kimondta, bebizonyította: a betegségeket valaminek a hiánya okozza, s ezek pótlásával a megbomlott egyensúly helyreállítható. A hiánybetegség tényét számtalan tudományos kísérlet, valóságos gyógyítás igazolja. Szent-Györgyi Albert fogalmazott így: „A skorbut nem a hiány első tünete. A skorbut a szervezet végső összeomlásának jele, a halál előtti tünetegyüttes, és nagyon széles szakadék van a skorbut és az egészséges állapot között… Ha a nem megfelelő táplálkozás miatt valaki meghűl, és tüdőgyulladásban meghal, a diagnózis tüdőgyulladás lesz, nem helytelen táplálkozás, s az orvosa valószínűleg csak a tüdőgyulladást kezelte.” Tudjuk, hogy a skorbutot egyszerű C-vitamin-bevitellel gyógyítják. Sokan tudjuk már, mégsem megy át a köztudatba és a gyógyítási gyakorlatba, hogy a mikrotápanyagok - vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek - megfelelő mennyiségű bevitele a szervezetbe biztosítja az egészséget, a betegség megelőzését, sőt a megbetegedett szervezet gyógyulását is. Az egészség egyenlő a harmóniával, a test harmonikus működésével. A betegség a harmónia megbomlása. Számos civilizációt ismerünk, ahol nem ritka a száz évnél magasabb életkor, az emberek nem ismerik a betegségeket, rákos megbetegedések még elvétve sem fordulnak elő. Minden ez irányú kutatás egyértelműen a táplálkozásban, a mikrotápanyagokban gazdag élelmiszer-bevitelben találta meg a magyarázatot. Mi, civilizált emberek, mégis faljuk a szintetikus gyógyszereket, elhisszük az orvosoknak, hogy ez az egyetlen üdvözítő megoldás egyre súlyosabb bajainkra. Azután egyre betegebbek leszünk, még több gyógyszert szedünk, korán meghalunk. Ha nem, akkor súlyos betegségekkel tesszük élvezhetetlenné életünket.

- Nem csak a testi egészségen múlik teljesítőképességünk, harmóniánk.

- Természetesen a lelki egyensúlyi tényezők nagyon lényegesek. De most csak a testi funkciók teljes harmóniában tartásánál maradnék, mert nagyon kitágítanánk a témát. Csak annyit jegyzek meg, hogy egymással kölcsönhatásban működik a test és a lélek.

- Különböző indíttatású, célú, természetű embereknek eltérő lehet az életenergiája is. Mi a mérce?

– Vegyük például az üzletembereket, vállalkozókat. Valljuk be őszintén, szeretünk 14 órán át talpon lenni, pörögni, égni, teremteni, ideákat gyártani és megvalósítani. Kísérletekkel igazolt, hogy az ember képes négy órán át egyfolytában koncentrálni. Ezt vehetjük százszázalékos emberi teljesítménynek. Ha valaki csak két órán át tud összpontosítani, akkor 50 százalékos rokkant. A hivatalosan elfogadott koncentrációs időtartam maximum másfél óra. A B1-vitamin - tiamin - köztudottan az idegek olaja. Hiánya esetén dekoncentráltság, ingerlékenység, szétszórtság jelentkezik. Nagyon intenzív szellemi munka esetén egy-két óra alatt akár 100 milligramm is felhasználódhat belőle. Csak mellékesen jegyzem meg, a javasolt napi adag mégis 1–1,5 milligramm. A chipsek és édességek rohamosan elégetik a B1-vitamint. Az eredmény: fáradt, figyelemhiányos gyerek, akit elvisznek a szintén B-vitamin-hiányos pszichológushoz. Mindketten rokkantak, mert maximum 30-40 percig tudnak koncentrálni. A fáradt, indiszponált, koncentrációs zavarokkal küzdő üzletember állapotán elúszhat az üzlet. A gyorsaság, álló- és teherbíró képesség versenyben maradásunk, megélhetésünk alapkövetelménye. Sajnos, ahelyett, hogy felfelé vinnénk a mércét - négy-öt órai koncentrálóképesség eléréséhez -, lejjebb szállítjuk az átlagot, a rokkantak szintjére. Persze tudnunk kellene pontosan, mi a mérce, mik a stabil pontok, elfogadható állapotok. Mik az emberi test teljesítőképességének maximumpontjai.

- Fáradtság esetén kávét iszunk, stimuláljuk magunkat külső szerekkel, tovább mérgezve, gyengítve szervezetünket.

- A szervezet hihetetlen mennyiségű energia termelésére képes. Elegendő tápanyaggal ellátva soha nem lenne szüksége stimulálószerekre. A túlzott táplálékfelvétel - a zabálás - is a hiányra mutat. Nem kapjuk meg ételeinkből a szükséges mennyiségű és összetételű tápanyagokat, ezért túlesszük magunkat. A szintetikus anyagok, mérgek feldolgozása megterheli a szervezetünket, lelassul az anyagcserénk, külső eszközökkel kell felpörgetnünk, hogy közben teljesíteni is tudjunk.

- Régóta nem iszom tejet, mert a bolti dobozos tej felbontás után két héttel is iható még. Milyen tej az, ami még csak meg sem savanyodik? A tejföl a felbontás után hetekig eláll, maximum a penészgomba teszi élvezhetetlenné.

- A baktériumok okosabbak, mint mi. Nem is mennek bele abba az élelmiszerbe, ami számukra feldolgozhatatlan. Mi vajon fel tudjuk dolgozni? Tudjuk-e, hogy az átlagos emberi szervezetben 1-1,5 kilónyi baktérium, vírus, gomba van? Csendben élnek velünk. Egészséges sejtet ugyanis nem képesek lebetegíteni, egy tápanyaghiányosat viszont igen. A fertőzés csalhatatlanul jelzi, hogy legyengült az immunrendszerünk.

- Ezt azért már tudják az emberek, s ha influenzásak, kapkodják is a C-vitamint.

- De mennyit? A patikákban kapható, javasolt adag több százszorosát is be kell venni. Ilyenkor a szervezet olyan, mint egy száraz szivacs: teleszívja magát a szükséges anyagokkal, feltöltődik. Braun László amerikai-magyar kutatóorvos mérései szerint betegeknél előfordult, hogy egy nap 20 dekagramm C-vitamint is felszívott a szervezetük. Ennyire volt szükségük. Hamis adatok tömkelegét juttatták el az emberekhez a vitaminok túlzott szedésének veszélyességéről. Pedig tekintélyes orvosi szaklapokban publikált kutatások eredményei bizonyítják, hogy nem okoz semmi problémát a vitaminok nagy dózisú szedése. Például a köztudatban a túlzott C-vitamin-fogyasztás káros következményeként tartják számon a vesekövet. Egy orvoscsoport hat éven át 45 ezer embert vizsgált, napi 1500 milligramm C-vitamin-bevitel mellett. Kiderült, semmi befolyása nem volt a vesekövek képződésére, sőt csökkent e betegség kockázata is.

- Valóban nem adagolható túl a vitamin?

- Ha a növényeket beleállítjuk egy jó összetételű tápoldatba, csak annyit szívnak fel belőle, amennyire szükségük van. A szervezet is csak annyit használ fel, amennyit pótolnia kell, a többit kiüríti. Amit az orvostudomány vitamin-túladagolásnak nevez, az valójában valamelyik másik vitaminnak a hiánya. Az anyagcsere egymást követő lépések sorozata. Ha hiányzik a láncban a következő vitamin, akkor a folyamat nem tud végbemenni. A mikrotápanyagoknak egymással arányban kell lenniük. Ha ez megvan, lehetetlen túladagolásról beszélni.

-Lehet-e a vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket gyógyításra használni? Miért nem a táplálék-összetételre figyelve előzzük meg például az érelmeszesedést, a rákos megbetegedéseket?

-A mikrotápanyagok tökéletesen alkalmasak a betegségek kialakulásának kivédésére, a gyógyulásban pedig minimum gyorsító hatásúak, s esetek ezrei bizonyítják, hogy a test természetes öngyógyító képessége visszaáll általuk. Hogy miért nem tudjuk mindezt? Mert ez nem érdeke a gyógyszergyártóknak, és ellenérdekeltek benne a mennyiségi fogyasztásra berendezkedett élelmiszergyártók is, akik az emberi szervezetet mérgező anyagokkal teli táplálékot termelik. Tudjuk, megmértük, kimutattuk, hogy a gyógyszerek hatóanyagaiban tömegestől fordulnak elő súlyos betegségeket okozók. Ezekforgalmazását eleve meg kellene tiltani. Mégis engedélyezik. Minden csak lobbi és hatalom kérdése. Hivatalos adatok szerint az elhalálozási okok sorában a negyedik helyet foglalják el a gyógyszer-mellékhatások. Ez persze csak a kórházi kezelések során beazonosított és bejelentett eseteket figyelembe vevő adat. Mennyi lehet a valós szám?

- Ön szerint hogyan lehetünk egészségesek a mai világban, a természet megbomlott egyensúlyában és a mennyiségi fogyasztásra szoktatott kultúrákban?

- A civilizált világban minden egyes ember egyénileg dönthet az egészségéről, s megszüntetheti a „minőségi éhezését”. Egyszerűen csak pótolnia kell az élelmiszerekből hiányzó, a szervezetéből a stressz és a betegségek miatt rohamosan kiürülő vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, mégpedig megfelelő mennyiségben. A megfelelő mennyiség nem a hivatalosan kötelezővé tett adagolásban, hanem annak többszörösében található. Példák százait hozom fel a könyvemben arra, hogy a javasolt napi adagnak több tízszerese, esetleg százszorosa indítja be és erősíti fel a gyógyító hatást a civilizációnkat sújtó népbetegségek, akár a rák vagy a szív- és érrendszeri betegségek esetében is. Például napi 10 NE-s E-vitamin helyett 2000 NE-s adag gyógyító hatása igazolt az érrendszeri megbetegedésekre, a koszorúérre, a szívinfarktusra, az időskori memóriazavarokra, a tanulási képességre.