Sem az árak, sem pedig a bérek nem fognak azonnal látványosan megugrani. Losoncz Miklós, a GKI munkatársa szerint az első két-három évben a GDP növekedése gyorsul fel, hiszen először az alkalmazkodás költségei jelentkeznek, és csak később a gazdasági növekedést gyorsító pozitív hatások. Ezzel szemben Richard Ebling, a KPMG senior partnere úgy véli, hogy már önmagában a csatlakozás is két százalékponttal emeli a hazai bruttó össztermék növekedési ütemét. Ez utóbbit támasztja alá az EBRD legutóbbi jelentése is.

Ahogy a termelékenység, úgy a bérek

Bár az uniós jogszabályokat hazánk már átvette, a jogharmonizáció nem merül ki csupán a törvényhozásban. A megváltozó szabványok, műszaki, környezetvédelmi vagy éppen a minőségbiztosítási előírások a gyakorlatban a vállalatokra komoly költségekkel járó feladatokat is rónak. Mindez viszont a versenyképességet egyáltalában nem javítja, sőt!

A vállalatok büdzséjének egyik legjelentősebb eleme a bér- és járulékos költségek. Éppen ezért nem meglepő, hogy aggódva figyelték az előző kormányzat minimálbérre vonatkozó intézkedéseit, vagy a jelenlegi kabinet reálbér-növekedési előírásait.

Ma Magyarországon a képzett munkaerő ára 51 százaléka az uniós átlagénak, míg az Economist jelentése szerint a megélhetési költség – igaz, az Amerikai Egyesült Államokhoz képest – 49 százalék. Vajon jogos-e a félelem, hogy a csatlakozás tetemes bérnövekedést fog generálni? Losoncz Miklós szerint, figyelembe véve, hogy a már tagállamok között sincs összhang, illetve hogy a munkabérekre vonatkozóan nincsenek közösségi irányelvek, azt kell mondani, hogy nem. Viszont hosszabb távon ezen a területen is fel kell zárkóznunk. Belépésünk az unióba azonban nem jelent automatikus áremelkedést, így a bérek is csak és kizárólag akkor és olyan ütemben nőhetnek, ahogy a termelékenység növekszik. Máskülönben az EU a gazdaságpolitikai koordináció keretében megálljt parancsol, hiszen az infláció kényes egyensúlyát veszélyeztetné egy jelentős bérkiáramlás.

Az árak fölzárkóztatása szintén hosszabb folyamat. Igaz, a nemzetközi kereskedelembe bekerülő termékek ára már jelenleg is az uniós árszint körül mozog, ám a szolgáltató szféra lemaradással küzd. Az azonban – éppen az ország antiinflációs célkitűzései miatt – elképzelhetetlen, hogy a csatlakozás másnapján a hazai fodrász, fogorvos, optikus az Ausztriában megszokott áron dolgozzon. Nem várhat viszont a háztartási energia árának rendezése, és ennek valóban lehet inflációgerjesztő hatása. Ez azonban független Magyarország EU-csatlakozásától – teszi hozzá a szakértő.

Csak nyerhetünk

Mivel Magyarországon mára megvalósult az unió által előírt kereskedelempolitikai feltételrendszer, és megtörtént a közösségi irányelvek átültetése is, a csatlakozással járó előnyökről és hátrányokról valójában az 1991 előtti állapottal összehasonlítva érdemes beszélni. Ha így nézzük, egyértelműen nyer az ország a csatlakozással – állítja Losoncz Miklós. Nyerünk a forrástranszferből származó pénzekkel, nyerünk a közös agrárrendtartás életbe lépésével, és nyerünk, az egységes piac okozta gazdasági növekedéssel. Csakhogy ez folyamat. Rövid távon inkább a megnövekedett költségekkel, valamint a szükségszerű alkalmazkodás okozta nehézségekkel kell szembenézni.

A tagjelöltek, így hazánk számára is ma az az egyik legfontosabb feladat, hogy megteremtsék az uniós támogatások felhasználásának a feltételeit. Számos hatóságnál – elsősorban az energiaszektorban, a telekommunikációs és a közlekedési ágazatban – fejleszteni kell a felügyeleti és ellenőrző funkciókat. Adózási és jogi rendszerünket is az uniós normáknak megfelelő kell átalakítani.