Marton Sándor a harmincas évek végén nyitotta meg első tésztakészítő üzemét, amely azonban - hasonlóan a többi magántulajdonban lévő vállalkozáshoz - nem kerülhette el a sorsát: a háborút követően az elsők között államosították.

Az alapító szakértelmét mutatja, hogy a nagykőrösi tésztaüzemben állást ajánlottak számára, és hamarosan az üzem vezetője lett. Ám Marton Sándor, ahogy lehetősége nyílott arra, hogy kiváltsa az ipart - ez az ötvenes évek közepén történt -, önálló kisiparos lett Óbudán. És természetesen tésztát gyártott.

A város peremén

Úgy tartják, hogy az olasz konyha az, amelyik igazán a tésztára épül, van is benne igazság. Ám ha belegondolunk, a magyar konyha sem igen tudna meglenni tésztafélék nélkül, elég, ha csak a húslevesbe való cérnametéltre vagy mondjuk a csuszatésztára gondolunk. És igazán nem lenne nehéz folytatni a sort jellegzetes magyar tésztaféleségekkel. A Marton Tésztaüzem ilyeneket gyárt, a hagyományoknak megfelelően. Igazi házi tésztát, tizenhárom-tizennégyfélét.

Az üzem a hetvenes évek elején költözött a mai helyére, az Óbuda fölötti Testvérhegyre. Ez akkoriban még a város peremének számított, lakóépület nem sok volt errefelé, ami volt, az is inkább kisebb, hét végi pihenésre szolgáló építmény. Mára villanegyed nőtt az üdülőtelep helyén.

A gyártó-, csomagoló- és raktárhelyet befogadó épület belesimul a környezetbe: dísztéglával burkolt emeletes villa, kocsifelhajtóval, erkéllyel, terasszal. Rajta tábla hirdeti: Marton Tésztaüzem. Meghökkentő, no nem a látvány, hanem a tudat, hogy itt egy igazi kis gyár rejtőzik.

Kezdetben a vállalkozás csak a földszintet foglalta el, az emeleten a család lakott. Mára az egész házat a cég vette birtokba: a földszinten folyik a termelés, itt van a tojást és a lisztet kezelő részleg, itt vannak a tésztagyártó gépek és a szárítók. Az emeleten csomagolnak, innen megy futószalagon az áru a ház mögött épült raktárba - amelyet a meredek hegyoldal és a villaépület közrefog, így szinte alig látszik -, és itt találhatók az irodák is.

Az építészmérnök tésztagyártó

A Marton Tésztaüzem igazi családi vállalkozás. Tizenhét betanított munkással termel, minden mást - az anyagbeszerzéstől a gyártás megszervezésén és irányításán át az értékesítésig - a családtagok végeznek, beleértve az adminisztrációt is.

Az alapító, Marton Sándor lánya 1988-ban mint egyéni vállalkozó vette át édesapjától az üzem vezetését. A végzettsége szerint építészmérnök Marton Éva arra a kérdésre, hogy nem volt-e nehéz döntés otthagyni a szakmáját, azt válaszolja, hogy végül is nem, mert egy kerületi tanácsnál végzett hatósági munka nem tudta lekötni.

A régi vállalkozás új vezetőjét az akkoriban alakuló Magyar Tésztagyártók Szövetsége elnökségi tagjává választották - ahol alapító tag volt -, egyetlen nőként. A szervezet ma a Gabonaszövetség tagozataként működik.

A férj, Kétyi Károly köztisztviselői állását hagyta ott a családi vállalkozás kedvéért, ma ő az üzem ügyvezető igazgatója. A cég másik kulcsembere pedig az alapító unokája, Sándor Csilla. Ő elsősorban az értékesítéssel foglalkozik, külkereskedelmi bonyolítói végzettsége van, a KOTK képzésében vett részt. A negyedik családtag, Kétyi Balázs a közgazdasági egyetem hallgatója, ha ideje engedi, szintén dolgozik az üzemben.

A vállalkozás 1998-ban gazdasági társasággá alakult, első lépésként egyszemélyes kft.-vé, majd tőkeemeléssel Marton Éva lánya és a férje is a társaság tagja lett. A cég tavaly 150 millió forint körüli nettó - áfa nélküli - árbevételt ért el.

Konzervatív gazdálkodás

- Ha nem lennénk az egyik legrégebbi - ha nem a legrégebbi - tésztaüzem a piacon, bizony, nehéz lenne megmaradnunk. Az elmúlt tizenhét év alatt a nyereség egy részét visszaforgattuk, folyamatosan korszerűsítettünk - idén például többmilliós beruházással lecseréljük a tésztaszárító tálcákat és a kamrák egy részét -, a létszám a háromszorosára, a forgalom körülbelül az ötszörösére nőtt - foglalja össze a lényeget Kétyi Károly.

- Pedig nem elsősorban a növekedés a célunk - teszi hozzá Marton Éva -, hanem a minőség megőrzése, a magyar hagyományoknak megfelelő tojásos tésztafélék gyártása. Merthogy termékeink tojással készülnek, tojás nélküli tésztára csak a durumliszt jó, amely nem jellemző a hagyományos magyar konyhában. Mi csak nyolctojásos terméket gyártunk, tizenhárom-tizennégyfélét, azokat, amelyek a legkeresettebbek. Mi egyébként csak friss tojásból készítünk tésztát, tojásport, tojáslevet nem használunk, mert a jó ízt a friss tojás adja meg.

A cég nem csak termékeiben hagyományőrző, üzletvezetése is konzervatív: hitel nélkül gazdálkodnak, ragaszkodnak megszokott beszállítóikhoz, s megfontolnak minden lépést. Fölmerült például, hogy esetleg saját kiskereskedelmi üzletet nyitnának - mert sokan a város másik végéből is elzarándokolnak ide tésztáért -, ám egyelőre elvetették, mert tartanak tőle, hogy elvonná az erőket a főprofiltól, a tésztagyártástól.

Megemlítik azt is, hogy fölbolydult a tojáspiac, olcsó lengyel import jelent meg, amivel ugyan lehetne csökkenteni a költségeket, de ki tudja, milyen a minősége, és meddig lesz a piacon. Átmeneti előnyökért pedig nem áldoznak fel régi üzleti kapcsolatokat. A tojást évek óta ugyanattól a Békés megyei termelőtől vásárolják, jó minőségű, szép a színe, ami a tésztát is széppé teszi.

A tojás nem véletlenül ilyen. A tojástermelő üzem állattenyésztőjével és takarmányozási szakemberével közösen határoztak a fajtáról és a takarmány összetételéről.

Julischka és a munkavédelem

Megemlítik még, hogy nemcsak a piaci gondok okoznak néha nehéz pillanatokat, ezeken kívül is van még, ami megkeseríti az életüket.

- Hogy mivel gyötörnek még minket? - teszi föl a kérdést Marton Éva, és rögtön meg is adja a választ: - Például a munkavédelemmel. Nemrég itt jártak nálunk, és megállapították, hogy nekünk napi egy órában munkavédelmi szakembert kellene foglalkoztatnunk. Nem viccelek, napi egy órában. Mint mondták, a dolgozókat kellene képezni. Utánajártunk, hogy hátha valamelyikünk el tudná végezni az ehhez szükséges tanfolyamot, hiszen szereztünk már mindenféle képesítést, ami kellett. Kiderült, hogy ehhez a Műegyetemen egy kétéves felsősfokú képzésben kellene részt venni.

Aztán megemlíti az uniós követelményeket, például a HCCP élelmiszer-biztonsági rendszert.

- Természetesen bevezettük, miután ez Magyarországon kötelező. Ám sokan nem tudják, hogy ez nem uniós előírás, csak ajánlás. Számos tagországban így is van. Nálunk előírás.

Persze ez az uniós piacon biztosan nem hátrány, igaz, a Marton Tésztaüzem termékeinek döntő hányadát itthon értékesítik. Ám van némi export is:

- Egy németországi vevőnk van - meséli Marton Éva -, egy magyar származású vállalkozó, hentesüzletei vannak, ahol a húsárun kívül magyar specialitásokat is kínál. Ezekben az üzletekben a Marton tészta Julischka néven kerül forgalomba.

Marton Sándor a harmincas évek végén nyitotta meg első tésztakészítő üzemét, amely azonban nem kerülhette el a sorsát: a háborút követően az elsők között államosították.

Úgy tartják, hogy az olasz konyha az, amelyik igazán a tésztára épül, van is benne igazság. Ám ha belegondolunk, a magyar konyha sem igen tudna meglenni tésztaféleségek nélkül.

A földszinten folyik a termelés, itt van a tojást és a lisztet kezelő részleg, itt vannak a tésztagyártó gépek is. A társaság ügyvezetője Marton Éva férje, Kétyi Károly, a cég másik kulcsembere pedig a lánya, Sándor Csilla

Az emeleten folyik a csomagolás, innen megy futószalagon az áru a ház mögött épült raktárba