A biztosítók versenye a szolgáltatókra, a kórházakra is rákényszeríti a versenyt, és így minőségi javulást eredményez az ellátás színvonalában, állítja saját tizenhat-tizenhét éves intézményvezetői gyakorlati tapasztalata alapján is dr. Kovács Attila egészségügyi államtitkár, akit arról kérdeztünk, hol tartunk most, 2007 nyarán az egészségügyi reform folyamatában.

- Bízom benne, hogy a most megkötött koalíciós megállapodással felgyorsul az egészségügyi reform, ami a tavaly ősszel megalkotott egészségügyi törvényekkel kezdődött. Ugyan mindenki azt mondja, hogy túl gyors, szerintem azonban túl lassú, hiszen a betegeknek drága az idejük. Természetesen mást éreznek a betegek, akik mindenfélét hallanak, akiknek meg kell szokniuk a struktúraátalakítást, a vizitdíjat, a patikán kívül kapható gyógyszereket, egyebeket. De a rendszer minősége szempontjából a finanszírozási rendszer átalakítása a lényeg, amit - főként politikai okokból - szinte még el se kezdtünk. Holott ezt kellett volna legelőször meglépni, majd a finanszírozási reform által megrajzolt pályán kezdődhetett volna el a struktúra átalakítása. A kérdésére válaszolva: úgy vélem, hogy most érkezünk a reform döntő szakaszához. Lezárulni pedig akkor fog, ha a mostani elképzelések szerint 2009-től beindul a több-biztosítós egészségügy, és addigra természetesen ehhez hozzá kell alakítani a járóbeteg-, a kórházi és a sürgősségi alapellátást.

- Az SZDSZ kezdettől fogva ragaszkodott a több magánbiztosítós rendszerhez. Az MSZP nem akarta. Majd a júniusban bejelentett kompromisszumos javaslat kapcsán ön azt nyilatkozta laptársunknak, hogy "a több magánbiztosítós modell azért előnyös, mert a biztosítók versenye a szolgáltatókra, a kórházakra is rákényszeríti a versenyt, és így minőségi javulást eredményez az ellátás színvonalában". Illetve hogy a vegyes modell igazságosabb, mint a jelenlegi felállás, mert a több-biztosítós modellben megszűnhet a hálapénz, és mindenki azonos színvonalú ellátást kaphat, miközben többletforráshoz jutnak az intézmények. Ismerve a szakmai - a politikait hagyjuk - vitákat, miért ilyen biztos ebben?

- Ezt az állításomat most is fenntartom, mégpedig nem csak, sőt nem is elsősorban az ismert külföldi példák, hanem a saját tizenhat-tizenhét éves intézményvezetői gyakorlati tapasztalatom alapján. Budaörsön ugyanis, ahol az államtitkári kinevezésemig dolgoztam, az országban elsőként privatizáltuk funkcionálisan az egészségügyi központot, tehát a létesítményt nem, csak annak a működtetését vettük meg az önkormányzattól. Mára pedig a szolgáltatások színvonalának a fejlesztésében közel mindent elértünk, amit lehet. Ám a további fejlődésnek éppen az az akadálya, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) képtelen volt a finanszírozás oldaláról az igényeket követni. Meggyőződésem, hogy az OEP nem tud semmilyen szempontból biztosítóként viselkedni, nem képes a többletminőséget díjazni, a pluszt nyújtó intézményeket előnyben részesíteni, és nekik több lehetőséget adni a nem hatékonyan működőkhöz képest. Erre megoldás a több-biztosítós rendszer. Az a tizenhét év, ami a rendszerváltás óta eltelt, engem meggyőzött arról, hogy bármely területen, ahol megjelenik a verseny, és erősödik a magántulajdon, megindul a fejlődés.

- De vajon ami Budaörsön kicsiben működött, az országosan is fog?

- Nagyban sem más. Ráadásul mi kísérletképpen részt vettünk az úgynevezett Irányított Betegellátási Rendszer bevezetésének négy évig tartó kísérleti programjában, aminek révén a kistérség százötvenezer lakosának az egészségügyi ellátásáról rendelkezünk tapasztalati adatokkal. És ez is a meggyőződésemet támasztja alá.

- Bár beszélgetésünk időpontjában, július elején még nagyon sok a nyitott kérdés, milyen egészségbiztosítási modell bevezetése a legvalószínűbb?

- A kormány által támogatott tervezet lényege, hogy öt-nyolc egészségbiztosító indulhat el egy hat-tizenkét hónapos országos versenyben az ügyfelek megszerzéséért. Ezekben az állam tulajdoni aránya ötvenegy, a szakmai befektetőé negyvenkilenc százalék lesz. És amikor az országos versenyidő lejár, akkor azokat az embereket, akik nem választottak maguknak egészségügyi biztosítót, területi alapon szétosztjuk közöttük. Az eredeti javaslatunk az volt, hogy ezek az emberek megmaradnak az OEP-nél, de ezt végül elvetettük. A biztosítóknak, illetve az abba befektetőknek szigorú feltételrendszernek kell majd megfelelniük. Azt persze nem tudom megjósolni, hogy kik licitálnak majd a tulajdonrész megvásárlásáért, de az érdeklődés, elsősorban az üzleti biztosítási piac résztvevői köréből, jelentős. Sokan kérdezik tőlem azt is, hogy a több-biztosítós rendszerben miért lesz több pénz az egészségügyben. A mi kalkulációnk szerint már az induláskor, a tulajdonrészek megvásárlása révén, több tízmilliárd forint folyik be az államkasszába, amit szigorúan egészségügyi fejlesztésre kell fordítani. A mai tervezet szerint a biztosítók között az ügyfelek évente válthatnak majd. Így hosszú távon lesz olyan, amelyik megerősödik, és esetleg olyan, amelyik beolvad egy másikba.

- Mikor ismerhetjük meg a finanszírozási modell részleteit?

- A nyár folyamán egyeztetünk minden érintett szakmai szervezettel, és szeptember elejére lesznek kész a részletesen kidolgozott törvénytervezetek. Azt azonban - inkább mint gyakorló orvos és intézményvezető, és nem mint államtitkár - szeretném leszögezni, hogy nagyon kicsi a mozgásterünk. Bár minden egyeztetés és megállapodás után vannak, akik győztesnek és vannak, akik vesztesnek érzik magukat, végül is a körülmények, az emberek egészséghez való viszonyulása, a szociális, a politikai helyzet és egy sor egyéb dolog adott, amihez alkalmazkodni kell.

#page#

- Mely területeken számítanak még a magántőkére az egészségügyben?

- Az egészségügy teljes palettáján szükség van a magántőkére, a biztosítóktól az intézményekig, a gépek, műszerek fejlesztése területén, mindenhol. Arról nem beszélve, hogy az egészségügyi befektetések egyéb fejlesztéseket is maguk után vonnak. Hiszen például hiába van húsz kilométerre az egyik intézmény, a másik pedig ötvenre, ha nincs megoldva a közelebbihez a közlekedés. Több befektetői csoportról tudok, amelyek csak arra várnak, hogy a finanszírozási rendszer kialakuljon, és készek arra, hogy a lerobbant intézményeket átvegyék, felújítsák, esetleg újakat építsenek.

- Az világos, hogy az új rendszerben a ma még állami vagy önkormányzati tulajdonú intézményekbe várják a magántőkét. De vajon a már létező magántulajdonú kórházak, klinikák, rendelők számíthatnak-e majd az OEP helyébe lépő biztosítókra mint "vásárlókra"?

- Természetesen, hiszen az új rendszernek éppen az a lényege, hogy a biztosítók azzal kötnek az egyes szolgáltatásokra szerződést, akikkel a saját ügyfeleik, tehát a betegek, a leginkább elégedettek lesznek, és ez teljesen szektorsemleges.

- Egy 2002-ben készült GKI Rt.-felmérés szerint az egészségügyben dolgozó magánvállalkozók jónak ítélték meg az üzleti lehetőségeiket. Akkor több mint tízezer egészségügyi vállalkozás kilencvenmilliárd forintos bevételről számolt be, a kereskedelmi szolgáltatást nyújtók, így a patikák nélkül. Készült-e azóta hasonló, illetve ha készülne, annak jobb vagy rosszabb lenne-e az eredménye?

- Én sem találkoztam frissebb felméréssel, de úgy vélem, ha készülne, ez azt tükrözné, hogy az elmúlt másfél-két év nagyon nehéz időszak volt az egészségügyben a magánintézményeknek is. Ugyanakkor az ő rugalmasságuk sokkal jobb, mint az államiaké, így a várakozásaik pozitívabbak. S mivel elindult a reform, egy mostani felmérés szerintem megint optimista, bizakodó képet tükrözne. A közelmúltban jártam például a körmendi kórházban, amit magántőke működtet. Az ottaniak a terveiket, a fejlesztéseiket mutatták, nem úgy, mint más, állami kórházakban, ahol mást se hallani, csak hogy kevés a pénz, hogy nem értik az országos döntéseket. A szemléletbeli különbségre egy példa: nemrégiben avattunk fel az egyik fővárosi kórházban egy kétszázötvenmillió forintos beruházással készült, nagyon jól felszerelt, korszerű sürgősségi osztályt. Majd amikor megkérdeztem, mikor indítják, és hol tartanak az új részleggel kibővült kórház átszervezésében, akkor kiderült, hogy nem tudják, mikor indul, és nem csináltak még semmit. Vagyis megépítettek egy nagyon jó és nagyon hasznos dolgot, de ahelyett, hogy átgondolták volna például az egyes osztályokon a külön orvosi ügyeleteket, termelnek maguknak havi többmilliós veszteséget.

- A neves közgazdász professzor, Kornai János mondta egy tévéműsorban, hogy bár sokszor elhangzik, hogy egyenlő hozzáférést kell biztosítani minden magyar állampolgárnak az egészségügyhöz, ez nem oldható meg, mert az embereknek eltérőek a kapcsolati rendszereik, beleértve az egészségüggyel és az orvostársadalommal való kapcsolati rendszerüket.

- Teljesen igaza van, és ezért mi is inkább azt mondjuk, hogy a mostani abszolút igazságtalan és egyenlőtlen, álságos rendszerből szeretnénk elmozdulni az egyenlőbb és igazságosabb egészségügy felé. Egyenlő persze soha nem lesz, hiszen sehol nem az a világon. De a cél az, hogy csökkenjenek a különbségek. Például előrelépés, ha a rengeteg, nagy budapesti kórház helyett ott is lesz a közelben elérhető kórház, ahol most egyáltalán nincs.