A különböző korok és társadalmak a szabadságokat és tiltásokat eltérő arányban és módon alkalmazták, a hozzárendelt eszme azonban mindig megegyezett: korlátozni azért kell, hogy elősegítsék a gazdaság fejlődését és a piaci verseny kialakulását. Az internet esete viszont más. Más, mert a világháló határok nélküli, globális jelenség, más, mert maximális szabadságot kínál, más, mert fejlődése nem lassú folyamat eredménye, hanem robbanásszerű. Az internet a gazdaságra és a társadalomra jelentős hatást gyakorló eszköz, amely megszületése óta szakadatlanul fejlődik. Az internetet úgy kell szabályozni, hogy a szabadságát ne korlátozzák, mégis maximális biztonsággal lehessen használni, miközben a technológia dinamikusan fejlődik.

Váratlan törvényjavaslat

A parlamentben váratlanul megkezdődött az elektronikus kereskedelemmel, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A javaslat az EU elektronikus kereskedelemről szóló 31/2000. irányelvére hivatkozik. Az irányelv az uniós jogalkotásban annyit jelent, hogy az abban megfogalmazott elveket minden tagországnak ajánlott beépíteni a saját jogrendjébe. A 31/2000. számú irányelvet még egyetlen tagállam se építette be, Magyarország lesz az első. Úgy tűnik tehát, számunkra jelentősebb kérdés a kereskedelmi forgalom egytizedét adó e-commerce szabályozása, mint a nálunk fejlettebb gazdaságú EU-tagállamoknak.

A szeptember elején közzétett őszi törvényalkotási ütemtervben még nem szerepelt az e-kereskedelmi törvény – hangsúlyozza Molnár Gyula MSZP-képviselő, az informatikai bizottság alelnöke. A Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által megalkotott, Desseffy Anna nevéhez kötődő javaslat lényegében két fő elemet tartalmaz: egyrészt a fogyasztók és felhasználók védelme érdekében hozott korlátozásokat, másrészt a szolgáltatók mögöttes felelősségének megállapítására vonatkozó szabályokat.

A javaslat első olvasatban még olyan elemeket is tartalmazott, mint a domainnév állami szabályozása és más, a tartalmat érintő kérdések. Cikkünk írásakor már lezajlott a tervezet első bizottsági vitája, ahol egy sok tekintetben finomított változat került a képviselők elé.

Mit kell szabályozni?

A vita most csak arról folyik, hogy a szabályozás kizárólag az ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozzék.

Magyar Bálint szabad demokrata képviselő, az informatikai bizottság tagja szerint a jelenlegi törvényjavaslat az üzleti célú e-kereskedelmet, valamint a magán és jogi személyek által végzett internetes tartalomszolgáltatást egyben próbálja kezelni. Úgy véli: ha a jogszabály hatályát valamennyi on-line szolgáltatásra kiterjesztik, az éppúgy vonatkozik majd a saját weboldal fenntartására, mint bármely tárhelyen információ közzétételére. A politikus aggályosnak tartja azt is, hogy a törvénytervezet jelenlegi formájában nem foglalkozik olyan lényeges kérdésekkel, mint az adózás, a szerzői jogok, az adatvédelem és a személyiségi jogok védelme. Ez utóbbit – a jelenlegi törvényjavaslat szerint – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, Stumpf István által megalkotandó rendelet szabályozza majd. Szabó Zoltán szocialista képviselő szerint sem derül ki egyértelműen a törvényjavaslatból, hogy a kormány az általános elektronikus tartalmat vagy az elektronikus kereskedelmet kívánja-e szabályozni.
Az informatikai bizottság elnöke, Rogán Antal az október 11-ei bizottsági ülésen elmondta, hogy az internet által felvetett számos jogi probléma előbb-utóbb szükségessé teszi egy átfogó internettörvény megalkotását. Véleménye szerint ez nem lenne más, mint néhány már meglévő törvény módosítása, de arról nem szólt a fideszes politikus, hogy melyek ezek, és hogyan változnának. A jelenleg benyújtott törvénytervezet célja azonban csak és kizárólag az e-kereskedelem regulázása, és ezt a kormány álláspontja szerint precízen ki kell nyilvánítani, akár a törvény szövegében is – hangsúlyozta Rogán.

Elszánt ORTT

Tavaly októberben, a Tihanyban rendezett Internet Hungary konferencián Körmendy-Ékes Judit, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke heves szóváltásba került több tartalomszolgáltatóval az internetszabályozás hogyanját és mértékét illetően. Ennek hatására az akkor már szervezkedő tartalomszolgáltatók – az Origó és az Index vezetésével – megalapították a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületét, elsősorban azért, hogy kidolgozzák az internet önszabályozó mechanizmusát.

Ma az internet megregulázásán szinte mindenki mást ért, mint ahogyan arról is megoszlanak a vélemények, hogy médiaként vagy infrastruktúraként kell-e szabályozni. Az emlékezetes tihanyi vita óta talán konszolidálódott a helyzet, a kormányzat is enyhébben fogalmazza meg a törvényi szabályozás igényét.
Úgy tűnik, az internetes tartalom szabályozásához legerősebben az ORTT ragaszkodik, amely nyáron felállított egy szakértői csoportot. Ebben a testületi tagok által jelölt szakértők és az érintett társintézmények – Artisjus, Adatvédelmi Biztosság, Informatikai Kormánybiztosság – vannak jelen, s megfigyelőként a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Informatikai Érdekegyeztető Fórum is. Az ORTT szándékai szerint fél éven belül elkészül egy tökéletes – a tételes jogalkotást lehetővé tevő – koncepció, amely az internetre mint médiára dolgoz ki szabályozást. Többen azonban azt remélik, hogy a testület a körültekintő vizsgálatok hatására ettől végül eláll.

Lengyel Márk, az ORTT stratégiai igazgatója szerint az internetes tartalomra vonatkozó törvényi szabályozás szükségessége az alkotmányból adódik. Az internet egyrészt technológia, kommunikációs eszköz, és mint ilyen, jogügyletek színtere. Sajátos tartalmánál fogva azonban média is, és ezért – Lengyel Márk olvasatában – párhuzamosan van szükség tartalom- és infrastruktúra-szabályozásra is. Hogy a kettő között hol a határ? Az ORTT szerint a tartalomszabályozás körébe a véleménynyilvánítás szabadságát érintő kérdések esnek, a két szabályrendszer határa is ennek mentén húzható meg, magyarázza az igazgató.

Tiltakozó tartalomszolgáltatók

Both Vilmos, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) elnöke szerint az internet hasonló a való világhoz, mindössze egy új technológiai eszköz a tartalom közvetítésére. Az egyesület célja, hogy az internet a köznapi élet részévé váljon, így nem szabad külön törvénnyel elszigetelni. Sőt! Nincs szükség kifejezett internettörvényre, hiszen a meglévő jogszabályok – az áfatörvény, a Btk., a Ptk. stb. – már szabályozzák a valós élet vitás kérdéseit. Az MTE úgy véli, hogy egy majdani átfogó internettörvénynek a létező törvények internetre való kiterjesztéséről, a vonatkozó jogszabályi helyek megnevezéséről, esetleg kisebb módosításáról kell szólnia, és semmiképpen sem az internetes tartalomszolgáltatás államilag felügyelt cenzúrázásának bevezetéséről. Az egyéb kérdéseket pedig önszabályozással kell megoldani.

Az Európai Unió direktívái több helyen is hangsúlyozzák az önszabályozás jelentőségét, nyilván azért — mondja Both Vilmos —, mert a jogalkotók felismerték, hogy a folyamatosan változó és fejlődő új médiát gyakorlatilag lehetetlen a lassú és körülményes törvényalkotással követni. Sokkal célszerűbb a tartalomszolgáltatás felügyeletét, etikai szabályainak kidolgozását a piaci szereplők által bevezetett és elfogadott önkorlátozásra, önszabályozásra bízni. Ezzel szemben az ORTT igazgatójának az a véleménye, hogy az önszabályozás – mivel nincs általános kötelező ereje – önmagában nem elegendő az alkotmányos jogok biztosításához. Szabó Zoltán viszont úgy véli, az internet nem egy sajtótermékre, inkább a Hyde Parkban lévő Speaker’s Cornerre emlékeztet. S ha már meg kell mondjam a nevem, a témám, az adószámom stb., messze nem az lesz, mint ami addig volt.

Molnár Gyula szerint sem lehet az interneten megjelenő tartalmat törvény útján ellenőrizni. Azzal azonban – mondja a politikus – akár jogszabályi úton is foglalkozni kellene, hogy hogyan tudja a parlament elősegíteni az internet elterjedését és az igazán színvonalas magyar tartalom megjelenését. Ez gyakorlatilag jelentheti a piaci alapon nem rentábilis oldalak – például digitális könyvtár, képtár, nemzeti archívum – létrehozását, és az állami pénzen elkészült oldalak ingyenes hozzáférésének biztosítását iskolák, kutatóintézetek számára. Jelentheti az internet-hozzáférés olcsóbbá tételét, vagy az alacsony fokú „digitális írástudás” fejlesztését. Mindezt azonban egy törvényben nem lehet szabályozni. Sajnos, a szeptember 11-i New York-i események vélhetően felerősítik azokat a hangokat, amelyek egy állam által felügyelt szervezethez delegálnák az internettartalom ellenőrzését.

„A közszolgálatiság érdekében”

Tartalomfejlesztésre az ORTT szerint is szükség van. Az, hogy az új média által teremtett eszközökkel nemzeti kultúránk továbbfejlesztése érdekében is éljünk, az állam számára is kihívást jelent – mondja Lengyel Márk. A tartalomfejlesztés azonban szintén a szabályozás tárgykörébe tartozik, hiszen ez a környezet tudatos alakítását, és nem pusztán „szabad – nem szabad” típusú állítások gyűjteményét jelenti – teszi hozzá.

A kiskorúak, a magánélet és a személyiségi jogok védelmének érdekében bevezetett szabályozásra nemzetközi példák is jócskán akadnak, a közzétett tartalmakért viselt felelősség tekintetében pedig szinte minden civilizált ország joga tartalmaz már előírásokat. Az ORTT igazgatója, Lengyel Márk szerint ezek azok a kérdések, ahol a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete által említett önszabályozás és piaci mechanizmusok önmagukban nem működőképesek, emiatt Both Vilmossal vagy Molnár Gyulával ellentétben ő nem hisz egy kizárólag önszabályozáson alapuló rendszer életképességében. A szabályozás szükségességét azzal indokolja, hogy a jog jelenlegi állapotában nem képes a neten felmerülő problémákat kezelni, az önszabályozás pedig más média esetében sem alkalmas arra, hogy kiváltsa a jogszabályokat.

A cenzúra a megjelenés előtti ellenőrzést jelenti, és ez, az internet természetéből adódóan, fogalmilag lehetetlen – hárítja el az erre vonatkozó feltételezést Lengyel Márk. (Közbevetőleg: a különböző szűrőrendszerekkel akár már a hálóra kerülés előtt is szelektálható a tartalom. Ez pedig valójában nem más, mint cenzúra. Az ilyen rendszerek akár adatgyűjtésre is módot nyújtanak, ami állami szabályozás esetén további kérdéseket vethet fel.) A szabályozás célja Lengyel Márk szerint az internet tekintetében is ugyanazoknak az előírásoknak a megfogalmazása és betartatása, amelyek a nyilvános kommunikáció más területein már régóta, senki által meg nem kérdőjelezetten működnek.

Az ORTT szakértői csoportja egyelőre az alkotmányos jogok egyensúlyát biztosító előírások rendszerének kidolgozását végzi. Az, hogy ennek a szabályrendszernek az érvényesítése kinek a feladata kell legyen, a munka során jóval később eldöntendő kérdés – teszi hozzá Lengyel Márk.
Both Vimos elképzelhetetlennek tartja, hogy az internet a médiatörvény hatálya alá tartozzék. A médiatörvény a korlátozott frekvenciagazdálkodásról szól, az internet pedig korlátlan – mondja. Molnár Gyula továbbmegy: ha az ORTT-nek jogában áll képernyőket elsötétíteni, akkor jogában állna tartalomszolgáltatókat is lekapcsolni a hálóról. Az internet esetében nem működik a tartalomszolgáltató ilyen módon való felelőségre vonása.

Ez a változat nem az

A most tárgyalt (lapzártánkkor a törvényjavaslat általános parlamenti vitája még nem zárult le) e-kereskedelmi törvény nem internettörvény – állítja a kormányzat, és reméli az ellenzék. Ez a tervezet – és csak ebben az esetben kapja meg az ellenzék támogatását – az ellenszolgáltatás fejében elektronikus úton folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozik. Ez a magyar internettársadalmat nem fogja megrázni.

Az viszont jól érzékelhető, hogy létezik kormányzati szándék az átfogó internetszabályozásra. A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete és egyes ellenzéki politikusok az önszabályozást szorgalmazzák, illetve tartják az uniós irányelvekkel összeegyeztethetőnek. Bizonyos kérdésekben azonban a felek elfogadhatónak tartanák egy jól működő állami – de nem rendeleti – szabályozás kialakítását. A most zajló vitákból egyértelműen látszik, hogy a technikai és a tartalmi kérdéseket határozottan szét kell választani.

Az uniós tagországokban sehol nincs állami szervezet jogkörébe delegálva a tartalom szűrése. Remélhetőleg nálunk sem készül olyan törvény, amely a hazai internet fejlődését évekkel vetné vissza. Ebben a kormányzati időszakban már biztosan nem.

Off-shore internet

A diktatórikus hatalmakként emlegetett országokon kívül Ausztráliában és Szingapúrban szabályozzák hatósági úton az internetes tartalmat. Ezekben az országokban egy, az ORTT-hez hasonló szervezet dönt arról, hogy az interneten megjelenő anyag ott maradhat-e, vagy sem, s a tartalomszolgáltatók számára kötelező különböző filtering (szűrő-) programokat használniuk. Az eredmény: a környező, közigazgatásilag független szigeteken hatalmas szerverparkok jöttek létre, ahonnan felhelyezik a tiltott site-okat, például a pornóoldalakat.
Both Vilmos, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke szerint nem biztos, hogy a fejlődő magyar tartalomszolgáltatóknak a több száz milliós beruházást igénylő filteringrendszerek kialakítására van tőkéjük. Ennél az sem kerül többe, ha az országhatáron kívül hoznak létre szerverparkokat.