Míg 1999 végén még 66 céget jegyeztek a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT), addig tavaly már csak 48 szerepelt a parketten, s idén a számuk tovább csökken. A négy vezető részvény sorsa sem biztos, ahogyan azt a Mol OMV előli menekülése nemrégiben bizonyította. Bármelyikük felvásárlása és kivezetése a BÉT végét hozná, hiszen komoly részvények hiányában a belföldi befektetők kénytelenek lennének külföldi piacok felé fordulni. Igaz, ők vannak elenyésző kisebbségben. A magyar börze befektetőinek 80 százaléka külföldi, akik részben a feltörekvő piaci részvények gyorsabb növekedéséből, másrészt az állampapírpiacon, a kamatkülönbözetből származó nyereségből igyekeznek részesedni.

A Szalay-csomag

A magyar tőkepiac élénkítési lehetőségeiről egyeztetett az elmúlt hetekben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Veres János pénzügyminiszter Szalay-Berzeviczy Attilával, a BÉT elnökével. A tárgyalások gerincét a Budapesti Értéktőzsde júliusi ötpontos javaslatcsomagja jelentette, amit a BÉT a Befektetési Szolgáltatók Szövetsége, valamint a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége támogatásával terjesztett a kormány elé.

A már idén tavasszal körvonalazódó javaslatok között fontos helyet foglalt el az Európában sok helyen bevált hosszú távú befektetési számla, amelynek célja, hogy a lakosság hosszú távú megtakarításait a tőkepiacra vonzza. A számla előnye, hogy a rajta elhelyezett, három évnél hosszabb befektetések után tulajdonosa nem adózna, sem az időközben realizált árfolyamnyereség, sem pedig a kamat után.

A csomag következő pontja a tőke- és az ingatlanpiac közötti átjárhatóságot kívánta biztosítani azzal, hogy az ingatlaneladásból származó nyereséget hosszú távú befektetési számlára, nyugdíjpénztárba vagy nyugdíj-előtakarékossági számlára helyezők számára meghatározott időn túl adómentességet ajánlott. Szakértői vélemények szerint a lakossági megtakarítások ily módon történő átcsoportosítása jótékony hatást gyakorolna a kisebb vagy bérlakásba költözők számának növekedésére. A munkavállalók tulajdonhoz kötöttségének lazítása pedig várhatóan elősegítené a magyar munkaerő nagyobb költözési hajlandóságát, mobilitását.

Az indítvány kitért a tőzsdére vezetés állami támogatásának szükségességére. Társaságiadó-kedvezményeket szorgalmazott a parkettre lépőknek, mert ezek a vállalatok teljesen átlátható működésükkel nagyobb társasági adóalapot biztosítanak a költségvetésnek, mint az áltagos magyar cégek. Számos olyan tőzsdeképes középvállalat működik ma hazánkban, amely az adózási kiskapukat kihasználva nem gazdálkodik transzparensen, s inkább a banki finanszírozást választja, csak hogy elkerülje a tőzsdén megkövetelt rendszeres pénzügyijelentés-kényszert. Pedig, ha bevezetnék őket, részvényeik árfolyam-növekedése nemcsak fejlődésük forrásigényét fedezné, hanem a költségvetésnek is folyamatos bevételt generálna.

A kormányzatot újfajta hozzáállásra ösztökélné az a kérés, amely a privatizálandó (Szerencsejáték Zrt., Magyar Posta, MÁV Cargo, AÁK, MVM ) és a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok tőzsdei bevezetését javasolta. Ezzel nemcsak a többlépcsős értékesítéssel elérhető nagyobb nyereségről, hanem a tőzsdei utánpótlásról is gondoskodna a kormány, mindeközben pedig lehetőséget adna a Molhoz, a Richterhez vagy az OTP-hez hasonlóan nemzeti irányítású, független, regionálisan is jelentős cégek kialakulására.

A javaslatok között szerepelt a részvények és befektetési jegyek utáni nyereség adózásának harmonizációja, valamint a lakosság pénzügyi képzésének előmozdítása. A Nemzeti Alaptanterv keretében a középiskolások számára bevezetett pénzügyi oktatás elősegítené a lakossági befektetési hajlandóság növekedését és az öngondoskodás természetessé válását.

A BÉT útja

A mai helyzet egy régóta tartó folyamat eredménye. Magyarországon a rendszerváltást követően német típusú, bankokra épülő pénzügyi rendszer alakult ki, ahol a vállalati kör inkább hitelekkel finanszírozza magát, mintsem a tőzsdén keresztül gyűjtsön forrásokat. Tizenhét év gazdaságpolitikája egyengette ennek útját, folyamatosan háttérbe szorítva az értéktőzsde által nyújtott lehetőségeket.

Pedig a kormányok nagyon is sokat tehettek volna a tőzsdei kínálat bővítéséért. Az egymást követő privatizálások során a vállalatok részvényeinek nyilvános értékesítésével fenntarthatták volna a folyamatos kínálatot, miközben a többkörös értékesítéssel sokszoros haszonra tehettek volna szert. Mégis, a Matáv 1997-es privatizációja óta csak az FHB értékesítése minősült tőzsdei magánosításnak, a többi állami céget szakmai befektetőknek, jóval alacsonyabb áron, egyben értékesítették. Hogy gyors pénzhez jutás vagy némi korrupció állt-e ezek hátterében, az közömbös abból a szempontból, hogy az értéktőzsde sorra kimaradt az állami cégek magánosításából.

Az ezredfordulón, amikor lehetőség nyílt a tőzsdei vagyonhányadok adásvételére, a BÉT részvényei három pénzügyi befektető: Korányi G. Tamás, Leisztinger Tamás és Albrecht Ottó kezébe kerültek, akik az éppen uralkodó rossz piaci hangulat folytán az alulárazott részvényekhez igen jutányos áron jutottak hozzá. A pénzügyi befektetők célja a BÉT és a Keler - a tőzsdei elszámolóház - együttes tőzsdére vezetése és a részvények értékesítésével tekintélyes profit megszerzése volt. A tervüket az MNB hiúsította meg, amikor a Kelerben meglévő tulajdonrészét nem értékesítette.

Az új tulajdonosok úgy ítélték, hogy a BÉT Keler nélküli parkettre vezetése esetén több évet is igénybe vehet akciójuk megtérülése, így a tőzsdei bevezetés helyett a kiszállás mellett döntöttek, és vevőt kerestek a részvényekre. Döntésükben jelentős szerepet játszott, hogy a felvásárlást részben hitelből finanszírozták. Az értékesítés nem ment zökkenőmentesen. A kínált árért egyetlen magyar pénzintézet sem volt hajlandó tulajdonrészt vásárolni a Budapesti Értéktőzsdében. Mindenki abban bízott, hogy egyedüli potenciális vevőcsoportként a második körben jutányosan megszerezheti a tőzsdét.

A HVB letétkezelési igazgatója, Szalay-Berzeviczy Attila állt elő a mentőötlettel, hogy mielőtt még külföldi börze kezére kerülne a magyar tőzsde, a hazai letétkezelésben vezető HVB vegyen részt a BÉT felvásárlásában. Mivel a hazai letétkezelés csak Magyarországon működő tőzsdével valósulhat meg, a HVB belement az üzletbe, sőt osztrák konzorciumot is szervezett, amely a bécsi elszámolóházat és az osztrák tőzsdét is magában foglalta. Így 2004. május 18-án a Budapesti Értéktőzsde osztrák többségi tulajdonba került.

#page#

Nemzetközi tőkepiaci szabályozás

Az elmúlt három évben jelentős változások nem történtek. A BÉT biztos tulajdonosi hátteret és a tőkepiac érdekeit aktívan képviselő elnököt nyert, ám elvesztette szabadságát, saját sorsa fölötti döntési jogát. A bécsi tőzsde által hosszabb távon tervezett integráció jelentős veszélyeket is jelenthet számunkra. A kereskedési rendszerek egységesítése és a tőzsdetagok partnerpiaci tagságának bevezetése ugyanis feleslegessé tenné a külföldi befektetők számára a magyarországi jelenlétet, hiszen Bécsből minden magyar papírt elérhetnének. Ennek hatására nemcsak a BÉT omlana össze, hanem a hazai letétkezelés is teret vesztene. Mindez azért, mert a magyar piac 80 százalékban külföldi befektetőkre támaszkodik, a magyar intézményi és magánbefektetők gyenge kisebbségben vannak.

A szabályozás szerint a jövőben a befektetők szempontjából a lehető legjobb üzlet megkötése minden befektetési szolgáltató számára kötelező, ennek érdekében a tőzsdei részvények parketten kívüli forgalmazása is megengedhető lesz. A tőzsdekényszer megszüntetése az olyan kis börzék létét veszélyezteti, amelyek forgalmuk oroszlánrészét külföldi megbízásokra építik, mint a BÉT. A veszély komolyságát jelzi, hogy a világ tőzsdeforgalmának jelentős részét adó hét globális befektetési bank - a Citigroup, a Credit Suisse, a Deutsche Bank, a Merill Lynch, a Goldman Sachs, a Morgan Stanley és az UBS - már megállapodott arról, hogy Turquise néven közös alternatív kereskedési platformot létesítenek.

Megoldáskeresés

A reális megoldás a magyar befektetői bázis erősítésében és a tőzsdére vezetett cégek számának növelésében rejlik.

A befektetői kör bővítését szolgálta a nyugdíjrendszer negyedik pilléreként 2005-ben bevezetett nyugdíj-előtakarékossági számla, ami tavaly év végéig több mint 15 milliárd forintnyi lakossági megtakarítást generált. Az előtakarékosságot segítette, hogy törvényben rögzítették: a 15 évnél később nyugdíjba menőknek a megtakarításaik 40 százalékát kötelező részvényekben tartani.

A tőzsdére vezetés elősegítésére idén is pályázatot írt ki a Gazdasági Minisztérium. A tárca 100 millió forintos alapot különített el olyan vállalatok támogatására, amelyek meghatározott időn belül tőzsdére lépnek, és további két évig a tőkepiacon keresztül finanszírozzák magukat. Az októberben lejáró pályázat nyertesei utólagos, vissza nem térítendő támogatásban részesülnek, amelynek mértéke a tőzsdei bevezetés költségeinek 50 százaléka, de legfeljebb 25 millió forint. Az immár harmadik éve meghirdetett pályázatnak 2005-ben az Állami Nyomda, a TVNETwork, a Bookline és a Genex , tavaly a Geney, az RFV és az Orco Propery Group S. A. voltak a nyertesei.

A csomag fogadtatása

A tőkepiac megmentése mára nemzetgazdasági kérdéssé vált, erről tanúskodik a Szalay-csomag kormányzati fogadtatása.

A tárgyalások során a kormányfő több ponton is hajlandóságot mutatott az együttműködésre. A hosszú távú befektetési számla ötlete meghallgatásra talált, ígéret született, hogy a 2008. január végéig elkészülő hosszú távú adócsomag részeként hamarosan bevezetik. A számlára való befizetéseknek azonban felső határa lesz, amelyet a költségvetés lehetőségei és a tőkepiac szükséglete alapján a pénzügyminisztérium és a tőzsde közösen fogják meghatározni.

Az ingatlan- és a tőkepiac átjárhatóságára tett javaslat sem maradt hatás nélkül, s ha nem is a felvázolt megoldás fog megvalósulni, de tesznek lépéseket a korlátozások enyhítésére. 2008 elejétől várhatóan 15-ről 5 évre csökkentik az ingatlanok után fizetendő forrásadó-köteles időszakot, elősegítve ezzel a lakossági megtakarítások áttolódását ingatlanból más befektetési formákba.

A kormány nyitott a befektetési alapok és részvények adóztatásának harmonizációjára, lehetővé téve ezzel, hogy a befektetési jegyeken elért hozamok a jövőben kamat helyett árfolyamnyereségként adózzanak, s így az esetleges veszteségek leírhatók legyenek a nyereségből, csökkentve ezzel az év végi adóalapot.

A fiatalok pénzügyi képzésének szükségessége teljes megértésre talált, kialakítására és bevezetésére már fel is kérték az oktatási tárcát. Legkésőbb 2010-ig minden magyar középiskolának kötelező a pénzügyi alapismeretet tantárgyai közé felvenni.

A tárgyalások eredményeképp a BÉT közreműködik a kormányzat azon törekvésében, hogy felszámolja a feketegazdaságot. A Pénzügyminisztérium együttműködésével lépéssorozatot dolgoz ki a vállalatok átlátható gazdálkodásának elősegítésére. Mivel a törvényes működés legjobb ismérve a tőzsdei jelenlét, ennek népszerűsítésére fejlesztési adókedvezmények és fejlesztési tartalékok struktúráját dolgozza ki a közeljövőben.

Az eszközök adottak, a lakossági megtakarítások tőzsdei befektetésének ösztönzésével és a hazai középvállalatok börzére segítésével lehetőség van a magyar tőkepiac erősítésére. Az élénkítés jótékony hatása a magyar gazdaság több szintjén is megjelenne. A lakosság pénzügyi ismereteinek bővítése növelné a tudatos öngondoskodást és jövőtervezést, a vállalatok tőzsdei jelenléte segítené a gazdaság kifehérítését, ugyanakkor forrásgyűjtésük nagyobb hazai és külföldi befektetőbázist vonzana, a növekvő forgalom pedig nagyobb hazai tőkebevonásra adna lehetőséget, és költségvetés számára többletbevételt generálna.