- Tény, amit senki nem vitat: az ipari forradalom óta, de inkább az utóbbi 150 évben a légkör szén-dioxid-tartalma 30 százalékkal megnövekedett. A szén-dioxid az egyike azoknak a gázoknak, amelyek az üvegházhatást kiváltják, s 52-54 százalékban okolható az átlaghőmérséklet emelkedéséért. Eltérőek a vélemények, miért van ez? Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy alapvetően emberi tevékenység következtében állt be ez a helyzet. Az utóbbi 150 évben kezdődött és terjedt el a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása. Az utóbbi száz évben az emberiség létszáma másfélmilliárdról több mint hatmilliárdra növekedett. Az utóbbi száz évben irtotta ki az emberiség az erdők 30 százalékát. A kevesebb növényzet kevesebb szén-dioxidot köt le a levegőből. Az utóbbi 50-100 évben építette be az ember a föld felszínét épületekkel, utakkal, egyebekkel, amihez rendkívül nagy mennyiségű cementet használt fel. A cementgyártás során karbonátos kőzetet termikusan bontanak, kalcium-karbonátos dolomitos kőzeteket. A termikus bomlás után rendkívül sok szén-dioxid szabadul fel.

Az emberi tevékenység természetesen nem csak a légkört befolyásolja. Az is tény, hogy a Föld felszínének átlaghőmérséklete az utóbbi száz évben 0,6-0,7 Celsius-fokkal megnövekedett. Egyébként a Föld átlaghőmérséklete 15 fok körül van, Magyarországé 11 fok. Emelkedés esetén megváltozik a hidrológiai ciklus és az energetikai folyamatok is. Több víz párolog el, ami nem marad fönn, hanem lehullik. S nem szépen, egyenletesen földrajzilag és időben, hanem egyre szélsőségesebb formában: jellemzőek az özönvízszerű esők, amelyek falvakat mosnak el. Megszaporodtak a szélsőséges időjárási események, és azok intenzitása növekedett. Az emberiség felismerte ezeket a problémákat, a klímapolitika már megkerülhetetlen gyakorlata az országoknak és a globális szervezeteknek. Két alappillérre épül a klímapolitika. Az egyik a csökkentés, tehát az emberi tevékenységek miatt a légkörbe jutó üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, vagy/és a szén-dioxid-lekötés növelése erdőtelepítéssel. A másik alappillér: a klímaváltozáshoz, a szélsőséges meteorológiai eseményhez való alkalmazkodás. A csökkentésről ma kell intézkedni, azonnal korlátozni, ami nem könnyű dolog, mivel jótékony hatása legjobb esetben csak 30-40 év múlva érzékelhető.

- Van annyi időnk? Egyes vélemények szerint az éghajlati változások felgyorsultak, nem lineárisan változnak.

- Egy vállalatnak most kell árbevételt produkálni, s a mostani befektetését nem 30 év múlva, akár jobb időjárási viszonyok közepette, akarja realizálni. Az alkalmazkodásra emiatt nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a kormányoknak. Ha most cselekszünk, megelőzhetjük a nagyobb bajokat. S ha a baj bekövetkezik, nagyon hatékony elhárításra kell képesnek lennünk. Az árvíz példájával érzékeltetve: megelőzés az, ha megfelelő, jól karbantartott gátrendszer áll rendelkezésre, elegendő kapacitású víztározók épülnek a felesleges víz leengedésére. Ha már védekeznünk kell, nagy baj van. A mozgósítás technikai, emberi összefogást igényel. Magyarországon egyébként a védekezés a legjobban szervezett. Szervezetten törődni kell azzal is, hogy összedőlnek házak, vetések semmisülnek meg, emberek halnak meg, állatok pusztulnak el. A kárt szenvedettek számára normális, új életfeltételeket kell teremteni. Itt belép a szociálpolitika, a szolidaritás, a társadalmi összefogás.

- Rendszerszemlélettel, minden mindennel összefüggésben kell gondolkodni és cselekedni.

- 2003-ban indult a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia közös, hároméves kutatási projektje. A VAHAVA-projekt - Változás-Hatás-Válaszadás - néven ismertté vált kutatás, A globális klímaváltozás hazai hatásai és az arra adandó válaszok éppen azt a módszertant követi, hogy a nagyrendszereket szintetizálja, interdiszciplináris és multiszektorális. A cél az volt, hogy elsősorban a kormányzati, politikai, gazdasági és önkormányzati döntéshozók figyelmét keltse fel, jelezve a klímaváltozás hatásaira való felkészülés társadalmi, gazdasági, természeti és környezeti feladatait. Természetesen nagyon fontos a lakosság szerepe is a felkészülés folyamatában. A kutatás elsősorban az alkalmazkodásra tette a hangsúlyt. A csökkentés rendeletileg viszonylag könnyebben szabályozható. Az alkalmazkodás nagyon sok területet ölel fel: érinti a természetvédelmet, az agrár-, az erdő-, a vízgazdálkodást, az energetikát, a közlekedést, az infrastruktúra-fejlesztést, a közegészségügyet, a katasztrófavédelmet, a közgazdasági, jogi szabályozást, a tudatformálást, a nevelést.

Három évet kaptunk a projekt kidolgozására, s évi 35 millió forint támogatást. Ilyen rövid idő alatt és ilyen kevés pénzből nem lehet alapvetően új felfedezéseket tenni. De az elmúlt 25-30 év alatt nagyon sok kutatási és gyakorlati eredmény született a világban, mely tudást integráltuk a kutatásunkba. A meglévő tudások szintézisére törekedtünk. Ez a szintézis azonban új szellemi produkciót jelent. Több száz kutató vett a munkában részt. Regionális szakértői konferenciákon véleményezték a VAHAVA-t. Már a zárókonferencián is túlvagyunk. A kiosztott Kék füzetben a legfontosabb megállapítások szerepelnek. A VAHAVA-jelentés az év végén jelenik meg könyv formájában. #page#

- Lát-e reményt arra, professzor úr, hogy a jelentésben foglaltakat meghallják a döntéshozók, és az emberek. Van-e esély arra, hogy a benne foglaltak beépüljenek a kormányzati programokba, a vállalatok, a civil szervezetek működésébe és az utca emberének is az életébe?

- Azt hiszem, már mindannyian odafigyelünk a természetben zajló rendkívüli eseményekre. Ebben óriási szerepe van a modern hírközlésnek. A televíziós csatornákon keresztül szinte mindennap szembesülünk az árvizek, a hőség, az aszály, a sárlavina miatt keletkezett problémákkal. A lakosság 60-70 százaléka nézi a híradót, rögződik a tudatunkban, hogy a Föld időjárásával valami nagy baj van. Ugyanez érvényes a politikusokra is. A befogadással nincs nagy probléma. A cselekvési reakciók viszont még nehezen provokálhatók ki.

- Jellemzően mindenki a másikra, leginkább felfelé mutogat. Elhárítjuk a felelősséget. Pedig életmódunk alapvető változtatásával magunk is sokat tehetünk a természet egyensúlyi romlásának folytatódása ellen.

- Nem lehet előre biztosan tudni, hogy jövőre aszály lesz. Akik döntést hoznak pénzekről, abban reménykednek, hátha nem történik katasztrófa, s nem hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Ez történt az elmúlt években az árvízvédelemmel kapcsolatban. Szerencsénk volt, hogy az idei árvizet viszonylag kevés áldozattal megúsztuk. De úgy látszik, kellenek ezek a "mini"-katasztrófák, hogy felébredjünk.

- Tartok attól, hogy éppen az előrelátás hiányzik nálunk. Felkészülés arra, hogy a bajok ne történjenek meg. Mikor terjed odáig az előrelátás, hogy az árvízveszélyes területekre ne építsük fel újból a házakat, és az állandósuló belvizekre felkészülve, a magasan fekvő területekre telepítjük át a lakosságot?

- A politikát legfelsőbb szinten négy évre választott politikusok csinálják. Két évvel ezelőtt még viccelődtem azzal, hogy a klímaváltozás még nem lépte át a politikusaink ingerküszöbét. Ma ennél optimistább vagyok. Még a választások előtt beszámoltunk a munkánkról az Országgyűlés Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Bizottságában, kérve a honatyák támogatását és bizalmát ahhoz, hogy legyen Magyarországnak egy hosszú távú fölkészülési stratégiája. A javaslatot a két bizottság minden tagja, az ellenzék is megszavazta. Megértették, hogy szükség van a hosszú távú gondolkodásra, amit rövid távon nagyon konkrét akciókkal kell színezni, fűszerezni. Az emberek ugyanis általában két idősávban gondolkoznak: mi lesz az unokáik sorsa, és mi történik velük holnap, baj esetén.#page#

- Felelős tudósok, filozófusok, gondolkodók egy széles tábora szerint nincs már hosszú időtávlatú cselekvési program végrehatására időnk. Felgyorsultak az események, a mágneses pólusok elmozdulása miatt is tartani kell földrajzi átrendeződésektől. Magyarországon a trópusi éghajlat jelei mutatkoznak. Sokan úgy tartják, nincs 6-7 évnél több idő a cselekvésre.

- Én kicsit hosszabbra becsülöm a klímaváltozás visszafordíthatatlanságáig meglévő időszakot. Európa számára tudományos tekintélyek szerint a határérték: plusz kettő fok meleg. Ebből már 0,7 fokot ledolgoztunk. A légkör szén-dioxid-tartalmának határértéke: 550 egység, ma 380-nál tartunk. A romlás folyamata valóban felgyorsult. De, szerintem, van idő a felkészülésre. Szerencsére a Kárpát-medence kicsit védett ebben a vonatkozásban. Nincs tengerpartunk. A Kárpátok pedig elég biztos védőbástyát jelentenek Magyarország számára.

- Lehet, hogy a belvizekkel gyűlik meg a bajunk, melyek egy idő után állandósulhatnak.

- Valóban, országunkban a vízzel lesz a következő években a legnagyobb probléma. Vagy túl sok lesz, vagy túl kevés, sosem normális.

- A klímaváltozással együtt járó életmódváltások a gazdaságot alapjaiban rengethetik meg. A jelenlegi világgazdasági és nemzetgazdasági egyensúlyok összeomolhatnak. Tehát fel kell készülni egy más alapokon álló gazdasági, társadalmi berendezkedésre is, amit mindenképpen megelőz egy káosz, a régi rendszer, egyensúly felbomlása. Fel lehet-e erre egyáltalán készülni?

- Egészen más közgazdasági tervezési szemléletre lesz szükség. Sokkal egyszerűbb volt minden évben megtervezni a búzatermés átlagát, mint azt, mennyi eső esik majd. Jelentős gondolkodásmód- és módszertani változásokkal lehetséges a feladatot megoldani. Nagyon sok a teendő. Felül kell vizsgálni például a szabványokat, a határértékeket, minden területen, akár az épületek, akár az élelmiszerek vonatkozásában. Föl kell készülni szélsőségesebb időjárási viszonyokra. Ezt meg lehet tenni, meg tudjuk tenni. Nem szeretek pánikot kelteni, tény, hogy komoly a veszély, de van időnk cselekedni. A VAHAVA projekt legfontosabb javaslata, hogy készüljön el a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia. Elkészítésének szükségessége, a mi javaslatunkra, bekerült az új kormányprogramba. Józan számítások szerint a jövő év első felében a stratégiát már elfogadhatja az Országgyűlés. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter vállalta az előkészítés feladatát. Elkezdődött a Stratégia alapkoncepciójának készítése. A miniszter igényli a segítségünket. Maga a stratégia 20-25 évre szól, nem terv, hanem irányelv, amelyeket a mindenkori kormánynak le kell bontani kétéves cselekvési programokra. Öt társadalmi vitát szervezünk. Az öt szakosított értekezletből három kiválasztott terület, kettő pedig inkább horizontális és társadalmi szintű lesz. A három kiválasztott terület: az infrastruktúrák, az épületek, az egészségügy, azonkívül az agrárgazdaság, az erdészet, a természetvédelem, a harmadik pedig a vízgazdálkodás, vagyis az árvíz, a belvíz, az özönvízszerű esők témája. Két horizontális összejövetelt is tervezünk, egyiket a civil szervezetekkel, a másikat pedig az ifjúsággal. Azokkal, akik 25 év múlva élvezni fogják sikeres munkánk eredményét. Ezt szeretnénk elérni.

- A nemzetközi trendek segítenek-e ebben? Például az európai uniós pénzek között jócskán akad-e környezetvédelemre, a régiófejlesztésekre megcímkézett?

- Benne vagyok az Európai Unió "klímaváltozáshoz való alkalmazkodás" elnevezésű munkacsoportjában. Eléggé rálátok a többi ország helyzetére. Jó középmezőnyben vagyunk a felkészülésben. Az Európai Unió november 27-én hozza nyilvánosságra az úgynevezett Zöld Könyvet, mely a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szól. Tehát az unió is nagyon komolyan veszi a feladatot. Az uniós pénzek elosztásakor a klímaszemléletnek integrálódnia kell a térségi, a regionális fejlesztési tervekbe.