Nem lepődtek meg beszélgetőtársaink azon, hogy számos cég vezetője fogta könyörgőre: szeretnének távol maradni a nyilvánosságtól, mert a legbanálisabb kérdésre, arra, hogy mit terveznek, sem tudnának indulatok nélkül válaszolni.

Nem így a VirusBuster Kft. tulajdonos ügyvezetője, Bozsó Julianna. Neki sikerült. Egy ideig. Egyetlen mondaton belül vallott ugyanis arról, hogy egyrészt cégük prosperál, másrészt már észrevehetőek a folyamatokban a megszorítások hatásai, a gazdasági környezet ma sokkal rosszabb, mint akár két-három évvel ezelőtt. Egyhuzamban nőnek a kkv-k terhei, az erősödő forint miatt pedig milliós veszteségeket szenved el a cég. Azt lehetett látni fél évvel ezelőtt is, hogy az árfolyam okozhat gondokat, de azt nem, hogy olyan képtelenül rossz kurzus lesz, mint amilyen kialakult április közepére. A számítógépes vírusvédelem magyar termékcsaládját létrehozó cég értéknövelt szolgáltatásokat kínál üzletfeleinek, külföldön elsősorban dollárban kötött üzletek során. Ám egy átlagos vállalkozásnak nincs ereje az árfolyam-biztosításhoz.

Az árfolyamküzdelem egyre inkább ágazatfüggetlen tevékenység a hazai üzleti világban. A Laki Zrt.-nél - ellentétben más építőipari vállalkozásokkal - azon nem gondolkodtak, hogy átvigyék székhelyüket más országba, ha megint olyan ősz lesz, mint amilyen a 2006-os volt azáltal, hogy a "legtermékenyebb" hónapokat a politika egyszerűen lenullázta. Laki Péter egyszerűen csak nem találja a magyarázatot arra, hogyan erősödhet és gyengülhet a forint 10-12 százalékot ide-oda, miközben a vállalati profitok ebben az ágazatban egy számjegyűek.

Pedig a vártnál jobb évet tudhatna maga mögött az építőipar, a Laki Rt.-nek például tényleg nem jött rosszul, hogy a PHARE-pénzekkel való elszámolás utolsó határideje 2006 vége volt, mert erős lett a második félévük. Ám akár uniós hátterűt, akár "csak" hazai állami feladatot teljesített az építőipari cég, azt tapasztalta, hogy partnereinek komoly likviditási problémái vannak. Ezek egy részének az állam a kiinduló állomása, pedig senkinek sem jó az, hogy a szakma számos nagy cége billeg, némelyik pedig már visszafordíthatatlan állapotban van.

Hatóságok uralma

Az építőipar az államnak nem a szebbik arcát látja. Éppen úgy nem, mint az agrárium - derült ki számunkra Dél-Borsodban, a 2,5 milliárdos árbevételű Szentistváni Mezőgazdasági Rt.-nél. Koncz György elnök-igazgató főképp a hatósági túltengésekre nem talál magyarázatot. Azt szükségesnek tartja, hogy szigorú kontrollal vállal szerepet az állam abban, hogy egészséges élelmiszereket bocsásson ki az ágazat, s dukál a szigorú regula a vizek, a környezet tisztasága ellen vétőkkel szemben is. A problémát az értelmetlen, nemegyszer teljesen szakmaiatlan követelményekkel okozzák a hatóságok. Koncz György azt például nem vitatja, hogy az állategészségügy természetes joga a gyártott tápok vizsgálata. De ha csak azért ellenőriznek, hogy a vizsgálati költségből tartsanak fenn hivatalokat, az nem ésszerű. Pedig erre utal az, amikor elvisznek egy csomagtartónyi tápot elkérve 700-800 ezer forint vizsgálati költséget még akkor is, amikor kifogástalan a termék. Ez olyan, mint amikor a rendőr megszondáztatja a gépkocsivezetőt, majd meg nem engedi el addig, ameddig ki nem fizette a szonda árát. Az autós az adójában egyszer már lerótta a hatósági munka költségeit.

A Szentistváni Mezőgazdasági Rt. gazdasági okokból megszüntette egyik telepén a juhászatot, így az ott lévő legelő feleslegessé vált. Jogkövető cég módjára a földhivataltól engedélyt kértek a művelési ág megváltoztatásra, amelyet az meg is adott. A rétet tehát felszántották, de bár ne tették volna! A környezetvédelmi hatóság ugyanis madárvédelmi területté nyilvánította a legelőt, tulajdonosait pedig kikiáltotta bűnözőnek a felszántás miatt. Az már csak hab a tortán, hogy ha a cserjék birodalmává válik a megműveletlen terület, akkor azon nem a madarak, hanem a madarakra vadászó ragadozók szaporodnak el.#page#

Koncz György azonban szerencsés, az államnak azt a bizonyos másik, szebbik arcát is módja volt megpillantani. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az uniós agrárpályázatok intézménye ugyanis meglepetést okozott az agrárium vállalkozásainak: egyre jobb feltételek mellett sikerült egyre színvonalasabb gépesítési programokat végrehajtani.

A jelen azonban már kérdéses, egyfajta átállási időszak vette kezdetét egy EMVA nevű program formájában. A szentistváni agrárvállalkozás él a gyanúperrel: Brüsszel azt akarja elérni, hogy a finanszírozásával megvalósuló beruházások révén se több, se jobb, se piacképesebb, se olcsóbb termék ne jöjjön létre, hanem - amint Nyugat-Európában, nálunk is - a túltermelést akarja visszafogatni. Az állatjóléti, trágyakezelési, környezetvédelmi fejlesztéseket preferálnák csak, de így a portéka nem lesz versenyképesebb. Ezzel nem lenne túl nagy baj, ha nem szembesülne azzal a magyar mezőgazdaság, hogy a több, jobb, piacképesebb termelés eszközei Németországban, Franciaországban egytől egyig megvannak, következésképp az uniós új szisztéma egyszerűen konzerválná a ma is meglévő lépcsőzetes elmaradásunkat.

Az állam gazdaságpolitikai eszköztárában szereplő pályáztatásnak volt tehát szimpatikus oldala, igaz, a szentistváni cég tulajdonosa nem minden ok nélkül használta a múlt időt. Valahogy így van ezzel az informatikai vállalkozás is, amelynek vezetője ugyancsak elismeri: a kormányzat látszólag elébe megy a kkv-knak forrásokat, pályázatokon megszerezhető olcsóbb pénzeket felajánlva. Ám - derül ki a gyakorlatban - még a legújabb kondíciókönnyítések sem elégségesek. A VirusBuster terhei még így is tetemesek lennének, s kénytelen eltekinteni e források megszerzésétől.

Bozsó Julianna szerint a szükséges biztosítékokat nem tudják úgy és annyi időre kivonni a vállalkozásból, hogy rentábilis legyen számukra az ügylet. Volt már arra példa, hogy kiszámolták: ha nem pályáznak, de jól ütemezve önerőből finanszírozzák a projektjeiket, akkor jobban járnak. Különben pedig még nem tartanak ott, hogy a külső források a szinten maradásukhoz kellenének, amúgy meg elvi kérdés számukra, hogy amint fennállásuk eddigi tíz évében, úgy az elkövetkezendőkben is legalább egy kicsit fejlődni, nőni legyenek képesek. A múlt évben 2005-höz képest 15 százalékos forgalomnövekedést, szolid, de beruházást is finanszírozó nyereséget értek el.

Elvben a felhasznált pályázati források először az építőiparnál jelennek meg, a nyertesek ugyanis nemritkán építeni kezdenek. A Laki cég ezt mégsem csak a VirusBuster mintájára nem pályázók miatt nem látja. Laki Péter tapasztalata az, hogy az EU az idén még nem nyitotta meg a pénztárcáját. Egyelőre egyfajta "országos számonkérés" folyik, amelyből egy építőipari vállalkozás legfeljebb annyit lát, hogy a mai pályázatok feltételes módokat tartalmaznak, illetve azt, hogy amit mégis kiírnának, azt a magyar állam kockázatára, mintegy tájékozódási jelleggel teszik. Üzleti nyelven ugyanez: eltelt az első negyedév érdemi versenyeztetés nélkül, Laki Péter szerint így az idén már nem is kerülhet egymásra két tégla idei pályázaton nyert pénzből.#page#

Az államtól elnyerhető forrásnál drágább a hitel, s van belőle bőven. A Laki Rt. tulajdonosa sem véletlenül gondolkodik úgy, hogy ha a vállalat normális fejlődési pályán van, akkor mindig fel tud annyit halmozni, hogy előbbre léphessen, erősödhessen. De még a stabil, életképes cégnek is tudnak meglepetést okozni a hitelintézetek. Legutóbb akkor, amikor egy pénzintézeti garanciára vonatkozó keretszerződésben egy váratlan mondattal találkozott: a bank bármikor, indoklás nélkül, 15 napos hatállyal felmondhatja a több évre szóló megállapodást, mert - kommentálták - rosszak a piaci tapasztalataik. Végül az inkriminált passzus kikerült a megállapodásból, de az a cég, amelyik "présben" van, például azért, mert tartoznak neki pár száz millió forinttal, kész bármilyen előnytelen és veszélyes hitelszerződést is aláírni.

A Laki Rt. számol azzal is, hogy számos ellenféllel kell megküzdenie. Az tiszta sor, hogy minden versenyző odaáll a rajthoz, s amelyik a leggyorsabban ér a célba, azé az üzlet. A kérdés az, hogy a pályán hány futópálya van voltaképpen? Mert ha a felét elveszik a feketén foglalkoztató, az adók alól kibúvó, ezért aztán töredékáron is dolgozni tudó cégek, akkor a szabályosan tevékenykedőknek feleannyi piac marad, s ott a legális vállalatok olyan árszintekre kényszerülnek, amilyenen már szinte lehetetlen fenntartani magukat. Illetve bizonyos munkák eleve terítékre sem kerülnek, mert a legálisakat el sem hívják oda, ahol kiosztják a félárú féllegális munkákat.

A VirusBusternek a nemzetközi piacon kell megküzdenie az életben maradásért, de amint az építőipari vállalat, az antivírusok cége is sok esetben az látja, amit nem lát: a hazai munkaerő-piaci viszonyok - szürke- és feketemunka - nagymértékben korlátozzák versenyképességüket. Az informatikai cég nem teheti meg, hogy a legnagyobb megrendelőihez olyan munkatársakat küldjön, akik nincsenek a szakmai csúcson. Ők valóban ott vannak a topon, de ott vannak a kft. bérlistáján is, teljes életnagyságban, tudásukhoz illeszkedő fizetéssel, havi sok tízmilliós közteherrel. A cégnek - vélelmezi Bozsó Julianna - ezáltal még értékesebbnek kellene lennie az állam előtt is, hiszen munkahelyeket tart fenn - sok adóval - polgárai számára.

Abban mégsem biztos az ügyvezető, hogy gondolkodása az államéval valami módon hasonló lenne. Pedig felötlött benne, hogy ha egyszer új kormányzati negyede lesz a fővárosnak nagyon komoly informatikai fejlesztéssel, akkor a magyar kormányzatnak az is fontos lesz, hogy magyar cégektől, hazai kkv-któl vásároljon szívesebben, amennyiben azok termékei kiállják a próbát. Ám az az uniós "magatartásunk", hogy szokásosan nem részesítjük előnyben a honi vállalkozásokat - vagy teremtünk legalább azonos feltételeket -, most is jelen lehet, s most is aggályos, mert megannyi multi a Magyarországon kapott adókedvezményekkel már eleve jobb pozíciókból versenyezhet a belföldi vállalkozások ellenében. Pedig nem csupán a régi uniós államok találják meg a módját a belföldi cégek pozitív diszkriminációjának, hanem az újak is. Ez történik Lengyelországban, ahol az állami pályázatoknál több tucat pluszpontot kapnak a lengyel cégek, az uniós vállalkozások ellenében is.

Az állam - a mindenkori hatalom - tudna másféle kapcsolatban is lenni vállalkozóival. Talán ezért is jut gyakorta eszébe a Laki Rt. tulajdonosának egy gondolat: el kellene ismerni, hogy a tőke is irányíthatja a politikát. A választópolgár, mint magánember, nehezen kerül abba a helyzetbe, hogy meg tudja állapítani, hogy az ő kormánya tényleg jól dolgozik-e. De a kormány sem lesz ezzel másként, hiszen nehezen tudja elhitetni, megértetni Gipsz Jakabbal, hogy minden rendben van. Nem is értik egymás szavát. A két fél között gyakorlatilag mindig kapocs a munkáltató. Aki ül az irodájában, s csak annyit mond a dolgozóinak, hogy ha ezek maradnak, vagy azok jönnek, akkor lehúzhatom a rolót, vagy éppen ellenkezőleg. Ezt aztán érti minden Gipsz Jakab, mert ez az ő állásáról szól, és egy cégvezetőre öt, tíz vagy akár ezer ember hallgat. Ez nem etikátlan kapcsolatot jelentene cég és állam között, hiszen ha a gazdasági környezet jó lenne, akkor a cégvezetőknél jobb, hatékonyabb és őszintébb szószólót találni sem lehetne.