Korlátozott források és a komplexitást kevéssé támogató szabályok, eljárásrendek fékezték az eddigi fejlesztési politikák hatékonyságát. 2007-től azonban már nem panaszkodhatunk a források szűkösségére, hatékony felhasználásuk pedig mindenképpen változást sürget. A komplex program az egyetlen ágazat keretein belül nem tervezhető fejlesztési igények kidolgozásának modelljét kívánja megteremteni azzal a céllal, hogy előremutató, koncepciózus, logikailag összekapcsolt fejlesztési elképzelés szülessen és valósuljon meg Magyarországon.

- Miben más az új koncepció?

- Az elmúlt évtizedekben megszokottá vált ágazati megközelítés azt jelentette, hogy az egyes fejlesztési programok egymásra gyakorolt hatásával nem számoltak sem a politikusok, sem a gazdaság szereplői. Pedig a szinergiák kihasználásával ugyanolyan erőbefektetéssel hatékonyabb fejlesztés valósítható meg. Sőt, ha feltérképezzük az összefüggéseket, és ennek tükrében döntünk az állami erőforrások felhasználásáról, az így megvalósuló fejlesztések vonzzák a magántőkét, illetve egyéb befektetéseket indukálnak. Gondoljunk csak az egészségügyre, amely tipikusan az a terület, ahol számos feladatot az államnak kell magára vállalnia, az ágazat bizonyos részeiben pedig hatékony lehet a magántőke megjelenése. Összefügg az orvos- vagy nővérképzés, a gyógyszerkutatás és -gyártás, az orvosiműszer-gyártás, a kórházépítés, de a társadalombiztosítás területén megjelenő csipkártya vagy a gyógyturizmus is. A megvalósuló fejlesztések akkor válhatnak hatékonnyá, ha a prevenciótól az infrastrukturális programokig magán- és állami fejlesztések együtt mozognak. A hazai fejlesztési politika hatékonyságának záloga, hogy feltérképezzük az összefüggéseket, és kihasználjuk az ágazatok közötti szinergiákat.

- Melyek a fejlesztési koncepció prioritásai?

- Az oktatás, a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése, a közlekedés-logisztika, illetve a pólusprogramok. Olyan fejlesztési stratégiát szeretnénk kialakítani, amelyben az oktatási-, képzési rendszer, a K+F és a gazdaság szorosan együttműködik, amelyben az állami és magánszféra egymást kiegészítve törekszik a lehető leghatékonyabb befektetésekre és tevékenységekre olyan földrajzi megfontolások alapján, hogy az inputok a lehető legnagyobb hatást fejthessék ki, és minél több ember életszínvonalát, létbiztonságát növeljék a lehető legrövidebb idő alatt tartósan, hosszú távon. Magyarország fejlesztési dinamikáját az adja, ha az említett négy szektor együtt gondolkodik. Az oktatás összekötődik az innovatív vállalkozási szektorral, a szállítás, a közlekedés pedig összeköti a földrajzi területeket. Ez a szemlélet képes bevonni az elmaradottabb területeket is a fejlesztésbe. Növekszik a foglalkoztatás, szaporodik a munkahelyek száma, javul az infrastruktúra. Persze jól mérhető indikátorokat kell beépíteni a rendszerbe, hiszen nagyon pontosan kell tudnunk, hogy "hol kell meghúzni a hálót, hogy az egész emelkedjen".

- A programok partnerségi-társadalmi egyeztetése ezekben a hetekben zajlik. A logisztika, az oktatás, az egészséges társadalom, a kkv-k fejlesztését felölelő, illetve a pólusprogram vitája befejeződött, és hátravan még az e-közigazgatás, a zöld- és megújuló energia és a Duna-program egyeztetése. Mik az eddigi tapasztalatok?

- Még elméletileg és gyakorlatilag is nagyon sok munka áll előttünk, hiszen nehéz leküzdeni az eddig megszokott ágazati szemléletmódból következő elképzeléseket. Olyan modelleket szeretnénk előállítani, amelyek egyértelműen mutatják a különböző ágazatok közötti kapcsolatokat. Az NFH által felkért külső szakértők és az érintett tárcák részvételével most készülnek a számítások arról, hogy mely területeken pontosan milyen nagyságrendű a fejlesztési igény annak érdekében, hogy a komplex folyamatok beinduljanak. A következő lépés, hogy a viták tapasztalatait figyelembe véve részletesen kidolgozzuk a programokat. Körülbelül május közepére készül el az új változat, amelyet megint vitára bocsátunk.

- Milyen mértékű fejlődést vár a programoktól, illetve a komplex szemléletmód megvalósulásától?

- A fejlesztési terv végrehajtása évente 1-1,5 százalékos GDP-növekedést indukálhat, illetve négyszázezer új munkahelyet teremthet. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom, hogy Magyarországon innovatív, szolgáltatásorientált gazdasági környezet alakuljon ki, amelyben az egyes befektetések megsokszorozhatják hatásukat az ágazati szinergiák kihasználása révén.