"Aki adóreformot csinál, az valami mást nem akar csinálni" - így nyitotta meg az 1988-as adóreform alkalmával elmaradt egészségügyi reformra emlékeztetve Lengyel László elnök-vezérigazgató az Adózás és verseny című konferenciát, amit cége, a Pénzügykutató Rt. és az Allianz Hungária Biztosító Rt. rendezett.
Reform-feladathalmaz
A mindenkori kormányzat előtt tornyosuló reform-feladathalmazból azért az adóreform elindítására kerül sor a következő évben, mert az adópolitikai eszközök hatnak legközvetlenebbül a versenyképességre, és ehhez szerezhető meg leginkább a szükséges politikai és társadalmi támogatás - utalt a nyitómondat üzenetére Draskovics Tibor pénzügyminiszter. Az adóreformtól más területeken végrehajtandó reformok megalapozása, illetve kikényszerítése is várható, ami a költségvetés kiadási oldalát illeti. Az iparűzési adó átalakításával az önkormányzati finanszírozási rendszerben indulhat meg a változás - tette hozzá.
Az ellátórendszerek strukturális reformját mindjárt az egészségügynél lehetne kezdeni, ennek is egy - a nyugdíjreform mintájára kialakítandó - hárompilléres változatát lenne célszerű létrehozni - vázolta már több alkalommal is említett elképzelését Bokros Lajos, a Horn-kormány volt pénzügyminisztere. A magánbiztosítók így nagy szerepet játszanának a betegellátás finanszírozásában, a társadalombiztosítási kiadások (a bevételekkel együtt) úgy csökkennének, hogy az egészségügyi erőforrások nem apadnának, csupán kisebb részük folyna át a büdzsén. Bokros szerint ez pozitívan hatna egyrészt az egyéni befizetők járulékai és járadékai között fennálló kapcsolat helyreállására, másrészt a lakossági megtakarítási hajlam növekedésére. Az adóreformot illetően mindebből az következik, hogy annak együtt kell járnia bizonyos humán-infrastrukturális feladatok finanszírozásának a költségvetésből való részleges kivonásával.
Tényleges és nominális adó
Az előadók közül többen kiemelten foglalkoztak az adókedvezmények rendszerével. A volt pénzügyminiszterek és adószakértők azt hangsúlyozták, hogy az adórendszer elsődleges vagy egyetlen feladata a költségvetés bevételeinek biztosítása, nem pedig különböző szociálpolitikai funkciók betöltése. Bokros Lajos szerint, ha sikerült volna kigyomlálni a rendszerből a lakástámogatásokat, akkor a lakossági megtakarítások nagy eséllyel bővültek volna. Mint fogalmazott: nem lehet a magánberuházásokat preferálni a vállalati termelőberuházásokkal szemben a választott exportorientált növekedési pálya mellett.
Surányi György korábbi jegybankelnök úgy véli, hogy adóztatási engedményekkel nem is lehet hatékonyan befolyásolni a szociális területeket, az adórendszernek nem szabad ösztönző szerepet adni, a szociálpolitikát költségvetési transzferekkel érdemes művelni. Kupa Mihály is a kedvezményrendszer felülvizsgálatát javasolta, kiemelve, hogy a könnyítések mintegy kétharmada szociális célzatú, összesen pedig 500 milliárd forintról mond le így a kormány.
Több előadó is rámutatott a nominális és az effektív adókulcsok, vagyis a lehetséges és a részben a kedvezmények révén megvalósuló adóbevételek közti különbségre. Az 5, 15 és 25 százalékos kulcsokkal operáló áfánál 21, az átlagos jövedelem esetében már 38 százalékos kulcsot előíró szja-t tekintve 19,2, a 16 százalékos társasági adónál pedig 9 százalékos az effektív adókulcs. A helyi iparűzési adónál, ahol az adóalap többnyire 2 százalék, 1,3 százalékos kulcs érvényesül - derült ki Kupa Mihály előadásából. A volt miniszter értékelése szerint, míg a GDP 39 százalékának megfelelő jövedelemelvonás átlagosnak minősül, és a nominális kulcsok túl magasak, addig a megvalósuló kulcsok alapján versenyképesnek lehetne nevezni a magyar adórendszert.
Az adórendszer rákfenéje
Surányi György konkrét javaslatot vázolt: a személyi és vállalkozói jövedelmek terén egyaránt 50 százalék alatt kellene tartani a nominális elvonás mértékét. Az adórendszer egyszerűsítése kapcsán összevonná a munkaadók és munkavállalók által fizetendő járulékokat, és a bérek felbruttósításával az összes járulékfizetési kötelezettség - ami jellemzően a béralap 25 százalékát tenné ki - a munkavállalót terhelné. Egy ilyen rendszerben a mainál jóval világosabban látnák a magánszemélyek a költség-haszon arányokat az ellátórendszerben - indokolta javaslatát.
A magyar adórendszer rákfenéjeként emlegetett ipaűzési adó megszüntetésének szükségességéről jobbára egyeznek a vélemények. A helyi adót kiváltó bevételi forrásként többen is említették az értékalapú ingatlanadó bevezetésének lehetőségét, de Békesi László egykori pénzügyminiszter felvetette a helyi nyereség- vagy területalapú adó ötletét is. Békesi ugyanakkor az eva hatályának tervezett kiterjesztése kapcsán megjegyezte, hogy a költségvetési bevételek szempontjából tévedés lenne elmenni az átalányosítás irányába, mivel - mint fogalmazott - az átalányadóztatás voltaképpen "szervezett adóelkerülés".
P. B.
"Aki adóreformot csinál, az valami mást nem akar csinálni" - így nyitotta meg az 1988-as adóreform alkalmával elmaradt egészségügyi reformra emlékeztetve Lengyel László az Adózás és verseny című konferenciát (a képen balról jobbra: Surányi György, Lengyel László, Hetényi István, Bokros Lajos, Draskovics Tibor)
Békesi László az eva kiterjesztése kapcsán megjegyezte: a költségvetési bevételek szempontjából tévedés lenne elmenni az átalányosítás irányába, mivel szerinte az átalányadóztatás "szervezett adóelkerülés".
