A ma emberének egzisztenciája alapjaiban rendült meg, s ezért hajlamos arra, hogy a közvetlen környezetén kívül eső fejlődési folyamatokat veszélyként értékelje, s hogy megkíséreljen – nem minden paradoxontól mentesen – önmaga illuzórikus menedékébe visszahúzódni, elutasítva mindent, ami ettől eltéríthetné. Ez a mondat az UNESCO Oktatási Világbizottsága jelentésében szerepel. S amiért most előhozzuk, az az, hogy Magyarországon is időről időre megerősödik egy társadalmi-politikai csoport, amelyik úgy félti az országot, a nemzetet, hogy eközben tudatosan vagy megtévesztve, támadja a nálunk is letelepedő, itteni vállalatokat, leányvállalatokat létrehozott multinacionális cégeket.

Abban ma már Magyarországon – a szélsőségeket leszámítva – mindenki egyetért, hogy a magyar gazdaság fejlődéséhez feltétlenül szükség volt és van a külföldi tőkére. Márpedig ha ez igaz, akkor örülni lehet annak, hogy a hazánkban működő multik többsége szerint érdemes volt Magyarországra jönni. A magyarországi felső vezetőiket tömörítő Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács (HEBC) legfrissebb, negyedik országjelentése meg is fogalamzza: Magyarország 2015-re elérheti az Európai Unió akkori átlagos gazdasági színvonalát, és a következő évtizedben a hazai kis- és közepes vállalatokra, valamint a nemzetközi ipar együttes jelenlétére épülő modern szolgáltató- és gyáripar épülhet ki.

A jelentés részletesen tárgyalja azokat a témákat, amelyekkel – a tagok 2001–2002-ben szerzett tapasztalatai szerint – minél előbb össztársadalmi és kormányzati szinten is foglalkozni kell. Jelesül: a versenyképesség, az oktatás, az innováció, a kis- és középvállalatok programja, a korrupció, a kormányzati intézmények szerepe, a romák helyzete, a munkaerőpiac, a környezetvédelem, a szükséges átmeneti intézkedés és hogy mit várhat az Európai Unió (és nem csak fordítva!) hazánk csatlakozásától.

A HEBC jelentése több helyen utal a brüsszeli Gyáriparosok Európai Kerekasztala (ERT, az anyavállalatokat tömörítő szervezet) által kiadott Nyitás az EU-bővítés üzleti lehetőségei felé című költséghaszon-elemzésre. Ez többek között megállapítja: tíz közép-kelet-európai országgal az unió belső piaca közel ötszázmillió fogyasztóra bővül, ami hatalmas lehetőség valamennyi tagállamnak, és a csatlakozás legalább hatvan–nyolcvan milliárd euróval erősíti a gazdasági növekedést, illetve a jelenlegi tagállamokban mintegy háromszázezer új munkahely keletkezik. S ami nagyon fontos: az unió jelenlegi tagjai csak véges tudáskapacitást tudnak mozgósítani versenyképességük növelése érdekében, így elsősorban azokra az új tagokra számítanak, amelyek időben felismerik a tudásalapú gazdaság fontosságát. Tehát csak a bővítéssel tűnik reálisnak, hogy 2020 után Európa elérje az USA versenyképességét, ami az EU fő célkitűzése.

A HEBC-jelentés szerint országunk versenyképessége érdekében a magyar kormánynak olyan stratégiát kell kidolgoznia és konzekvensen végrehajtania, amely három területre egyidejűleg fókuszál:

– a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére;
– a tudásintenzív gazdaságra épülő nemzetközi együttműködés támogatására;
– a gazdaság átfogó korszerűsítésére.

A jelentés kiemelten jó helyzetűnek találja az infokommunikációt, de tragikusnak az oktatást és az egészségügyet.

A magyar kezdeményezőkészség a multik szerint is átlag feletti, az innováció nemzetközi szinten is elismert. Ennek kihasználásában, a tudásban rejlő tartalékok felszínre hozásában látják Magyarország versenyelőnyét és versenyben maradásának biztosítékát.

Mi a HEBC?

A Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács (HEBC) 1998 októbere óta működik, és feladata, hogy legyen kapocs a magyar kormány, a brüsszeli EU-bizottság és a brüsszeli Gyáriparosok Európai Kerekasztala között, és gyakorlati üzleti tapasztalatokkal segítse Magyarország uniós csatlakozását. Nem célja viszont, hogy tagvállalatai egyéni üzleti érdekeiért lobbizzon. Tagvállalatainak a nettó forgalma 2001-ben 5 milliárd 267 millió 600 ezer euró volt, több mint húszezer embert alkalmaznak, és csak tavaly 373 millió 800 ezer eurót fektettek itt be, magyarországi érdekeltségeik megalakulása óta pedig összesen 1 milliárd 588 millió 80 ezer eurót. A HEBC az első országjelentését 1999 márciusában adta ki, amelyet egy év múlva követett a második, és 2001 júniusában a harmadik, illetve az idén nyár közepén a most idézett negyedik. Egyik sem mélyreható gazdasági elemzés – mivel nem is annak készültek! –, hanem a tagok véleménye a magyar gazdasági környezetről.