Október 5-én az utolsó pillanatban létrejött a megegyezés az Országos Munkaügyi Tanács résztvevői között. A munkáltatóknak jövőre a kormány javaslata szerinti ötvenezer forintos minimálbért kell fizetniük alkalmazottaiknak. Az alku mérlegének másik serpenyőjében a – korábban hajthatatlannak mutatkozó – kormány által felajánlott 15 milliárd forintos kompenzáció volt, feltételhez kötötten: megegyezésnek kell születnie ahhoz, hogy igénybe vehető legyen. A munkavállalói oldal feltétele pedig az volt, hogy a kompenzációból az egyéni vállalkozók is részesülhessenek.

Beszédes számok

Ki járt jól? A tízezer forintos minimálbér-emelés közterhekkel együtt 13 250 forintos többletkiadást jelent a cégeknek, minden egyes minimálbéren foglalkoztatottra, havonta. Ők tehát nem. Az adó és az arányosan emelkedő nyugdíjjárulékok levonása után a dolgozó 6000 forinttal vihet többet haza; ez végül is többletjövedelem. Az igazi nyertes azonban a megállapodás harmadik szereplője, az állam, amely minden minimálbéres dolgozó után havi 7350 forintos többletbevételre számíthat.
Független szakértők számításai szerint az intézkedés közel egymillió embert érint. A Gazdasági Minisztérium (GM) viszont 495 ezer alkalmazott bérének 50 ezer forintra emeléséről és a versenyszférában egyszázalékos munkaerőköltség-növekedésről beszél. Az ellentmondás abból adódik, hogy a tárca csak a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokat vette górcső alá, a körülbelül 200 ezer alkalmazottat foglalkoztató legkisebbeket és a 250–300 ezer egyéni vállalkozót nem. Miközben egy ipartestületi felmérés szerint a minimálbéresek 90 százaléka éppen az 1–5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál áll alkalmazásban!

De közelítsünk máshonnan! 2001-ben például egy kétmilliós bevételi határon mozgó, főfoglalkozású egyéni vállalkozó kiskereskedő bérköltsége — ha alkalmazottat nem foglalkoztat, és fizetésként a jelenlegi minimálbért, havi 40 ezer forintot könyveli el — éves szinten 680 ezer forint, figyelembe véve a 31 százalékos tébéjárulékot és a 4200 forintos egészségügyi hozzájárulást. 800–900 ezer forintos árubeszerzést feltételezve saját maga foglalkoztatása az összes költségének 40 százalékát jelenti. Ezek a számok – a Kisvállalkozók Országos Szövetsége (Kisosz) által készített felmérés szerint – általában jellemzőek a kistelepüléseken tevékenykedő bolti kereskedők esetében. Ha a vállalkozás alkalmazottat is foglalkoztat, a bérköltség aránya még nagyobb.

Elvetett adócsökkentés

Az egyeztetőtárgyalások során olyan javaslat is felmerült, hogy a kormány ne a minimálbért emelje, hanem változtasson az adó mértékén. Ha például az évi 480 ezer (havi 40 ezer) forint jövedelem után nem kellene 20 százalékos személyi jövedelemadót fizetni, akkor a dolgozó havi nettó bére 2000 forinttal több lehetne, mint a 600 ezer (havi 50 ezer) forintos bér mellett. Ebben az esetben a munkaadók terhei nem növekednének, igaz, az állami költségvetés sem lenne gazdagabb közel 70 milliárd forinttal. A miniszterelnök szerint azonban a minimálbér adóterheinek eltörlése a feketegazdaságot erősítené. Nem igazán érthető, hogy miért.

Félreértés ne essék: senki, sem az elemzők, sem a munkáltatók nem vitatják, hogy miközben a nyugat-európai és a hazai árak között alig van különbség, az itthoni bérek jóval alacsonyabbak. Különösen a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások bérszintje marad el jelentősen a fejlett gazdaságú országokban megszokottól. Ez elsősorban a magyar és az uniós kisvállalkozások termelékenységbeli különbségével magyarázható. Ezért az alacsony hozzáadott értéket termelő, talpon maradási képességét éppen az alacsonyabb bérköltségeknek köszönhető vállalkozói kört érinti a legérzékenyebben a minimálbér növekedése, ami viszont magát a problémát semmiképpen nem oldja meg. Ezek a vállalkozások a megnövekedett terheket legtöbbször nem tudják a piacra hárítani, úgyhogy ezek az amúgy is alacsony nyereségszintet csökkentik.

S a kör itt nem zárul be, hiszen a legalsó bérkategória növekedése magával vonzza a további keresetszint-emelkedést. Ha nem ez történik, szűkülnek a bérsávok, ami jelentős feszültségeket indukálhat. A következmény mindkét esetben a munkavállalók kényszervállalkozóvá válása vagy a feketemunka arányának növekedése.

A valóságos helyzet

Ezeket a vélekedéseket és félelmeket támasztja alá az iparosok és tagszervezeteik körében idén nyáron készített kérdőíves felmérés eredménye is.
Az áfészek/társaságok dolgozóinak majdnem a fele keres jelenleg a minimálbér szintjén, 2002-ben – már a megemelt minimálbérrel számolva – az átlagbér 72 399 forint lesz, vagyis a bérskála rendkívül összeszűkül. A minimálbér emelése a tagvállalatok körében 2002-ben összesen 2,7 milliárd forintos bértömeg- és 500 millió forintos bérközteher-növekményt jelent. Az áfészek/társaságok 2000-ben 3 milliárd forintos nyereséget realizáltak és számításaik szerint, változatlan feltételekkel, 2002-ben is hasonló várható. Vagyis a bértömeg- és a bérközteher-növekmény a várható nyereség egészét felemészti, ami a vidéken, falvakban működő, döntően csekély vásárlóerővel és kis forgalommal jellemezhető vállalkozások esetében különösen kritikus következményekkel járhat. Kompenzációra alig van mód: ahol a forgalom indokolta, ott osztott vagy részmunkaidős foglalkoztatást alkalmaztak, de elbocsátásra, boltbezárásra is sor került már idén, a minimálbér 40 ezer forintra emelésének hatására.
A tébéjárulék viszont 31 százalékról 29 százalékra csökken – érvel a kormány. Ennek hatása azonban csak a magasabb keresetű foglalkoztatottak esetében kompenzálja a minimálbér és a közterhek összegének emelkedését. A kis- és középvállalkozások esetében az alacsonyabb keresetűek egyenlege negatív – állapítja meg az idézett felmérés.

A 2001. júniusi adatok alapján az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) érdekkörébe tartozó szervezeteknél 22 ezer főt minimálbéren foglalkoztatnak, és további 40 ezer fő keresete marad 50 ezer forint alatt. Az ő esetükben a minimálbér növekedése több mint 45 milliárd forint többletterhet jelent, ami a tagszervezetek körülbelül 50 százaléka számára megoldhatatlan. Az IPOSZ-tagság körében készített felmérés szerint a 2001. évi bérfejlesztés döntő részét felemésztette a 40 ezer forintra emelt minimálbér, és így az eddig magasabb jövedelmű dolgozók fizetését lassan eléri a kevésbé képzetteké. Ahhoz, hogy ez a torz szerkezet ne torzuljon tovább, 2002-ben a többi munkavállaló részére is legalább azt a 25 százalékos bérnövekedést kellene biztosítani, mint amit a minimálbéren dolgozók kapnak, mondják az érdekképviselet szakértői. Ha ez nem történik meg, az a hatékony munka ellen hat.
A kereskedőket és a vendéglátókat összefogó Kisosz tagságánál a bevétel is és a vállalkozások éves átlagos költsége is jelentős szórást mutat, de jellemző módon a költségek a bevételekhez igazodnak. Az alkalmazottak döntő többsége minimálbéren foglalkoztatott – a felmérés szerint 75 százalékban, és további 14 százaléknak a fizetése van 40–50 ezer forint között –, bár feltételezhető, hogy ehhez még némi „zsebpénz” is adódik. Az érdekvédelmi szervezet 1045 tagvállalatát kérdezte meg, közülük 89 százalékot fog érinteni a minimálbér emelése. Számításaik szerint – a prognosztizált 9,3 százalékos inflációt figyelmen kívül hagyva – a 2000. évi átlagos árbevétel 25–50 százalékos emelkedését kellene elérni ahhoz, hogy 2002-es minimálbér kifizetéséhez fedezetet nyújtson. Egy vidéken tevékenykedő, 5 fősnél kisebb vállalkozásnak erre biztosan nincs esélye – vallják az érintettek.

Kényszerből hozott döntések

Az IPOSZ által megkérdezett vállalkozások 60 százaléka már egymillió forint többletbevétellel is megelégedne, hogy megnövekedő költségeit kompenzálni tudja, de csak a 23 százalékuk tartja lehetségesnek többletbevétel elérését. Az IPOSZ a teljes tagság egynegyedét reprezentáló 72 ipartestületre terjedően végezte el a felmérést. A megkérdezett vállalkozások 86 százaléka 1–5 fő között foglalkoztat, 81 százalékuknál az éves bérköltség 2 millió forint alatt marad, de a vállalkozások 95 százalékánál az eredmény sem éri el ezt az összeget. A megkérdezettek 28 százaléka mondta azt, hogy 50 ezer forintos minimálbér esetén megfontolja alkalmazottai elbocsátását – egy részükét vagy mindét –, de ez elsősorban a rendelésállomány függvénye, derül ki az IPOSZ-felmérésből.

A Gazdasági Minisztérium azt állítja (lásd Piac és Profit, 2001/10. szám, 37. oldalt), hogy a foglalkoztatottak létszáma a minimálbér-emelés hatására nem csökken. Lehet. A kisvállalkozásoknál azonban már most is jelentős a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya, és a foglalkoztatottak száma a minimumszinten van. A vállalkozás megszüntetése számukra nem alternatíva, hiszen közülük sokan kényszer- vagy megélhetési vállalkozók. Lehet tehát, hogy a statisztikai adatok továbbra sem romlanak, csak az amúgy is érzékeny mikrovállalkozói réteg életminősége romlik. A kormánynak a minimálbéralku az egyetlen beleszólási lehetősége a bérek alakulásába. Ez a folyamat tőlünk nyugatabbra úgy zajlik, hogy a munkaadók és a munkavállalók megegyeznek, a megállapodást pedig az adott kormány jóváhagyja. Ez történt Magyarországon is. Látszólag.